Longbourn ​árnyékában 80 csillagozás

Jo Baker: Longbourn árnyékában

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​Büszkeség és balítélet csak a történet fele volt…

„Tökéletesen újszerű megközelítése Jane Austen művének. Lebilincselő.” – Guardian

„Ez az irodalmi tiszteletadás nemcsak kötelező olvasmány Austen rajongóinak, de önmagában is megállja a helyét, mint elragadó szerelmes regény. Baker meglepő kockázatot vállal a Bennet család tagjai és a szolgák kapcsolatának kidolgozásával, ám sikeresen elkerüli a sallangok csapdáját; tiszteletteljes, megindító újramondása az eredeti történetnek.” – Publishers Weekly

„Ha Elizabeth Bennet maga mosná az alsószoknyáit, gondolta Sarah, valószínűleg sokkal jobban vigyázna rájuk.”
Büszkeség és balítéletnek ebben az ellenállhatatlanul megrajzolt továbbgondolásában a szolgák a főszereplők, mely Jane Austen remekének szalonjain túlra, a szigorú házvezetőnő és a csillogó szemű cseléd gyakran észre sem vett birodalmába kalauzol bennünket.
Ám Longbourn alagsorában is éppoly erős a romantika, a szívfájdalom és az intrika… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2013

A következő kiadói sorozatban jelent meg: I.P.C. Mirror

>!
I.P.C., Budapest, 2013
406 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636354718 · Fordította: Fügedi Tímea

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Elizabeth Bennet


Kedvencelte 8

Most olvassa 4

Várólistára tette 110

Kívánságlistára tette 67

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
SoulShine P
Jo Baker: Longbourn árnyékában

Amikor a Büszkeség és Balítélet- et olvastam sok évvel ezelőtt, a kiválóan megírt történet miatt eszembe sem jutott, hogy azt a kényelmes és valós gondok nélküli életmódot csakis úgy folytathatja a család, hogy a szolgálók kemény munkája teremti meg hozzá az alapot.
Ez a könyv bizony méltó ennek a háttérnek a bemutatására a véres és igazi valóját felvillantva az alagsori illetve a padlásbéli életnek. A szolgálók is csak emberek, vannak titkaik- némelyiknek nem is akármilyen-, érzéseik, vágyaik. Hogy a vágyaikat elérjék kevesebb lehetőségük van,de annál természetesebb, nyersebb módszerekhez folyamodnak.
Hogy boldogok- e, tudomásul veszik – e a sorsukat, tesznek- e annak alakulásáért bármit is?
És a gazdáik erényesek? Boldogok? Számítók? Vannak valós problémáik vagy csak a társadalom szülte elvárások szerintiek?
Érdemes ezt a nagyon olvasmányos könyvet elolvasni az eredeti történet háttereként, hogy az előbbi kérdésekre mindenki megtalálja a választ a saját lelkében.

3 hozzászólás
>!
Babó_Buca
Jo Baker: Longbourn árnyékában

Méltó kiegészítése a Büszkeség és balítélet univerzumnak. Olyan kis aranyosak a szereplők. Aztán gyomorszájon vág a felismerés a regény vége felé. Nagyon jó volt nem csak porcelánbabaként megismerni a Lizzyt és a többieket. Egy élmény volt.
Bővebben: http://egy-lany-blogja.blogspot.com/2015/11/longbourn-m…

>!
tonks
Jo Baker: Longbourn árnyékában

Jane Austen közel áll a szívemhez, szeretem a regényeit, vmelyiket jobban, vmelyiket kevésbé, szeretem azt a kort, amelyben élt, szeretem ahogy ír. Austen a mai napig kedvelt téma, és továbbélésének egy érdekes szelete a könyveinek folytatása, újragondolása.
Elég kritikus vagyok az efféle folytatásokkal, aminek legfőbb oka az, hogy eddig csak keserű tapasztalatokat szereztem velük. Az ilyen próbálkozásoknak a legfőbb hibája szerintem az, hogy csak majmolták Austen-t, például a Büszkeség és balítéletben még élettől vibráló karakterek a folytatásokban felszínes bábukká váltak, minden értelem és mélység nélkül.

