Lovasok (Rutshire krónikák 1.) 91% 45 csillagozás

Egyszerűen szenzációs. Letehetetlen, számtalanszor kezdtem elölről, amikor a végére értem.

Legkedvesebb könyvem! Annyira magamének érzem…imádom ezt a világot, az írónő stílusát, a szereplőket…egyszerűen mindent. ( A poénhoz hozzátartozik, hogy 13 évesen könyörögtem ki anyukámtól, mivel „lovas” volt…aztán anyukám nagyot nézett, amikor rájött, hogy miért olvasom én ezt ennyire.. hát nem egy 13 évesnek való, de én meg tudtam vele küzdeni :) )
Végigolvastam a többi részét is, amiket szintén nagyon szeretek, de ez volt az örök kedvenc…már vagy ötször olvastam ki, ami szegény könyvön meg is látszik, de időközben sikerült belőle egy tartalék példányt is beszereznem….

Rendkívüli módon lebilincselő és jó regény. A díjugratók zárt és különös világába enged bepillantást. Jilly Cooper magával ragadóan és olvasmányosan ír. Nagyon tetszett a regény.

Az én ízlésemnek néha egy kissé sok volt az enyelgés, ezért a fél pont levonás. Egyébként egy izgalmas, fordulatos, érdekes világba enged bepillantást a könyv.
Ha van tipikus „női” regény, akkor szerintem ez az. Nyaralásra, tengerparta, tökéletes

Imádom ezt a könyvet! Annyira jól, élethűbb írja le a díjugratók világát, a felkészülésüket és a versenyeket, a lovasok, lovászok és családtagjaik életet, hogy megdöbbentő. Annak köztük idegesítő, irritáló, szerethető, modoros vagy igazi sztár, mindenki megtalálja a maga kedvencét. Nekem ez Dino Ferrarit volt, megkönnyeztem ami vele történt, de nagyon tetszett, hogy nem vesztette el soha az életkedvét.

“Rupert megrázta a fejét. Egy hangosbemondó megerősítette a győzelmet. Rupert teljesen nyugodt maradt. Nem mosolygott, és nem kezdte el Rocky nyakát paskolni, ami szokása volt. A keze még csak nem is remegett. Lecsúszott a lóról, egyszer megpaskolta, aztán homlokát egy másodpercre odaszorította a vörösesszőke bársonyos nyakhoz. Mindenki köré gyűlt, éljenezve, kiabálva.
– Nagyszerű, Rupe, fantasztikus, megmutattad nekik.
Rupert kitört közülük és az alagút felé támolygott. Mindenki követte éljenezve. Malise utat tört magának Rupert oldalára.
– Hagyjátok békén – mordult a falkára, egyszeriben elvesztve türelmét. – Nem értitek, hogy milyen nyomás alatt volt?
– Nincs semmi baj – mondta kedvesen Rupert.
Rupert megfordult, szeme könnyes. – Egy félkegyelmű, egy iskolás lány és egy felszarvazott – mondta. – Kiálltunk az egész francos világ ellen.
– És megvertétek őket – szólt Malise.
Az alagút felénél Rupert a falnak dőlt, erőlködve, hogy visszatartsa a könnyeket.
– Ne haragudjon – motyogta. – Az elmúlt pár nap egy kicsit feszültséggel teli volt. Túl sok
drog, nem túl sok alvás. Ó, Jézusom!…”

Nagyon olvasmányos, szórakoztató történet. Igazi kikapcsolódás. Jó ideje pihent a polcomon, mert a vaskos kötet-720 oldal-kicsit visszatartott, így mindig halasztgattam az olvasást. Aztán másfél hete kezembe vettem és úgy döntöttem elolvasom. Miután belelapoztam ismét megrettentem az apró betűktől. Ha unalmas, lapos a történet, akkor jó ideig küzdöttem volna vele, de szerencsére nem így volt.
Az első 50 oldal még lassan csordogált, aztán fokozatosan nagyobb sebességre kapcsolt és végig fenttartotta az érdeklődést.
Valóban, igazi romantikus 'kis' könyv tele intrikákkal, szerelemmel, szexxel, sporttal, rivalizálással és persze lovakkal.
Azonban volt, ami időnként zavart, sőt idegesített.
A könyv közepe, vége táján az írónő teletűzdelte szexjelenetekkel, azok részletes leírásával. Nekem ez már sok volt, nem adott hozzá a történethez semmilyen pluszt.
Továbbá azért sem adtam 5 csillagot, mert úgy éreztem egyetlen normális női karakter sem volt benne… Láthattunk hisztérikát, lotyót, szolgalelket, stb. de erős, tartással rendelkező, okos nő nem volt benne. Fen volt a legemberibb karakter a nők közül. Helen története sem volt igazán lezárva, a végén volt egy-két ellentmondás, de talán majd a folytatásból többet is megtudunk.
Azt sem értem, hogy a fülszövegben, miért van leírva a könyv csattanója… Már a 300. oldal körül voltam, mikor elolvastam a fülszöveget és csodálkoztam…Szerintem ennél a könyvnél olvasás előtt nem érdemes elolvasni, mert megfoszt egy-két csavartól.
Mindezek ellenére végülis ez egy szórakoztató regény és ha valaki szereti a romantikus, csavaros, izgalmas könyveket, a díjugratás világát akkor neki biztosan tetszeni fog ez a könyv.

Veszettül tetszett! Akkor találtam rá, mikor három éve elkezdtem tanulni lovagolni. Imádtam olvasni. Bár egy picit nehezen indult be a sztori, később letehetetlen volt. Persze hangulat is kell hozzá. Szövevényes szerelmek, díjugratás, versenyek, szóval nem is kellhet ennél több!

Egyszerűen imádtam!
Mikor elkezdtem olvasni, az első pár fejezet után azt kérdeztem magamban, hogy te jóságos ég, ugye nem lesz egyhamar vége? Aztán belegondoltam, és rájöttem, hogy olyan jó, hogy bármikor újra tudom olvasni :) És amikor egy-egy hosszúra nyúlt olvasás után nagy nehezen letettem, és megnéztem, hol van a könyvjelző, mindig megkönnyebbültem. Mert annyi minden történt, és annyit olvastam, és mégis még csak a felénél tartok. És akkor az jutott eszembe: mégis mi történhet még? És meg kell mondjam, nem csalódtam. A végének pedig nagyon örültem. :)

Kicsit nehézkesen indult be, de utána letehetetlenné vált. A karakterek szerethetők, a történet jól kidolgozott, és ha valaki nem használ könyvjelzőt, akkor fel sem foghatja, hogy mennyit olvasott el a könyvből, és, hogy ezalatt mennyi minden történt. Különösen a ló fanoknak tudom a figyelmükbe ajánlani, de bárki más is kedvet kaphat egy kis romantikára, és a lovas versenyek világára!

háááát, nagyon nagy elvárásokkal indultam neki, nyilván a 90% fölötti eredmény, és a vélemények miatt. A lovak, és a díjugrató világ nagyon tetszett, azokat nagyon jó volt olvasni, a szereplők azonban kevésbé fogtak meg. a felénél már totál el voltam borzadva, mert olyan volt, mint egy brazil szappanopera. mindenki mindenkivel, erkölcsi aggályok senkiben sincsenek, és ez nekem nem valós, nem szimpi, nem tartom jónak. hiába szerettem volna amúgy a történetet, a szereplők már nagyon zavartak a végére.

a sorozat többi részének neki sem fogok.