Szex, ​Shakespeare 8 csillagozás

Recenziós példány.
Nagyon bejött a könyv. Érdekes keveréke egy nagyon őszinte és pátoszmentes fetisiszta önéletrajznak, és egy megvadult Shakespeare-rajongó naplójának. Tulajdonképpen nem is tudom, melyik benne az igazi fétis… Az egyiket nagy érdeklődéssel olvastam, a másik pedig mélyen elgondolkodtatott (de juszt se mondom meg, melyik melyik). Nagyon tetszett az írónő viszonya Shakespeare szövegeivel. Egyrészt klasszikus irodalmárként hihetetlen mélységekbe ásott le bennük, másrészt viszont játékosan, kreatívan fogta fel őket, eltöprengett mindenféle alternatív értelmezéseiken, és végül teljes mértékben, érzékletesen a magáévá tette őket (pun not intended) (pun totally intended). A könyv méretei ellenére pörgős, érdekfeszítő, szerethető olvasmány; nem csak arról szól, hogyan ismeri meg valaki önmagát minden vágyával és furaságával együtt, hanem arról is, hogyan képes az irodalom végigkövetni és segíteni őt ezen az úton. A szerelemről és a párkapcsolatokról pedig sok olyan dolgot mond és boncolgat, amiket a „vaníliáknak” is (sőt, főleg nekik) érdemes lenne átgondolni. Abszolút nem szájbarágós vagy „aktivista” szöveg, mégis helyre tesz rengeteg téveszmét és káros irodalmi-társadalmi beidegződést. Egy kicsit magamat, egy kicsit másokat, és egy kicsit Shakespeare-t is másnak látom tőle.
A magyar fordítás helyenként döccent Shakespeare-en (ezt azonban mindig nagyon remek lábjegyzetek korrigálták), néha pedig az amerikai szleng magyarosításain. Régen nem olvastam már semmit magyar fordításban, aminek angol az eredetije, úgyhogy érdekes élmény volt, de sok helyen nagyon ötletes is.

Hűha… Mikor megvettem a könyvet és elkezdtem olvasni, nem pont arra számítottam, mint amit az olvasás közben kaptam. Azt hittem, hogy Shakespeare műveit fogja elemezni a szerző a szex vonatkozásában, de ez a könyv elenyésző része volt csak. Nem gondoltam volna hogy az egész könyv a hölgy fétiséről fog szólni. Végülis nem volt olyan száraz így a könyv, hogy a két általa szeretett dolgot vegyítve hozta létre a művet. Nem volt rossz a vége már érdekes volt és faltam a könyvet. De őszintén az első pár fejezet után azt gondoltam… Hogy került ez a kezembe? o.O

Jó példája ez a könyv annak, hogy mi is rejtőzik időnként az emberek álarcai mögött, és a látszólag konform, civilizált viselkedés mennyi dolgot takar. spoiler Bátor írás egy nagyon személyes ügyről, amely úgy, ahogy itt leírja egy fiatal fehér értelmiségi nő, teljesen elfogadhatónak is tűnik. Sok embernek segíthet ez a fajta kitárulkozás, hogy el tudják fogadni magukat. spoiler Shakespeare műveinek tárgyalása és értelmezése pedig igazán egyedivé és különlegessé teszi a könyvet, főként, mert nem a hagyományos értelmezések, hanem új megvilágításba helyezik az egyes műveket. (Külön piros pont jár a Makrancos hölgy miatt). Ráerősítenek, hogy ha kicsit megkapargatjuk a felszínt, és őszintén szembenézünk magunkkal, bárkinek lehet olyan többé-kevésbé bizarr preferenciája, szexben vagy életstílusban, amely túllép a konzervatív társadalmi elvárások által normálisnak tartott kereteken. És mivel a keretek lazulnak, a világ változik, eltűnnek a megszokott határok, és egy új világ alakul ki, egyre többen lesznek, akik felismerik ezeket a bizarr vágyakat magukban. Aztán, hogy ezekből Shakespeare tragédiát, komédiát, netán egy románcot írt volna? Ezen, és még sok kérdésen lehet töprengeni egy ilyen személyes hangvételű könyv elolvasása után.

