Szex, ​Shakespeare 8 csillagozás

„Ha így szeretsz, miért e fájdalom?”
Jillian Keenan: Szex, Shakespeare

Provokatív, ​megindító, zavarba ejtő és néhol kimondottan vicces memoár Shakespeare-ről és a fenekelés iránti megszállott szenvedélyről.
A kamasz Jillian Keenan nehéz gyermekkora semmiféle kapaszkodót nem kínált számára a szeretet természetének megértéséhez – egészen addig, amíg A vihar egyik előadásán nem találkozott Shakespeare világával és nyelvezetével. Könyvében elmeséli, hogyan segítettek neki ezek a híres színdarabok megérteni és elfogadni saját szokatlan szexuális identitását, és rátalálni a szeretetre, amelyet keresett.
A szerzővel együtt fedezzük fel a szerelem és a szexualitás Shakespeare-drámákban tükröződő számos aspektusát, és néhány igen szokatlan értelmezéssel is gazdagabbak lehetünk: ilyen a Szentivánéji álom Helenája mazochista természetének feltárása vagy a Lear király öreg királyának szexuális ragadozóként való leírása.
Keenan felfogása szerint az irodalom tükör: miközben a szövegeket olvassuk, tulajdonképpen önmagunkban olvasunk. Párbeszéd… (tovább)

>!
Kossuth, Budapest, 2017
408 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630989718 · Fordította: Kisantal Tamás
>!
Kossuth, Budapest, 2017
408 oldal · ISBN: 9789630990493 · Fordította: Kisantal Tamás

Most olvassa 3

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 10

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Mesemondó IP>!
Jillian Keenan: Szex, Shakespeare

Jillian Keenan: Szex, Shakespeare „Ha így szeretsz, miért e fájdalom?”

Recenziós példány.
Nagyon bejött a könyv. Érdekes keveréke egy nagyon őszinte és pátoszmentes fetisiszta önéletrajznak, és egy megvadult Shakespeare-rajongó naplójának. Tulajdonképpen nem is tudom, melyik benne az igazi fétis… Az egyiket nagy érdeklődéssel olvastam, a másik pedig mélyen elgondolkodtatott (de juszt se mondom meg, melyik melyik). Nagyon tetszett az írónő viszonya Shakespeare szövegeivel. Egyrészt klasszikus irodalmárként hihetetlen mélységekbe ásott le bennük, másrészt viszont játékosan, kreatívan fogta fel őket, eltöprengett mindenféle alternatív értelmezéseiken, és végül teljes mértékben, érzékletesen a magáévá tette őket (pun not intended) (pun totally intended). A könyv méretei ellenére pörgős, érdekfeszítő, szerethető olvasmány; nem csak arról szól, hogyan ismeri meg valaki önmagát minden vágyával és furaságával együtt, hanem arról is, hogyan képes az irodalom végigkövetni és segíteni őt ezen az úton. A szerelemről és a párkapcsolatokról pedig sok olyan dolgot mond és boncolgat, amiket a „vaníliáknak” is (sőt, főleg nekik) érdemes lenne átgondolni. Abszolút nem szájbarágós vagy „aktivista” szöveg, mégis helyre tesz rengeteg téveszmét és káros irodalmi-társadalmi beidegződést. Egy kicsit magamat, egy kicsit másokat, és egy kicsit Shakespeare-t is másnak látom tőle.
A magyar fordítás helyenként döccent Shakespeare-en (ezt azonban mindig nagyon remek lábjegyzetek korrigálták), néha pedig az amerikai szleng magyarosításain. Régen nem olvastam már semmit magyar fordításban, aminek angol az eredetije, úgyhogy érdekes élmény volt, de sok helyen nagyon ötletes is.

9 hozzászólás
Szandi_olvas>!
Jillian Keenan: Szex, Shakespeare

Jillian Keenan: Szex, Shakespeare „Ha így szeretsz, miért e fájdalom?”

Hűha… Mikor megvettem a könyvet és elkezdtem olvasni, nem pont arra számítottam, mint amit az olvasás közben kaptam. Azt hittem, hogy Shakespeare műveit fogja elemezni a szerző a szex vonatkozásában, de ez a könyv elenyésző része volt csak. Nem gondoltam volna hogy az egész könyv a hölgy fétiséről fog szólni. Végülis nem volt olyan száraz így a könyv, hogy a két általa szeretett dolgot vegyítve hozta létre a művet. Nem volt rossz a vége már érdekes volt és faltam a könyvet. De őszintén az első pár fejezet után azt gondoltam… Hogy került ez a kezembe? o.O

Black_Venus>!
Jillian Keenan: Szex, Shakespeare

Jillian Keenan: Szex, Shakespeare „Ha így szeretsz, miért e fájdalom?”

