A ​hazafi lelke, avagy különféle közlelemények Fityfiricshez 9 csillagozás

Jevgenyij Popov: A hazafi lelke, avagy különféle közlelemények Fityfiricshez

Ha ​nem is felejthetetlen, de mindenképpen korszakos eseményről szól Jevgenyij Popov regénye: 1982. november 10-én elhunyt Leonyid Brezsnyev, akit a hálátlan utókor már-már elfelejtett, pedig hát emlékezzünk csak, hogy mi mindent neveztek el róla azon melegében: várost, kerületeket, hajókat, hadosztályokat… Emlékezzünk csak – miként Popov írja roppant helytállóan –, hogy „tevékenységének 18 esztendeje alatt minden a megszokott, egyre szilárdabb kerékvágásban ment”. Megborzongott akkor, az ő halálának hírére egész Oroszország, a megannyi hazafi, s megborzongott az egész világ: hogy is lesz, miként is lesz ezután? S imigyen borzongva a történelemnek szelétől Jevgenyij Popov, ez a szibériai születésű, szépreményű, bár egynémely irodalmi csínytevései folytán a hivatalos szovjet irodalomból éppen kipenderített író – aki éppen őseiről, pereputtyáról és egyéb hányaveti témákról fogalmaz leveleket Fityfiricsnek (hogy ki ő, ne kérdjük) – gyászbolyongásra indul Moszkva városában költő… (tovább)

>!
Európa, Budapest, 2000
260 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630767139 · Fordította: Holka László · Illusztrálta: Vjacseszlav Sziszojev

Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
tgorsy
Jevgenyij Popov: A hazafi lelke, avagy különféle közlelemények Fityfiricshez

Sokkal jobban megfogalmazta a gondolataimat Szőke Katalin az utószóban.
( Ez most Popov saját szavai lesznek) „ Kitalálok vagy hallok valamilyen történetet, leginkább valamiféle vad, extrém históriát, és, a lehetőségek szerint alapos munkával és jó minőségben belőlük irodalmi produkciót állítok elő – ennyi. Persze nagyon meguntam ezt az egészet. Majd elkezdtem szándékoltan unalmas és idegesítő elbeszéléseket és kisregényeket írni, parairodalmiakat és sokkolókat, melyekben a szerző tudattalan énje játszotta a főszerepet, fel lehetett bennük ismerni a prototipusokat, akik gyakran nagyon is ismert emberek voltak. E "periódusom” csúcspontja A hazafi lelke című levélregény volt, ahol teljes mértékben azonosultam annak a játéknak a szabályaival, melyeket kigondoltam magamnak" (p.: 251)
A hazafi lelke” igazi hőse ugyanakkor nem valamely személy, hanem maga a nyelv_, vagy ha úgy tetszik, a nyelv „lelke”, igazi témája pedig maga az írás folyamata, a keletkező mű nyomon követése, reflektálása, vagyis Popov kifejezésével élve – a paraliteratúra. (p.: 252)
Itt kell megemlíteni a fordító nevét , aki zseniális munkát végzett, még akkor is megítélhető ez, ha én magam nem tudok oroszul: Holka László.
Popovot az egyik kritikusa „ a legvidámabb anarchistának” nevezte az orosz irodalomban (p.: 260."
Nekem nagyon tetszett. Kicsit rejtő, kicsit Svejk, kicsit Eszterházy, kicsit Hrabal, és nagyon Popov, és nagyon orosz.

4 hozzászólás
>!
regulat 
Jevgenyij Popov: A hazafi lelke, avagy különféle közlelemények Fityfiricshez

Értem én, hogy kollázs, meg posztmodern, de azért jó, hogy a végén, nem is mellékesen elmagyarázzák, hogy miről is szólt. Mert néha elvesztettem a fonalat.

