Farkastotem 34 csillagozás

Jiang Rong: Farkastotem

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Csen ​Csen, a pekingi gimnazista az 1960-as évek kulturális forradalma idején, az elvakult vörösgárdisták tombolása elől önkéntes száműzetésbe vonul a kínai-mongol határon lévő Ölön-pusztára, ahol pásztorként éli mindennapjait. Lenyűgözve tapasztalja, hogy Dzsingisz kán leszármazottai, a bölcs öreg pásztorok milyen harmóniában élnek a természettel, és mennyi mindent tudnak a farkasokról, akikben egyszerre látják a szövetségest, a bálványt és a halálos ellenfelet. Ezt az érzékeny harmóniát és mélyen szellemi közösséget zúzzák szét a kommunista modernizátorok, amikor a haladás jegyében elrendelik a farkasok kiirtását.
Csen Csen keserű tehetetlenséggel szemléli az ijesztő természeti következményeket, mikozben szinte már túl sokat tud a mitikus farkasokról, a „farkaslelkületről”, s a pusztai állatok iránti figyelme előbb odaadássá, majd mély, megszállott tiszteletté alakul. Ennek jegyében határozza el, hogy nem törődve a pásztorok, sem a hivatalos emberek rosszallásával,… (tovább)

Eredeti cím: 狼图腾

Eredeti megjelenés éve: 2004

>!
Magvető, Budapest, 2008
686 oldal · ISBN: 9789631426267 · Fordította: Zombory Klára

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Hua Mulan


Kedvencelte 12

Most olvassa 6

Várólistára tette 60

Kívánságlistára tette 62

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
pat
Jiang Rong: Farkastotem

Az év könyve 2010-ben. Nekem. Nagyon.
Rettentően súlyos darab – nagyon régen volt rám könyv ekkora hatással. Ha egyáltalán.
Tíz napig a pusztán éltem, pásztorok és farkasok között. Hihetetlenül érdekes volt, elgondolkodtató és szívfájdító.
Hosszú – de végig érdekfeszítő. Terjengős – de iszonyúan, brutálisan képszerű, tapintható-szagolható. Ismétlődős – de az adja a ritmust, a nyugalmat két pörgés között. Szájbarágós – és? akárhányszor elmondták, felfogta akár csak egy ember is?!
Három szakaszra osztanám az érzelmi hatást illetően:
1. Lebilincselő, iszonyú érdekes, lenyűgöző, izgalmas – az első 400 oldal.
2. Falhozvágósan dühítő, nem lehetnek ilyen hülyék, odamegyek és szájbaverem az összes gyüttmentet, Pao Sun-Kujjal az élen – 400-600. oldal.
3. Az utolsó száz oldal, na azt én konkrétan végigbőgtem, és még utána is jó darabig. (Utoljára ilyet a Tamásbátyakunyhóján, kb. tízévesen.) Hiába, nem mindennap sirat meg az ember egy egész ökoszisztémát és egy egész kultúrát egyszerre . Az epilógus valami észveszejtően zseniális.
És nem értek ugyan hozzá, de szerintem jó lehet a fordítás is: olvasható, gördülékeny, ugyanakkor megőrizte azt a kicsit fura, „kínaias” jelleget is valamennyire.

11 hozzászólás
>!
kaporszakall
Jiang Rong: Farkastotem

A – különben nagyon ízléses – jin-jangos borító keltette fel a figyelmemet, no meg a kínai szerző (Kína az egyik gyengém). Most egy 12 órás vonatút kapcsán nekigyürkőztem… ám bevallom, csalódás volt.

Először is: milyen műfajba soroljam? Ökológiai tanmesének túl hosszú, az egy oldalban összefoglalható, sőt én három mondatban megteszem: spoiler A farkasok valódi viselkedését sem lehet belőle megismerni: a szerző velük kapcsolatban nem etológiát, hanem mitológiát nyújt spoiler. Fárasztó és erőltetett a farkasok stratégiai gondolkodásának és a régi pusztai nomád népek harcmodorának folytonos összehasonlítgatása, mintha a farkasok lettek volna a hunok vagy Dzsingisz kán tanítómesterei. Ugyancsak erőltetett a letelepült népek (kínaiak) birkajellemét a harcias nomád népek (mongolok) farkastermészetével egybevető szenvedélyes önfikázás, amit a mongol pásztorok közé vetődött kínai gimnazisták ( a „tanult fiatalok”) folytatnak.

