Limonádé ​Joe 19 csillagozás

Jiří Brdečka: Limonádé Joe Jiří Brdečka: Limonádé Joe

A napbarnította haramia előrántotta coltját, és célba véve Joe-t, rákiáltott: – Ne legyen Dave Rudabaugh a nevem, ha a legcsekélyebb okát is látom annak, miért ne ihatna velünk egy pohárkával!
Joe kezében mesébe illő gyorsasággal villant meg a rettegett Smith & Wesson. De nemcsak hogy megvillant, hanem el is dördült, és pontosan a csövén találva a bandita revolverét, legalább nyolcvan fokkal eltérítette eredeti célpontjától éppen abban a pillanatban, amikor Rudabaugh meghúzta a ravaszt. A marhatolvaj lövése így merőben új irányba süvített el, s olyan ellenállhatatlanul miszlikbe lőtte a kezében tartott poharat, hogy az egész whisky a gazfickó megrökönyödötten felborzolódott bajuszára freccsent.

Eredeti cím: Limonádový Joe

Eredeti megjelenés éve: 1940

Tartalomjegyzék

>!
Madách, Pozsony, 1982
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631133400 · Fordította: Rácz Olivér
>!
Móra, Budapest, 1971
254 oldal · puhatáblás · Fordította: Rácz Olivér
>!
Madách, 1968
254 oldal · puhatáblás

2 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

pwz I>!
Jiří Brdečka: Limonádé Joe

Szuper vörös western, igazi vadnyugati paródia :D :)
Látni a filmet és olvasni a könyvet egyaránt nagy élvezet ;)!

2 hozzászólás
kte P>!
Jiří Brdečka: Limonádé Joe

Kellemesen nosztalgiázva olvastam eme keleti western paródiát a baráti csehszlovák nép egy jeles képviselőjének tollából. A történet a western klasszikus vállfaját képviseli marcona revolverhősökkel, gyakori lövöldözésekkel, álnok cselszövésekkel és szemrevaló hölgyekkel. Feltűnnek valóban létező híres vadnyugati személyiségek is. Az ivókban jól fogy a whisky, a brandy, melyek mértéktelen fogyasztása sok jó férfi veszte lett. Főszereplőnk egy fogadalom miatt nem iszik alkoholt, hanem önkéntes ügynökként a Coca-Cola nevű limonádét isteníti. A gyakori lövöldözéseket vagy orvtámadásokat rövid leírások szakítják meg a szereplők külső és belső jellemzőiről vagy a városkák épületeiről bemutatva a szerző által elképzelt távoli vidéket. A stílus kissé dagályos, de ez a paródia célját szolgálja az írói öniróniával együtt, ezért megbocsátható.

4 hozzászólás
Gabye>!
Jiří Brdečka: Limonádé Joe

Kicsit döcögős volt az egész.. Kezdve azon hogy a könyv feléig a címszereplő meg sem jelenik, át a sok túlzó leíráson és az újabb és újabb mellékszereplők felvonultatásán, akik aztán majdnem mind rövid úton a fűbe harapnak, de előtte persze még meg kell ismernünk előéletüket..Sokkal fordulatosabb cselekényre és mindenképp több humorra és viccre számítottam.

Tercia>!
Jiří Brdečka: Limonádé Joe

Nekem igazi csemege volt a sok komorságos lélekborzoló könyv között. Sok évvel ezelőtt olvastam, de most is élvezetes, szórakoztató, igazi relax könyv.
Sokkal nehezebb humoros, könnyed könyvet jól megírni (szerintem), mint amitől csuklót metszenél. És odavagyok az iróniáért is.
Csak ne vegyük magunkat túl komolyan, az azért eléggé fontos.
Viszont ha férfiasan szögletes az állad, metsző a pillantásod, jobban célzol mint maga oldshatterhand, ugyanakkor fiús bájjal zavarba jössz, ha egy ártatlan hajadon szempillarezgetve szól hozzád a szájával, hát lehet hogy Limonádé Joe van a felmenőid közt.
Könnyed westernszatíra, minden létező hozzávalóval, (l. feljebb), vad lövöldözéssel, pénzhajszával, gonosszal és jóval (meg a ugye a szép is ott van).

És igenis, nyerje el a gonosz a méltó büntetést, a jók meg az imádott szívét, meg még valami kis aprót mellé, én azt mondom.