Így tehát nem nagy elvárásokkal indultam neki ennek a könyvnek, a legfőbb motivációm az volt, hogy érdekel Austen kora és reméltem, hogy megtudok pár dolgot az akkori életről.

És végig IMÁDTAM. Túl gyorsan elfogyott a 400 oldal és mégsem tudtam elég sebességgel olvasni, mivel nagyon izgultam a dolgok alakulása miatt.
A főszereplő Sarah először kicsit hullámzó volt a szememben, nehéz a helyzetébe beleképzelni magát az embernek, gondolok itt például arra, hogy fiatal nőként nyílik először alkalma arra, hogy egy vele egyenrangú, egykorú férfival beszéljen. A másik főszereplőre, James-re nem tudok rosszat mondani, imádom, csodálom, fantasztikus volt az írónőtől, hogy a könyv második felében elmeséli a történetét, hogy a különféle szálak hogy nyernek értelmet.
James és Sarah kettősének nem tudtam eléggé örülni, az első csókjuknál a lábammal kalimpáltam örömömben. Annyira őszintén, valóságosan, szívet melengetően van ez az egész romantikus szál megírva, hogy belehaltam volna, ha nem happy end a vége.
A többi szolga is jól lett megírva, a Bennet család és a Büszkeség és balítélet történései ötletesen lettek beleszőve a történetbe, Mr. Collins-nál és Wickham-nél még pluszt is nyújtott a könyv.
Ami először fura volt, de mégis nagyon tetszett: valóságos volt a szöveg, kezdve a nők havi vérzésétől a keserves munkáig, a szolgák és a nemesek közötti különbségek, a katonaság, a sok apróság, például a homoszexualitás az egyik szereplőnél.
Ráadásul sok fejbe beleláthattam a könyv olvasása során, jó volt tudni, ki mire gondol éppen, főleg a már említett romantikus szálnál, vmi gyönyörű volt.

Köszönöm Jo Baker, ez egy fantasztikus élmény volt. Nem bánnám, ha más Austen regényhez is hozzányúlna.

2 hozzászólás
>!
mdmselle I
Jo Baker: Longbourn árnyékában

Olvasásközi jegyzet:
Jaj, nagyon szenvedek ezzel a könyvvel, már bánom, hogy beválasztottam a várólistacsökkentős kihívásba, telistele van nyelvi anakronizmusokkal. Nem tudom, hogy ez a fordító hibája, vagy amúgy is sok van benne, de halálosan biztos vagyok benne, hogy Jane Austen sose adott volna egy szereplője szájába olyan mondatot, hogy valaki „annyira azért nem nagy szám”… És abban sem vagyok biztos, hogy frottírtörülköző létezett akkor már.

és a „letudni a munkát” sem egy JA-s kifejezés.

6 hozzászólás
>!
Gabye
Jo Baker: Longbourn árnyékában

Kicsit hullámzó a viszonyom ezzel a könyvvel. Megjelenésétől egyértelmű volt, hogy szeretném elolvasni, nagyon érdekelt, milyen a másik oldal a B&B-ből..No azt hiszem a titok nyitja, hogy ezt el kell felejteni, és mint önálló művet kell olvasni!
Az elején érdekes volt belehelyezkedni a szolgálók világába, megismerni az Ő életüket, ami valljuk be, nem egy fáklyásmenet..Aztán egy kicsit elkezdtem unatkozni, mert egyfolytában a nyűglődés, a keserv jött át. De szerencsére nem adtam fel és a második résztől (a könyv három részre van osztva) már kimondottan érdekes volt, gyorsan olvastam és kíváncsian vártam mi történik még..
Összességében ez egy jól megírt, érdekes történet, de ne feledjetek elvonatkoztatni!!

