A ​bagoly, aki félt a sötétben 94 csillagozás

Jill Tomlinson: A bagoly, aki félt a sötétben

                        Hupp, a bagolyfióka.
                        Dundi és bolyhos.
                    A szeme nagy és kerek.
                        A tolla puha és pihés.
                    Minden szempontból tökéletes,
                        kivéve egyetlen dolgot…

Nem szereti a sötétet. Ezért nem tud vadászni menni a szüleivel. Ezért mindig éhes és a szülei mindig fáradtak. Muszáj tenni valamit! A mamája végtelen türelemmel hagyja, hogy fiókája maga fedezze fel, milyen jó dolog az éjszaka. Hupp minden fejezetben kicsit önállóbb, mindben találkozik valakivel, aki elmondja, hogy miért jó a sötétség.

A világhírű olasz illusztrátor, Anna Laura Cantone kócos, elrajzoltan megnyerő fizimiskájú figurái tökéletesen illenek a mese hangulatához. Ajánljuk nagy ovisoknak és kisiskolásoknak, akár önálló olvasásra is.

Eredeti mű: Jill Tomlinson: The Owl Who Was Afraid of the Dark

Eredeti megjelenés éve: 1968

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Tomlinson állatmesék

>!
Pagony, Budapest, 2012
88 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155023927 · Fordította: Demény Eszter · Illusztrálta: Anna Laura Cantone

Enciklopédia 1


Kedvencelte 3

Most olvassa 3

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 22

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Véda MP
Jill Tomlinson: A bagoly, aki félt a sötétben

Az én kis, mandulaszemű, nem mellesleg dundi és puha kisfiam azt mondta, hogy a kerek szemű, dundi és bolyhos bagolyfióka az új kedvence. :) Tüneményes a főhős, übercuki rajzokkal és igényes, kis-nagy ovisoknak és kisiskolásoknak való mesével, úgyhogy én ezt meg is értem.
Nagyon édes tanmese ez a kis bagolyról, aki megtanul nem félni a sötétben. Mert a sötétség, nem csak hogy szükséges, hasznos és kedves, hanem a végére már káprázatos, gyönyörű, sőt SZUPER lesz…
Nem mellesleg azóta Beni is kimegy a szobából a sötét előszobán át a sötét konyhába. (Mondjuk a fürdő magasságában még így is simán lehagyja Usain Boltot, de én örülök a haladásnak.)

4 hozzászólás
>!
Chöpp 
Jill Tomlinson: A bagoly, aki félt a sötétben

Tökéletes!
Juditkám megkérdezte: Anya, miért volt ez ilyen jó?
Mire én: Mert tökéletesen van megírva.
KicsiJud: Az mit jelent?
Én: Hogy minden szó a helyén volt. Éppen az, ami kell, és éppen ott, ahol lennie kell.
És ez így igaz.

2 hozzászólás
>!
Ninácska P
Jill Tomlinson: A bagoly, aki félt a sötétben

Nagyon sok jót hallottam már erről a sorozatról, rengetegen dicsérték nekem, így gondoltam, itt az idő, hogy végre én is elolvassak egyet. A baglyokat nagyon szeretem, és mivel már a cím és a borító is nagyon aranyos, ezt választottam.
A történet nagyon bájos, imádni való, mese egy bagolyról, aki először fél a sötétben, aztán megtanulja hogy nincs mitől tartania. Már az elején a szívembe zártam a dundi és bolyhos kis állatot.
A fogalmazásmód nagyon tetszett, és örültem a végkifejletnek is. Az illusztrációk csodálatosak.

>!
cseri P
Jill Tomlinson: A bagoly, aki félt a sötétben

Hónapok óta olvasunk szinte kizárólag népmeséket, úgyhogy ezt a sorozatot szerettem volna megtörni egy kicsit ezzel a könyvvel, különben ez úgy történt, hogy elkezdtem hangosan olvasni, mintha csak magamnak, ez egyrészt tiltakozást váltott ki, másrészt a papagájok is a fülembe ordibáltak, úgy látszik, ők se szeretik a baglyokat, és úgy végződött, hogy na olvassuk máár.
Jill Tomlinson sikertörténete úgy folytatódik, hogy a gorillás lesz első könyv, amit elolvas önállóan a gyerekem, és amúgy a keresztlányom is ezt olvasta legutóbb, mikor találkoztunk (a földimalacot).