Ejha…Elég sokáig tartott átrágni magam a könyvön. Meg kell hogy mondjam, nem pont azt kaptam amire számítottam. Igaz, Shakespeare műveit ilyen szemszögből sosem néztem, és ez például nagyon tetszett, de nem sejtettem hogy az egész könyv középpontjában nem is maga a szex, hanem a spoiler áll. Ezelőtt nem sokkal olvastam Tiffany Reisz Szirénjét is, és azt kell hogy mondjam, ez a két könyv így együtt eléggé beütött xD Vanília létemre én több napig popsikkal álmodtam O.O
Akit érdekel a téma, annak szívesen ajánlom, mert az írónő stílusa nekem nagyon tetszik, csak sajnos erről a témáról 408 oldalt én csak nehezen bírok elolvasni.

Nagyon-nagyon régóta ácsorgott ez a könyv a polcomon, talán még egyetemista koromban vettem azon időszakomban, amikor az összes létező Shakespeare-kurzust végigcsináltam, amit csak az angol tanszéken éppen el lehetett érni – a Shakespeare iránti rajongásomból nota bene a mai napig sem gyógyultam ki teljesen – és nagyon-nagyon sajnálom, hogy nem olvastam el már sokkal korábban. Az írónő stílusa közvetlen, úgy éreztem magam olvasás közben, mintha csak egy rég nem látott barátnőmmel ültem volna le kávézni, hogy update-eljen az életéről, mert általánosban láttuk egymást utoljára.
Különösen zseniálisnak tartom, ahogy a saját memoárját Shakespeare drámáinak bizonyos aspektusait kiemelve építette fel, és úgy billen át benne a valóság a fikcióba, mint ahogy Shakespeare figurái is fel és eltűnnek a legkritikusabb pontokon, hogy tanácsot adjanak – és ahogy a szöveg is oda-vissza hintázik az írónő két nagy fétise, a fenekelés és Shakespeare között. Az méginkább tetszett, hogy a fétisekkel foglalkozó része nem egy védőbeszéd volt arról, hogy a BDSM-közösségek tulajdonképpen teljesen normálisak és inkább az szégyellje el magát, aki nem képes elfogadni ezeknek a perverzióknak a létezését, hanem teljesen természetesen beszélt a szadomazo gyakorlatoknak arról az apsektusáról, amiben az írónő maga személyesen érintett, valamint azt is bemutatta, hogy hogyan lehet irgalmatlanul elrontani és tönkretenni jó esetben csak kapcsolatokat, rosszabb esetben emberéleteket azzal, ha valaki nem, vagy nem megfelelően tájékozódik a fétisével és a szexszel kapcsolatban – meg méginkább azzal, ha ezt az egész szex témát tabuként kezeljük.
Kell ehhez a könyvhöz egy nyitott és befogadásra kész attitűd olvasás előtt, mert anélkül alighanem nagyon meg fog rajta botránkozni az egyszeri olvasó, de azért ha sikerül túltennie magát a prüdériának nevezett, tulajdonképpen csak a társadalom által létrehozott zavarán, akkor szerintem nagyon jól fog szórakozni. Meg sok újdonságot tanulhat – úgy a BDSM-ről és a szexualitásról, mint Shakespeare drámáinak koránt sem populáris értelmezéséről. Olyanok, mint hogy Lear király tulajdonképpen egy szexuális ragadozó, aki a saját lányait azért kötelezi a darab elején arra, hogy az iránta érzett szeretetüket egymást túlszárnyalva fejezzék ki, hogy ezzel átvitt – de akár szószerinti – értelemben a magáévá tegye őket… Ezen a gondolaton képtelen vagyok túltenni magam – de a többi megemlített darabot is nagyon érdekes, új nézőpontokba helyezi, alátámasztva a gondolatait az eredeti szöveggel, illetve más irodalmárok elemzéseivel is. …Nagyon szívesen olvasnék még az írónőtől akár teljes drámaelemzéseket, legfőképpen a Titus Andronicus-ról, mert az az egyetlen olyan műve Shakespeare-nek, amivel a legtöbb irodalomkutató egészen egyszerűen nem tud mit kezdeni, olyan szinten nem illik bele a Shakespeare-i életműbe – annyira rossz. :D (Bár az egyik professzoromnak volt egy frappánsan megfogalmazott elmélete a darabról, történetesen, hogy "az az ember, aki meg tudott írni egy Macbeth-et, az megengedheti magának a Titus Andronicus-t is.")
De tulajdonképpen, ha kiderülne, hogy az írónő amúgy hobbiból Shakespeare-i fanfiction-öket is írt, azokra is rárepülnék valószínűleg. Nem tartom kizártnak ilyen művek létezését a világhálón, csak alighanem jól el vannak dugva a 34-es szabály mögé.