Svindlerek 40 csillagozás

Jim Thompson: Svindlerek

Roy Dillon látszólag kisstílű, de nagyon sikeres svindler. Az anyja, Lilly Dillon a maffiának dolgozik. A szeretője, Moira Langtry a testét gond nélkül bocsátja áruba. Ők hárman olyan háromszöget alkotnak, ahol nem a szerelem (vagy a szeretet) a közös nevező, hanem a kapzsiság, a mohóság és a perverz vágyak. Jim Thompson klasszikus regénye szolgált alapul Stephen Frears 1990-ben készült Svindlerek című filmjéhez, amelynek forgatókönyvét Donald E. Westlake írta.

„Ha valaki a pokolba akar kirándulni, olvasson Jim Thompsont.”
The New Republic

Eredeti megjelenés éve: 1963

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Agave .45 Agave Könyvek

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2009
180 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639868496 · Fordította: Varga Bálint

Kedvencelte 2

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 10

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

gyuszi64>!
Jim Thompson: Svindlerek

2022/89, otthoni polc, 18/40 eddigi értékelés

A főszereplő egy tudatosan középkategóriás, professzionális csaló, találkozik benne a képesség (= tehetség) és a hajlam (= életvitel, életmód). Néhány napot töltünk el vele, sikereivel és problémáival.

A könyv nagyon megosztó. Bűnügyi regénynek nem erőteljes, de a szerző pokolian jól ábrázolja a sivár környezeti hátteret, és a párbeszédeken keresztül finoman jellemez – ezek az erősségei. És találók az észrevételei – spoiler.
Nekem kissé sok volt a kiüresedés – finoman szólva is – naturalista ábrázolása. Az ilyen kemény történetekre hosszú távon nem vagyok vevő, szerintem Jim Thompson és én elköszönünk. Bár ide kell írnom: a 63-as könyv sokkal több, mint a tartalma; teljes mértékben szakít a néhány évtizeddel korábbi, tipikus ponyvakrimik generációjával. A hasonló krimikhez képest kissé szokatlanul az élet nagy kérdésein töpreng, és ez olyan szépirodalminak tűnő jellemző…

A tartalmáról pedig álljon itt @Joshua182 értékelése:
https://moly.hu/ertekelesek/3408048

2 hozzászólás
Joshua182>!
Jim Thompson: Svindlerek

”…első a hivatás, a második meg ennek a hivatásnak az álcája. Álca, amely ugyanúgy része lényének, akár az árnyéka.”

Találó a cím, mert maga a könyv is egy svindli.

Stephen King ajánlása a borítón krimit ígér ugyan, ám ez inkább egy családi dráma, a simliskedés lélektanát boncolgató írás, amelynek a végére kicsit befurakodik a krimi néhány eleme is, de alapvetően a rossz útra tért egyén helyzetének kilátástalanságát mutatja be egy anya-fiú kapcsolaton keresztül. Egy traumákkal tarkított gyermekkor után túl korán szülő, az alvilág által behálózott fiatal anya, és „szépreményű” fia, a jó képességű Roy sajátos viszonyán keresztül kapunk egy újabb bizonyítékot a fiatalkori környezet bődületes jellemformáló erejére, ezáltal pedig az eleve elrendeltség illúziójára.

A svindler szerepet játszik, egy igazán jó esetében pedig látszólag nem tudjuk eldönteni, hogy mikor teszi ezt, valójában mindig, olyannyira, hogy a végén már saját magának is nehézséget okoz megkülönböztetni ezeket a szerepeket, előbb-utóbb elkerülhetetlenek a hibák, és megállíthatatlanul halad az elkerülhetetlen vég felé. Ezt a folyamatot élethűen mutatja be a könyv, a végén lévő csavarra pedig nem számítottam, mégsem vagyok elégedett, mert kb. a háromnegyedéig enyhe letargiába süppedt szemlélőnek éreztem magam, amin a WW2 utáni időszak Amerikájának javarészt lehangoló leírása sem segített.

A téma ugyan erőteljes és elgondolkodtató, de hajlamos voltam beleunni, és csak a végére pörgött fel kellőképpen. Ezt ellensúlyozza, hogy rövidsége miatt gyorsan és könnyen fogyasztható. Eredetileg 3,5 csillagra gondoltam, de szigorú leszek, és maradok háromnál, mert azt szeretem, ha egy könyv végig fenn tudja tartani az érdeklődést, itt viszont akadt bőven „holtidő”. Ennek ellenére nem mondanám rossz könyvnek, csak olyan… na, értitek… A filmet még nem láttam, de per pillanat nem is érzek fékezhetetlen vágyat, hogy megnézzem.