>!
Juci P
Jill Tomlinson: A bagoly, aki félt a sötétben

Cuki, a gyerekeknek is nagyon tetszett, bár én egy kicsit sajnálom, hogy nem Paul Howard rajzaival adták ki magyarul, az jobban tetszik, ugyanis még töményebben cuki ^^ Ja és a szülők egy kicsit néha túl passzív-agresszívak voltak az én ízlésemnek. Mármint egy gyerekkönyvben ne ábrázoljuk már úgy a szülőket, hogy agyukra megy a saját gyerekük. Ezt a mélységes igazságot hagyjuk meg a felnőttirodalomnak :D

1 hozzászólás
>!
gab001 P
Jill Tomlinson: A bagoly, aki félt a sötétben

Csak belelapoztam, aztán már egyszerűen nem tudtam letenni. Hupp annyira aranyos és valljuk be, nem mindennapi problémával küzd. A történet során mindennap találkozik valakivel, aki egy újabb szeretni való oldalát mutatja meg a sötétségnek. Nagyon változatos kis mese. Az illusztrációk igazán találóak és kedvesek. A nyelvezete pedig szép és választékos. Szívem szerint időnként megölelgettem volna Huppot.

>!
Pagony, Budapest, 2012
88 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155023927 · Fordította: Demény Eszter · Illusztrálta: Anna Laura Cantone
>!
Uzsonna 
Jill Tomlinson: A bagoly, aki félt a sötétben

Nagyon cuki mese! És fontos a tanulsága is: amit nem ismerünk, attól félünk.
Nekem tetszett a szülők hozzáállása, ahogy rávezették gyermeküket, hogyan találja meg a helyét.

>!
Bea_K P
Jill Tomlinson: A bagoly, aki félt a sötétben

Nagyon aranyos! Persze a bagoly volt a kedvenc. A könyvből készült bábfilmet is érdemes megkukkantani. Az is nagyon aranyos.
Nagyon jól megírt könyv, mindegyik egy gyöngyszem. Szeretnivaló hősök, és az illusztráció is remek.

>!
joopsy P
Jill Tomlinson: A bagoly, aki félt a sötétben

Hát ez annyira nem tetszett. Értem, mi volt a lényege. Az, hogy megmutassa a gyerekeknek, hogy a sötéttől nem kell félni, de szerintem erre nem volt elég jó.
Ráadásul egyből rosszul indított, mert a könyvhöz a legkevésbé sem passzol az illusztráció. A gyerekek pedig ezt észreveszik. A főszereplő, ahogy a borítón is látszik, egyáltalán nem úgy néz ki, mint egy gyöngybagoly.


Népszerű idézetek

>!
szibolya

– Ez… ez… nincsenek rá szavak […] Gondolj csak bele, aludni éjszaka, és ezt kihagyni.
– És ez csak egyféle éjszaka – felelte Orion. – Rengetegféle van, és mind gyönyörű. Ott vannak a forró, illatos nyári éjszakák; meg a hideg, szeles téli éjszakák, amikor egymással birkózó felhők vetnek rongyos árnyékot a földre; aztán a fülledt, viharos éjszakák, amiket cikkcakkban hasít ketté a fehér villámlás, és a friss tavaszi éjszakák, amikor még a korán fekvő nappali madarak sem tudnak aludni; és a fojtott téli éjszakák, amikor hó fedi a mezőt, és jég borítja a házakat meg a fákat. Ó, azok a csodás éjszakák […]!

85-86. oldal

>!
szibolya

– Hupp, drágám – kezdte. – Nem lenne kedved újra leszállni a földre, és még többet megtudni a sötétségről?
– Most? – Kérdezte Hupp.
– Most – felelte a mamája.
– Nem akarod meghallgatni a vijjogásomat? Már egész jó!
– Hallottam – bólintott Gyöngybagolyné. – Nézd csak, ott ül egy öreg néni egy összecsukható kerti széken. Bosszantsd… akarom mondani, menj le hozzá, és kérdezd meg, ő mit gondol a sötétről.

18. oldal, A sötétség kedves

>!
Röfipingvin MP

– Meséld el!
– Tessék. Tessék elmesélni. Aprócska szó, de csodákra képes!

22. oldal

>!
Röfipingvin MP

– Rendben, papa, de azért siess! A cickány finom, de nem valami nagy, ugye? Ez például rettentő magányos lehet ott lent, a pocakom alján. Sürgősen társaságra van szüksége!

67. oldal

>!
Cheril

– Nézz körül. A SÖTÉTSÉG GYÖNYÖRŰ.

Kapcsolódó szócikkek: sötétség
>!
latinta SP

     – Mi a következő? – kérdezte Hupp.
     – Semmi – felelte a mamája. – El sem hiszem, hogy van még hely a pocakodban.
     – Pedig van – mondta Hupp. – Az egérpocakom megtelt, de a szöcskepocakom még nem.

41. oldal, A sötétségre szükség van


Hasonló könyvek címkék alapján

Timo Parvela: Miú és Vau
Bodó Béla: Brumi Mackóvárosban
Julia Boehme: Tafiti
Holly Webb: A gazdátlan kiscica
Bálint Ágnes: Micsoda pók a vízipók!
Kozári Dorka: Marcsi szeretetre vágyik
Szepesi Attila: Piros tojás, tapsifül
Bálint Ágnes: Egy egér naplója
Bálint Ágnes: Cimborák
Lázár Zsófia – Lázár Ervin: Bogármese