2 hozzászólás
>!
KNW I
Jo Baker: Longbourn árnyékában

JA-rajongóként kihagyhatatlan volt a Könyvhéten akciósan árult könyv, ami ráadásul különlegesen szépen is néz ki – gyönyörű a borító, a lapok vastagsága kellemes, míves a betűtípus.
Másokkal ellentétben nekem kifejezetten tetszett, hogy a könyv nem írja át az eredeti sztorit. Az is plusz, hogy teljesen más a stílus, ugyan JA-hoz hasonlatosan több a leíró rész, mint a párbeszéd, de itt egy melankolikus részletezettségű szöveget olvasunk, ellentétben JA nyugodt, mégis sziporkázó prózájával.
Amin kurtítottam volna, az a szenvedés. Már elsőre megértettem, hogy a szolgák kezén fagydaganat van és ezek kihasadnak és gennyesek, de igazán undorító, nem akarok folyton erről olvasni… És a kisördög ott motyogja bennem, biztosan gennyes kézzel főztek, öltöztettek muszlinba, fésültek hajat ezek a szolgák? Biztos? És tényleg nem volt szabadnapjuk? Meg szabadidejük? Tényleg mindenki minden reggel öttől dolgozott, és ha a háziak kimaradtak vagy vendégség volt, akkor hajnali kettőig-háromig fent voltak? Érdekes… ja, nem.
Jobban tetszett volna, ha James bevonja az életébe Sarah-t, és nem időbeli visszaugrással, James narratívájával tudjuk meg, hogyan nőtt föl, hanem lineáris idővonalban maradunk. (Zavart az is, ahogy JB ki-beugrál egyik karakter fejéből a másikba.)
Bizonyos pontok zavaróan klisések voltak, pl. Mr. Hill kapcsán, vagy James apjának kiléte. Jobban szerettem volna a könyvet, ha ezeket kihagyja az író.
Mindezzel együtt kerek, egész történet, érdekes stílussal, egész jó fordítással, a JA-rajongóknak ajánlom :)

1 hozzászólás
>!
Amilgade
Jo Baker: Longbourn árnyékában

Most végre megismerhettem a másik oldalt is. Elképesztően más közelítésből láthatjuk a régi kedvenc szereplőinket, és bevallom nekem most lett életszerűbb a Büszkeség és balítélet.

>!
JustABookishSoul P
Jo Baker: Longbourn árnyékában

Először is, ez a borító valami gyönyörű!
Az elejétől kezdve megfogott a maga bájosságával, pedig erre egyáltalán nem számítottam. A szereplők szerethetőek voltak, könnyen megszoktam a történetet. Érdekes volt a másik oldalról is olvasni, és mivel nem vártam arra hogy a Büszkeség és Balítélet pontos mása lesz igazán élveztem!
Voltak hullámvölgyek, James-t egyedüliként a történetben nem kedveltem így a könyv végénél lévő kis saját részek szinte meggyötörték az olvasásom.
Tetszettek a leírások, bár azt megjegyezném, hogy volt pár túl modern szó ami szerintem nem illett bele a könyvbe.
Persze az egészet nézve egy kellemes olvasás volt, annak aki kedvelője a Downton Abbeynek szerintem kötelező.

>!
Larawyn
Jo Baker: Longbourn árnyékában

Hiába tetszett a hangulata (főleg a leírások), sokáig aggódtam, hogy önálló történetként nem állná meg a helyét, de a Harmadik kötetnél végül be kellett adnom a derekam, teljesen meggyőzött.

Gondosan követi az eredeti eseményeket a maga komótos módján, realisztikusabb képet festve a György korabeli történelmi Anglia hétköznapjairól. Kendőzetlen, mégis finom marad. (A kiegészítéseket sem érzem igazán sértőnek Austen művével szemben, bár a határon ingadozik… így izgalmasabb) :)

Akik arra várnak, hogy Lizzy és Darcy szerelmének kialakulását követhetik végig újra, csak más szemszögből, csalódni fognak. Én mégis hálás vagyok az írónőnek, hogy egy olyan család életét gazdagította írásával, akiket régóta kedvelek (pedig most már biztos, hogy ez a szekér nélkülük is futott volna).

