Jisei 2 csillagozás

Zen-szerzetesek és haiku költők versei a halál mezsgyéjéről
Jisei

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

>!
116 oldal · ISBN: 9634506518 · Fordította: Somogyvári Zsolt

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

>!
MrClee IP
Jisei

Jisei Zen-szerzetesek és haiku költők versei a halál mezsgyéjéről

Mindig furcsa érzés a halálról olvasni. Furcsa, mert a létezés ezen oldalán, amit életnek nevezünk, csak találgatni tudunk róla. Ezek a haikuk viszont akkor keletkeztek, amikor íróik már kifelé haladtak az életből, sőt, némelyikük éppen a halála napján írta, vagy előtte nem sokkal, és valahogy a halál előszelét jelenítik meg. De saját tudatunk szerint lehetünk-e bármikor közelebb a halálhoz? Valószínűleg igen, mindenféle statisztikát fellelhet az ember erről, gondolhatnánk, hogy egy 20 éves, ereje teljében lévő embernek több van hátra, mint 100 éves társának, vagy éppenséggel elég rosszak az esélyei annak a balszerencsés fickónak, aki egy krokodiloktól hemzsegő mocsárba esett, elveszítve eszméletét. De biztos, hogy ezek valóban számítanak, és nem csak elterelik a figyelmet a lényegről? Arról, hogy az életünk valójában akármelyik percben véget érhet, minden egyes napunk valóban lehet az a bizonyos utolsó? Miért kell olcsó matematikai valószínűségszámításba bocsátkozunk, mikor életről, halálról beszélünk?
Többségük azért elég hasonlóan vélekedik a halálról, például Toko lecsupaszítja az igazságot, és nem misztifikálja túl:
„A búcsúversek
pusztán káprázatok – a
halál az halál.”
Raizan is elfogadja a sors végzetét, az örök körforgást, a természettel keres (és talál) hasonlatot:
„Búcsúzás, uram –
akár a hó: a vízből
jött, a vízbe ment.”
Senseki szintén, tiszta lelkiismerettel tekint előre.
„Végre indulok:
száraz egek, hideg hold –
a szívem tiszta.”
Lényegük a halál gondolatának elfogadása, feldolgozása. Csak mert egész hosszú életünk során hajlamosak vagyunk elfelejteni halandó mivoltunk, és örökéletű lényekként (istenekként) próbálunk viselkedni. Közben eszünkbe juthat Schopenhauer gondolata is, miszerint:

„a végtelenség létem után (a parte post) nálam nélkül épp oly kevéssé lehet szörnyű, mint a végtelenség létem előtt (a parte ante) nálam nélkül; mert e kettő semmi által nem különbözik egymástól, mint egy tünékeny álom közbelépte által.”

De ezt annyira nehéz feldolgozni.


Népszerű idézetek

>!
MrClee IP

Búcsúzás, uram –
akár a hó: a vízből
jött, a vízbe ment.

Raizan

Jisei Zen-szerzetesek és haiku költők versei a halál mezsgyéjéről

>!
MrClee IP

A búcsúversek
pusztán káprázatok – a
halál az halál.

Toko

Jisei Zen-szerzetesek és haiku költők versei a halál mezsgyéjéről

>!
MrClee IP

Búcsúajándék
testemnek: ha akarja,
végsőt lélegzem.

Ensei

Jisei Zen-szerzetesek és haiku költők versei a halál mezsgyéjéről

>!
MrClee IP

Végre indulok:
száraz egek, hideg hold –
a szívem tiszta.

Senseki

Jisei Zen-szerzetesek és haiku költők versei a halál mezsgyéjéről

>!
MrClee IP

Összetört álom –
hát a pillangók vajon
merre indulnak?

Az „összetört álom” az az illúzió, amivel valóságot tulajdonítunk a múló világnak. Mikor az élet véget ér, az egyéni létezés illúziója szétpukkad, és ezzel eltűnik a személy individuális létének szimbóluma: saját neve is.

Ichimu

Jisei Zen-szerzetesek és haiku költők versei a halál mezsgyéjéről

>!
MrClee IP

Raizan meghalt,
megfizette hibáját
születésének:
ezért ő nem hibáztat,
és nem okol senkit sem.

Jisei Zen-szerzetesek és haiku költők versei a halál mezsgyéjéről

>!
ZsuZsanna5 P

Levelek sosem
hullnak hiába – minden
csupa harangszó.

Chori

Jisei Zen-szerzetesek és haiku költők versei a halál mezsgyéjéről

>!
ZsuZsanna5 P

Lótuszvirágról
lassan eltűnőben a
reggeli harmat.

Fuso

Jisei Zen-szerzetesek és haiku költők versei a halál mezsgyéjéről

>!
ZsuZsanna5 P

Úton házamhoz
hulló szilvaszirmokkal
illatos a föld.

Fuwa

Jisei Zen-szerzetesek és haiku költők versei a halál mezsgyéjéről


Hasonló könyvek címkék alapján

Szántai Zsolt (szerk.): 500 zen és klasszikus haiku
Maszaoka Siki: Vért hány a kakukk
Terebess Gábor (szerk.): Egy csésze tea Isszával
Szántai F. Andrea (szerk.): 1000 japán vers
Szondi György (szerk.): Ősi fenyő
David Schiller (szerk.): Zen bölcsességek
Ryōkan: Ablakban feledett hold
Szántai F. Andrea (szerk.): Gyémánt és lótusz
Sütő Zsolt: Lélekzet-szútra
Han-san: A remete és a lelenc