Múzsa 40 csillagozás

Jessie Burton: Múzsa

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

London, 1967. A trinidadi Odelle állást kap az előkelő Skelton galériában. Egy nap felbukkan a varázslatos tehetségű spanyol festő, Isaac Robles egy addig ismeretlen korai műve, amit a galéria kiállításon akar bemutatni. Odelle-nek feltűnik, milyen különös hatást gyakorol a kép főnökére és pártfogójára, Marjorie Quickre, és a lányban gyanú ébred: miféle titkok rejlenek a festmény múltjában?

Spanyolország, 1930-as évek. Robles, a festő és a húga megismerkedik egy Londonból érkezett műkereskedővel és vonzó lányával, Olive-val. A kereskedőt elbűvöli Robles első képe, ám mielőtt felkarolhatná az ifjú tehetséget, kirobban a spanyol polgárháború…

Mi köti össze ezt a két eseményt, amelyet több mint harminc év választ el?

Jessie Burton regényében egy festmény sorsán keresztül ismét magával ragadó, érzelmekben gazdag történet tárul fel múlt és jelen kapcsolatáról, a szerelembe beleavatkozó politikáról és a tehetség valódi természetéről.

Eredeti mű: Jessie Burton: The Muse

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
Libri, Budapest, 2017
494 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633108505 · Fordította: Farkas Krisztina

Enciklopédia 18

Szereplők népszerűség szerint

Odelle Bastien · Marjorie Quick

Helyszínek népszerűség szerint

London


Kedvencelte 1

Most olvassa 7

Várólistára tette 86

Kívánságlistára tette 94

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea P
Jessie Burton: Múzsa

Jessie Burton jó úton halad afelé, hogy szépen lassan a „megbízható” szerzőim között tudja magát. A babaház úrnője című könyve egy különleges és erőteljes történet volt, ezért kíváncsian fogtam a kezembe a második magyarul megjelent könyvét is.

És ugyanazokat a szavakat tudom használni erre a könyvére is: különleges, erőteljes, néhol zavarba ejtő, és sokszor varázslatosan mélabús. Írjon még sok-sok könyvet, mert olvasni szeretném őket!

