Interpreter ​of Maladies 10 csillagozás

Jhumpa Lahiri: Interpreter of Maladies Jhumpa Lahiri: Interpreter of Maladies Jhumpa Lahiri: Interpreter of Maladies Jhumpa Lahiri: Interpreter of Maladies

Pulitzer-winning, scintillating studies in yearning and exile from a Bengali Bostonian woman of immense promise. A couple exchange unprecedented confessions during nightly blackouts in their Boston apartment as they struggle to cope with a heartbreaking loss; a student arrives in new lodgings in a mystifying new land and, while he awaits the arrival of his arranged-marriage wife from Bengal, he finds his first bearings with the aid of the curious evening rituals that his centenarian landlady orchestrates; a schoolboy looks on while his childminder finds that the smallest dislocation can unbalance her new American life all too easily and send her spiralling into nostalgia for her homeland… Jhumpa Lahiri's prose is beautifully measured, subtle and sober, and she is a writer who leaves a lot unsaid, but this work is rich in observational detail, evocative of the yearnings of the exile (mostly Indians in Boston here), and full of emotional pull and reverberation.

Eredeti megjelenés éve: 1999

Tartalomjegyzék

>!
4th Estate, London, 2019
200 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780006551799
>!
Houghton Mifflin Harcourt, New York, 2000
210 oldal · ASIN: B003K16PBE
>!
Mariner Books, Boston, 1999
198 oldal · ISBN: 9780395927205

Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Gudmundur P>!
Jhumpa Lahiri: Interpreter of Maladies

Ha Jhumpa Lahiri könyvét olvastam volna előbb, erre a könyvre biztosan nem adtam volna három csillagot sem. Az Interpreter of Maladies novellái olyan árnyaltan és olyan finom eszközökkel mutatják be, hogy egy erős kulturális és vallási hagyományokkal rendelkező ország szülöttei, valamint az ő leszármazottaik hogyan és mennyit őriznek meg bevándorlóként e hagyományokból, illetve hogyan formálódik identitásuk egy új ország kulturájával való találkozás révén, hogy ahhoz képest Díaz egy elefánt a porcelánboltban. (Természetesen más országokból, más kulturális háttérből érkeznek a novellák szereplői a két szerző esetében, ám Jhumpa Lahiri mégis sokkal több rétegét tudta megmutatni az identitáskeresésnek, vagy annak a folyamatnak, amikor az egyén személyisége annak révén változik, hogy a sajátjától élesen különböző szokásokkal vagy emberi sorsokkal találkozik.)
Nem szeretném a két kötet közötti hasonlóságokat, különbségeket tovább boncolgatni – az indiai származású amerikai írónő munkája ennél sokkal többet, de legalábbis osztatlan figyelmet érdemel –, annyit azonban még megjegyeznék, hogy a párkapcsolatok ábrázolásának tekintetében sem lehet egy napon említeni a két szerző elbeszéléseit.
Jhumpa Lahiri novelláiban csaknem mindig felbukkan a párkapcsolatok témája, bár néha ez a motívum csak aláfesti, elmélyíti a novella középpontjában álló történetet, az értelmezés egy további dimenizióját biztosítva az olvasó számára. A házasságkötés tradicionális formája, s ennek az élet természetes rendjeként való elfogadása is gyakori eleme a történeteknek – bár az írónő finoman rávilágít arra is, hogy ez végül többször válik a boldogtalanság forrásává, s a házastársak közti elszigeteltség okozójává.
A történetek hősei indiaiak: első generációs bevándorlók; az ő gyermekeik, akik már az Egyesült Államokban nevelkedtek, s bár talán soha nem jártak még az óhazában, de házasságot még a szüleik közreműködésével kötnek; esetleg Indiában élő, alsóbb kasztokhoz tartozó indiaiak. A történetek tanúsága szerint az egyik legerősebb összekötő kapcsot a Indiával – a kultúrában nagyon mélyen gyökerező, s a nyugati világba is továbbvitt tradíciók mellett – az ízek jelentik: a sok ínycsiklandó, fűszeres, illatos étel segíthet legyőzni a honvágyat, felidézheti a nagyszülőknél töltött gyermekkori nyarakat – s erősítheti az identitást, a valahová tartozás érzését.
Ezeket a novellákat olvasva folyamatosan az járt a fejemben, hogy mennyire nehéz lehet ilyen egyszerűen, sallangmentesen írni, mégis úgy, hogy a végeredmény nemhogy nem unalmas és felszínes, hanem rafináltan bonyolult, a látszólag könnyű kézzel megrajzolt karakterek élnek és emlékezetesek, az ő hétköznapinak tűnő történeteik pedig mély és sokrétű mondanivalót hordoznak.
Mivel engem személyes okokból egyébként is érdekel a nyugati országokban élő indiai közösségek élete, ezért különösen hálás vagyok, hogy erre a kötetre rátaláltam és elolvashattam. (Ez a kihívás motivált, hogy mihamarabb sort kerítsek a könyvre: https://moly.hu/kihivasok/novellakkal-egy-honapon-at-2016-julius .) Úgy gondolom, hogy nagy szükség lenne az ehhez hasonló könyvekre, hogy jobban megérthessük, s talán könnyebben fogadjuk el a miénktől eltérő kultúrákat.