Miyako71 P>!
Jim Thompson: Svindlerek

Mióta – évekkel ezelőtt – láttam a könyv alapján készült filmet, szerettem volna elolvasni ezt a történetet. Leginkább azért, mert úgy éreztem, könyvben olvasva talán világosabb lesz, hogy miről is szól ez az egész. Valóban, olvasás közben némileg árnyaltabbak lettek a karakterek és a történések is, de nem annyira, mint gondoltam. Vagy azért, mert a film szereplői (Anjelica Huston, John Cusack, Annette Bening) elég jól hozták a szereplőket a filmben is, vagy azért, mert az író a könyvben sem készít részletesebb jellemrajzot.
Roy Dillon-ról végig nem tudtam eldönteni, hogy kedvelem, megvetem, sajnálom vagy mit is gondolok róla; mindegyik érzésnek teret adott a sokféle viselkedése. Lilly-t egyértelműen utáltam, a filmben is és a könyvben is; gyakorló anyaként nem tudom megemészteni a viselkedését. Moira meg simán csak egy liba, aki okosabbnak gondolja magát a többieknél; olyan nő, amilyenek minden korban és minden helyen léteznek spoiler.
A történet vége nem lepett meg, hiszen a filmből már tudtam mi fog történni. Ettől mondjuk nem kevésbé megdöbbentő, és amúgy tényleg nem számítana rá az ember… Ami számomra azt jelenti, hogy rövidsége, helyenkénti kidolgozatlansága ellenére ez egy jól felépített, a szokásostól talán egy picit el is térő krimi.

egy_ember>!
Jim Thompson: Svindlerek

Roy Dillon egy kedves, szimpatikus férfi, kifejezetten tehetséges ügynök, aki remekül manipulálja az embereket. Szerény körülmények között él, kerüli a feltűnést, vonzódik egy kedves ápolónőhöz, és élete lehetősége előtt áll, mert hamarosan kinevezik értékesítési igazgatónak.
Roy Dillon egy aljas csaló, aki piti kis svindlikkel veri át a balekokat, viszont olyan jól csinálja, hogy komoly tőkét halmozott fel. Szerény körülmények között él, kerüli a feltűnést, nála évekkel idősebb szeretője határozottan az anyjára emlékeztet. Mindkét nő a törvény másik oldalán próbál érvényesülni, nem is rosszul.
Roy Dillon önmaga rabszolgája. Felépített magának egy személyiséget, és abból él, hogy ezt árúba bocsájtja. De képtelen megszabadulni ettől az alaktól, sem a nagyobb svindlik, sem a tisztességes élet felé nem vezet számára út.
Roy Dillon a 60-as évek Los Angelesében él, de kietlen és kegyetlen világa lehetne bárhol és bármikor.

Jim Thompson nem volt sikeres ember. Sokféle munkával próbálkozott és közben írt. Első sikeres regénye a Killer inside me lett 1952-ben. Ezután szinte évente jelentek meg könyvei, de a népszerűség ellenére a hivatalos és anyagi elismerés elmaradt. Ezért aztán minden adandó írói munkát elvállalt.
Jim Thompson vérbeli egzisztencialista krimit írt, igazi, jó kis noir regényt.

6 hozzászólás
zyzmut>!
Jim Thompson: Svindlerek

Tetszett is, meg nem is.
Olvastam volna még, meg nem is.
A címe számomra megtévesztő; naivan azt hittem, hogy szélhámosságokról, trükkökről is fogok majd olvasni. Végül is át lettem verve, hiszen nem azt kaptam, amire számítottam, így akár tökéletesnek is mondhatjuk a címválasztást. :)
Egy biztos: az utolsó pár oldalért megérte végigrágni azt a százvalahány oldalnyi cselekménytelenséget.

nyolcadikutas P>!
Jim Thompson: Svindlerek

Rövid, 180 oldal.
Bűn, mocsok, ridegség és nihilista mindennapok a hatvanas évek amerikai „álmában”.
Dashiell Hammett, Mickey Spillane és Andrew Wachss szeretők előnyben!

italianman>!
Jim Thompson: Svindlerek

Én sem szeretem a hosszú leírásokat olvasni, úgyhogy rövidre fogom.
Rövid ,de pörgős és pont elég csavart tartalmaz. Engem végig letudott kötni(180 o.).
Számomra vonatregény(ott szerettem olvasni).

Domino>!
Jim Thompson: Svindlerek

Egy teljesen átlagos könyv (történet). Már kézben tartva is keveslettem az oldalszámot, és így a végére érve még inkább erősödött bennem egyfajta hiányérzet. Ebből úgy érzem kilehetett volna többet is hozni, a fülszöveg alapján pedig többet is vártam volna az egész történettől. Az író megakarta ismertetni velünk a csalók világát, hogy betekintést nyerjünk mindennapi életükbe, ám nem érzem azt, hogy ez maradéktalanul sikerült is volna neki. Mindenből épphogy csak egy keveset kaptunk…

samspade>!
Jim Thompson: Svindlerek

Kevés esetben lehet azt mondani, hogy egy film jobban sikerül, mint az alapjául szolgáló könyv, itt mégis ez a helyzet. Ráadásul az a film sem egy kiemelkedő alkotás. Sajnálom, mert nagy reménnyel kezdtem bele a Svindlerekbe, de csalódnom kellett. Szódával elmegy.