2 hozzászólás
Kojak85>!
Jiří Brdečka: Limonádé Joe

Még igencsak kis gyermek voltam, amikor először láttam a filmet – vagy a TV adta, vagy VHS kazettán – és élénken él bennem, hogy az egész filmnek más a színvilága, mint pl. a többi spagetti és yugó westernnek. Amolyan szépia színekben jelent meg, s egy ideig azt hittem, hogy a TV-énk hibájából, de utóbb megszereztem DVD-én is, ahol már bebizonyosodott, hogy ez a színvilág a csehszlovák westernkomédia sajátossága! Ezzel szemben meglep, hogy a könyv fotói teljesen fekete-fehérek, nincs meg az enyhén barnás-sárgás árnyalat. Nyilván ezek forgatási fotók. De térjünk vissza a könyvre. A csehek jó humorú nemzet, akiknek van egy fajta finomkodó modora. Nyelvezetük nem nélkülözi a kedveskedő, udvarias, már-már behízelgő fordulatokat, amelyeket a fordító Rácz Olivér nagyon hűségesen beépített a magyar változatba (nyilván ezt azért írom, mert tudok csehül :-)). A stílus ezért ilyen, amilyen. Az előttem szólók egyike már kitért erre, de egy cseh írótól, aki nyilván intelligens ember volt, ez a természetes. Nekem kifejezetten tetszett az a balladai homály, ahogy a címszereplő a századik oldalig rejtegetve előbújik egy bárpultnál, hiszen van egy izgalmas, s egyben mulatságos felvezető történet, melyből megismerjük a gonosz Horacet, aki igazából nem is olyan gonosz – annak ellenére, hogy öt államban körözik, és az egyik kedvenc szereplőmet, Francia Lolát, akinek jóvoltából számos humoros jelenetnek lehetünk a tanúi a filmen, olvasói a könyvben. Kellett ez a felvezetés, ellentétben a rengeteg Coca Cola reklámmal, ami hála istennek a filmben nincs, ott valami másfajta limonádét iszik a pisztolyhős. Paródia ez a javából, a vadnyugat kifigurázása, ahol a koszos alsónadrágos, bűzös szuvasfogú emberek, rendkívül ostoba és kegyetlen gyilkosok garázdálkodtak. És Oscar Wilde feltűnése akinek rövidnadrágban kéne kánkánoznia, erre az ostobaságra az egyik legviccesebb kritika. A Tombstone-i krónika fejezetben megismerhetjük ezeknek vadnyugati pisztolyhősöknek (bűnözőknek) a krémjét, róluk ezer másik vadnyugati történet is megemlékezik. A befejezés már-már banális, az offsideban lövő pisztoj igazi csodafegyver! Szex nincs, de szerelmi szál akad bőven, hát mi kell még? Aki szórakozni vágyik, és egy kicsit mosolyogna a vadnyugati mítoszok kifigurázásán, annak ez a könyv, illetve a film feltétlenül ajánlott!

ChEebor>!
Jiří Brdečka: Limonádé Joe

„Vérbeli” keleti western, fantasztikusan jó körmondatokkal, zseniális karakterekkel és némi, kicsit a realitások talaján maradó történelmi háttérrel (és közismert vadnyugati hősökkel és antihősökkel). Limonádé Joe történetétől nem idegenek a rablások, a párbajok és az egész brutális kivégzések, de mindez olyan kedves humorral van előadva, hogy szinte minden sorát szívesen olvassuk. A történet ügyesen bonyolított, és harsány, gyakorlatilag paródia-jellegű humora ellenére is végigizgulható.


Népszerű idézetek

Macsfecs>!

Bizonyára csak azok az olvasók bírják megőrizni nyugalmukat, akikből még nem veszett ki a happy endbe vetett feltétlen bizalom.

237. oldal, Hátborzongató finálé

kte P>!

Megjelent a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság közös könyvkiadási egyezményének keretében.
Készült 75 100 példányban a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Budapest részére a Madách Könyvkiadó, Bratislava gondozásában.

Kapcsolódó szócikkek: Móra Ferenc Könyvkiadó
1 hozzászólás
kte P>!

Amikor Horace később fontolóra vette a dolgot, el kellett ismernie, hogy eleinte minden úgy ment, mint a karikacsapás.

(első mondat)

kte P>!