KNW I>!
Jhumpa Lahiri: Interpreter of Maladies

These short stories are so much to my like that it's frightening. It's exactly, actually, as I like to write, what I do when I write, looking into the soul of fictional characters so deep that the action itself makes them vibrate alive. It does ring a bell to other The New Yorker published writers as well, I thank God for putting JL in front of me!

heysunny>!
Jhumpa Lahiri: Interpreter of Maladies

Amilyen jól kezdődött ez a kötet, olyannyira vesztettem el fokozatosan az érdeklődésemet a végére. A Temporary Matter, a legelső novella volt kétségkívül a kedvencem; egy keserédes történet egy párról, akiknek vakvágányra megy a kapcsolatuk egy halva született gyermek után és akik csak egy áramkimaradás következtében bekövetkezett sötétségben tudnak őszintén (újra) beszélni egymással.

Az ezután következő történetek nagy része meglehetősen hidegen hagyott. Lahiri jól ír, olvasmányosan, viszont semmivel sem tűnik ki a többi közül; a legelső novellán kívül még a címadó Interpreter of Maladies volt kiemelkedő, de a többinek nem sikerül maradandó nyomot hagynia bennem. A novellák nagy része Amerikában élő indiai emigránsokról szól, akik magával hozzák a saját kultúrájukat és azt próbálják életben tartani egy ilyen otthontól távoli, nagyon más országban; teljesen mindegy, kiről volt szó, valamilyen szinten megjelent az indiai kultúra, és minél apróbb módon fejeződött ez ki, nekem annál jobban tetszett.


Népszerű idézetek

DTimi>!

I know that my achievement is quite ordinary. I am not the only man to seek his fortune far from home, and certainly I am not the first. Still, there are times I am bewildered by each mile I have traveled, each meal I have eaten, each person I have known, each room in which I have slept. As ordinary as it all appears, there are times when it is beyond my imagination.

Gudmundur P>!

At the airport I recognized Mala immediately. The free end of her sari did not drag on the floor, but was draped in a sign of bridal modesty over her head, just as it had draped my mother until the day my father died. Her thin brown arms were stacked with gold bracelets, a small red circle was painted on her forehead, and the edges of her feet were tinted with a decorative red dye. I did not embrace her, or kiss her, or take her hand. Instead I asked her, speaking Bengali for the first time in America, if she was hungry.

191. oldal, The Third and Final Continent (Flamingo, 1999)

Gudmundur P>!

My wife's name was Mala. The marriage had been arranged by my older brother and his wife. I regarded the proposition with neither objection nor enthusiasm. It was a duty expected of me, as it was expected of every man. She was the daughter of a schoolteacher in Beleghata. I was told that she could cook, knit, embroider, sketch landscapes, and recite poems by Tagore, but these talents could not make up for the fact that she did not possess a fair complexion, and so a string of men had rejected her to her face. She was twenty-seven, an age when her parents had begun to fear that she would never marry, and so they were willing to ship their only child halfway across the world in order to save her from spinsterhood.

181. oldal, The Third and Final Continent (Flamingo, 1999)


Hasonló könyvek címkék alapján

Elizabeth Strout: Olive Kitteridge
Chitra Banerjee Divakaruni: The Mistress of Spices
Chitra Banerjee Divakaruni: One Amazing Thing
Mark Richard: The Ice at the Bottom of the World
Marilynne Robinson: Housekeeping
Tommy Orange: There There
Rohinton Mistry: Swimming Lessons and Other Stories from Firozsha Baag
Ernest Hemingway: The Old Man and The Sea
Katherine Anne Porter: The Collected Stories of Katherine Anne Porter
John Cheever: The Stories of John Cheever