Fejlődésregénynek, mintegy a Tüskevár mintájára elmenne: Csen Csen (Tutajos) és Jang Ko (Bütyök) áhítattal hallgatják a bölcs öreg pásztor, Bilgé (Matula bácsi) okítását. Mindebbe vegyül némi cowboyromantika is, kínai módra: itt a Sziklás hegység és a préri helyett a Gobi peremének legelőin zajlik a küzdelem, a derék indiánok szerepében az őshonos mongol pásztorok, a gonosz sápadtarcúak helyében pedig az elvakult kínai funkcionáriusok és bevándorlók. Persze folyik a harc a „nemes” ellenféllel, a farkasokkal is, kellően hatásvadászó formában spoiler.

A legjobb fejezetekben – ha egy pillanatra meg tud feledkezni a farkas-tematikáról (sajnos legtöbbször nem tud…) – a szerző egész eleven képet fest a nomád állattenyésztők hétköznapjairól. Ezek a részek voltak számomra a legkellemesebbek a könyvben, jóllehet, egy igazi író (mondjuk Csingiz Ajtmatov) színvonalától ezek is messze elmaradnak…

S főleg: a különböző elemeket (ökológia, történelmi-mitológiai fejtegetések, szociológia, pedagógia, kaland) nem keverte simára a szakács: azok darabosan vannak ott a feltálalt egyvelegben, ami így néhol túl édes, másutt keserű vagy savanyú.

Úgy gondolom, a szakácsnak még gyakorolnia kéne a főzést, főleg ilyen nagy adag esetén…

4 hozzászólás
>!
Noro 
Jiang Rong: Farkastotem

Milliós sikerkönyv Kínában – az annyi, mint tízezres siker Magyarországon. Csak hogy perspektívába tegyük a számokat :P Tanulságos lehet belenézni, nálunk mi jelenik meg 10 000 példány fölött. (Link: spoiler)

A régi és az új kultúra ütközése kétségkívül érdekes olvasmány volt – és szerintem legalább annyira szocialista, mint távol-keleti, vagyis nem is olyan nehéz azonosulni a problémakörrel. De egy idő után fellépett a „minden további száz oldal mínusz fél pont” című effektus, vagy ahogy Kínában mondanák, az Égig Érő Vörös Sárkány Leveri a Csillagokat.

>!
Röfipingvin MP
Jiang Rong: Farkastotem

Valami olyasmi gondolattal vágtam bele a könyv olvasásába, hogy ez lesz a kínai Farkasokkal táncoló. Aztán végül az is volt, meg nem is.
Az volt, mert megismerhettem egy ember-farkas kapcsolatot. És nem, mert ez a történet és a fókuszában szereplő ember-farkas kapcsolat rengeteg réteggel rendelkezik, számtalan asszociációt hord magában.
Egy – talán – elfeledett világ lefestése, melybe – mint annyi minden másba – beleavatkozik (talán jobb szó lenne, hogy beletapos) egy másik világ, gondolkodásmód. És valami valami fölé kerekedik. Szerintem mindannyian tudjuk milyen egy egységet, egy működő rendszert (akármilyen indokkal) megbontani.
A Pusztának is van egy évszázadok óta működő rendje, melyet először főszereplőnknek is szoknia, értenie, tanulnia kell. Ám mikor megvilágosodik és átlátja a rendszert nincs több kétsége annak működőképes voltáról.
Másoknak és főként a politikai vezetésnek viszont van. A regény lapjain keresztül bepillanthatunk az 1960-as évek Kínájának társadalmába, társadalmi felépítésébe, köztük is a termelési szövetkezetekbe, katonai alakulatokba, az ideológiai átnevelésbe.
Adott egy pekingi diák, aki „nem akarja megenni, amit elé tesznek”. Elkerül a Pusztára, ahol annyira lenyűgözik a farkasok, és az emberek (pásztorok, csikósok, asszonyok és gyermekek) farkasokhoz fűződő viszonya, hogy elhatározza felnevel egy kisfarkast, hogy minél behatóbban tudja tanulmányozni. Azt a farkast, amit a vezetés el akar pusztítani, mert nem tudja, hogy mekkora szerepe van a Puszta egyensúlyának fenntartásában.
Nem könnyed olvasmány, és nem is kell annak lennie, ám helyenként nagyon bele lehet feledkezni. Sőt, aki nálam sokkal közelebb áll az élővilághoz, a természethez az biztos, hogy még több mindennel tud azonosulni.