>!
Európa, Budapest, 2000
260 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630767139 · Fordította: Holka László · Illusztrálta: Vjacseszlav Sziszojev
>!
Terbócs_Attila
Jevgenyij Popov: A hazafi lelke, avagy különféle közlelemények Fityfiricshez

Két orosz, egy alkoholista író és egy absztinens költő, J. A. Popov és D. A. Prigov tartja gyászbolyongását a L. I. Brezsnyev temetésére virradó éjszakai Sz. F. Moszkva utcáin (térképvázlat gondosan mellékelve). Úgy látszik, én már hagyományosan idegenkedem és mindig is idegenkedni fogok a posztmodernnek ettől a végtelenségig ösztönös válfajától, ezektől a mikro-Odüsszeiáktól (Ulysseiáktól), amelyeknek elolvasása tovább tart, mint a leírt történet által befutott idő. Ez a könyv idegenkedésem dacára mégis meggyőző, míg L. Bloom egynapját még az életben soha nem sikerült végigolvasnom (és már nem is ambicionálom). Ezek ketten, J. A. Popov és D. A. Prigov megfordulnak Moszkvában mindenfelé, közben az orosz hazafiság, a moszkvaiság topográfiai leírásaiként értesülünk valamennyi szobor alkotójáról, metróállomások építtetőjéről, emléktáblákról és más effélékről, és Popov múltjának moszkvai zsánerpillanatairól. Arról semmit nem tudunk meg, miként is értékelik vagy élik meg a történelmi pillanatot, a zsarnok halálát, félbehagyott mondataik és bennakadt sóhajaik azt is jelenthetik, hogy végre-valahára, és azt is, hogy jaj mi lesz ezután. Pont a fősodornak nincs semmi értelme és semmi iránya, elmondhatatlan, de hát ettől is posztmodern, gondolom. A további topográfiai betétek azonban, Popov család- és magántörténeti mozaikjai és rajtuk keresztül az oroszság, az orosznak levés eleven és sűrű köztörténeti freskója rendkívül jó szórakozást nyújtott.

Külön zárójeles megjegyzésként kívánkozik ide a mauvizmus* dicsérete, az a gondolati és nyelvi bohóság és csapongás (Holka László remek fordítása!), ahogy Popov fűzi, egyszersmind folyamatosan kisiklatja a voltaképpen tényleg elbeszélhetetlent az emlékezés színes történetpamacsaival, ahogy saját magára és írására mint produktumra és folyamatra reflektál (ha egy téli éjszakán egy utazó!!!), egyszerűen frenetikus; mi sem állhat távolabb a szocialista realizmustól.

* V. P. Katajev ironikus szóalkotása, szovjet irodalmi irányzat, amely az igazi íróegyéniségek egyedüli eszményeként és céljaként a csapnivalóan, rosszul való írást tűzi ki, tekintve, hogy a szocreál kebelébe megtért szovjet írók már kivétel nélkül mindannyian jól írnak.

>!
pdaniel
Jevgenyij Popov: A hazafi lelke, avagy különféle közlelemények Fityfiricshez

Popov látszólag teljes összefüggés és rendszer nélkül fossa a szót holmi hevített szerdéktől kezdve Brezsnyev haláláig mindenféle témában, sorra véve habókos rokonsága anekdotáit, kínlódását a könyv szövegével, céltalan bolyongását Moszkva belvárosában, és még sok minden, nagyon sok minden mást… Ha nem látom saját szememmel, el sem hiszem, hogy ennyi minden belefér kétszázakárhány, ritkásan szedett oldalba. Ráadásul ehhez az őskáoszhoz olyan kimódoltan alpári nyelvezet járul, kilométernyi (vagyis inkább versztányi), lehetetlenül összegubancolt mondatfüzérekkel, hogy moly legyen a szárnyán, aki elsőre boldogul vele.

Ezek után talán meglepő, hogy a könyv egy percre sem válik unalmassá: a hazafi lelke alulnézetből megírt társadalmi körkép, amely mindenfajta ideológia, politizálás vagy szájbarágás nélkül, anekdoták és eszement eszmefuttatások lazán összefűzött darabjaiból alakít ki valami egészet, afféle írott karikatúrát Popov Szovjetuniójáról.

Nagyon különös egy könyv ez… Forgatható egyszerűen szórakoztató olvasmányként is, ugyanakkor a jó darabig lehetne elemezni a témáját, a sajátos írói megvalósítást, nem is beszélve a számtalan kultúrtörténeti-történelmi utalásról, melyek jelentése, lévén orosz vonatkozásúak, számomra elvész a lábjegyzetek ellenére is.

Sokat vártam ettől a könyvtől, és szerencsére nem kellett csalódnom.