Bővebben: https://konyvutca.blogspot.hu/2018/01/jessie-burton-muzsa.html

>!
Belle_Maundrell 
Jessie Burton: Múzsa

A babaház úrnője értékelésemben azt írtam, hogy bérelt helye lesz a könyvespolcomon az írónő következő könyvének. Hát az sajnos nincs neki, mert már karácsonykor is teltház volt, de nagyon nagy lelkesedéssel fogadtam a megjelenését.
Egyébként olyan gyönyörű a borító, hogy akkor is megveszem, ha az életben nem hallottam volna még Jessie Burtonről. Tudom, hogy nem ez a helyes hozzáállás, de egészen belezúgtam. A csodás borító egy újabb ok, amiért alig várhatom az írónő könyveit.
Szóval, elszakadva a vizuális örömöktől: imádom ezt a nőt. Olyan szépen ír, és olyan érdekesek a női karakterek, hogy kicsi szívem repes az örömtől. Ennél jobban csak akkor repesne, ha nem találtam volna ki a fordulatok 90%-át a fülszöveg alapján. Ezentúl nem olvasok fülszöveget. És sajnos a maradék is megfordult a fejemben olvasás közben, szóval nem állítanám, hogy sok meglepetés ért. Ettől függetlenül mégis élveztem, mert olyan hangulatos volt az egész. Legnagyobb meglepetésemre a 60-as években játszódó részek sokkal jobban tetszettek, mint a 30-as évekbeliek. Pedig általában pont fordítva szokott lenni, de Odelle egyszerű, önmegvalósítós története lekötött annyira, hogy még örültem is volna, ha csak ez a szál van, és csak az ő kutakodásán keresztül tudjuk meg, mi történt a múltban.
És ha már múlt: nem tudom, hogy sikerült így összeszedni a könyveket, de ebben az évben többet tudtam meg a huszadik századi spanyol történelemről, mint az elmúlt 21-ben összesen. Lassan kezdem unni. :P Talán azért nem voltam oda ezért a részért annyira, mert szinte minden szereplő idegesített. Isaac egyetlen pillanatig sem volt szimpatikus, Olive-ot nem tudtam megérteni spoiler, Teresa meg egyszerűen fura volt. Értem, hogy segíteni akart Olive-nak, csak szerintem kicsit furán tette. Meg volt abban valami hátborzongató, hogy mindenkiről tudott mindent, de hát erről ismerszik meg a jó háztartási alkalmazott. spoiler
Quick nagyon érdekes volt a sok titkával, és nagyon szerettem a kapcsolatát Odelle-lel. Tetszett, ahogy ösztönözte és terelgette, hogy ne pazarolja el a tehetségét. Meg a Lawrie-ról alkotott véleményével is egyetértettem. Egyáltalán nem voltam oda a szerelmi szálért spoiler; nagyon idegesített, amikor nem állt ki Odelle mellett, amikor a ronda rasszista népek megjegyzéseket tettek. Jó, lehet, hogy csak süket volt… de akkor is. :P
A befejezés nagyon ötletes, tetszett, hogy olyan hatást keltett, mintha tényleg valóságos lenne az egész, és Odelle negyven évvel később megírta volna a történetüket.
Az utószónak is örültem, jó volt kicsit jobban megismerni Jessie Burtont és a siker árnyoldalát. Mindenesetre remélem, hogy még jó sok könyvvel örvendezteti meg a világot, mert én biztos lelkesen fogok repülni a könyvesboltba.

2 hozzászólás
>!
BorosTina
Jessie Burton: Múzsa

Eleinte nem tudtam hova tenni, de utána imádtam minden sorát!

>!
Millabell
Jessie Burton: Múzsa

Gyönyörűen megírt, magával ragadó történet, sokkal jobban tetszett mint A babaház úrnője. A történetet végig áthatja valami búskomor melankólia, egy percig sem vártam hogy ebből happy end lesz, de azt hiszem nem is ez volt a cél, engem így is lenyűgözött. Jessie Burton igazán nekem való szerző.
És még valami: nem szoktam elájulni a körítéstől, de most mind a borító, mind a fordítás maximálisan lenyűgözött.

>!
Laihla
Jessie Burton: Múzsa

Számomra szerencsére kiszámíthatatlan volt a vége a történet folyamán 5 tippem volt és egyetlen 1 lett igaz, végre 1 történet aminek nem mondanám meg a végét az első 20 oldal után :) Jól megvan írva, 2 szálon fut a történet és a fejezetek nagyon is jól kiegészítik egymást

>!
Eszticsillag
Jessie Burton: Múzsa

Az a fajta könyv, ami megtartja a szívünk egy darabját. Biztos vagyok benne, hogy újra el fogom olvasni, hiszen „van egy rétege”, ami többszöri megismerés után válik csak teljesen nyitottá..

