Red ​Carpet (Glitterbomb 1.) 3 csillagozás

Szépen megrajzolt szuper kis kezdőkötet, h biztosan tovább akard olvasni.
Hollywood csillogós, és negatív oldala, megfűszerezve egy véres kis #metoo bosszúval.

Elég random sztori, de nagyon erős benne a kritika a hírnév utáni vágy, a hírnév elvesztése, a hírességek megítélése és a rajongás elvetemültségével szemben. A főszereplő Farrah, aki fitalon színészkedett egy Star Trek-szerű sorozatban, majd zaklatás miatt felmondott, és örökre elveszítette a hírnevét. Egy újabb sikertelen meghallgatás után egy Alien-szerű lény költözik a testébe és a gyűlöletét felhasználva bosszút áll mindenkin, aki tönkre tette az életét. Igazából az egész képregény egy nagy kritikának tűnik arról, hogy az emberek bármit megtennének a 15 perc hírnévért; hogy ha szexuális erőszak miatt hagynak el egy felkapott sorozatot, akkor soha többé nem lesznek sikeresek – és hiába követelik az erőszaktevő elítélését, az esetet eltussolják, mert fontosabb, hogy a hírnév megmaradjon; és arról, hogy egy sztár akárhogy viselkedhet, csak a rajongók felé mutatott arca legyen szerethető, és akkor örökké szeretni fogják, nem számít, mit tett a múlban. Nagyon releváns volt minden kritika, szinte már csak az hiányzott, hogy valós hírességek neveit jelenítsék meg. Kellemetlen leírni, de Farrah valószínűleg az az „átlagos” színész, aki már fiatalon sikeres, de a sorozat főszereplőjét nem rúgják ki, amiért molesztálja őt (hiszen mit szólnának a rajongók?!), így neki kell felmondania, és mindenféle támogatás nélkül magára marad – tíz év múlva pedig már senki nem emlékszik rá, és munkát sem kap. Nagyon szomorú belegondolni, hogy vajon hány emberrel történt már ez meg, és fog is még, hiszen mindezek ellenére, annyira sokak vágya a hírnév…

Hű, de nehéz értékelnem ezt a képregényt – a témafelvetése (mi a helyzet egy ultra-kompetitív környezetben a nőkkel) fontos és érdekes, de valahogy az az érzésem, hogy igazából csak felvet egy pár témát, de nem igazán kezd vele semmit. Mert igen, a nők szerepe Hollywoodban finoman szólva sem egyenlő, ők még könnyebben kiöregednek a szerepükből, mint a férfiak, és nincs igazi B opciójuk. De az, hogy ebből egy embereket zabáló lényes bosszúálló horrortörténetet készítünk, az szerintem leginkább aláássa a mondandót. Amit nem kellene, mert mint mondtam, a probléma valós és eleve nehéz kezelni.