Én ​szólok: Kuba! 4 csillagozás

Jevgenyij Jevtusenko: Én szólok: Kuba!

Egy csodálatosan szép, napsugaras, de sokáig sárba tiport ország, s egy szorgos, derűs lelkű, de iszonyú nyomorba taszított és elnyomott nép újjászületésének nagyszerű napjait eleveníti meg ez a könyv úgy, ahogy mindezt a költő látta. Jevtusenko nagyerejű, költői ihletettségű képei híven tükrözik a forradalmi vihart, amely a szigetországon végigsöpörve megteremtette az új, szabad életet. Lírai szépségével, prózai költeményekre jellemző tömörségével, szenvedélyességével és nemes emelkedettségével maradandó élményt nyújt ez a mű az olvasónak.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Modern Könyvtár Európa

>!
Európa, Budapest, 1963
196 oldal · Fordította: Rab Zsuzsa

Enciklopédia 2


Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Zsuzsi_Marta P>!
Jevgenyij Jevtusenko: Én szólok: Kuba!

Egy igazán lebilincselő, kimondottan érdekes kezdés után már csak behúzott kézifékkel haladt tovább a cselekmény, s maradt így egészen a végéig.
A mű 1963-ban került kiadásra, témája pedig az 1953-59 közti kubai forradalom; igazi propagandaregény, mely az elnyomó és zsarnok kapitalizmus ellen, Fidel és a felszabadító katonaság mellett teszi le voksát. Lázadás, rendőri, katonai bevetés, összecsapás, pusztítás és halál – a regény témáját nagyrészt meghatározó események.
Úgy érzem, az elnyomó kapitalizmust , Kuba kizsákmányolását a mű elején felbukkanó 3 amerikai fickó, valamint a René + Maria vonalon haladva is bemutathatta volna Jevtusenko, szembeállítva az ott dőzsölő gazdag amerikai réteget a szegény, a mindennapi megélhetéséért küldő helyi lakossággal.
A helyszín, a szép tájleírások, az író kiváló stílusa (pl. a gyakran alkalmazott, a feszültséget fokozó tőmondatok monotonitása), mind kompenzálta fenti hiányérzetemet.
A hiányosságok ellenére érdekes volt bepillantani a kubai életbe, megismerni a politikai változásokat kirobbantó eseményeket.

Lipe>!
Jevgenyij Jevtusenko: Én szólok: Kuba!

Ez a könyv egy automatikus blokkolóval ellátott regény. Pörget, pörget, magával ragad, majd bekapcsol a blokkoló és pár mondat erejéig ki is tart ez a belassítottság. De csak, hogy utánna újra pörgésbe lendüljön, és szenvedélyességével, líraiságával vigyen a forradalom bemutatása felé.
Érdekes volt.

Carmilla >!
Jevgenyij Jevtusenko: Én szólok: Kuba!

A könyv egy kicsit naiv hangvételű, a ’60-as évek erőteljes antikapitalista propagandájának szelleme lengi be, és a sokszor túlzottan patetikus parasztábrázolás és a teátrális jelenetek leírása nem igazán nyerte el tetszésemet. Hanem mint az utószóban említik, Kalatozov rendezésében film is készült e könyv alapján, ami az IMDb-n igen előkelő, 7,8-as pontszámon áll, ami felcsigázta az érdeklődésemet, úgyhogy gyorsan megnéztem azt is. Azt kell mondjam, hogy a film ez esetben sokkal jobb. Gyönyörűen van fényképezve, a képi világa teljesen elvarázsolt. Ami a könyvben patetikus, az a filmben finoman líraian jelenik meg, és ezáltal sokkal erőteljesebbé és hitelesebbé válik. Amit a könyvben giccsesnek éreztem, az a filmben éteri szépségű, s tisztán művészi szintre emelkedik. Szóval ez a Kalatozov tudott valamit! (Nem véletlen, hogy rajtam kívül Francis Ford Coppola és Martin Scorsese is megtekintésre ajánlja, haha.)
http://www.imdb.com/title/tt0058604/


Népszerű idézetek

Carmilla >!

…Régen azt hittem, hogy az életben a halál a legrettenetesebb. Most már tudom, hogy az életben a legrettenetesebb – az élet maga.

35. oldal

Carmilla >!

– Nem tudom, miért jár ma az eszemben egy ókori hiedelem. Ma úgy érzem, annak van igaza, nem a tudománynak…
– Milyen hiedelem? – kérdi Fernando.
– Azt mondja, hogy a csillagok a halottak ránk tekintő szemei.

102. oldal

Kapcsolódó szócikkek: csillag · hiedelem
Lipe>!

Lecsukódik egy koporsó födele, az utolsó, amit látni: a jegygyűrű egy női kézen. Férfikéz kinyílik, s az első rög ráhullik a koporsódeszkára.

34. oldal

Carmilla >!

Meg lehet ölni egy embert, százat is, ezret is, tíz- meg százezret is.
De egy népet megölni nem lehet.
És nem lehet megölni a forradalmat, mert a forradalom: nép maga!

193. oldal

Carmilla >!

A nő hirtelen előrehajol.
Iszonyú az arca, mint az ifjúság festett maszkja a petyhüdt, ráncos nyak fölött.

10. oldal

Lipe>!

Ilyen a mi életünk is. Rohanunk, rohanunk az automata nyúl után, aztán felfordulunk… Igaz?

14. oldal

Carmilla >!

– Forró kutyát! Forró kutyát! – kiabálja a virsliárus.

97. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Lev Trockij: Trockijtól, Trockijról
Mihail Solohov: Idegen vér
Székely Éva (szerk.): A forradalmak hősei
Lev Trockij: A forradalomról
Vlagyimir Iljics Lenin – Joszif Visszarionovics Sztálin: Az októberi forradalomról
Lev Trockij: Életem
E. Fehér Pál – Király Gyula (szerk.): Élmények és gondolatok
Dmitrij Furmanov: Csapajev
Anatolij Ribakov: Nehéz homok
Kuczka Péter (szerk.): Robur 9.