Kingsley Közérdekű Személyfuvarozási Vállalatának postakocsija egy szemernyivel sem különbözött ormótlan társaitól, amelyek akkoriban örvényt kavartak a határ melletti országutak porában, miközben nyikorgó kerekeik ritmusa a prérik költészetének legszebb verssorait dübörögte. Ez az öblös, ütött-kopott bárka is átélt már egyet-mást, s ez rajta is hagyta látható nyomait! Mr. Kingsley eleinte gondosan ügyelt rá, hogy a golyó ütötte lyukakat éppúgy, mint az indián nyilat szaggatta réseket nyomban és a lehető leggondosabban kendőzzék, bölcsen tudva, hogy az efféle kicsiségek nem lopnak túlzott derűt az utasok hangulatába. Csakhogy az apacsok és a banditák olyan állhatatos kitartással lékelgették meg a postakocsit, hogy Mr. Kinsgley belátta törekvései meddő voltát, s ügyet sem vetve többé az acélférgek buzgólkodásaira, ölbe tett kézzel nézte a garázdálkodást.

89. oldal, A szerelem gyönyörűsége és kínjai

kte P>!

Mr. Frank Leslie, más néven Buckskin Frank, a barman tisztét látta el Berkowicz szállodájában. Éppen olyan jól értett a kérges lelkű vendégek kiszolgálásához, mint a revolver gyors előrántásához. Igazi népszerűsége ugyan csak jóval később, tombstone-i működése idején érte el a tetőfokát, amikor többek között Ringo Kidnek, a hírhedt marhatolvajnak lepuffantását is az ő számlájára írták. De azért ez idő tájt is éppen elég volt a rovásán, és nem egykönnyen lepődött meg minden csekélységen. Mégis, az a tény, hogy valaki ebben a helyiségben alkoholmentes limonádét rendeljen, leírhatatlanul ostoba kifejezést csalt cserzett ábrázatára. Kétségtelen, hogy akkor sem éri nagyobb megrázkódtatás, ha az idegen egy fél tucat babapelenkát rendel. Ám ezt a leplezetlen megdöbbenését senki sem vethette a szemére: a körülöttük állók arcán ugyanez a dermedt elképedés tükröződött.

84. oldal, Valaki csendben Coca-Colát rendelt

kte P>!

Tagadhatatlan, hogy az idegen alighogy kinyitotta a száját, máris befészkelte magát a poros Kansas idevetődött fiainak szívébe, mert az az elnyújtott, dallamos hangsúly, ahogyan ezt a néhány szót kiejtette, csalhatatlanul leleplezte kansasi származását. Igen, az idegen a nyugati végek tősgyökeres sarja volt, öltözékében és mozdulataiban ízig-vérig az. Jól szabott és ízléses ruhadarabjainak természetesen semmi köze sem volt a határ menti nyalka széltolók kétes eleganciájához, mint ahogyan az idegen nemesen egyszerű mozdulatai is jólesően különböztek amazoknak a tehenészlegényekhez illő bárdolatlanságaitól. Nos, kíséreljük meg néhány jellegzetes vonással felvázolni ennek az érdekes idegennek a külsejét. Kalapjának nem túl széles karimája beárnyékolta éles metszésű arcát, amelyből mély tüzű szempár villogott elő. Feltűnően széles boltozatú mellkasán finom szövésű ing feszült, amely kellőképpen kiemelte a nyakába kötött sötét kendő lágyan leomló festői csücskeit. Puha szarvasbőrből készült lovaglónadrágot viselt, s csípője két oldaláról két komor fényű, hatalmas Smith & Wesson lógott alá. Izmos lábszárain, amelyek mentesek voltak attól a meghajlított kardpengéhez hasonló görbeségtől, ami a határ menti lovasokat jellemzi, a lehető legpuhább bőrből készült lovaglócsizma ragyogott: a Rio Grandétól a kanadai nagy tavakig párját kellett keresni. De elég a száraz szavakból! Beszéljenek helyettük most maguk az idegen tettei!

84-85. oldal, Valaki csendben Coca-Colát rendelt

kte P>!

Mellesleg, szegénynek már csak azért is gonosznak kellett lennie, mert a szerző ilyennek írta meg.
Ugyan kérem, hogyan tűnnének ki Limonádé Joe erényei, ha nem szolgálnának hozzá háttérül Horace tintánál feketébb csínyjei?

248-249. oldal, Hátborzongató finálé


Hasonló könyvek címkék alapján

Thomas Berger: Kis Nagy Ember
Bacsó Péter: A Tanú
Bohumil Hrabal: Díszgyász
M. G. Brown: Csak egy pillantás volt
Vlagyimir Vojnovics: Iván Csonkin közlegény élete és különleges kalandjai
Rejtő Jenő (P. Howard): A tizennégy karátos autó
William Goldman: A herceg menyasszonya
Irena Dousková: Anyegin ruszki volt
Josef Škvorecký: Pléhkatonák
Neil Gaiman – Terry Pratchett: Elveszett próféciák