A ​babaház úrnője 185 csillagozás

Jessie Burton: A babaház úrnője

Mindazt, amit látsz, játéknak veszed.

Amszterdam, 1686. A tizennyolc éves Petronella Oortman a városba érkezését követően elfoglalja helyét dúsgazdag kereskedő férje, Johannes Brandt oldalán. Hamarosan rá kell azonban ébrednie, hogy az élete nem pontosan olyan lesz, mint amilyennek elképzelte, és hogy a Brandt-ház szívfacsaró titkokat rejteget.

Miközben kétségbeesetten igyekszik eligazodni a bonyolult viszonyok között, felbukkan egy titokzatos személy, egy miniatűrkészítő, aki rejtélyes küldeményeivel mintha csak az ő sorsát igyekezne egyengetni.

Jessie Burton a női sors és a szabadságvágy örök témáit járja körül, miközben regényének lapjain megelevenednek a tizenhetedik század végi Amszterdam hétköznapjai.

Jessie Burton 1982-ben született. Első regénye, A babaház úrnője 2014-ben jelent meg, melyet Anglia legnagyobb könyvesbolthálózata, a Waterstones az év könyvévé választott. 2015-ben 31 nyelven jelenik meg a regény. A szerző jelenleg második művén dolgozik.

Eredeti mű: Jessie Burton: The Miniaturist

Eredeti megjelenés éve: 2014

A következő kiadói sorozatban jelent meg: ArtPop

>!
József Attila Kör / Libri, Budapest, 2015
504 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633103722 · Fordította: Farkas Krisztina
>!
József Attila Kör / Libri, Budapest, 2015
504 oldal · ISBN: 9789633106266 · Fordította: Farkas Krisztina

Enciklopédia 19

Szereplők népszerűség szerint

Petronella Oortman · Johannes Brandt · Marin Brandt

Helyszínek népszerűség szerint

Amszterdam


Kedvencelte 22

Most olvassa 21

Várólistára tette 257

Kívánságlistára tette 216

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea P
Jessie Burton: A babaház úrnője

A könyv stílusa már az elején magával ragadott, a baljós hangulata, amikor már előre tudod, hogy itt valami hamarosan történni fog, olyasmi, amire biztosan nem számítasz majd.

Szerettem a történetet, a sötét és néhol lehangoló hangulata ellenére is. A könyv szereplői mind nagyon különleges karakterek voltak, de Nella került hozzám a legközelebb.
S amikor a történet már egyértelműen a tragikus végkifejlet felé közeledett, Jessie Burton még olyanokat csavarintott rajta, hogy nem győztem kapkodni a fejemet.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2017/11/jessie-burton-baba…

2 hozzászólás
>!
phetei P
Jessie Burton: A babaház úrnője

Egyértelműen az év egyik kellemes meglepetése lett számomra ez a könyv. Nem tökéletes persze, viszont a könyv témaválasztása sajnos örökzöld aktualitásként tapos a jelenkori mindennapjainkon is. Ez önmagában persze még nem lenne kiemelkedő, örökérvényű lózungokat igazságokat bárki tud puffogtatni 500 oldalon, Burtonnek viszont sikerült hatásos formában és többféle értelmezési rétegbe burkolva megírnia a történetét.

Noha a fülszöveg a „női sors és szabadságvágy örök témáit” emeli ki, én ezt az irányt nem éreztem annyira erősnek. Ennek nyilván részben az az oka, hogy egyrészt spoiler, másrészt pedig szerintem a regényben megjelenő egyéb általános társadalmi problémák hangsúlyosabban jelennek meg. Persze lehet, hogy ez is csak a percepció miatt van így. A faji, vallási és nemi alapú kirekesztés és megbélyegzés, a másság elfogadása és úgy általában az egymás iránti tolerancia kérdése sajnos annyira átitatja mindennapjainkat, hogy ezek váltak számomra a könyv fő motívumaivá is.

A Babaház úrnője pontosan 330 évvel játszódik korábban, de a regényt olvasva, mintha megállt volna az idő, kellemetlen deja vu tölti el az olvasót az ismerős helyzetek láttán. Szomorú tablója lett ezzel a könyv az emberi kicsinyességnek, a babonás oktalanságnak és az ismeretlentől való zsigeri félelemnek, melyeken nem tudott falat ütni a civilizációnk az elmúlt évszázadok során.

