Vodkára ​vodkát 15 csillagozás

Jevgenyij Popov: Vodkára vodkát

"Vigyázat! ​Ha elkezdi, nem tudja abbahagyni!
Ő az igazi unortodox!
Naiv posztmodern, ez mintha fogalmi ellentmondás volna. Ez az ellentmondás Popov.
Éles irónia és természetes mesélőkedv, ez az ellentmondás Popov.
Könyveinek igazi főhőse a nyelv. Csoda-e, ha itt sertepertélek?
Popov más. Nemcsak, mert Popov, hanem, mert orosz is. (Annál es jobb: szibériai.) Mindkettő önmagában is érdekes, a popovsága is, az oroszsága is. És a dolog természeténél fogva e kettő nem elválasztható egymástól.
Változatok oroszra: Van valami mögötte, az írások mögött, egy nehéz dallam, talán a mindenható, örök államgépezet vagy egy nagy barna medve, valami, ami mindenre árnyékot vet, oly súlyosat, hogy igazán nem érteni, mért nem nyom agyon minket, mért élünk és beszélgetünk még, és mely mint a sors, megkérdőjelezhetetlen, kikerülhetetlen. Ezt így Közép-Európából nem ismerhetjük. De azért jobban értjük, mint, mondjuk, egy párizsi. – Így, ahogy Popov, csak az tud… (tovább)

>!
Európa, Budapest, 2013
424 oldal · ISBN: 9630795876 · Fordította: Goretity József, Holka László, Kisbali Tamás, Kiss Ilona, M. Nagy Miklós

Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 12

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Bélabá>!
Jevgenyij Popov: Vodkára vodkát

Meg merem kockáztatni, hogy ez a novellagyűjtemény Venegyikt Jerofejev 1973-ban megjelent Moszkva-Petuski hatására íródott. Az már nem meglepő, amikor orosz szerzőtől alkoholizmusról olvasok, néphagyomány náluk. Popov novellácskáiban a szovjet mindennapi életképek bukkannak fel némi iróniával, humorral fűszerezve. Ez csíphette a hatalom szemét. Az se véletlen, hogy Venyicska Jerofejevhez hasonlítom Popov könyvét. Mindkét író – itt talán a szerző* szó helyesebb lenne – szamizdat folyóiratokban publikálta először az írásait. Ezekben a pár oldalas novellákban nagy zömében szegény munkásréteget képviselők a szereplők. Pénztelenségükben mégis mindig futja vodkára, sörre vagy épp a kölnivízre…. Számtalanszor előkerül, hogy egyes(?) – szinte minden alap termék – áruk hiánycikkek voltak a SZU-ban. Olyan hasonlatokat hoz fel, amit utólagosan meg kell magyaráznia lábjegyzetekben. Ez a fele nagyon tetszett nekem, az amúgy tömény alkoholtól bűzlő történetek közül viszont nem mindegyik nyerte el a tetszésemet. Ezért adok 4 csillagot (4,3 pontot).

*: Szerzők, mert munka mellett/ vagy időnként helyett írták meg az alkoholgőztől bűzlő alkotásaikat A Szovjetunióban olyan nem létezett, hogy valaki hivatásos író legyen, mindenkinek dolgoznia kellett időnként még a termelésben is, ha nem akart magának egy száműzetést. Nyilván ezek a sorok a korábbi szovjet írónemzedékre hatványozottan igazak, de Popovnak [(szül. 1946, Krasznojarszk (Szibéria)] és nemzedékének is munkásnak kellett lennie. Jevgenyij Popov egész pontosan egy geológiai kutatócsapatban volt segédmunkás, de volt még laboráns, műszaki rajzoló, kézbesítő, technikus akár csak Jerofejev, aki szintén ehhez hasonló munkákat végzett.

2 hozzászólás
ppeva P>!
Jevgenyij Popov: Vodkára vodkát

Unalmas volt. Ez az a fajta humor, amiről tudom, hogy szatíra meg humoros akar lenni, de olyan szájbarágós meg erőltetett, hogy még a számat se húzom el tőle.

5 hozzászólás
Anina89>!
Jevgenyij Popov: Vodkára vodkát

Szerintem zseniális! Aki képet szeretne kapni az akkori viszonyokról többet kaphat ettől a könyvtől, mint a legtöbb történelem könyvtől.
Nagyon tetszett, ahogy az egyes történeteket leírta. Igaz, hogy ennek a stílusnak nagy rajongója vagyok.
Az egyik kedvencem a Hogyan ették meg a kakast és A rádió kára és haszna c. művek voltak, de igazából színvonalbeli külömbség nem igazán volt az egyes történetek között. Mindegyik nagyon érdekes és tanulságos volt a maga módján.

