Teliholdkór (A Dresden-akták 2.) 22 csillagozás

Jim Butcher: Teliholdkór

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Vajon mi vár Harryre a Dresden-akták második kötetében? Nos, gazdagság, hatalmas lakomák és boldog magánélet nem. Az üzlet döglődik… Oké, bedöglött, és még csak nem is olyan élőhalott módon. Sehol egy megoldásra váró ügy, se mágikus, se e világi. De ahogy a mondás tartja, vigyázz, mit kívánsz.

Felbukkan egy szétroncsolt holttest, amit fognyomok borítanak, és különös tappancslenyomatok vesznek körül. Ráadásul telihold ragyog az égen. Innentől hármat találhatnak… de az első kettő nem számít.

Harryre újabb kalandok várnak, még több mágiát kell bevetnie, és persze szorítja az idő – de szerencsére mágusunkat ezúttal sem hagyja el a humora.

Bob, Uraság és Murphy hadnagy mellett új társakra talál, miközben életének rejtélyes részletei körül tovább nő a feszültség. Vajon a legújabb könyvben előkerül néhány csontváz a szekrényből?

Eredeti mű: Jim Butcher: Fool Moon

Eredeti megjelenés éve: 2000

>!
Delta Vision, 2018
424 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633952559 · Fordította: Tüzér Judit

Most olvassa 2

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 40

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
deen
Jim Butcher: Teliholdkór

Harry Dresden ezúttal még nagyobb zűrbe keveredik. Nem elég, hogy vérfarkasok akarják megszabadítani a szenvedéseitől, de még az FBI és Murphy is a nyomában van. Ismét meg akarja menteni a világot, továbbra is kényszere van az önfeláldozásra és a bájitalai ezúttal még működnek is. Természetesen megjelenik Marcone egy kihagyhatatlan állásajánlattal, na meg néhány falka farkas (merthogy négy féle vérfarkas is létezik, legalábbis Bob szerint), egy meztelenkedő farkasvezér, aki ráadásul nő, a minden lébe kanál Susan, aki úgy tűnik tényleg kedveli mágusunkat és így együtt bizony jó nagy balhét csinálnak, melyben ismét Harry próbál rendet vágni, kisebb-nagyobb sikerrel. A második rész izgalmasabb, csavarosabb, humorosabb és véresebb az első résznél, és még mindig piszkosul szórakoztató. Remélem hamarosan kézbe vehetem a folytatást!

>!
ViraMors P
Jim Butcher: Teliholdkór

– Mindig olyan kellemes helyeken kötök ki, ha magával lógok, Dresden.

Nem nagyon tudok mást mondani, mint tavaly, amikor angolul olvastam ugyanezt a részt. Talán csak annyiban, hogy most még jobban idegesítettek az elhúzott, siránkozó részek… Egyéb tekintetben még mindig kedvelem a világot, elég jóra sikerült a nyomozásos szál és érdekes volt ez a sok farkasféle.
Továbbra is nagyon szeretem, amikor a mágiáról van szó, legyen szó bájitalokról vagy varázslatról. És persze egyre jobban érdekel Harry múltja, meg a családi szennyes, de gondolom, arra még várni kell egy ideig, hogy ezeket kiteregessék.
Tényleg csak annyit kérnék, hogy kevesebb rétesjellegű nyűglődés legyen…

>!
Nuwiel SP
Jim Butcher: Teliholdkór

Némi csapongás következik, a könyv értékelése csak ezután. Én szóltam

Már régen feladtam, hogy megpróbáljam megérteni a Delta Vision hagyományait. Pár éve bejelentették, hogy növelik a betűméretet, mert sok volt a panasz, hogy már nehezen olvassák a könyveiket. Ennek örömére már nem csak kétféle könyvméretet használnak, hanem kétféle betűméretet is: maradt a régi, kisebb is, szép példa erre az Úri Csirkefogók sorozat, ami ugyanolyan méretű, mint a Dresden-akták, csak a betűméret kisebb. Kíváncsi lennék, mennyire menne össze oldalszámban ez a könyv, ha nem a nagyobb betűt használnák.

Jó, a történetről is valamit.