A babaház úrnője, mint regény olvasmányos és kellemes stílusú. A dramaturgiában bele lehetne kötni itt-ott spoiler, de ez talán elkerülhetetlen is volt annak tükrében, hogy a Johannes Brandt házában élő öt személy mennyiféle személyes és társadalmi konfliktus forrása és hordozója. Jesse Burton bravúrja, hogy a különböző, szálak nem gabalyodnak össze egy értelmezhetetlen csomóvá, hanem egymást erősítve, egyre szélesebb ablakot nyitnak a fentebb sorolt problémákra.

A babaház úrnője a jelenünk gondjainak tükre, melyre a fény egy olyan homályos múltból vetül, amit már régen magunk mögött kellett volna hagynunk.

>!
fióka P
Jessie Burton: A babaház úrnője

Se nem lektűr, se nem szépirodalom. Is-is. Izgalmas, közérdekű témákat tárgyaló, Vermeer-vászonra írt thriller. És megint egy elsőkönyves. Hibákkal.
Nella karakterfejlődése szó szerint száguld, három hónap alatt olyan változásokon megy keresztül, hogy már-már irigykedni kezdtem a képességeire. Hiteltelen. A fokozatosság elvét jobban szeretem, itt határozottan elkélt volna.
Idétlen történések, cselekvésképtelen szereplők. Itt is lett volna mit javítani. Nagyon jó viszont a szereplők és az éra közvetett jellemzése/leírása: ételek, ruházat, társadalmi berendezkedés, illatok stb. A diskurzusok nem kis része esetlen, merev, olyan, mintha egy kevésbé jó minőségű társalgási kézikönyvből szerezték volna ismereteiket. Vannak félbehagyott karakterek, amiket kár volt így hagyni, mert sokat adhattak volna hozzá a couleur locale-hoz. A legvonzóbb a miniatűrkészítő figurája. Titokzatos, sokat (mindent?) tudó, talán a Párkák egyike? Vagy éppen ő az, aki segít kibogozni a fonalat? Nos, többek között ez az, amiért érdemes elolvasni A babaház úrnőjét :). No meg azért, hogy rájöjjünk, nil novum sub sole, 17. századi amszterdami polgárainkat ugyanazok a problémák foglalkoztatták, társadalmuk pontosan ugyanannyira volt hipokrita, mint a miénk, a mostani. A nők szabadság után áhítoznak, önállóságra vágynak, jé, ez ma is így van, a 21. században. Nahát! :)
Noha távolról sem ötcsillagos, a könyv nagyon izgalmas, nem sejthető történésekkel, megfelelő mennyiségű mágikus realizmussal megbolondítva és huss, az ötszáz oldal máris elrepült. Könnyű, de nem könnyed olvasmány. Csupa-csupa komoly, nehéz témával foglalkozik. Én azt mondom, érdemes elolvasni, noha az elején az ember hajlamos mindazt, amit lát, játéknak venni. Nem az.

8 hozzászólás
>!
olvasóbarát P
Jessie Burton: A babaház úrnője

„Ezt a világot a férfiak irányítják.”

Ha babaház, akkor Ibsen és a Nóra, ez jutott azonnal eszembe a címről. Az amerikai elsőkönyves, fiatal szerző nő, és szintén van véleménye a témáról. Visszavisz bennünket az időben Amszterdamba, az 1680-as évekbe. Izgalmas történetet hozott létre, sok titkot sorakoztatott fel és komoly kérdéseket fogalmaz meg: hol a nő szerepe a családban, a társadalomban? Hogyan tudnak együtt élni egy titkokkal terhelt család tagjai? Tolerálható-e a másság egy konzervatívan vallásos közegben? Margócsy Dániel utószava sok kérdésre választ ad, jól kiegészíti a regényt. A kötet a Libri Kiadó és a József Attila Kör világirodalmi sorozatában jelent meg.