Olvassa bárki bátran! Ezzel a könyvvel nem lehet tévedni:)

zsoltika>!
Jevgenyij Popov: Vodkára vodkát

120 oldal esélyt kapott, nyilván biztos most jöttek volna a jó részek. Vagy nem. Akkor már inkább az igazi orosz posztmodern, mint ez, aminek a hátuljára ráírták, hogy ez a posztmodern. Uncsi és egysíkú, volt, mármint a novellák, a hozzáírt szerzői megjegyzések tetszettek. De drágább az én időm annál, hogy csak ezért elolvassam. 2/5, még jó hogy könyvtári volt, pedig majdnem megvettem.


Népszerű idézetek

kalypso>!

Feküdjek tán le, kezemben a progresszív lapok friss számaival, hallgassam az Amerika Hangját, a BBC-t, a Deutsche Wellét, a Szabad Európát, hogyan értékelik a peresztrojka kitérőit és perspektíváit, mi újat írt Jurij Kublanovszkij, mikor tér haza Akszjonov, Brodszkij, Szolzsenyicin? Elaludni. Álmodni egy tiszta világról, amelyet még nem csúfított el az ideológia: smaragdzöld gyep, pisilő kisfiús szökőkút – de hisz mindez ébren is megvan, nemcsak az álomban, és nem szabad lustálkodni, hanem egyszerűen fel kell emelni fenekünket a karosszékről, és elutazni valahova messzire, oda, ahol mindez nemcsak álomban létezik, hanem ébren is. Vagy gyürkőzzünk neki, és lássunk hozzá együtt, az egész világgal, és építsük fel mindezt – mindenkinek?

409. oldal (Európa, 2013)

Gitta_Bry P>!

Jelenleg az erdőgazdasági intézetben dolgozom, az állatokat számolom, hogy aztán a tudósok megmondhassák, mennyi maradt még belőlük a tajgában és mikor pusztulnak ki teljesen. Ez van most. Azelőtt meg mindenféle dolgok akadtak az életrajzomban. Így például szerződéses vadász voltam Evenkföldön, s aztán, ha nem számítjuk bele az előzetes letartóztatást, egy év és hét hónapot le kellett ülnöm valami félreértés folytán nagyjából ugyanolyan helyeken, ahol előtte vadásztam.

A tükör

ppeva P>!

Aztán Nyikiska hamarosan megjelent az udvarunkban, mert belehabarodott egy Ljalja Bolsuha nevű eladónő, és Nyikiska odaköltözött hozzá, a repkénnyel befutott szárnyépületbe, melynek árnyas zelnicefa állt a kis ablaka előtt.

265. oldal - Púpos Nyikiska

Kapcsolódó szócikkek: zelnicemeggy (Prunus padus)
3 hozzászólás
ppeva P>!

Az egész úgy kezdődött, hogy reggel azt olvasta az újságban, hogy az alkoholizmus mértéke kissé csökken, s a feladat most az, hogy félliteres adagok helyett kis kétdekás üvegekben árulják a vodkát. A cikk úgy meghatotta, hogy estére a sárga földig leitta magát.

307. oldal - Óorosz mulatságok

Ninácska P>!

Egyszer egy ember, aki borzasztóan szerette a vodkát, a következő módon vedelt: vett egy nagyon nagy üveg vodkát, fogott egy poharat, és nekiállt inni üvegből és pohárból.

Ninácska P>!

…annyira kikészültem, hogy kiálltam a sorból, annál is inkább, mert a virsli elfogyott.

ppeva P>!

Odaadóan és őrülten szerette feleségét, de szívesen megmérgezte volna monokloraminnal, no persze csak akkor, ha a lelkiismerete engedte volna, hogy gyilkosságot kövessen el.

295. oldal - Kultúrán kívül

Gitta_Bry P>!

Tornyocskás házak, szigorú és szelíd vonalvezetésű házak, csupa-ötlet, csupa-lelemény, csupa-csuda házak. A város minden házában, utcájában és téglájában megnyilvánul valami építészeti-stiláris egység. Vannak szökőkutak is. Meg az ismeretlen szarvas szobra. Hát ilyen város ez!

A kinyuvasztott Kis (p. 89.)

Ninácska P>!

Gerbert Ivanovics szabad estéin általában a televízió fényében fürdőzött, de most váratlanul valami furcsa tettrekészség töltötte el…

Ninácska P>!

Köpött egyet és hazament, maga mögött hagyva ezt a nevetséges históriát.


Hasonló könyvek címkék alapján

Arkagyij Avercsenko: Figurák
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Gogol művei
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A köpönyeg / Az orr / A revizor
Tatyjana Tolsztaja: Kssz!
Jevgenyij Svarc: Drámák
Arkagyij Avercsenko: Patkány a tálcán
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Kisregények és elbeszélések
Nyikolaj Aszanov: Két legyet egy csapásra
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A revizor
Oleg Presznyakov – Vlagyimir Presznyakov: Öljük meg a bírót!