Szederberek ​összes meséje 96% 147 csillagozás

Ez egy tüneményes mesekönyv!! Elbűvölő! Mintha visszarepültem volna a 18. századba. A rajzok teljesen ezt a kort idézik. Aprólékos, részletgazdag. Ezt a könyvet nézegetni is élvezet. Kisegerek, felruházva emberi tulajdonságokkal. Felnőtt fejjel is nagyon szerettem olvasni.

Szép vállalkozás ez a Manó Könyvektől, hogy kiadta ezeket a békebeli hangulatú mesegyűjteményeket. Most, hogy mindegyiket elolvastam, ha sorrendet kell állítanom, ez a legjobb szerintem, utána jönnek a Foxwood meséi, harmadik helyen pedig nálam Beatrix Potter történetei végeztek. Képileg nagyon jó hangulatú, szépen, aprólékosan kidolgozott, a mesékben pedig nincs se disszonancia, se unalom, békés, kedves világ, csipetnyi izgalommal, szépen megoldódó problémákkal, összetartó közösséggel.

Ez a mesekönyv bájos, roppant bájos. Nem is kellene rá több szót szánni, mivel ezzel az egy kifejezéssel a teljes egész lefedhető, de azért mégis megteszem, mert kissé csalódott is vagyok.
A szerző előszava egy fontos momentuma a kiadványnak. Általa az olvasó is kicsit komolyabban tekint a történetre, mivel kiderül belőle, hogy a mesék megírását alapos kutatómunka előzte meg. Nem csak az egereket, hanem az évszakonként változó természeti jellemzőket is megfigyelte az író és ezt vegyítette a gyermeki ártatlansággal, megalapozva néhány olyan történetet, ami kellőképp leköti a kisebbek figyelmét miközben könnyed megnyugvást biztosít a számukra. Kiemelte, hogy nem szerette volna a karaktereit emberi tulajdonságokkal felruházni, hiszen mégiscsak apró cincogó állatkákról van szó. Ez a hozzáállás becsülendő. Kár, hogy szöges ellentéte annak, ami végül megvalósult. A cselekményrendszer csupa, az emberekre jellemző eseményen alapul.

Az első két történetnél ezt elengedtem, mert átmelengette a lelkemet a kedvesség, amit sugároz. Az illusztrációk által pedig még inkább meg lehet élni az apró jeleneteket. Sokszor azt vettem észre, hogy nem is igazán figyelek arra, mit olvasok, mert annyira elvesztem a rajzok apró részleteibe. Saját történeteket fűztem már fejben a látottakra, teljesen megbabonázott. Ám ahogy haladtam előre, annál inkább múlt a varázs.

A megjelenített mesék borzasztóan egyszerűek, szinte bonyodalmoktól mentesek. Tudom, nem én vagyok a célcsoport, de a könyv második felében olybá elvesztettem az érdeklődésemet, hogy már inkább túlesni akartam rajta, semmint élvezni a leírtakat és a látottatak. Nem kötött oda a kanapéra, nem mozgatott meg kellőképp és az a baj, hogy tudom, a keresztlányaim sem élveznék. Még a kisebbek, akiknek egy-egy történetet akár több ciklusban, esti meseként felolvasható elmegy, mert pont az alváshoz szükséges állapotot erősíti, de a már maguktól olvasó kis gézengúzoknak ez szerintem nem elegendő.

Sajnálom, mert roppant szép, mutatós könyv, tüneményes történetekkel. De ennyi.

Maguk a történetek egyszerűek, kedvesek, mintha a Váratlan utazás egérverziója lenne, csak kevesebb kalamajkával. A képek csodaszépek, aprólékosak. Szerintem fogom még nézegetni ezeket, mert tényleg nagyon részletesen vannak megrajzolva.

