Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
The Light We Lost 11 csillagozás
He was the first person to inspire her, to move her, to truly understand her. Was he meant to be the last?
Lucy is faced with a life-altering choice. But before she can make her decision, she must start her story—their story—at the very beginning.
Lucy and Gabe meet as seniors at Columbia University on a day that changes both of their lives forever. Together, they decide they want their lives to mean something, to matter. When they meet again a year later, it seems fated—perhaps they’ll find life’s meaning in each other. But then Gabe becomes a photojournalist assigned to the Middle East and Lucy pursues a career in New York. What follows is a thirteen-year journey of dreams, desires, jealousies, betrayals, and, ultimately, of love. Was it fate that brought them together? Is it choice that has kept them away? Their journey takes Lucy and Gabe continents apart, but never out of each other’s hearts.
Me Before You meets One Day in this… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 2017
Kedvencelte 3
Várólistára tette 11
Kívánságlistára tette 13
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Nagyon régen olvastam ennyire szomorú könyvet. Olyat, aminél az első oldalaktól kezdve úgy éreztem, mintha valaki benyúlt volna a mellkasomba, és elkezdte volna szorítani a szívemet, hogy az utolsó oldalaknál egy végső szorítással végleg elhallgattassa azt. Egy történet két egymást végsőkig szerető emberről, akik talán soha nem lehetnek egymáséi, mert szó szerint világok választják el őket. A könyv fontos kérdéseket boncolgat. Szó volt benne háborúról, veszteségekről, lelkitársakról, szerelemről, álmokról, és elveszített lehetőségéről.
Szeptember 11-én két New York-i egyetemistát a sors, a tragédia, a füst és fájdalom sodorja egymás irányába, és innentől kezdve Lucy és Gabe élete már nem lesz ugyanaz többé. A borzalom, amely oly sok mindenkit szakított el egymástól, őket örökké összeköti, és minden, amit addig hittek a világról örökre megváltozik. Azonban van, hogy a szív és az ész külön utakon jár, hogy egy vágy, egy belülről jövő késztetés erősebb, még annál az elsöprő szerelemnél is, amely Gabe és Lucy között bimbózik. Bár 2001. szeptember 11. mindkettőjük életén örök nyomot hagy, mégis Gabe az, aki soha nem tud igazán túllépni az eseményeken. Úgy érzi, hogy tennie kell valamit a világért, még akkor is, ha emiatt el kell hagynia élete nagy szerelmét. Gabe és Lucy útjai így külön válnak, de vajon képesek lesznek visszatalálni a közös ösvényre?
Különleges volt a könyv narrációja. A történetet Lucy meséli el múlt időben, és minden szavát Gabehez intézi. Ez a megoldás már önmagában is adott egy melankolikus alaphangulatot a könyvnek. A szereplőket megszerettem, és bár olykor borzasztóan haragudtam rájuk a döntéseik miatt, mégis minden egyes porcikámban éreztem minden fájdalmukat és boldogságukat, és nagyon közel éreztem őket a szívemhez.
Ez a könyv apró pici darabkákra törte a lelkemet. Sokszor csalt könnyet a szembe, és töredelmesen bevallom, hogy a könyv hallgatása során munkahely ide-vagy oda, sűrűn törölgettem a szemem, törekedve arra, hogy lehetőleg minél halkabban szipogjak a kollégáim előtt. A hangoskönyvet egyébként maga az írónő narrálta, és ebben is képes volt megcsillogtatni a tehetségét.
Kicsit emlékeztetett a történet Leylah Attar: 53 Letters for My Lover című könyvére, csak még fájdalmasabb, még kilátástalanabb és még szomorúbb volt. Ahol az a könyv képes volt egyensúlyt hozni a történetbe vidám pillanatokkal, itt mindig azt éreztem, hogy a főszereplő lány örökre elveszítette az esélyt az igazi mélyről jövő boldogságra, és megelégszik egy olyan élettel, ami csak matt hasonmása a fénylő aranynak, amit Gabe jelentett számára, folyamatosan keresve a választ a „mi lett volna, ha?” kérdésre.