Nem mondom, hogy kiköltöznék a mongol pusztára, ahhoz túlságosan kötődöm az urbanizált világhoz, ám valamiféle csodálat ébredt bennem azok iránt az emberek iránt, akik vég nélküli munkájukkal egy hatalmas egyensúlyt igyekeznek, igyekeztek fenntartani még akkor is, amikor látszólag minden és mindenki „ellenük dolgozott”.

    "Pacsirta énekel, a tavasz beköszöntött.
    Mormota fütyül, az orchidea virágba szökött.
    Darvak énekelnek, nemsokára elered,
    Kisfarkas vonyít, a hold is már felkelt."

5 hozzászólás
>!
cirmilla
Jiang Rong: Farkastotem

Méltón szimbolizálja, milyen a vad természet és az ember kapcsolata. Harcból áll ugyan, de lehet ezt tisztelettel egymás iránt.Néha az egyik, néha a másik győz, így van jól, így tartható fent az egyensúly. Amikor az ember belenyúl ebbe a harmóniába és meg akarja szelídíteni, akkor többet árt, mint használ. A természet soha nem adja meg magát, meg lehet becsteleníteni, meg lehet kínozni, lehet használni saját kényére-kedvére, de megalázni soha nem lehet és pusztulásába is mindig felsőbbrendű, csodálatos marad. Megújulásra kész, míg az ember egyre lejjebb aljasul. Sajnálom Kisfarkas, nem ezt érdemelted. Fuss szabadon, lelked szárnyaljon Tengriben!

>!
Hyperion P
Jiang Rong: Farkastotem

Azt hiszem ez a könyv példázza a legjobban, ha egy területről kiírtanak egy fajt az milyen hatással lesz az adott terület ökoszisztémájára és végső soron az ember életére. Szépen mutatja be a mongol kultúrát. Azt hogyan őrizte meg kapcsolatát a természettel a mongol nép. A spirituális részek is nagyon tetszettek. Jó leírás volt ez, és tanulságos. A vége szomorú volt. Úgy vélem ez példázza legjobban az emberi faj sorsát is, csak mire észbe kapunk már késő lesz. Kár, hogy azok, akiknek olvasniuk kéne, azok nem teszik. De, ha tennék is, nem értenék meg a lényegét.

>!
ppayter
Jiang Rong: Farkastotem

A kommunista Kína és a nomád, pásztorkodó mongolok kulturális, világnézeti és fizikai összeütközésének pillanatfelvétele ez a majd' hétszáz oldalas könyv. Megrázó krónikája a Kínában fokozottan zajló környezetrombolásnak; dühítő, elszomorító, ugyanakkor kalandos és érdekes regény; mindamellett meglepő, hogy mégis „milliós sikerkönyv” lett Kínában is (a borító felirata szerint).

http://kultnaplo.blogspot.com/2009/02/jiang-rong-farkas…

>!
Natsuo
Jiang Rong: Farkastotem

Teljesen magával ragadott! A történet néhol szívszorító néha dühítő, a negatív szereplők miatt. Ha egyszer elkezdi olvasni az ember magába szippantja a történet. Sok benne a cselekmény, nagyon eseménydús, ilyenkor felgyorsulnak a történések. Ezek után szinte mindig egy rövid átvezetés következett, ami engem eleinte zavart, de később teljesen hozzászoktam.
Mindenkinek csak ajánlani tudom, nagyon elgondolkodtató.