Garofano>!
Jim Thompson: Svindlerek

Tetszett is, meg nem is. Jó volt a történet alapötlete, az elgondolkodtató eszmefuttatások, azonban az olyan, számomra értelmezhetetlen megfogalmazások mint például „a bűn ájtatos gyászolása” stb. sokat levontak a könyv élvezeti értékéből. Sokszor nem tudtam hova halad a történet, azonban ahogyan váltakozott múlt és jelen, úgy bontakozott ki a szereplők élete, egymáshoz való viszonyuk. A főszereplő Roy figuráját megszerettem, megvetettem, megsajnáltam. A könyv egyharmadánál egy pillanatra a feszültség is megjelent, a csattanó pedig egyszerűen tényleg kellett a végére.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2009
180 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639868496 · Fordította: Varga Bálint

Népszerű idézetek

lalazs>!

Az óceán fölé nyúló fehér sziklához sétálva szemét céltalanul végigfutatta a homokon és a vízen: buborékok fehér habja, a hajók távoli vitorlái, a köröző sirályok. Elhagyatottság. Örökké tartó, végtelen. Mint Dosztojevszkij elképzelése az örökkévalóságról: egy árnyékszék fölött köröző légy. A magányt csak jobban kihangsúlyozza az élet megnyilvánulásának hiánya.

134. oldal

Joshua182>!

– Pezsgőspohárban hozza. De ne hűtött pezsgőspohárban.
– Természetesen.
Moira nézte a pincért, ahogy elsiet. Kifejezéstelen arcára egy pillanatra kiült a rosszallás, Moira tisztán látta. Micsoda dolog ez? – gondolta. Nem csoda, hogy a világ a pokolra tart, amikor felnőtt férfiak majomjelmezben arról alkotnak véleményt, hogy egy hölgy milyen italt rendel. Mikor kezdődött ez az egész? – tűnődött. Mikor tévedt mellékvágányra a civilizáció, melynek eredményeként az emberiség egyik kezével koktélt, a másikkal meg bombákat kever?

78. oldal

Joshua182>!

A törvény másik oldalán élők feje fölött mindig ott lebeg az árnyék. Az árnyék, amely rávetül a baráti kézfogásra és a gyönyörűen becsomagolt ajándékra. Rávetül a gyerekkocsira, a fodrász székére, a kozmetikai szalonra. Minden szomszéd gyanús, minden kívülálló, mindenki. Még az ember férje, felesége, szerelme is. A törvény másik oldalán az élet egyáltalán nem olyan könnyű. És minél többet tartózkodik ott az ember, annál nehezebb lesz az élet.

166. oldal

lalazs>!

Roy felkapta, és az ágyra dobta.
Pokolian jól érezték magukat.
[…]
Miután Moira visszament a szobájába, Royra rátört a depresszió, és az együtt töltött idő már nem látszott pokolian jónak, hanem ízléstelennek, sőt egy kicsit gusztustalannak is. A túlzott jóllakás depressziója volt ez, az önkényeztetés papírsárkányának farka. Az ember magasan szárnyal, viszi a szél, úgy érzi, akár az idők végezetéig odafenn maradna, aztán egyszerre elmúlik alóla a szél, és csak zuhan, zuhan, zuhan és zuhan.

132-133. oldal

Joshua182>!

Azon kezdett el gondolkodni, hogy van-e hasonló svindli még emellett, tud-e máshogyan is keresni annyi pénzt egy óra alatt, mint más bolondok egy hét alatt.
Volt még hasonló svindli.

38. oldal

Joshua182>!

– Biztos vagyok benne, hogy ellenőrizték, kapitány, de mi van az ujjlenyomatokkal? Azok nem…?
– Ujjlenyomatok – mosolygott szomorúan a rendőr. Az ujjlenyomatoknak a detektívregényekben a helyük. Ha beküldené ide a laborosokat, még az én ujjlenyomatomat is nehezen találnák meg. Száz meg száz részleges meg elkenődött ujjlenyomatot találnának, hacsak nem tudják pontosan, hogy mit és hol keressenek. Mert eleve nem tudni, hogy mikor hagyta ott valaki az ujjlenyomatát. Arról már nem is beszélek, hogy a legtöbb bűnöző kesztyűt visel, és a legelvetemültebbek benne sincsenek a nyilvántartásban.

168. oldal0

gcsecsey>!

Minden naplemente gyönyörűbb az előzőnél.

17.

Szelén>!

A magányt csak jobban kihangsúlyozza az élet megnyilvánulásának hiánya.

Garofano>!

Mindenkinek rengeteg dolga volt – vagy, ami még nehezebb, úgy tett, mintha rengeteg dolga lett volna.

115. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

James Ellroy: Szigorúan bizalmas
James Ellroy: Amerikai tabló
Paul Auster: Trükkös játék
Dashiell Hammett: Véres aratás
James M. Cain: Dupla vagy semmi
James Ellroy: Perfídia
Michael Chabon: Jiddis rendőrök szövetsége
James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget
Donald E. Westlake: Emlékezet
Stephen King: A halálsoron