(Ha más is kíváncsi milyen hangja lehet ennek a híres pólingnak:
http://allatvilagunk.hu/madarak/nagy_poling.html) :)

>!
Boglárka_Tóth
Jo Baker: Longbourn árnyékában

Az a helyzet, hogy a Jane Austen regényekben az a jó, hogy Jane Austen írta őket. Ergo ebben a regényben nem sok jót találtam. Középszerű író középszerű műve. Unalmas és indokolatlanul terjengős, ezenkívül mindazt a szellemes iróniát nélkülözi, ami az Austen-regények sajátja, és ami miatt érdemes elolvasni őket. Hiszen a Büszkeség és balítéletet vagy az Emmát sem az izgalmas cselekménye miatt szeretjük. Az J. A. összes könyvében ugyanaz : egy vagy két nemesi származású lány a házasság biztos révébe érkezik, oszt jó napot. Az elegáns és szellemes stílus, a briliáns karakterizálás, a korfestés és a társadalomrajz az, ami miatt ma, több mint kétszáz évvel a megírásuk után is élő és eleven szövegek azok a regények.
Jo Baker két főszereplője unalmas és vértelen figura, akikre tényleg nem lehet ráfogni, hogy elviszik a hátukon a sztorit. Abszolút érdektelen volt számomra a románcuk, az időnként túlzásba vitt naturalizmus miatt pedig néha már sikítani tudtam volna. Ki a fenét érdekel Sarah vérző, gennyező avagy nedvező fagydaganatainak századik taglalása? És ezt nem az empátia hiánya mondatja velem, egyszerűen íróilag hibás megoldás, a túlírtság egyik apró bizonyítéka, ami a végén inkább groteszk hatást kelt, mint sajnálatot.
Austen karaktereinek módosítása is inkább csak irritált, még ha meg is értem, hogy mindez a más nézőpont miatt történt. Azt viszont konkrétan karakterrombolásnak tartom, amit J. Baker a végtelenül szervilis Mr. Collins-szal művelt, akit J. A. gyilkos iróniája a leginkább sújtott, és aki ilyen szempontból a kedvenc karakterem: ennek a regénynek a lapjain kicsit sajnálni valóvá, kicsit szerethetővé vált a figurája, ami teljesen szembe megy Austen céljával.
Tényleg csak az anglomániám és a Büszkeség és balítélet iránti szeretetem miatt tartottam ki olvasás közben, de jó néhány unalmas, terjengős leírásokkal teli oldalt át kellett lapoznom, hogy egyáltalán elevickéljek a végéig.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Amadea

Persze semmi sem biztos, semmi sem biztos ebben az életben, csak az, hogy nem tart örökké – Charlotte azonban már egészen kislány korától ki-be szaladgált Mrs. Hill konyhájába, recepteket keresett, kölcsönkért egy kis cukrot vagy zseléformát, és különösen rajongott Mrs. Hill citromtortájáért, sőt, többször is hallották, amint azt mondta, hogy senki nem tud olyan citromtortát készíteni, mint Mrs. Hill.
Mrs. Hill nekiállt citromtortát sütni, hogy jókora adagot hazaküldhessen Sir Williammel. Az ilyen apróságok nagyon fontosak.

195. oldal

>!
Amadea

Az asszony öntött neki egy csésze kávét, mellé tette a tejszínes kancsót, és a csészealj szélére egy kis darab cukrot helyezett. Aztán felvágta a kenyeret és a sajtot, majd bement a kamrába, hogy szeljen neki pár szelet sonkát. A fiú még akkor is a kávéscsészét bámulta, mikor a sok étel már előtte sorakozott; meg sem érintette az italt. Mrs. Hill leült vele szembe. James a cserepes, hámló ajkait harapdálta.
– Nem szereti a kávét? – kérdezte Mrs. Hill.
– Nem, én csak…
– Inkább teát kér? Vagy tejet? – A házvezetőnő megint felállt. – Van sörünk is. Kér egy korsó sört?

42. oldal

3 hozzászólás
>!
Babó_Buca

– Mégsem érem fel ésszel, bárhogy gondolkodom is, miért jön folyton ide az ezredessel vagy nélküle, mikor csak… nos… néz.

241. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Elizabeth Bennet · Mr. Fitzwilliam Darcy
>!
almamag

Polly hol felállt a zsámolyára, hol leszállt róla, leszedegette a porcelánt, Sarah poharakat pakolt egy tálcára, miközben Mr. Hill az ezüstöket vizsgálgatta összehúzott szemöldökkel, hol egyik, hol másik villát emelte a fény felé. Az egyiket Sarah elé tartotta, hogy felhívja rá a figyelmét: egy morzsa ragadt a fogai közé.
– Nagyon sajnálom, Mr. Hill.
Az öreg megrázta a fejét, aztán ráköpött a villára, és addig törölgette a konyharuhával, míg megfelelően nem csillogott.

46. oldal (IPC Könyvek, 2013)

>!
andicica1993

„Sarah megértette, miért bűn a hallgatózás: mert az ember csak összezavarodik és boldogtalan lesz.”

>!
Amadea

Mikor senki nem figyelt rá, Polly maga felé húzta a ringlólekvárt. Mrs. Hill visszafordult Sarah-hoz.
– Drágám. Legalább gondold át! Praktikus megoldás volna.
Már megint ez a szó. Praktikus. Csikorgott a foga alatt, a vér ízét hozta magával. Egyáltalán nem szerette ezt a szót.
Polly mélyen belenyomta a kanalat a lekvárba, és kiemelt egy halom csöpögő áttetsző, aranyzöld finomságot. Ráejtette a sütemény tetejére, a kanál tetejével szétkente rajta, aztán beledugta a kanalat a szájába, hogy lenyalja róla a nyomokat.

372. oldal

3 hozzászólás
>!
Szelén P

Aztán viszont arra gondolt, milyen szépek lehetnek azok a vauxhalli kertek az eső után. Az ösvény Meryton folyópartja mentén vezetett. A folyóban magasan állt a habos víz; a malomtó csurig telt, a kerék dübörögve forgott a maga tajtékos tempójában.

>!
Szelén P

Mikor az óra háromnegyedet ütött, Mrs. Hill véres köténnyel, lisztes arccal felment ellenőrizni a munkát. Végighúzta az ujját a kandallópárkányon, egyik kezét a hófehér, friss vászonra tette, az ujjhegyével megérintette a mahagóni íróasztal mintáit. Beszippantotta a méhviasz illatát, az ecet csípős szagát, a pattogó tűzről felszálló füstöt.

>!
andicica1993

-Szerencsénk van, hogy beállt hozzánk.-Ezt mondta Mr. B , miközben összehajtotta az újságot és félretette.
-A spanyolországi háború miatt a haditengerészet mindenkit besorozott, egyszerűen szólva kevés a férfi.
-Kevés a férfi? Ismételte Lydia rémülten, nővérei arcát kutatta a rettentő megerősítés után: csakugyan ez volna a helyzet? Lehetséges, hogy Angliából eltűnnek a férfiak?

>!
Szelén P

A keleti dombok felett az ég most indigókékre váltott: Sarah felpillantott, a kezét a hóna alá szorította, hogy kicsit átmelegedjen. Dühös párafelhőket lehelt a levegőbe, a horizont mögött megbúvó vad tájakra gondolt, ahol már felkelt a nap, meg azokra, ahol az után is sütni fog, hogy ő már végzett a nagymosással: Barbadosra, Antiguára és Jamaicára, ahol félmeztelenül dolgoznak a feketék, meg Amerikára, ahol az indiánok szinte semmit sem viselnek.


Hasonló könyvek címkék alapján

Kimberley Freeman: Vadvirágok lányai
Jane Austen: Büszkeség és balítélet
Robert Menasse: Kiűzetés a pokolból
Cees Nooteboom: A következő történet
Erich Maria Remarque: Éjszaka Lisszabonban
J. R. dos Santos: A lila pavilon
José Saramago: Alentejo
Nagyszékely István: Isten hozta Panamában
Alice Vieira: Rosa, kis húgom, Rosa
Barabás Tibor: Uriel