Jó példája ez a könyv annak, hogy mi is rejtőzik időnként az emberek álarcai mögött, és a látszólag konform, civilizált viselkedés mennyi dolgot takar. spoiler Bátor írás egy nagyon személyes ügyről, amely úgy, ahogy itt leírja egy fiatal fehér értelmiségi nő, teljesen elfogadhatónak is tűnik. Sok embernek segíthet ez a fajta kitárulkozás, hogy el tudják fogadni magukat. spoiler Shakespeare műveinek tárgyalása és értelmezése pedig igazán egyedivé és különlegessé teszi a könyvet, főként, mert nem a hagyományos értelmezések, hanem új megvilágításba helyezik az egyes műveket. (Külön piros pont jár a Makrancos hölgy miatt). Ráerősítenek, hogy ha kicsit megkapargatjuk a felszínt, és őszintén szembenézünk magunkkal, bárkinek lehet olyan többé-kevésbé bizarr preferenciája, szexben vagy életstílusban, amely túllép a konzervatív társadalmi elvárások által normálisnak tartott kereteken. És mivel a keretek lazulnak, a világ változik, eltűnnek a megszokott határok, és egy új világ alakul ki, egyre többen lesznek, akik felismerik ezeket a bizarr vágyakat magukban. Aztán, hogy ezekből Shakespeare tragédiát, komédiát, netán egy románcot írt volna? Ezen, és még sok kérdésen lehet töprengeni egy ilyen személyes hangvételű könyv elolvasása után.

PandaSueshi>!
Jillian Keenan: Szex, Shakespeare

Jillian Keenan: Szex, Shakespeare „Ha így szeretsz, miért e fájdalom?”

Ejha…Elég sokáig tartott átrágni magam a könyvön. Meg kell hogy mondjam, nem pont azt kaptam amire számítottam. Igaz, Shakespeare műveit ilyen szemszögből sosem néztem, és ez például nagyon tetszett, de nem sejtettem hogy az egész könyv középpontjában nem is maga a szex, hanem a spoiler áll. Ezelőtt nem sokkal olvastam Tiffany Reisz Szirénjét is, és azt kell hogy mondjam, ez a két könyv így együtt eléggé beütött xD Vanília létemre én több napig popsikkal álmodtam O.O
Akit érdekel a téma, annak szívesen ajánlom, mert az írónő stílusa nekem nagyon tetszik, csak sajnos erről a témáról 408 oldalt én csak nehezen bírok elolvasni.

Tadeshi P>!
Jillian Keenan: Szex, Shakespeare

Jillian Keenan: Szex, Shakespeare „Ha így szeretsz, miért e fájdalom?”