>!
dedomoregis P
Jessie Burton: Múzsa

Nagyon sokrétű történet ez. Két idősíkon játszódik, 1936-ban Spanyolországban, épp a polgárháború kitörése előtt és a polgárháború kezdetén, egy család szempontjából, festménykereskedő osztrák zsidó apa, gazdag angol anya és lányuk, a festői tehetséggel megáldott Olive, akik megismernek egy spanyol testvérpárt, a forradalmár és festő Isaac-at és húgát, Teresát. Másrészt 1967-ben Angliában, ahol egy karibi származású fiatal fekete nő kap munkát egy galériában, felbukkan egy 30-as évekbeli Spanyolországból származó zseniális festmény, a regény leginkább a festő személyét övező rejtélyek körül forog.Nagyon jól ki van dolgozva a sok szereplő személyisége, helyzetük az akkori világban, a köztük lévő dinamika és feszültségek. Például nagyon jól megragadja, hogy a hatvanas években egy karibi fekete nő Londonban milyen nehézségekkel, mennyi hétköznapi rasszizmussal szembesült (egyébként a könyvet az író bibliográfiával zárja, amiből kiderül, hogy ő ezeket a részleteket nem csak kigondolta, hanem kutatómunkát végzett, ezért hiteles). Meg festményeket is olyan jól ír le, hogy szinte látom magam előtt, el tudom képzelni és tényleg zseniális képekről van szó (kár, hogy csak az írónő képzeletében léteznek). Közben pedig mindvégig töröm a fejem, hogy hogy kapcsolódnak össze a két idősík szereplői, hogy került az egyik pontból a másikba a festmény.
A legjobban az a rész tetszett, ahol Olive elmagyarázta, nőként miért nem adja a nevét a festményeihez.

>!
tizkicsikonyv P
Jessie Burton: Múzsa

Jessie Burton első könyve, A babaház úrnője nem kicsit rakta magasra a mércét, én pedig alig vártam, hogy végre kézbe vehessem az írónő második könyvét is, amellyel – most kicsit lelövöm a poént – azt kell mondjam, hogy beírta (haha) magát az abszolút kedvenc íróim közé.

Ugyanis A babaház úrnőjéhez hasonlóan a Múzsa is zseniális. Mégis egészen másképp az.

Jessie Burton a lehengerlő és elképesztően élvezetes stílusán, valamint a hihetetlenül erős női karaktereken kívül mást nem nagyon vitt át a Múzsába, és talán épp ettől lett ennyire szerethető: mert ismét valami egészen újszerűt alkotott, amely pillanatok alatt varázsolja el az embert.

Na de félreértés ne essék, Burton könyveit nem épp a könnyedség jellemzi. A súlyos témák nem hiányozhatnak, a környezet és a miliő pedig ezúttal is – amellett, hogy meglehetősen kegyetlen –, mégis egészen álomszerűen csodálatos. Az írói stílusnak hála annyira élénken látom magam előtt a történéseket és a környezetet, mintha én magam is ott lennék.

Bővebben: http://tizkicsikonyv.blogspot.hu/2017/06/iras-festeszet…

>!
marsey
Jessie Burton: Múzsa

Ahogy az írónő előző könyve, ez sem egy könnyed történet, viszont sokkal olvasmányosabb és pörgősebb, ezért jobban lehet izgulni a szereplőkért. A fordítás pedig csillagos ötös!

>!
Miklya_Anna I
Jessie Burton: Múzsa

Jesszusom, ez a legfurcsább olvasmányélményem evör. Kezdjük a negatívummal: párbeszédek. A babaház úrnőjében nem tűnt fel, hogy ennyire hadilábon áll velük a szerző. A karakterek szinte egyfolytában subtextben beszélnek, ami néha, és főleg a legfelfokozottabb drámák kellős közepén, heves röhögőgörcshöz és szekunder szégyenhez vezet. (Arról nem is beszélve, hogy néha annyira összevisszák a dialógok, hogy az olvasó egy pillanatra összezavarodik attól is, pontosan kire/mire vonatkozik az alany és állítmány, persze ez lehet a fordító hanyagsága, de azért mindent nem lehet rá se kenni….)
pl. Ott áll egymás előtt pl két épp huszonéves szerelmes a polgárháborús Spanyolország kellős közepén és a művészet filozófiájáról vitatkoznak döcögős oldalakon keresztül. Azért… na. Ezt Salingernek is csak úgy hinném el, h 1. dimenziókkal jobban ír 2. kb. másik dimenzióban érzem a szereplőit. Emellett pedig a történet egyik kulcsa, Olive döntése számomra tipikusan olyasfajta trigger volt, ami rohadt jól néz ki papíron, meg melodramatikus… a szó legrosszabb értelmében. Nem volt logikus, nem illett a karakterhez, nem hiszem el, hogy ez a típusú lány így döntött volna, vagy legalábbis így végigcsinálta volna ezt a döntést. Mindegy, mentem a sztorival tovább, mert muszáj volt.
És hogy miért ajánlom mégis ezt a könyvet? Mert zseniális tájleírások vannak benne. Nem is tudom, mikor olvastam utoljára ilyen érzékeny, költői, csodálatosan megfogalmazott képeket (nem véletlen talán, hogy a képzőművészet az egyik fő témája). Voltak olyan olvasmányaim, amik kritikailag sikeresek ugyan, de olyan unalmasak, hogy be-bebólintottam rajtuk – csak egy csipetnyi a Burton-féle atmoszféra-teremtésből csodát tett volna velük. Ha valaki sokat vagy gyorsan olvas, a hibái ellenére érdemes erre a könyvre áldozni az idejéből, mert – emiatt – megéri.


