A ​Vörös Hadsereg mesterlövésze 67% 10 csillagozás

Ahogy az előszó és a fülszöveg is leszögezi, kellő forráskritikával kell kezelni. És elég sok forráskritikát kell alkalmazni.
A könyvből szinte teljesen „kifelejtődött” (az előszó viszont leszögezi), hogy Nyikolajev NKVD határőr volt, valami Waffen-SS-féleséget kell elképzelni. Mivel a visszaemlékezés a ’80-as években íródott, így érezhető az idealizált, nosztalgikus megközelítés, amit nem is nagyon lehet valami külső nyomásnak tulajdonítani, a szerző egyértelműen hisz az ügyben, ideológiailag képzett, igazi mozgalmi ember, és hát az idő megszépíti az emlékeket.
Így a háború is igazi sétagalopp, a náci gazfickók minden fondorlata kudarcba fulladt, a szovjet frontharcosok nagyokat nevetnek a jól elvégzett munka örömére, a dicsőség pedig napról napra nagyobb, már-már dózsa lászlói (1942-) magasságokba emelkedik.
Sokkal inkább kordokumentum, mint hiteles leírás, bár vannak benne elkapható részletek a szovjet hadviselésről (pl.: a „nagy becsben” tartott szovjet mesterlövészek ellenséges lövészárkokat és bunkereket rohamoznak.)
Szóval aki valódi képet akar kapni a keleti front eseményeiről, az lépjen tovább, mert ez nem az ő könyve, viszont aki arra kíváncsi, hogy a szovjet rendszer hogyan emlékezett vissza a saját múltjára, annak ez pont megfelelő.

Amikor tavaly bejelentette a 20. századi hadtörténet a facebookon, hogy kiadnának egy orosz emlékiratot is, sokan, köztük én is lelkesen fogadtam a hírt. Miért ne? Meg kell ismerni az érem másik oldalát is! Ráadásul az új könyveik közül a németek dominálnak, jöjjön végre orosz is! Ha jól emlékszem, ez az „első orosz katonájuk” is, tehát mindenképpen pozitívan álltam a dologhoz, annak ellenére is, hogy számítani lehetett a megszokott szovjet stílusra…
A könyv gyakorlatilag egy propaganda mű, még a Szovjetunió fennállása idején íródott. Sorozatos nácizás, politikai töltetű üzenetek, rengeteg valószínűleg kitalált történet. Jó pár végtelenül ostoba párbeszéd, kijelentés van benne, amolyan szovjetes marhaságok. Néha (gyakran) a Becstelen brigantik c. film agymenésére emlékeztetett a könyv. De Nyikolajev, mesterlövész főhősünk Tambovból azért sok érdekes dolgot is írt. Ami nekem kifejezetten tetszett, maga a mesterlövészet „mesterség” elemzése, ismertetése volt, ezt több fejezetben is olvashatjuk. Ami rendkívül szimpatikussá teszi szerzőnket, az hazája, bajtársai iránti mérhetetlen patriotizmusa. Nemcsak az idő és tér döntötte el ezt a háborút…
Érdekes módon most kimaradt a „kötelező” képalbum a könyvből, néhány portré található csak a szerzőről, akiről sugárzik korábbi élete. Tekintélyes ember benyomását keltheti az olvasóban.
A memoár olvasása során azért beugrott Hans von Luck könyve, mennyivel jobb volt azt olvasni. Nem volt rossz próbálkozás Nyikolajev könyve, a sok német mellett szükség van más nemzetek képvizelőire is.
A kiadás impozáns, látszik, hogy nagy hangsúlyt fektetnek a külsőre, ilyen témájú könyveknél szerintem ez kell is, különösen annak tudatában, hogy néztek ki a régi könyveik.
Körülbelül egy éve olvastam Nyikolajev amerikai kollégájának, Chris Kyle-nak a könyvét, most már jöhetne egy német mesterlövész is, mondjuk Sepp Allerberger.

Én a magam részéről szeretek szovjet visszaemlékezéseket olvasni,még ha legtöbbször nem is politikai felhangoktól mentesek ezek a művek. Jelen olvasmány esetében sem beszélhetünk objektivitásról, egyértelmű, hogy a németekről sok pozitívat nem olvashatunk. Valahol nem is baj, hiszen a visszaemlékező ízig-vérig szovjet katona,hű a hazájához, a párthoz,így érthető,hogy „vörös szemüvegen keresztül” szemléli az eseményeket. Ha ezt lefejtjük a műről,elég érzékletes beszámolót kapunk a mesterlövészetről, a tevékenységükről, és arról is, hogy hatékonyságuknak köszönhetően nem kis propagandaértéket is képviseltek.

Egyet kell értenem az előttem szóló kritikusi hangokkal. Hatalmas csalódás, főleg a hamiskásan hazafias hangnem és a jellegtelen leírások miatt. A mesterlövészetről pedig szinte semmi újat nem mond. Nem ajánlom senkinek.

Részletesebben:
https://monty.blog.hu/2019/04/14/konyv_a_voros_hadsereg…

Egyszer megéri elolvasni, de az író érezhetően ferdít a valóságon. Ha ezt a kellő helyen kezeljük, élvezhető olvasmány.

Nagyon jó kis olvasmány, rengeteg érdekességgel a felderítő és mesterlövész szovjet katona harcaiból a Leningrádi Front-nál, 1941-42-ben.De sajnos, az is igaz, még jó, hogy a szerző előszavát emlékezetbe vési az olvasó, miszerint kéziratát többszörösen"átdolgozták" szorgos tekintetek. A „náci gazfickók” meglehetősen ostobán rohangálnak lövészárkaikban, miközben a jól álcázott mesterlövész tucatszámra tizedeli őket, a tűzérség és aknavető egységek természetesen nem tudnak célozni, a saját lövészárkaikat bombázó Stukák és a lövészárkokból lövöldöző gyalogság, amely páncélosokat kényszerít visszsvonulásra… Lehetett így is! Az idő múlásával szerintem megkoptak matematikai ismeretei is a szerzőnek. A Kirov – gyár május 1.-re tervezett ünnepségre gyalogolva Dobrik és a szerző 156 és 124 találattal rendelkezik az idős hölggyel folytatott párbeszéde során. A 18.fejezet 3 napos csatája után, a hadsereg újságja szerint 211 találatnál jár Nyikolajev helyettes politikai tiszt, holott a TASSZ 104 találattal számolt be a Pravda és Izvesztyija oldalain a 3 nap után! Valami hiba került a rendszerbe. Összességében mégis izgalmas és olvasmányos memoár!