>!
agmo
Jiang Rong: Farkastotem

Dühítő, elszomorító, kalandos, izgalmas. Hossza ellenére is nagyon olvastatta magát, és bár általában utálom a hosszadalmas leírásokat, de itt annyira életszerűre sikerült, hogy ahelyett, hogy untam volna, szinte éreztem a szelet az arcomon. Nagyon tudom ajánlani bárkinek, aki szereti a természetet.

>!
balcso
Jiang Rong: Farkastotem

szerintem nem hosszú. nagyon jó könyv, amikor befejeztem legszívesebben újrakezdtem volna. De sajnos könyvtári példány volt, persze azóta már beszereztem egy sajátot is!


Népszerű idézetek

>!
Röfipingvin MP

– Nem jó a gőzgombóc, ha már más is megrágta előtted!

364. oldal

>!
Röfipingvin MP

– Mit jelent az, hogy „visszaadni az elfogyasztott húst”? – kérdezett rá azonnal.
– A pusztai emberek az életük folyamán elfogyasztott húsért hány és hány élőlényt ölnek meg! És ezzel bűnt követnek el! – válaszolta az öreg. – Haláluk után viszont a saját húsukat adják vissza a pusztának, mert ez így igazságos. Így nem szenved a lélek, és felszállhat Tengribe.

153. oldal

>!
Röfipingvin MP

A nomád életmód gondolkodásra sarkallja az embert.

646. oldal

>!
kaporszakall

– Én csak azóta érzem a hatalmas különbséget a mongol és a kínai karakter között, amióta csikós lettem – mondta Csang Csi-jüan. – Régen, az iskolában szinte mindenben kiemelkedően jónak számítottam, de mióta megérkeztem ide a pusztára, felfedeztem, hogy olyan gyenge és gyámoltalan vagyok, akár egy kiscica. Mindenáron igyekeztem bátorrá és erőssé válni, de lassan rá kellett jönnöm, hogy mi, kínaiak természettől fogva kicsit selejtesek vagyunk…

Csen Csen nagyot sóhajtott: – Bizony selejtesek! Kína kisparaszti gazdálkodásának az alapja a harctól való félelem és a békés munka. A konfucianizmus alaptanítása szerint a miniszter a császárnak, a fiú az apának köteles alávetni magát, azaz „felfelé” a feltétel nélküli engedelmességet hangsúlyozza, továbbá a harc despotikus erővel történő megszüntetését, a császár hatalmát és a földművelés békéjét hirdeti. A kínai kisparaszti gazdálkodás és a konfuciánus kultúra a lét és a tudat aspektusából meggyengítette a kínai karaktert, s a kínaiak – bár virágzó ősi kultúrát hoztak létre – feláldozták érte nemzeti karakterüket, és a nemzet fejlődésének lehetőségét is. De mi még szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert elcsíptük a mongol ősi nomád életforma végnapjait, s így még az is megtörténhet, hogy rájövünk a nyugati népek felemelkedésének titkára.

370. oldal

1 hozzászólás
>!
Röfipingvin MP

A pusztai népek immár több mint ezer éve a holttestet a szabadba helyezik ki, az „égi temetőbe”, és a többit a farkasokra bízzák. Amikor a farkasok felfalják a testet, befejezettnek tekintik az „égbe temetést”. Az „égbe temetés” alapja, hogy a farkas tud repülni, azaz fel tud repülni Tengribe, hogy magával vigye az ember lelkét, hasonlóan a tibeti szent keselyűkhöz.