Pár hónappal az Átokvihar után veszi fel a fonalat Butcher, nem meglepő módon most vérfarkasokkal lesz dolga Harrynek. Kedvenc mellékszereplőm, Bob jóvoltából már a könyv elején kiderül, hogy nem mindegy ám, milyen fajta vérfarkasról van szó, mert hogy az átváltoz(tat)ás módjától függően van ám többféle. Az akkurátus fajismertetőből könnyen kikövetkeztethető, hogy mindegyik elő fog ám kerülni a későbbiekben, de most kicsit tovább tartott, mire összeállt a kép, hogy ki is a tulajdonképpeni rosszfiú, mi a motivációja és hogyan is fogja Harry eltakarítani a mocskot. Közben megágyaz a későbbi részeknek is, amikor Harry egy démonnal beszélgetve nem csak a konkrét ügyről, hanem a múltjáról is megtud pár homályos utalást.

Aki szerette az első részt, az szeretni fogja a másodikat is. Annak az értékelésénél (spoiler) azt írtam, hogy a pénztárcámmal szavazok, és ezt a bizalmat továbbra is megadom a kiadónak, jöjjön csak a többi rész. Bár arra nem számítok, hogy gyorsan fognak.

>!
dezirel 
Jim Butcher: Teliholdkór

Ó, hát mi lett Önnel kedves Mr. Dresden?! El tetszett puhányodni, kérem… Ennyi picsogást még nőnemű lényektől is soknak tartanék, de egy férfitől?! Egy nagyhatalmú varázslótól?! Ugyankérem!
Jim Butcher nem sajnálja a főszereplőjét, sőt néha némi szadista hajlamot véltem felfedezni abban, ahogyan szinte örömét leli minél több és nagyobb megpróbáltatásoknak kitenni kedvenc varázslómat. Néha ez nélkülözött minden logikát, és a történet rovására ment. Mert bizony, amikor épp valami izgalmas történik (és az elég sokszor megesik), annyira nem szívesen olvasok bekezdésnyi, oldalnyi unalmas belső monológot, amivel megmagyarázni igyekszik, hogy miért a logikussal ellentétesen cselekszik, mennyire fáj mindene vagy milyen érzelmek suhannak át az agyán Harry-nek.
Az első részt nagyon szerettem, Dresden egyedi és kedvelhető karakter volt (ezt újraolvasás után is tartom, nem csak az idő szépítette meg az emlékeim) és nagyon vártam a folytatást, ami egy kisebb fajta pofára esés lett. Nem tudtam nem az első részhez hasonlítani, mind a történet, mind a szereplők mintha visszafejlődtek volna. A kiadás pedig… én örülök, hogy egyáltalán akadt kiadó, aki látott a sztoriban valamit, de a fordítás, a kiadás minősége, az ára… hát, az még nagyobb csalódás volt. Fogom folytatni, egyszer ha az angolom eljut arra a szintre, hogy ezt megtehetem eredeti nyelven.

7 hozzászólás
>!
kvzs P
Jim Butcher: Teliholdkór

Ízlésemhez képest leheletnyit sokszor került közvetlen életveszélybe kedvenc mágusunk, ettől eltekintve, viszont nem volt semmi bajom a könyvvel. Tetszett, hogy nem tette le a voksát egy fajta vérfarkas mellett, hanem beépítette a világba a legismertebb változatait (sőt), és természetesen fel is vonultatta őket. Harry továbbra is önfejű (néha kicsit túlságosan is), a mellékszereplők önálló élettel bírnak, a történet pedig kellően izgalmas. Nem is kell több, az önfeledt szórakozáshoz.

>!
Dávidmoly 
Jim Butcher: Teliholdkór

A második rész megőrizte az első erényeit (tudniillik: pörgős cselekmény, izgalmas mágia, humoros párbeszédek, badass és szerethető karakterek), és szorgosan tágítja tovább a világot is: spoiler farkasemberek, démonok, és a múlt egynémely sötét titka is tiszteletét teszi a könyvben. De persze a főszerepet (Harry mellett) a farkasok viszik.
A tévésorozat ismeretében persze nem volt nehéz kitalálni, hogy spoiler, még ha a motiváció más is volt; és a másik csavar spoiler is elég gyorsan leesett, de ennek ellenére a történet elég fordulatos volt, hogy párszor meglepődjek. Az akciójelenetek egy kissé kaotikusak voltak spoiler, és Harry talán túl hamar rongyolódott le, de legalább kevesebbet rohangált össze-vissza. Remélem, az önsajnálatot fokozatosan kinövi majd, mert hosszútávon azért ebben a mennyiségben fárasztó lenne.
A kötet külalakja illeszkedik az előző kötethez, akár csak a pozitív véleményem. Engem Butcher meggyőzött, így bizalmat szavazok majd a következő résznek is. Összességében négy és fél robbanópálca az ötből.

