Egy újabb életrajz David Beckhamről, miután számtalan könyvből, a sport- és a bulvársajtóból már jóformán mindent megtudhattunk róla (és feleségéről, Victoriáról, a volt Spice Girlről)? Az is, de ugyanakkor sokkal több: izgalmas kultúrtörténeti esszé a futball, a történelem, a spanyol kultúra és a globalizált marketing összefüggéseiről.
A Madridban született angol író elmeséli, hogyan lett az ügyes chingfordi fiúból a Manchester United focistája, majd „globális híresség” és egyike a „galaktikusoknak” a világ legsikeresebb futballklubjában, a Real Madridban… S aztán egyszer csak a huszadik századi spanyol történelem sűrűjében találjuk magunkat: régi, legendás játékosokkal találkozhatunk…
Beckham és Spanyolország 4 csillagozás
Enciklopédia 9
Várólistára tette 1
Kívánságlistára tette 2
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Hatalmas pozitív csalódás volt ez a könyv, pedig csak azért vettem meg, mert az eredeti ár negyedéért adták, és mert hátha van benne valami tényleg Spanyolországról is. Volt, sőt, több fejezete szól Spanyolországról (történelem, kultúra, politika; főleg a Franco-éra), a Barca, a Real, a Spanyol Kupa és a BL történetéről, mint Beckhamről (akiről a könyv középső részében szó sem esik). Viszont a Beckhamről szóló fejezetek is teljesen korrektek, egyáltalán nem bulváros.
Fél csillagot csak azért vontam, mert a nem spanyol olvasókat lehet, hogy érdekli a spanyol belpolitika és annak összefüggései a focival, de talán nem államtitkár-helyettesig lebontva (engem se), úgyhogy az a rész kicsit nehezen ment (viszont az nem hosszú).
Igazából legkevésbé a Beckham-fanoknak ajánlanám.
Vannak csapatok, amik örökre beégnek az ember focimemóriájába. A Platini-féle francia válogatott, a Fradi BL_t megjáró csapata, a Bergkamp-féle Arsenal, a Van Basten-féle Milan.
A Zidane-féle Real és a Beckham-féle ManU – Giggsel, a két Neville-el, Buttal.
Én kedvelem Beckhamet, mint játékost. Az a MU, amiben ő meghatározó ember volt, az egyik legjobb csapat az általam látott futballtörténetben. Éppen ezért sajnáltam, mikor elment a Realhoz. Becks leigazolását ráadásul semmilyen sportszakmai indokkal nem lehet megmagyarázni. A posztján akkor Figo játszott Madridban, aki szintén a legjobbak közé tartozott, viszont kellet egy skalp Florentino Perez galaktikus-gyűjteményébe, aki ráadásul marketingszempontból értékesebb volt még Zidane-nál és Ronaldonál is. (Természetesen most a brazilról van szó és nem C.-ről.)
Beckham már akkor sem csak egy jó focista volt, hanem egy márkanév, egy popsztár, amit a Real maximálisan kihasznált, olyannyira, hogy Perez még a reklámbevételei egy részére is rátette a kezét.
Ez a könyv jóval több, mint egy focistaéletrajz, sőt tulajdonképpen nem is az. Aki Beckham életére kíváncsi az ne ezt olvassa.
Ez a könyv sokkal inkább szól a 20. századi Spanyolország történelméről és politikájáról a foci szemüvegén át. A labdarúgást behálózó politikai és gazdasági érdekekről, a Francohoz hű és államilag támogatott Realról és persze ezzel párhuzamosan és megkerülhetetlenül a magát a katalán függetlenség harcosaként aposztrofáló Barcelonáról.
Bemutatja azt a folyamatot, ahogy az európai perifériára szorult Spanyolország, futballklubjainak is köszönhetően, visszakapaszkodott a nagy hajóra, és ahogy a spanyol belügynek számító bajnokság La Liga néven világmárkává vált. (És ugyanez elmondható az angol bajnokságról, és többé-kevésbé a németről és az olaszról is.)
Szól a Real kiválasztottság-tudatáról, politikai felhangjairól arroganciájáról, az őket körülvevő imádat és gyűlölet okairól.
Egy hibája van a könyvnek: Burns időnként elveti a sulykot és túlrészletezi a történeteit, csapong, messze távolodik a témájától, de ettől eltekintve kitűnő.
