Thanos (Végtelen-trilógia 0.) 86% 31 csillagozás

Ez a képregény már-már felér egy LSD-trippel, olyan szép színes.
A történet lényegében Thanos Marvel-univerzumba való visszatérését ill. a végtelen ékkövek megszerzését mutatja be, hogy aztán eljussunk a Végtelen Hatalom kezdőképsoráig, mikor az Utazó bezuhan Strange doki szentélyébe.
Úgy összességében vegyes az összkép. Thanos visszatérése jól sikerült, de a hat követ szerintem túl könnyen megszerezte (ennél még a Végtelen háborúban is több kihívás elé állították), az utána következő Ezüst Utazó részek pedig kicsit időhúzásnak tűntek, bár valamennyire megalapozták Warlock és baráti köre visszatérését is.
A grafikát már említettem, szép színes, akinek tetszett Ron Lim stílusa a korábban megjelent kötetekben, azt itt sem éri majd meglepetés.

Vegyes felvágott. Első körben simán rádobtam volna az 5 csillagot, de ha 5 csillag pl. a Watchmen, akkor azért legyen már valami különbség. A négyet még így is megérdemelné, mert veszettül szórakoztató, faltam a lapokat, pedig vaskos kiadvány szó se róla. Ha szereted a Marvelt, és főleg túl vagy a Végjátékon, akkor talán még inkább van létjogosultsága, mert megtudod, hogy miből is hámozták ki a filmeket. Kétségkívül vannak jó változtatások (Drax, te úristen, hogy ezt a szerencsétlenséget valaha is komolyan gondolták), és kevésbé sikerültek, a képregényben az Ezüst Utazó csapódik Doctor Strange házába Hulk helyett ami jóval átgondoltabb és ésszerűbb. Ő hozza el Thanos közeledtének hírét.

Na most a kötetet úgy válogatták, hogy Thanos tűnjön a főszereplőnek, miközben valójában az Ezüst Utazó az (featuring Thanos). A kötet ugyanis az Ezüst Utazó 34-50-ig tartalmazza a számokat, valamint a kétrészes Thanos Quest is belekerült, és ezek kettőssége adja a kötet furcsaságát, és hullámzó színvonalát.

Értem a koncepciót, de nekem mint képregény laikusnak helyenként komoly utánaolvasásokba került mi miért is történik. A kötet abban se segít sokat, hogy össze vissza vannak a címlapborítók, néhol hiányoznak is, van ahol kiírják: Vége a Második résznek (ugyanakkor hiányzik hol ért véget az első, csak sejthető) az egyes részek nem egyforma hosszúságúak, azért a Hatchette ezt jobban megoldotta a legtöbb esetben, a Venom volt ennyire zavaros, de ott is legalább lehetett tudni mely számok hiányoznak. Itt viszont?

Kezdjük ott, hogy a Thanos Rebirth a Silver Surfer 34-38-ig tart a hivatalos wiki oldal szerint. Azokat csak illett volna egészében beletenni. Ehelyett hiányzik a 36, 37-es szám. A képregénydb szerint megjelölés nélkül a 36-ból belekerült 4 lap!!!!

Aztán a 44-47-el folytatódik, hiányzik a 39-43, ami állítólag lényegtelen, miközben érezni, hogy eltelt az idő valamivel, ezeknek a helyére került a Thanos Quest két része, ami a kiemelkedő részét képezi akiadványnak. Viszont mind tartalmilag, mind formailag kilóg a kiadványból. Nem értem azt se az eredeti borítókról miért kell leszedni a Pókember fejet, ha Amerika Kapitányt nem. De hát ezt már odakint tudják. A 44-nek a borítója nincs is benne a kötetben, ez került a címlapra, jó ez bocsánatos bűn. A 48-49 megint hiányzik, pontosabban a 48-as számból 6 oldal (Galactus) a 49-esből pedig 1 oldal került bele. Az 50-es ünnepi számmal záródik a kötet.