70. oldal

>!
Széni

Csen Csen szívéhez mind a nyolc élőlény nagyon közel állt, barátként tekintett rájuk, s nagy megelégedésére szolgált, hogy még időben sikerült segítenie rajtuk. A kisfarkas és a három kiskutya még nem ismerte az igazi hálát, de a fehér ló és a három nagy kutya hálás tekintettel nézte Csen Csent. Az állatok hálája tiszta és őszinte, s bár képtelenek dicshimnuszokat zengeni, Csen Csent annyira meghatották, hogy úgy érezte, ennél sokkal többet is szíves-örömest megtenne értük. Arra gondolt, ha az okos kisfarkas megnő, biztosan jobban lehet majd kommunikálni vele, mint a kutyákkal. A nagy csapás közepette Csen Csen még fontosabbnak érezte az állatokhoz fűződő barátságát.

531. oldal

>!
Széni

Csak az a kár, hogy Darwin sosem járt az Ölön-pusztán, mert akkor biztosan őt is elképesztette volna a mongol sztyeppi farkas, és lehet, hogy még egy hosszú fejezetet toldott volna a művéhez.

561. oldal

>!
Széni

Csen Csen szívét keserűség mardosta, és hirtelen heves önvád lett úrrá rajta. Itt, az elhagyatott pusztán, e senki földjén a kisfarkas az ő társa, nélküle egyszerűen képtelen volna elviselni a végeláthatatlannak tűnő telet. Ezen a zsíros, tövises bokrokkal sűrűn benőtt földön, a két nemzet összecsapásainak a csataterén, már most annyit tanult, amennyi egy életre elég. Ki gondolta volna, hogy a kisfarkas szabadságát és vidámságát kell feláldoznia ahhoz, hogy megfigyelje a farkasokat?

654. oldal

>!
Széni

Odarohant a kisfarkashoz, aki halálra rémülten, fülét-farkát behúzva megállás nélkül reszketett. Amint meglátta Csen Csent, úgy vetette magát gazdája karjába, mint a macska karmai közül kiszabadult kiscsibe a tyúkra. Csen Csen remegve emelte fel. Aggodalmasan megsimogatta a nyakát, szerencsére nem tört el, de a pányva felszakította a bőrt, s hosszú csíkban véraláfutás is keletkezett. A kisfarkas szíve összevissza kalapált. Csen Csen megállás nélkül becézgette, simogatta, míg végül nagy nehezen abbamaradt a remegés. Bement a jurtába, hozott egy kis szelet szárított húst, hogy azzal vigasztalja meg. Miután a kisfarkas megette a húscsíkot, Csen Csen ismét a karjába vette, átölelte, arcuk szorosan simult egymáshoz, és addig simogatta a mellkasát, míg a kisfarkas szívverése szép lassan megnyugodott. A kisfarkasban még mindig ott motoszkált a félelem, ám egyszer csak Csen Csenre nézett, nézte egy darabig, majd megnyalta arcát. Csen Csen végtelenül meghatódott, második alkalommal kapott csókot a kisfarkastól, de ez volt az első alkalom, hogy hálából.

415. oldal

>!
Széni

De Csen Csen leginkább mégiscsak örömöt érzett. Leguggolt mellé, hosszasan nézte, s úgy érezte, hogy nem egy kis állatot, hanem tiszteletet és csodálatot érdemlő kis mestert tart és nevel. Hitte, hogy rengeteg dolgot tanulhat még tőle: bátorságot, bölcsességet, kitartást, türelmet, az élet és a lét szeretetét, a mindig többre vágyást, a soha meg nem hunyászkodást, és a kíméletlen és könyörtelen körülmények dacára saját erős egyéniségének felépítését és megteremtését. Magában arra gondolt, hogy a kínaiaknak is jót tett volna, ha a sárkány mellett a farkas is totemükké válik. Akkor talán elkerülhető lett volna a rengeteg bukás és megaláztatás?… S talán akkor Kínában is megvalósulhatott volna a demokrácia és a szabadság?

419. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Si Naj-An: Vízparti történet
Michael Punke: A visszatérő
Tiit Aleksejev: A zarándokút
Diana Gabaldon: Az idegen
Kenneth Roberts: Északnyugati átjáró
Alexandre Dumas: A három testőr
Jules Verne: Sándor Mátyás
Mándy Iván: Robin Hood
Ken Follett: A katedrális