Nagyon-nagyon régóta ácsorgott ez a könyv a polcomon, talán még egyetemista koromban vettem azon időszakomban, amikor az összes létező Shakespeare-kurzust végigcsináltam, amit csak az angol tanszéken éppen el lehetett érni – a Shakespeare iránti rajongásomból nota bene a mai napig sem gyógyultam ki teljesen – és nagyon-nagyon sajnálom, hogy nem olvastam el már sokkal korábban. Az írónő stílusa közvetlen, úgy éreztem magam olvasás közben, mintha csak egy rég nem látott barátnőmmel ültem volna le kávézni, hogy update-eljen az életéről, mert általánosban láttuk egymást utoljára.
Különösen zseniálisnak tartom, ahogy a saját memoárját Shakespeare drámáinak bizonyos aspektusait kiemelve építette fel, és úgy billen át benne a valóság a fikcióba, mint ahogy Shakespeare figurái is fel és eltűnnek a legkritikusabb pontokon, hogy tanácsot adjanak – és ahogy a szöveg is oda-vissza hintázik az írónő két nagy fétise, a fenekelés és Shakespeare között. Az méginkább tetszett, hogy a fétisekkel foglalkozó része nem egy védőbeszéd volt arról, hogy a BDSM-közösségek tulajdonképpen teljesen normálisak és inkább az szégyellje el magát, aki nem képes elfogadni ezeknek a perverzióknak a létezését, hanem teljesen természetesen beszélt a szadomazo gyakorlatoknak arról az apsektusáról, amiben az írónő maga személyesen érintett, valamint azt is bemutatta, hogy hogyan lehet irgalmatlanul elrontani és tönkretenni jó esetben csak kapcsolatokat, rosszabb esetben emberéleteket azzal, ha valaki nem, vagy nem megfelelően tájékozódik a fétisével és a szexszel kapcsolatban – meg méginkább azzal, ha ezt az egész szex témát tabuként kezeljük.
Kell ehhez a könyvhöz egy nyitott és befogadásra kész attitűd olvasás előtt, mert anélkül alighanem nagyon meg fog rajta botránkozni az egyszeri olvasó, de azért ha sikerül túltennie magát a prüdériának nevezett, tulajdonképpen csak a társadalom által létrehozott zavarán, akkor szerintem nagyon jól fog szórakozni. Meg sok újdonságot tanulhat – úgy a BDSM-ről és a szexualitásról, mint Shakespeare drámáinak koránt sem populáris értelmezéséről. Olyanok, mint hogy Lear király tulajdonképpen egy szexuális ragadozó, aki a saját lányait azért kötelezi a darab elején arra, hogy az iránta érzett szeretetüket egymást túlszárnyalva fejezzék ki, hogy ezzel átvitt – de akár szószerinti – értelemben a magáévá tegye őket… Ezen a gondolaton képtelen vagyok túltenni magam – de a többi megemlített darabot is nagyon érdekes, új nézőpontokba helyezi, alátámasztva a gondolatait az eredeti szöveggel, illetve más irodalmárok elemzéseivel is. …Nagyon szívesen olvasnék még az írónőtől akár teljes drámaelemzéseket, legfőképpen a Titus Andronicus-ról, mert az az egyetlen olyan műve Shakespeare-nek, amivel a legtöbb irodalomkutató egészen egyszerűen nem tud mit kezdeni, olyan szinten nem illik bele a Shakespeare-i életműbe – annyira rossz. :D (Bár az egyik professzoromnak volt egy frappánsan megfogalmazott elmélete a darabról, történetesen, hogy "az az ember, aki meg tudott írni egy Macbeth-et, az megengedheti magának a Titus Andronicus-t is.")
De tulajdonképpen, ha kiderülne, hogy az írónő amúgy hobbiból Shakespeare-i fanfiction-öket is írt, azokra is rárepülnék valószínűleg. Nem tartom kizártnak ilyen művek létezését a világhálón, csak alighanem jól el vannak dugva a 34-es szabály mögé.


Népszerű idézetek

Black_Venus>!

Miközben egyre többet beszélgettem Shakespeare-ről Sorayával, Khalilával és a szemináriumra járó többi lánnyal, elképesztő mintázat kezdett kirajzolódni előttem.
A nyugati sztereotípiákból adódó elvárásaimmal ellentétben szemmel láthatóan a legtöbb ománi diák szerint a női karakterek magasabb rendűek, méghozzá éppen a nemiségükből adódóan. Júliát, Desdemonát és Opheliát „női” tulajdonságaikért szerették: intelligenciájukért, gyakorlatiasságukért, előrelátásukért. (Különösen nagy hatást tett rájuk Júlia ragaszkodása a házassághoz. „Ha tisztességes szándék él szivedben és házastársadul kivánsz” – mondja a darabban Romeónak.) Eközben azzal utasították el Romeót, Othellót és Hamletet, hogy hülyék, gyakorlatiatlanok, impulzívak, irracionálisak és érzelgősek – ezek ugyanis szerintük tipikus férfitulajdonságok.Bármennyire rajongásig szerették és tisztelték azonban a női karaktereket, és akármennyire is lenézték a férfiakat, e diáklányok mégis alapvetően a nőket tették felelőssé a darabok tragikus végkifejletéért. Még Desdemona is saját magának köszönhette a sorsát, pedig őt férje, Othelló, a saját ágyában fojtotta meg.
– Meg kell értened, hogy Othello nem parancsolhatott megálljt a féltékenységének! Hiszen ez a férfi természetének a része – szögezte le egy másik szemináriumi dák, Zahra al-Hassan, amikor megkérdeztem, ki a felelős a bekövetkező tragédiáért. – Engem inkább az a kérdés foglalkoztat, hogy Desdemona miért nem volt hidegfejűbb? Jobban kellett volna figyelnie, több dolgot is észre kellett volna vennie.
Szerintük mindhárom dráma férfi főszereplői – és a férfiak általában véve – a nemükből adódó hiányosságok áldozatai. Legnagyobb meglepetésemre azonban hiába hittek oly szilárdan a női „felsőbbrendűségben”, szerintük ez még az égvilágon semmire sem jogosítja fel a női karaktereket. Emiatt ugyanis magasabbak az elvárások velük szemben – és a felelősségük, vétkességük is nagyobb.