>!
Angele P
Jessie Burton: A babaház úrnője

Az én értékelésem helyett álljon itt az utószó néhány szava:

A babaház úrnője a tizenhetedik században aranykorát élő Amszterdam magányos és gyanakvással teli világába, vezeti be az olvasót, ahol a nők másodrendű szerepet játszottak a társadalomban, és ahol a gazdag polgárság kevéssé tolerálta a szexuális másságot. Ide érkezik meg vidéki családjának búcsút mondva a tizennyolc éves Petronella Oortman, hogy megkezdje házaséletét férjével, Johannes Brandttal, és itt változik meg teljesen az élete pár hónap leforgása alatt.
1686-ban a több mint kétszázezer főt számláló Amszterdam Európa egyik legnagyobb és legsokszínűbb városa volt. Lakosai a világ minden szegletével kereskedtek.
Hihetetlenül sikeres, ugyanakkor hihetetlenül kegyetlen volt a gyarmati kereskedelem. Mindeközben pedig Hollandia felvirágzott,
Amszterdam meggazdagodott, és a bevándorlás központjává vált. Egymás mellett laktak a harmincéves háború által sújtott területekről érkező németek, a Franciaországból menekült hugenották és a hazájukból elűzött portugál zsidó kereskedők, akik magukkal hozták fekete (és szintén zsidó vallású) szolgáikat is.
Noha Amszterdamban a különféle nációk egymás mellett élése a korhoz képest meglepően békés volt, a regény jól mutatja e tolerancia határait.
A katolikusok nem házasodhattak protestánsokkal, a mennoniták szigorúan elkülönültek a kálvinistáktól, a szefárd zsidók nem mindig akartak közösködni az askenázikkal. De kétségkívül a feketék helyzete volt a legrosszabb.
A nők helyzete szintén nehéz volt, kevés lehetőségük nyílt az önálló érvényesülésre, noha Amszterdamban még mindig több, mint a legtöbb korabeli európai országban. A korban a kétkeresős családmodell volt érvényben, a legtöbb családot a férfi egyedül nem tudta eltartani. A feleség így általában dolgozott, de a férj irányítása alatt, és csak akkor tudta maga vezetni a boltot, ha már megözvegyült.
A korabeli Amszterdamban nemcsak a nők szerepe volt problematikus: a hollandok a szexuális mássághoz szintén kevés megértéssel viszonyultak. A törvény szerint a házasságon kívüli szexualitás minden formája, továbbá a nem gyermeknemzés célját szolgáló aktus szigorúan tiltva volt.
A Babaház a társadalom által tiltott és a szereplők által elhallgatott kapcsolatok tragédiájáról szól, a hagyományos nemi szerepekbe kényszerítés zsákutcáiról, Petronella Oortman valóban létezett (noha a regényben szereplő Petronellának kevés köze van a valódihoz), és valóban volt babaháza, amit ma is meg lehet tekinteni az amszterdami Rijksmuseumban.

>!
Hintafa P
Jessie Burton: A babaház úrnője

Alig bírtam letenni, pedig húzott magával a mélybe. A történet sötét hangulata mellett a cselekmény úgy vonzott mint a mágnes. Ennek ellenére néha muszáj volt a felszínre törnöm és félretennem, mert levegőt kellett vennem a XVII. századi Amszterdam és a delfin jele alatti ház titkokkal, erkölccsel, gazdasági érdekekkel és női sorsokkal átszőtt világából.
Egyébiránt nagyon tetszett, ahogy a Petronella új családjának sorsát kibontja a szerző, ahogy a korabeli világot irányító szabályok és lehetőségek között próbálnak a szereplők eligazodni, bár néha vergődésnek tűnik a megállíthatatlan végzet felé. A vége meg olyan volt mint az eleje, kiismerhetetlen és jó sok kérdést hagy maga után megválaszolatlanul. Ezekre pedig inkább csak megsejthetjük a választ, ahogy a főszereplő is csak sejtelmekkel kezd bele új életébe.
Bár az értékelésből nem tűnik ki egyértelműen, de örülök, hogy elolvastam. Margócsy Dániel utószavának pedig még ennél is jobban.
Azt már csak utólag konstatáltam, hogy elsőkönyves íróval van dolgom. Jó volt, na.