1 hozzászólás
>!
ftamas
Jim Butcher: Teliholdkór

Könnyed, szórakoztató regény, ahol a főhős sokszor nem hős, hanem szerencsés és aki képes sorba állni egy pofonért és rendszert csinálni abból, hogy kikezdjen az erősebbel.
Megéri elolvasni

>!
Vác_nembéli_István_fia_istván
Jim Butcher: Teliholdkór

A regény kapcsán megnéztem a tv sorozatot is , nem volt rossz legalábbis nem utáltam túlságosan.
Na mindegy hol is kezdjem ? Bob jó arc/szereti a lány kollégiumokat / több Bobot a regénybe. Dresden nem egy szuper hős leütik, megverik, elrabolják legtöbbször ép, hogy csak megússza a kalandot. Folyamatosan pénzügyi gondjai vannak nem egy nagymenő.
Van minden izgalmas a regényekben szellemek, vámpírok, most éppen farkasemberek vagy valami hasonlók ja az ezüst nem biztos hogy alkalmas a védelemre ez nem Hollywood ez a valósság .
Összességében egy kellemes jó értelembe vett ponyva. Talán egyetlen hibát tudnék megemlíteni, hogy Dresden folyamatosan picsog, folyamatosan hisztizik már rohamot kaptam tőle, remélem, ez később azért változik legalább egy kicsit .

>!
Saille P
Jim Butcher: Teliholdkór

Nagyon izgalmas, csupa akció volt ez a rész is, és tetszik a világfelépítése, de! Eltér a tévé sorozattól, és azért nem mindig előnyére.

A sorozatban bár Dresden nem néz ki annyira jól, mint itt leírás alapján, de sokkal agyafúrtabb, tökösebb mágus. Ami nekem itt problémám volt a karakterekkel az, hogy míg Murphyt ugyan csinibabának írta le a (naná!) férfiíró, de annyira férfias volt, ami már nem illett hozzá: előbb ütött, aztán se kérdezett.
Ellentétben vele, Harry meg állandóan picsogott! Könyörgöm egy pasi, aki mágus is?! Lány létemre jártam verekedni, harcművészkedni, nem egy verekedést láttam, és egyet biztosan tudok: aki elkezd picsogni harc közben vagy helyett vagy mellett, de legfőképp előtte, az ne is menjen harcolni, mert kész vége! A harcra, küzdelemre felspannolja magát az ember, közben a félelmet, fájdalmat agresszióba fordítja, és megy mint a megszállott, különben elveszett. Harry meg állandóan ijedezett és félt és rettegett és kiverte a víz stb., és amikor vagy századszorra olvastam ezt, már eléggé elegem volt belőle.
Miközben nem is átlagember hanem egy nagy mágus – de ez is olyan ingadozó volt! Hol tudott varázsolni, hol nem. Akkor mitől olyan „nagy” mágus? Aztán állandóan péppé verték, de persze nem kellett gyógyulnia, már ment is tovább – pedig nem egy öngyógyuló vérfarkas volt! Önfejű volt, ahol nem kellett volna, tétovázott ahol lépni kellett volna, titkolózott, amikor beszélnie kellett volna….komolyan néha a falnak mentem tőle! Inkább tűnt egy Chandler krimi agyatlan főhősének, mint brilliáns mágusnak. Nem nyomozott, nem gondolkozott, csak ment, hogy legyen akció! Számomra sokszor illogikusak voltak a cselekedetei és az elhatározásai, Murphyvel pedig inkább akadályozták, mint segítették egymást….:/

Bobot is hiányoltam, a soriban jópofán megoldották, tetszik az elegáns pszichopata úriember aki a koponyában lakozik – itt csak egy narancsszínű füstfelhő látható belőle. :(
Mindezen hibák ellenére tényleg jó kis mágikus akcióthriller és biztos fogom még olvasni a részeit, ha kiadják, csak szívem mélyén jobban örülnék egy 'javított verziónak" :)

Borító 4* (jó a pasi a képen :) )

>!
donzella
Jim Butcher: Teliholdkór

Határozottan mozgalmasabbra és véresebbre sikeredett az első résznél.
Mire a könyv végére érünk, lesz egy pár elveszített emberünk vagy ahhoz hasonlók, még több sebesült, meg egy eléggé lestrapált mágusunk.