Na most szerencsésebbnek tartottam volna, ha ebben a kötetben az Ezüst Utazó 34-50-ig kerül bele, és külön jelentetik meg a Thanos Questet, de nyilván az adja el a kötetet, nem lehetett kihagyni, hiszen ekkor szedi össze a köveket. Még a rajzok is sokkal jobbak, mintha Ron Lim összekapta volna magát, és ugrott volna 3-4 fokozatot, különösen az egész oldalas képek a kiemelkedők. A Silver Surfer legtöbb száma a 80-as éveket ídézi, nem rossz, színes, szagos, de látszik, hogy „gyerekeknek készült”.

A Silver Surfer legjobb részei egyértelműen a nyitány és a zárás. Vele nem sokat találkozhattunk moziban, de már akkor látszott, hogy ez egy „feelinges figura” nem hiába kapott saját sorozatot. Nagyon jó döntés volt rajta keresztül bemutatni micsoda küzdelmek zajlanak kozmikus szinten. Kalandjai között van néhány igazi filler, és jézusmária de rossz rész is, a legalja kétségtelenül Drax és Adam Warlock bunyója, azt hiszem Drax hálás lehet, hogy mivé vált a filmekben, az apja Hulk, az anyja pedig Conan lehett eredetileg. Mephisto „agyafúrt” terve Thanos ellen pedig igazi így kell húzni az időt, és kitölteni 22 oldalt a nagy büdös semmivel. Hát Istenem Jim Starlinnak is kellett élnie valamiből.

Elképzelhető amúgy, hogy a Thanos Questből majd lesz egy külön kiadás is (megérdemelné, mert hiányoznak a borítói) és mert azt nem lehet elégszer olvasni. Órákat nézegettem egyes paneleit, pl Thanos meghatározó ábrázolását, ahogy ül a trónján, és fölényesen, idegbeteg vigyorral méregeti partnerét. A hatalom köveit is ahogy összeszedi meglehetősen ötletes, bár sokat nem tudunk meg, hogyan jutott nyomukra, honnét tudta meg melyik kő kinél van (merthogy most szedte össze másodjára!!!)? Honnét jött rá pont ő, amire azok birtokosai nem? Ellenben kellőképpen sokszor ismétlődnek és variálódnak bizonyos panelek, hogy a végére mi is meggyőződjünk, ezek a kövek alkotják a létező legnagyobb erőt amire szert lehet tenni. És a végén mi is hiszünk már bennük. A képi megvalósítás nélhol pedig olyan szemet gyönyörködtető, hogy valóban elképzelhető, hogy a nem a film, hanem a képregény a létező legkifejezeőbb művészeti forma. Az utolsó képet pedig soha nem fogom feledni. Thanos sokkal mélyebb, sokkal filozofikusabb mint ahogy megragadta a film, persze az is tök jó volt, de ez az igazi.

Ennek ellenére nagyon szeretném tudni mi történt a Silver Surfer köztes epizódjaiban, (akkor is ha csak Dragon Ballt idéző pofozkodás) és aztán majd eldöntöm, hogy szükséges volt e, vagy nem. Ezt leszámítva, nagyon élveztem azt a két napot amíg átolvastam, és ezekután jöhet a Végtelen Hatalom, amitől sokkal többet várok.

Kicsit régies, kicsit szájbarágós, de ez a korszak sajátja. Kellemes olvasmány egy limonádé mellet, és felvezetősnek is tökéletes a végtelen háborúhoz. De teljesen mások a fő karakterek mint az a filmes univerzumba és jó lenne ha Thanos eldöntené mi motiválja.

Mikor először kezembe vettem ezt a kötetet, gőzöm sem volt arról, hogy a Végtelen Hatalom közvetlen előzményével van dolgom. Thanos-Thanos, mondom ez biztos utána játszódik, de a történet haladásával rá kellett döbbennem, hogy bizony nem. (Miért nem ezt adták ki akkor előbb? Gőzöm sincs.) Miután feloszlott a zavarodottsági köd, már jobban élveztem az olvasását és érdekes volt szembesülni azzal, hogy az őrült titán kiktől és milyen módszerrekkel szerezte meg a Végtelen Köveket. Thanos továbbra is egy különleges figura, bár a képregények lapjain a karaktere inkább hajlik a gonosz irányába, mintsem a szürke zóna határait feszegetve próbálna jót tenni, csupán rossz módszerekkel. (lásd. Végtelen Háború című adaptáció). Emellett jó volt Mephisto-t és Silver Surfer-t is átfogóbban megismerni, bár Drax-et még mindig nehéz elfogadnom ebben a formában, hisz végig egy jelmezbálról szökött Hulk-ra emlékeztet.
Összegezve tetszett a kötet, nem elkapkodott, szépen levezetett eseményeket mutat be, ugyanakkor hasonló gondom volt vele, mint a Végtelen Háború kötettel, melyben számomra már kissé túllőttek a célon a kozmikus maszlaggal. Itt egy fokkal elviselhetőbb, de egy csillagot le kellett vonnom. Rajzolását tekintve 90%-ban ugyanaz, mint a másik két darab, szóval arra szintén nincs panaszom. Aki tehát olvasta többi Thanos / Végtelen Kesztyű sztorit, az ebbe is bátran vágjon bele, ha pedig kimaradt, akkor érdemesebb ezzel kezdeni.