>!
Nita_Könyvgalaxis P
Jessie Burton: A babaház úrnője

A könyv, amiben sokkal több van, mint első látásra hittem volna.

Jessie Burton regényének első pár fejezete még megrémisztett, hogy itt csak valami nagyon egyszerű romantikus történetet kapunk. Aztán persze kiderült, hogy közel sem erről van szó… A Brandt-ház minden lakója rejteget valamit, amit nem szeretnének, ha napvilágra kerülne. De amint belekerül a képbe Nella és a babaház, többé semmi sem maradhat titokban.

A legérdekesebb az, hogy a 17. században sem küszködtek sokkal másabb problémákkal az emberek, mint ma. Rasszizmus, a nők egyenlőtlensége, kapzsiság, a másság bármilyen formájának elítélése sajnos még mai napig az életünk része. Sok embernek kell álarcot hordania, amelyet csak behúzott függönyök között mer levenni.

Mindehhez háttérül szolgál Amszterdam, a vizek városa, ahol mindig kicsit képlékenynek érezheti az ember a létet, ahol a természet bármikor úgy dönthet, mindent romba dönt. A város különleges miliője végig belengi a könyvet, tökéletes hátteret adva ennek az alapvetően nagyon nyomasztó regénynek.

Talán egyszer eljön az a világ, amikor nem érezzük úgy, hogy csak légvárakat vagy babaházakat építhetünk.

>!
Oriente P
Jessie Burton: A babaház úrnője

Elég sokat vártam ettől a könyvtől. Talán azért, mert az első oldalak egyikén egy valódi babaház fotója látható, amit ma a Rijskmuseumban őriznek és egy bizonyos Petronella Oortman tulajdona volt, illetve azért, mert mágikus realistának címkézték, és ez a kettő így együtt kellemesen bizsergető kíváncsiságot váltott ki belőlem. Utólag tűnődve viszont nem tudom, mit is akart elmesélni ez a történet.
Adott egy erős felütés, egy fiatal lány, szinte még gyermek, jól megfontolt férjhez adása egy gazdag amszterdami kereskedőhöz a 17. századi Hollandiában, majd a helyzetből adódó lelki gyötrelmek és megaláztatások, a környezetváltozás, az idegeneknek való kiszolgáltatottság, az „elnyomott női sors” kibontása… DE valahogy végig úgy éreztem, hogy nekem most nagyon meg kellene lepődnöm, vagy legalábbis illene szörnyülködnöm ezen-azon, pedig semmi meglepő nem volt se a családi, se a társadalmi felállásban, amelyben ifjú hősnőnk forgolódni igyekszik. Az egész „ki az úr a házban” családi kidobósjátékot nálam csak a korabeli Amszerdam elég korrekt leírása mentette meg, fűszerillatú zsánerjelenetei, amelyek mintha csak válogatott németalföldi festők vásznairól másztak volna át a nyomtatott betűkbe.

Egy ponton aztán a regény valami egészen különös irányt vesz, sorra esnek ki a csontvázak a ruhásszekrényből. Ez elvben kellően felpörgeti a cselekmény drámaiságfaktorát, de egy idő után kezdtem úgy érezni, hogy átestünk ama bizony ló túloldalára: kissé sok itt az egy négyzetméterre eső deviancia és néma lázadás. Nem muszáj egyetlen háztartásba és így egyetlen regénybe beleszuszakolni mindent, a nemi és faji elnyomást, illetve a szexuális másság üldöztetését.
Na és hogy hol volt mindeközben a mágikus realizmus? Na igen. Természetesen a babaházban, de a miniatűrkészítő vonala aztán végképp vértelen maradt, sőt kidolgozatlan és befejezetlen. A babák mágikus működése, és rejtélyes készítőjük fel-felbukkanása inkább valamiféle miszticizmust lopott a történetbe. Szerintem egy jó mágikus realista regényben a mágikus elemek olyan természetesen simulnak a realitás szövetébe, hogy ki se lehet bogozni őket onnan. Itt azonban szétestek a szálak és a színek, nem ért el hozzám a mintázat lényege.