Népszerű idézetek

>!
Dávidmoly 

Uraság nagyobbra nőtt, mint sok kutya. Talán az egyik szülője félig vadmacska volt. Egy konténerben találtam rá egyik nap, még kölyökmacska korában, és ő azonnal örökbe fogadott engem. A küzdelmeim ellenére Uraság megértő léleknek bizonyult, végül pedig ráébredtem, hogy részét képezem az ő kis családjának, és irgalmas hozzájárulásának hála a lakásában maradhattam. Macskák. Ki érti őket?

68. oldal

>!
Dávidmoly 

Itt voltam hát; egy őrjöngő, félmeztelen őrült fojtogatott az erdő közepén, miközben egy nőstény vérfarkas lógott egy kötélcsapdáról a közelben. Lőtt sebem iszonyatosan fájt, az állam pedig lüktetett ott, ahol rendőrcimborám durva bánásmódban részesítette előző éjjel. Megéltem már rosszabb napokat is. Ez a nagyszerű abban, ha az ember mágus. Őszintén, mindig nyugtathatom magam azzal, hogy a dolgok lehetnének pocsékabbak is.

171. oldal

>!
Dávidmoly 

– A hozzáállásod morális és etikai elágazásai lenyűgözőek, Harry Dresden. Folyamatosan elámulok, hogy a Tanács még mindig a kegyeiben tart.

125. oldal

>!
Dávidmoly 

– Mr. Dresden – dörmögte Parker, miközben tetőtől talpig felmért. –Pontosan mi engedi arra következtetni, hogy megakadályozhatja, hogy megöljük?
A férfi megmosolyogtatott. Mármint, idiótákon és gyerekeken mindig mosolyog az ember.

265. oldal

>!
Dávidmoly 

– Dresden, azon nyomban meg kellene, hogy öljem.
– Próbálja csak meg! – mondtam, és hátrahúztam a fegyver kakasát. – De a hangos zaj után ne felejtsen el a fény felé menni az alagút végén.

362. oldal

>!
Dávidmoly 

– Tudod mit? – mondtam Uraságnak egyik este a tűz előtt ülve. – Lehet, hogy bekattantam, de szerintem valaki próbál megölni.
Uraság felnézett rám. Macskavonásai megteltek a páratlan aggodalom teljes hiányával, és átfordult, hogy megvakargathassam a hasát.

422–423. oldal

>!
Dávidmoly 

Bob haragosan nézett rám, és elmondta a követeléseit:
– Új romantikus regényeket. Nem azokat a vacak elnyűtteket. Könyvsikert akarok.

83. oldal

>!
Dávidmoly 

Habár a démonok felfogása az egyéni emberi személyazonosságról kissé bizonytalan volt.

126. oldal

>!
Dávidmoly 

– Esélytelen. Tudod ki ölte meg a többi embert, múlt hónapban?
– Igen – hangzott a válasz. – A gyilkosság egyike a legfőbb bűnöknek, és mi szorosan nyomon követjük a bűnöket.

130. oldal

>!
Dávidmoly 

Óvatosan, Harry! Ne legyél túl paranoiás. Nem mindenki sző terveket, szövetkezik és hazudik.

185. oldal


A sorozat következő kötete

A Dresden-akták sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Laurell K. Hamilton: Égő áldozatok
Charlaine Harris: Vérszag
J. Goldenlane: Farkastestvér
Nalini Singh: Angyalcsók
Rachel Vincent: Rogue – Latrok
Ilona Andrews: Magic Bites – Pusztító mágia
Karen Marie Moning: Keserű ébredés
Amanda Stevens: Örök kísértés
Darynda Jones: Harmadik sírhant
Max Gladstone: Nagyrészt halott