198-199. oldal

Jillian Keenan: Szex, Shakespeare „Ha így szeretsz, miért e fájdalom?”

Kata_dr_VF>!

Shakespeare a legalapvetőbb szinten testi és biológiai lény. Sőt, szexuális. Az ötös jambusok időmértékes ritmusa – Shakespeare költészetének építőeleme – a szívdobogást utánozza. Szavai keringenek, felgyorsulnak, majd lelassulnak, kimarad néhány ütem, azután erőre kapnak. Ez a ritmus tökéletes összhangban áll az emberi szív dobogásával.

20. oldal

Jillian Keenan: Szex, Shakespeare „Ha így szeretsz, miért e fájdalom?”

Black_Venus>!

Szeretek arra gondolni, hogy barátok lennénk Cordeliával. Találnák Manhattanben egy faborítású, gyertyafényes borbárt, aztán beülnénk hátra, egy csendes sarokba. Dél-afrikai shirazt rendelnénk, meginnánk fejenként egy-egy üveggel.
– Mi a megbocsátás titka? – kérdezném tőle.
Cordelia egy pillanatra elgondolkodna, majd szólásra nyitná a száját.
– Ne! – vágnék közbe. – Ne merészeld azt mondani, hogy „semmi”, Cordelia! Nem érzed még mindig rosszul a dologtól?
Halkan kuncogni kezdene, majd megpörgetné a bort a poharában, és kortyolna egyet belőle.
Nem vagyunk az elsők, akik a legjobb akarat mellett a legrosszabbat értük el – szólna a poharába bámulva.
Türelmetlenül fortyannék fel.
– Ugyan már Cordelia! – morognám szemforgatva. – Azt mondd ki, amit érzünk, ne pedig azt, amit mások hallani akarnak!
Hosszú csend következne, aztán Cordelia újra megszólalna:
Számhoz nem bírom emelni szívemet.
Erre nincs válasz. Igaza van. Bizonyos dolgok túl súlyosak ahhoz, hogy szavakká formáljuk őket. Ott ülnek a gyomrunk mélyén, amíg idővel megemésztődnek, vagy leülepednek a szavainkba, hogy nem várt jelentéseket hozzanak létre. Így aztán inkább megfognám az üveget, töltenék mindkettőnk poharába, és innánk.

305-306. oldal, 4.2 Lear király - Beszélj! (Kossuth, 2017)

Jillian Keenan: Szex, Shakespeare „Ha így szeretsz, miért e fájdalom?”

Tadeshi P>!

Winston Churchill egyszer állítólag ezt mondta: „Ha valami fontos dolgot akarunk hangsúlyozni, meg se próbáljunk kifinomultak vagy bölcsek lenni! Inkább úgy kell csinálni, mintha egy cölöpöt vernénk le a földbe. Először szögezzük le a dolgot! Aztán térjünk vissza rá, és szögezzük le újra! Végül egy hatalmas csapással harmadszor is döngöljük bele a többiekbe mondandónkat!”
Szóval három dolgot szeretnék legszögezni.
A szexuális identitás már a gyermekeknél kezd kibontakozni.
A szexuális identitás már a gyermekeknél kezd kibontakozni.
A szexuális identitás már a gyermekeknél kezd kibontakozni – így ha csak 1 százalékuk is szexuális aktusként éli meg a fenekelést, akkor is túl sok gyermeket teszünk ki a nemi erőszaknak.

Jillian Keenan: Szex, Shakespeare „Ha így szeretsz, miért e fájdalom?”


Hasonló könyvek címkék alapján

Harold Sinclair: Egyszer hazaérünk
Dennis Cooper: Közelebb
Radclyffe Hall: A magány kútja
Julius Horwitz: A. N. naplója
Fiona Davis: A márvány könyvtár rejtélye
Ava Wilder: Nagy vetítés Hollywoodban
Abádi Nagy Zoltán: Mai amerikai regénykalauz
Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
Sienna Cole: Az igazság arcai
Jeffrey Archer: Apám bűne