A képregény központi alakja nem más, mint maga Thanos, akinek minden vágya az, hogy megfelezze az univerzum népességének a teljes létszámát, de ehhez a célhoz szüksége van mind a hat Végtelen Ékkő erejére, ami által képessé válhat már-már isteni létformává manifesztálódni.

A képregény cselekménye során pontosan azt a történetet ismerhetjük meg, hogy Thanos hogyan és miként szerezte meg mind a hat követ. Persze Thanos mellett feltűnik rengeteg más karakter is, olyan legendás szereplők, akik régóta jelen vannak a Marvel Univerzum létezésében. A sok plusz karakter közül a történet viszont egyedül az Ezüst Utazó-ra koncentrál olyan szinten mint Thanos-ra, hiszen neki van elég ereje arra, hogy megfékezze az Őrült Titán tervét.

A történet viszont ad némi magyarázatot Thanos elképzelését illetően és lényegében észérvekkel próbálja a gondolatmenetét alátámasztani, mégha azok elég radikálisak is. Emellett a fő motivációja is nyilvánvalóvá válik, ami nem más, mint maga a Halál.

Végig nagyon kalandos és izgalmas ez a kötet, a képi világ hihetetlenül jól tükrözi ennek a kozmikus kalandnak az alapvető hangulatát. Annak ellenére, hogy ez a történet csupán a Végtelen Hatalom előszele, már önmagában is helytálló történetnek mondható. Részemről legalábbis abszolút.

A kozmikus történetek magyarországi kiadása sokáig eléggé hányattatott sorsú volt, ezért is hiánypótló ez a kötet a Végtelen Háború és a Végtelen Hatalom mellett. Bár én olvasás előtt is ismertem a karaktereket, el tudom képzelni, hogy egy kezdő olvasó számára eléggé belecsap a közepébe, ezért nem árt némi előismeret. Egy válogatásról van szó, hiszen több számnyi Silver Surfer-képregényt és a Thanos Quest nevű történetet tartalmazza. Jól össze lett állítva, a történetek logikusan követik egymást. Számomra a kötet csúcspontja a Thanos Quest volt, tetszett, ahogy bemutatta, hogy mennyi különleges lény él a Marvel Univerzumban a földön kívül is. Akit érdekel a Marvel kozmikus oldala, annak ez egy alapmű, hiszen sok fontos karakter felvonultatása mellett a Végtelen Hatalom eseményeinek is megágyaz. A kötet utolsó képkockája pedig ismerős lehet a Bosszúállók-filmek kedvelőinek, bár egy másik karakter főszereplésével.

A kötet első fele kifejezetten tetszett, szórakoztató és élvezetes volt. Itt is hasonló Thanos motivációja, mint a Végtelen háború filmben, ráadásul az ellenfeleit sem hagyományos képregényes módon (értsd: egy marha nagy bunyóval) győzi le, hanem inkább ésszel, szóval jól indul az egész. Aztán a kötet második felére ez az egész szétesik, jönnek a B kategóriás motivációk (világuralom és hasonlók), egyre több lesz az idegesítő és fárasztó csihipuhi, meg a bárgyú párbeszéd (ó anyám, Drax…). Viszont a végső jelenetsor megint csak fantasztikus volt, úgyhogy várom a Végtelen hatalmat.

Izgalmas volt, bár a vége kicsit szomorú.