Népszerű idézetek

>!
Belle_Maundrell 

A gondolataim hirtelen óriásivá nőttek abban a parányi lakásban, mert senki nem volt körülöttem, aki meghallgatta és kezelhetővé tette volna őket, senki sem hízelgett nekem, és senki sem biztatott, senki sem tárta ölelésre a karját.

53. oldal

Kapcsolódó szócikkek: magány · Odelle Bastien
2 hozzászólás
>!
Belle_Maundrell 

Nem mind érjük el azt a célt, amit megérdemelnénk.

(első mondat)

>!
Belle_Maundrell 

Van-e az embernek teste, ha senki sem érinti meg?

53. oldal

>!
Belle_Maundrell 

– Hogyan képesek a napok órái és percei csapdába ejteni bennünket? Miért nem élhetjük azt az életet, amely mindig kartávolságon kívül van?

131. oldal

>!
Belle_Maundrell 

A gyász olyan, mint valami nagynyomású szerkezet. Ha nem figyel rá az ember, egy szép napon felrobban.

253. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyász
>!
szabadosági

Tudod te, apám hány művész képeivel kereskedik? Huszonhat volt amikor összeszámoltam. És tudod, hogy ebből hány nő Isaac? Egy sem. Egyetlen egy sem. Tudod a nők nem képesek rá. Nekik nincsen víziójuk, bár ha emlékezetem nem csal, van nekik szemük, kezük, szívük és lelkük is. Már azelőtt vesztettem, hogy lehetőséget kaptam volna.

>!
Belle_Maundrell 

Nem számít, hogy mi az igazság; az lesz igaz, amit az emberek annak hisznek.

232. oldal

>!
Belle_Maundrell 

(…) én arra áhítoztam, hogy különc, magabiztos emberek tegyék érdekesebbé az életem; úgy gondoltam, megérdemlem az olyan embereket, akikkel csak regények lapjain találkozik az ember.

35. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Odelle Bastien
>!
Belle_Maundrell 

– Egyszerűen… olyan érzés, mintha lenne a fejemben egy hely, a tökéletesség csillogó fellegvára. És minden egyes vászonnal és vázlatfüzettel egyre közelebb araszolok hozzá, ahhoz a helyhez, ahol a festményeim jobban tükrözik, másképpen tükrözik azt a személyt, aki én vagyok. És egy nap repülni fogok.

130. oldal

>!
tizkicsikonyv P

Mennyi hang terem egy nyári napon, ha az ember maga tökéletesen néma marad.

317. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Brigitte Riebe: A Sienai bűnös
Lucinda Riley: Fény az ablak mögött
Celia Rees: Bűbájos Mary
Böszörményi Gyula: Nász és téboly
Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény
Khaled Hosseini: Egyezer tündöklő nap
Pusztai Andrea: A zöld szemű kígyó
Bányai D. Ilona: A vér jogán
Kertész Erzsébet: Vilma doktorasszony
Kristin Hannah: Fülemüle