Szomorú volt ez a történet, de egyben gyönyörű és feledhetetlen is. Az biztos, hogy az én szívemben örök nyomot hagyott. Az írónő oldalán láttam, hogy ha minden igaz, a @21_Század_Kiadó megvette a magyar jogokat. Már nagyon várom, hogy a polcomon láthassam ezt a csodálatos történetet. A legőszintébben ajánlom!
“I hope that you find a love like that—one that is all-consuming and powerful, that makes you feel like you’re going slightly mad. And if you do find that love, embrace it. Hold on to it. When you give yourself over to love like that, your heart will get bruised. It will get battered. But you will also feel invincible and infinite.”
Ez a történet úgy fájt. Az utolsó fejezeteket nem láttam rendesen úgy zokogtam. Végig hidegrázásom volt amíg a történetet olvastam, végig olyan súly nehezedett a szívemre, hogy már már fuldokoltam. Üvölteni tudtam volna, jól megrázni Gabet meg Lucyt is. Üvölteni tudtam volna, hogy ne szalasszák el a lehetőségeket ne elégedjenek meg a pislákoló lánggal. Úgy fájt a szívem értük, úgy üvöltött a bensőm értük. Miért Gabe miért? Miért Lucy miért? Utálom ezt a könyvet, úgy össze tört, hogy nem emlékszem könyv így kicsinált volna valaha, pedig szeretem a sírós könyveket. Utálom ezt a könyvet, olyan dühöt és fájdalmat váltott ki belőlem, hogy most szeretném felgyújtani az egész könyvet. Most meg egy nappal az olvasás után is teljesen ki vagyok. Utálom ezt a könyvet.
Este fejeztem be a könyvet, nem bírtam tőle aludni. Még ma is ezen rágódtam. Kizárólag azért vontam le belőle fél csillagot, mert nem lett a kedvencem. Biztos vagyok benne, hogy nem fogom tudni újraolvasni. Végig rázott a hideg amíg olvastam, fogalmam sem volt mire számítsak, én azt hittem happy end lesz és összejönnek a végén.
Nem sok könyvön sírtam, talán ez a harmadik(?). Nem is olvasás alatt, hanem mikor már vége volt. El is raktam a polcra, és el akartam menni aludni. Nem is csodálom, hogy nem tudtam.
Kifejezetten tetszett, a narrálás, ahogy Lucy Gabenek mesélte a saját szemszögéből a történteket. Szívesen olvasnék egy második részt akár Gabe szemszögéből, de lehet inkább mégsem.
Amíg olvastam végig azon gondolkoztam vajon hány ilyen sors lehet? Két ember a végtelenségig szereti egymást, valami miatt hagyják, hogy mégis eltávolodjanak és sosem lesznek olyan boldogok? Hány olyan ember van, aki beletörődik a sorsába, holott tudja, hogy lehetne boldogabb.
Ráz a hideg ahogy csak gondolok is rá.
Népszerű idézetek
Love does that. It makes you feel infinite and invincible, like the whole world is open to you, anything is achievable, and each day will be filled with wonder. Maybe it’s the act of opening yourself up, letting someone else in— or maybe it’s the act of caring so deeply about another person that it expands your heart. I’ve heard so many people say some version of I never knew how much I could love another human being until . . . And after the until is usually something like my niece was born or I gave birth to a child or I adopted a baby. I never knew how much I could love another human being until I met you, Gabe.
I’ll never forget that.
There are people we come across during our lives who, after they drift out of our worlds, drift out for good. Even if we see them again, it’s a quick, meaningless hi and how are you? There are other people, though, with whom things pick up right where the relationship left off, whenever we run into them. The level of comfort—it feels like no time has passed.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Mieko Kanai: Mild Vertigo ·
Összehasonlítás - Alessandro Baricco: Novecento (angol) ·
Összehasonlítás - Thomas Bernhard: The Lime Works ·
Összehasonlítás - Imre Kertész: Kaddish for an Unborn Child ·
Összehasonlítás - Alexis M. Smith: Glaciers ·
Összehasonlítás - Margaret Atwood: Surfacing 80% ·
Összehasonlítás - Colleen Hoover: All Your Perfects 90% ·
Összehasonlítás - Emily Henry: Book Lovers 90% ·
Összehasonlítás - Bella Andre: I Only Have Eyes for You ·
Összehasonlítás - Colleen Hoover: November 9 (angol) 88% ·
Összehasonlítás