Szeretek adventre valami adventeset, lélekmelengetőt olvasni, de az elmúlt időszakban annyira leeresztettem olvasásügyileg, hogy a kinézett olvasmányok helyett inkább ezt a mesekönyvet választottam. Van olyan kategória, hogy cozy cottagecore mese? Mert akkor ez tipikusan az. A történetek bemutatják a Szederberekben – egy folyóparti sövényen – élő egerek mindennapjait, miközben telnek az évszakok és el-ellátogatnak közben a hegyekben vagy épp a tengerparton élő ismerőseikhez. Probléma, ellenség nemigen található az oldalakon, inkább élethelyzetekkel és a közösség összetartó erejével találkozunk (jó sokat mulatoznak egy évben, de jól is teszik!). Nem unatkoztam eközben, inkább végtelenül kedvesnek tartom az egészet, főleg a gyönyörű illusztrációk miatt. El lehet őket sokáig bogarászni, annyira részletesek az otthon belsők, szépek a külső helyszínek, az írónő minden részletre kitér, ahogy az az előszava sejteti is. Ami meglepett, hogy a viktoriánusnak tűnő egerek nem az 1800-as években születtek Nyúl Péter társaiként, hanem a ’80-as években. Annyira áthatja a vidéki Anglia, a kosztümös korszak iránti nosztalgia az illusztrációkat, Jill Barklem nagyon jól ráérzett erre.

Ez kérem Avonlea egér verzióban. Mindenki egy nagy család, összefogással, szíveségekkel, szeretettel, kalandokkal, ünnepekkel, együtt töltött értékes idővel, és sok-sok finomsággal. Bár gondolom nem fair ilyen összehasonlítást csinálni, de valahol óhatatlanul adja magát, szóval Nyúl Pétert mellett ez engem sokkal inkább vett meg kilóra. Persze ízlések és pofonok, de én személy szerint óriási rajongója vagyok ezeknek a cottagecore történeteknek, és valami őrült módon tudom, hogy rossz helyre, de leginkább rossz korba születtem. Szóval ha átvitt értelemben is, de én szeretnék egér lenni Szederberekben. ♥️

Nem tudom, hogy csinálja, hogy árad a báj és a kedvesség az összes illusztrációból és a történetből, habár végtelenül egyszerű kis történetek, de mégis olyan jó érzés nézegetni, lapozgatni.♥️

Ez egy rendkívül bájos mesekönyv. Ahogy az írónő a bevezetésben is írja, próbált a tökéletesre törekedni, mind a történetek, mind a rajzok tekintetében, ami szerintem teljes mértékben sikerült is neki. Engem egy percig sem zavart a mesék egyszerűsége, vagy az, hogy nincs bennük gonoszság, esetleg negatív cselekményszál, inkább pont az ellenkezője: jólesett a lelkemnek a segítőkész, kedves és önzetlen egérkékről és kalandjaikról olvasni. És az illusztrációk… azok valami csodaszépek!

Először is külön köszönet a Manó könyvek kiadónak a gyönyörű kiadásért. Sajnos korábban nem ismertem ezeket a meséket. Bár ez mit sem számít, hisz még közel a harminchoz is örömet tudnak szerezni ezek a gyönyörű mesék. Mind a négy évszakban végigkövethettük az egerek népes csapatának életét, sőt bepillantást nyerhettünk egy-egy izgalmas kalandjukba is. Mindegyik történetet szerettem, de a kedvencem az utolsó volt. A könyv nagyszerűségét csak fokozták a csodaszép, aprólékosan kidolgozott rajzok. Úgy gondolom minden könyvespolcon szerepelnie kell ennek a gyönyörű kötetnek. Remélem egyszer majd a gyermekeimnek is olvashatom lefekvés előtt a szederberek egereinek különleges történeteit.

Nem lehet öt csillagnál kevesebbre értékelni, annyira imádatos az egész!

Szederberek lakói valamennyien kedves és jólnevelt kisegerek, akik méltóképpen ünneplik meg az évszakok váltakozását, de ha úgy adódik, hajóra szállnak, és a szél szárnyán ringatózva utaznak el, hogy meglátogassák a tengerparton élő barátaikat. A bűbájos, szívet melengető történetek mellett az illusztrációk gazdagsága is teljesen elvarázsolt: imádtam a farönk mélyén megbúvó házikókat, a vadvirágos mezőket, és az apró, egérkés díszeket, amik rendre felbukkantak a polcokon.

Bevallom, egy picit elbizonytalanodtam, hogy valóban való-e ez nekem, elvégre nem egészen én vagyok a célcsoport, de az első benyomás alapján azonnal tudtam, hogy nem tévedtem. Méltó helye van a Nyúl Péter összes mellett, és azt hiszem, vissza fogok még térni Szederberekbe! :)