Népszerű idézetek
Herrera mindig szeretettel gondolt vissza az 1950-es évek végének FC Barcelonájára, úgy tartotta, hogy ez volt az egyik legjobb összetételű csapat, amellyel dolgozott. […] a „támadásban a trükkös külföldieket” -Kocsist, Villaverdét, Czibort és a többieket- játszatta, míg a védelmet a „magas katalánokra” alapozta. "A katalánokat -mesélte Herrera Kupernak- a Katalónia fiai, küzdjetek a hazátokért -tal lelkesítettem, a külföldieknek meg a pénzről beszéltem… De pontosan miben különböztek, mondjuk, a magyarok a spanyoloktól?- kíváncsiskodott Kuper. "A magyarok zárkózottak -felelte Herrera, és a vállát felhúzva, morcos arcot vágva utánozta őket- ezért ügyeltem rá, hogy a többiekkel is barátkozzanak, Czibort és Kocsist nem raktam egy szobába.
189. oldal
[Valdano] Féltve őrzött kincsként felidézte Maradonának az 1986-os világbajnokságon Anglia ellen szerzett második gólját, amikor az egész védelmet kicselezte. Valdano egyszer megjegyezte, ritkán fordul elő, hogy úgy aludná végig az éjszakát, hogy ne álmodna erről a gólról, amely egyszerre volt látványos és lenyűgöző – ez a gól az összes többit felülmúlja.
75. oldal
Beckham Real Madridhoz igazolásáról Szardínián folytak titkos tárgyalások a Manchester United vezetői és José Angel Sanchez, a klub marketingvezetője között. Sanchez, akit Perez nem csupán tolmácsként alkalmazott, hanem informális tárgyalófélként is a Beckham-ügylet során, folyékonyan beszélt angolul. […] Amikor a találkozó híre kiszivárgott, Jorge Valdano a Real Madridtól kiadott egy nyilatkozatot […] „Beckham nem olyan téma, amely a marketingért felelős személyek hatáskörébe esne”…
44. oldal
Amikor 1982 januárjában Madridban elkészítették a sorsolást, a FIFA elnöke, Joao Havelange megdicsérte a spanyol népet, amiért Don Quijote szellemében magára vállalta az esemény megrendezését. Szerencsétlen párhuzam volt ez, hiszen Spanyolország nevezetes irodalmi alakja nemes ügyeket szolgált ugyan, ám rendszerint nem járt túl nagy sikerrel. A spanyolországi bizonyult az egyik legrosszabbul szervezett világbajnokságnak…
232. oldal
[Chencho=Inocencio Arias, Spanyolország ENSZ-nagykövete, Real Madrid szurkoló] amikor külügyminiszter-helyettes volt, becsempészett egy apró tévékészüléket egy János Károly által a királyi palotában adott fogadásra. Aznap este a Real Madrid az Atlético de Madriddal játszott. Chencho képtelen volt kihagyni a meccset. A tévét eltakarta a tiszteletbeli vendég beszéde gépelt szövegének egyik példányával, úgy követte a mérkőzést. Akkor is azt nézte, amikor az egyik királyi lakáj odahajolt hozzá a király üzenetével: „Őfelsége azt kérdezi, hogy kölcsön tudja-e adni neki a tévét.”
[…]
Kíváncsi voltam, hogy bevitt-e egy apró tévét a Biztonsági tanács ülésére is. Azt mondta, hogy erre nincs szükség. A Tanács egyik ülése közben Kofi Annan odacsúsztatott neki egy papírt. Chenco azt gondolta, a következő, Irakra vonatkozó szavazással kapcsolatban akar valamit. De nem. Az ENSZ főtitkára azt kérdezte: „Mikor megyünk Madridba megnézni a Real Madridot?” Egy héttel később Annan Madridban járt egy konferencián, és este ott ült Chencho mellett a Santiago Bernabéu elnöki páholyában.
6667. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Kassai Viktor – Somogyi Zsolt: Kassai ·
Összehasonlítás - Javier Zanetti – Gianni Riotta: A kapitány 94% ·
Összehasonlítás - Cristiano Ronaldo: Pillanatok ·
Összehasonlítás - Lakat T. Károly: Apám regénye ·
Összehasonlítás - Pethő András: A Robbery sztori ·
Összehasonlítás - Pincési László: Az isteni Diego Maradona ·
Összehasonlítás - Fűrész Attila – Privacsek András: Lipcsei ·
Összehasonlítás - Vándor Kálmán: Üllői úti kapufák ·
Összehasonlítás - Luis Suárez: Minden határon túl ·
Összehasonlítás - Dárdai Pál – Pietsch Tibor: Dárdai 89% ·
Összehasonlítás