(Jótanács: ha valaki belevágna a kötetbe, feltétlenül tollal-papírral a keze ügyében tegye – a könyv első felét ugyanis soha nem bogozod ki családfa nélkül…)

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
tgorsy

Nyugodj békében Pása papa! Hiszen ha életben maradsz, akkor most betöltötted volna a 102. életévedet, márpedig ilyesmi orosz embereknél nem szokott előfordulni. Ez itt nem Abházia, másmilyen errefelé az éghajlat… Abháziában bezzeg népi együttes alakult a hosszú életűekből. Mifelénk a hosszú életűek a föld alatt fekszenek.

p.: 31 (Európa, 2000)

>!
tgorsy

… és ha fintorogsz, Fityfirics, úgy én téged nem kötelezlek az olvasásra, mert semmi szükségem olyan olvasóra, aki tudákosan-titokzatosan fintorog, éspedig azért nincs szükségem ilyen befogadókra, mert azt írok, amit akarok, ahogy akarok, ahogy tudok, hát azért nincs. Ha egyszer nem tetszenek a közleményeim, ha unod őket, akkor eredj, vegyél magadnak valami izgi ponyvát a feketepiacon…

p.: 45 (Európa, 2000)

5 hozzászólás
>!
tgorsy

Amint értesültem róla, hogy a Dédek egyike egy prémmel adózó tunguz-tatár asszonyt vett el, azonnal megértettem, honnan ez az apai ágon örökölt, genetikailag meghatározott sok minden: a mindennapos viselkedés lompossága, a határtalan tolerancia a szeszes italok iránt, mely lehetővé teszi a hosszan tartó, ámde berúgásmentes ívást, meg a vedelési időszakok furcsa ingadozásait, vagyis, hogy a személyes hangulattól függően hol két kortytól, hol hordónyi adagoktól köszönt be a részegség. És ez nem csip-csup ügy ám, ez egy nagyon fontos dolog! A mi ügyeinkben nem léteznek apróságok! Az orosz ember és a vodka viszonya nagyon fontos téma, na de ki ma az orosz, és mi ma a vodka?"

p.: 52-53

1 hozzászólás
>!
tgorsy

… az újra házasodás gondolata még csak meg sem fordult a fejében, alighanem tartott tőle. tartott még tehenet, disznókat és rengeteg tyúkot.

p.: 82

>!
regulat 

…földrajztanárom, a burját Apollon Petrovics, ki egy Rimma Boriszovna nevű német zsidó lányt vett feleségül, és ettől nagyon mulatságosra sikeredtek a gyerekeik…

38. oldal

>!
tgorsy

… genetikai adottságai következtében az egész család betegesen nélkülöz mindennemű rajzkészséget. Én például annyira képtelen vagyok bármely valóságos tárgy ábrázolására, hogy időnként arra gondolok: vajon nem kellene-e „plein air” festészetre adnom a fejemet, feltámasztva munkásságommal az avítt absztrakt festészet művészetét, mit a kiéhezett popkultúra szőröstül-bőröstől bekebelezett?

p.: 36 (Európa, 2000)

>!
tgorsy

… haja akár az eljövendő Beatleseké abból a korból, amikor a Komszomolszkaja Pravda ezeket az angol zenészeket élmunkás.bogaraknak nevezte…

p.: 45 (Európa, 2000)

>!
tgorsy

Tessék… Láthatod, Fityfirics miképpen van elrendezve a világ. Elegendő volt eltávolodnom az asztaltól, elegendő volt, hogy a puszta létfenntartáshoz szükséges pénzeszközök megszerzése végett bekapcsolódjak az élet mókuskerekének körforgásába, és már harmadik napja nem írtam neked.

p.: 55

4 hozzászólás
>!
regulat 

Feszes sorrendiséget követve fogok cselekedni: előbb veszek egy használt Zaporozsecet, utána elsajátítom az angol nyelvet, hogy azután végképp kitanuljam az egész kultúrát, legfőbb ideje már…

197. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Zaporozsec

Hasonló könyvek címkék alapján

Wladimir Kaminer: Katonazene
Lidia Szejfullina: Egy kuruzsló élete
Ilja Zbarszkij – Samuel Hutchinson: A mauzóleum árnyékában
V. Szafonov: Virágzó föld
Zakrutykin: Az úszó falu
Vlagyimir Iljics Lenin: V. I. Lenin összes művei 1.
Vlagyimir Vojnovics: Monumentális propaganda
Wladimir Kaminer: Orosz diszkó
Szvetlana Alekszijevics: Elhordott múltjaink
Kádas Mária: Kurgáni napló