>!
ziara P
Jessie Burton: A babaház úrnője

Erős atmoszférájú könyv. Szinte éreztem az illatokat, magam előtt láttam a helyszíneket. A szereplők felemásak voltak számomra. Szerettem is őket, meg furcsálottam is őket… Egyikkel sem tudtam igazán azonosulni, persze ez nem evidencia minden könyvnél, de mégis. Engem mindig eltalálnak az ilyen-olyan igazságtalanságokat feszegető könyvek, és itt több ilyen is van, de ez több mint 300 évvel ezelőtt volt, és ezek még ma is megvannak, ha nem is ilyen erősek, és ez szomorú. A könyv meg jó.

2 hozzászólás
>!
szilvamag
Jessie Burton: A babaház úrnője

A könyv atmoszférája annyira erős és annyira átható, hogy biztos vagyok benne, hogy mindenki számára maradandó élményt fog nyújtani. Nekem az eleje – talán a kínzó lassúsága és a rengeteg titok miatt – jobban tetszett, mint a vége, de összességében egy nagyon izgalmas és érzelmileg felkavaró történettel volt dolgom.
Bővebben: https://szilvikonyvespolca.blogspot.com/2019/01/jessie-…

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Belle_Maundrell

A szeretet fénysugár, amely időnként felhőbe burkolja az ember szívét.

371. oldal, Reménység

Kapcsolódó szócikkek: szeretet
>!
theodora

Az asszonyok nem kovácsolnak semmit sem, nemhogy a sorsukat, gondolja. Mindannyiunk sorsa Isten kezében van – az asszonyoké pedig különösen, azután, hogy férjeik átszűrték őket az ujjaik között, majd kifacsarta őket a szülés.

99. oldal

Kapcsolódó szócikkek: nők · sors
>!
Belle_Maundrell 

Hogyan kezdjelek el szeretni téged? – kering a mérhetetlen, figyelmen kívül nem hagyható kérdés a fejében, miközben Johannest nézi.

107. oldal, A bárka

Kapcsolódó szócikkek: Johannes Brandt · Petronella Oortman
>!
Nita_Könyvgalaxis P

– Beszélek vele.
Marin felsóhajt.
– Gondolom kénytelen leszel, mielőtt még kieszelne egy újabb mesét.
– Nem lesz szüksége rá – indul Nella az ajtó felé. – Itt semmi sem hasonlít jobban egy meséhez, mint maga az igazság.

333. oldal

>!
Belle_Maundrell 

Ők mindannyian elvarratlan szálak – de hiszen ez mindig is így volt, gondolja Nella. Egy reményekkel teli falikárpiton dolgozunk, amelyet nem más sző, csakis mi magunk.

487. oldal, Új-Hollandia

Kapcsolódó szócikkek: Petronella Oortman
>!
Belle_Maundrell 

– A remény veszélyes, Petronella.
– Jobb, mint a semmi.

344. oldal, Spórák

Kapcsolódó szócikkek: Marin Brandt · Petronella Oortman · remény
>!
fióka P

Mindazt, amit látsz, játéknak veszed.
– S ily módon maradsz mindvégig gyerek (…).

91. oldal, A Kalverstraaton

>!
Belle_Maundrell 

– (…) néha nehéz dolog olyasvalakit szeretnünk, akit túlságosan is jól ismerünk.

110. oldal, A bárka

Kapcsolódó szócikkek: Johannes Brandt
>!
Angele P

    – A szenvedésben legigazabb önmagunkat találjuk meg – (…)

>!
fióka P

Nella mindig is úgy gondolta, hogy a kedvesség cselekvést jelent. Lehet-e kedvesség az, ha valamit nem teszünk meg, ha tartózkodunk egy tettől?

205. oldal, Mesék

Kapcsolódó szócikkek: cselekvés · kedvesség · tartózkodás · tett

Hasonló könyvek címkék alapján

Monica Hesse: A kék kabátos lány
Robert Harris: Führer-nap
Jean Zimmerman: Elhagyatva
Adam Palmer: Mózes hagyatéka
George R. R. Martin – Gardner Dozois (szerk.): Veszélyes amazonok
Tomori Gábor: Szívcsakra
Steve Berry: A templomosok öröksége
Umberto Eco: A prágai temető
Rita Monaldi – Francesco Sorti: Imprimatur
Celeste Ng: Amit sohase mondtam el