Kámforkór (Nevermoor 3.) 7 csillagozás

Morrigan Crow nagy dobása
Jessica Townsend: Kámforkór

Lélegzetelállító és lebilincselő sorozat egy elátkozott lányról, Morrigan Crow-ról, aki a halál torkából megmenekülve egy varázslatos és szabad világban, Nevermoorban találja magát. Morrigan és barátai sikeresen túlélték az első tanévet (ami nem kis szó!), és immár büszke tagjai a Csudálatos Társaságnak. Bizonyították a 919-es egység iránti lojalitásukat és komoly részt vállaltak a Rémséges piac felszámolásában. Most Morriganre új kaland vár: igazi Csudamívessé kell válnia, méghozzá egy meglehetősen szokatlan tanulási módszerrel. Mindeközben egy furcsa és ijesztő betegség üti fel a fejét Nevermoorban. A békés csudállatok egyik pillanatról a másikra vérengző fenevadakká válnak. Ahogy nő az áldozatok száma, úgy nő az elégedetlenség és a pánik. Morrigan pedig azzal szembesül, hogy egyedül rajta áll, meg tudja-e fékezni a kámforkórt, akár annak árán is, hogy magát eddig sohasem látott veszélybe sodorja…

Eredeti megjelenés éve: 2020

Tagok ajánlása: 12 éves kortól

>!
Kolibri, Budapest, 2021
528 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634370260 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Kolibri, Budapest, 2021
528 oldal · ISBN: 9789634378969 · Fordította: Pék Zoltán

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Jupiter North · Kedgeree Burns


Kedvencelte 4

Most olvassa 10

Várólistára tette 62

Kívánságlistára tette 139


Kiemelt értékelések

Gnocchi7 I>!
Jessica Townsend: Kámforkór

Jessica Townsend: Kámforkór Morrigan Crow nagy dobása

Azt hiszem, ez volt az eddigi legkedvencebb részem a sorozatból! Most csak az a bajom, hogy hol a következő?!
Tavaly tavasszal ismerkedtem meg Morrigan Crow történetével, és már nagyon vártam ennek a harmadik résznek a fordítását, amit legnagyobb örömömre megjelenés előtt elolvashattam, amiért köszönet a Kolibri kiadónak!
A kötet terjedelmes mérete először kicsit megrémített, de nem volt miért aggódnom, gyorsan elrepült az az 500+ oldal. Annyi minden történt, hogy hűha!
A Kámforkór középpontjában egy rejtélyes betegség áll, ami a csudállatokat támadja. Emiatt sok probléma merül fel Nevermoor társadalmában. Például remek táptalaj a csudállatokat helytelenítőknek. Feszültséget és ellenséges viselkedést okoz. És ez a helyzet annyira passzolt a jelenlegi vírushelyzet mellé is… Sok ismerős szituáció lelhető fel benne.
Tettem egy meglepő felfedezést, ugyanis eddig teljesen abban a hitben voltam, hogy Fenestra hím nemű, legalábbis az én fejemben az volt (és ugye magyarul nincsenek he/she-k, hogy könnyítsék a dolgok), így meglepődtem, amikor egyszer csak lecsajozták. :D Aztán utánanéztem, és tényleg az! Csak valahogy én erről lemaradtam.
Jupiter North továbbra is a világ legjobb (pártfogó-nevelő)apukája. Imádom a karakterét, és mindent, amit csinál.
Ezra Squall esküszöm, a kedvenc főgonoszom, mert ő nem csak gonosz. Még úgy is, hogy egy szörnyeteg, valahogy látom benne az emberséget, és tetszik, ahogy Morrigannel viselkedik. Ebben a könyvben pedig teljesen meglepett a viselkedése, pozitív értelemben. Annyira máshogy viselkedik, mint egy hasonló kaliberű gonosztól várnám. Kíváncsi vagyok, mi lesz a karakteréből később.
A kötet vége pedig… huh, hát, nem volt befejezetlen, de azért magamhoz ragadnám a folytatást, mert nagyon érdekel, mi lesz ebből. Nagyonnagyonnagyon!
Alapvetően is szeretem a gyerekkönyveket, és már az első két rész is tetszett, de most ez a harmadik döntötte el végleg, hogy én ezt a sorozatot imádom! Szeretem a világot, amit felépít, a szereplőket, a humorát. Szeretem, ahogy könnyed palástba burkol nehezebb témákat is. Szeretem a Csudát.
Imádtam elejétől-végéig!

7 hozzászólás
Juca P>!
Jessica Townsend: Kámforkór

Jessica Townsend: Kámforkór Morrigan Crow nagy dobása

„- A tökfejekkel az a helyzet, Mog, hogy mindig találnak sok másik tökfejet, akik elhiszik a tökfejes ostobaságukat.”

Úgy imádom a karácsonyt a Deukalión Hotelben. Csodaszép lehetett, főleg a korcsolyázás tetszett.

Ami a csudállatokkal történt, az a Zootropolis-t juttatta eszembe, ahol szintén megvadultak az állatok. A kísértetórák pedig a Merengőre emlékeztettek a Harry Potterből.

Elmerültem a történetben, jó érzés volt visszatérni Nevermoorba. Kíváncsian várom, hogyan alakul Morrigan sorsa a következő epizódban.

subkleez>!
Jessica Townsend: Kámforkór

Jessica Townsend: Kámforkór Morrigan Crow nagy dobása

Erről a sorozatról annyira nehéz beszélni. Minden részről elmondom azt, hogy ez zseniális, aztán jön a következő, ami még zseniálisabb, de az értékelésemet nem tudom ugyanúgy fokozni, mint ahogy a könyv fokozta.
Ez az a könyvsorozat, ami technikailag a szemem láttára nő fel. Főleg, hogy mindig kell legalább egy évet várjak a folytatásra off, és így nem tudom egyeként behabzsolni, mint a Harry Pottert.
És igazán itt gondolkodtatott el, hogy miért jó ennyire ez a sorozat, hogy képes hajnali 4-ig fenttartani. Hölgyeim és uraim: a Morrigan és Ezra közötti „kémia” (igen, ezt azért tettem idézőjel közé, hogy még véletlenül se értetődjen romantikus kémiának). Ilyen jól megírt szálat én nagyon ritkán látok, de itt sikerül. Mivel csak két kezem van, ezért egyszerre nem tudom megemelni a kalapom és tapsolni, de majd valaki úgyis összevágja.
Ez is, mint a sorozat maga, fejlődik és minél többet tudunk meg kettőjükről, annál inkább érződik, hogy tényleg szükségük van a másik segítségére, még akkor is, ha ezt nem merik bevallani. Morrigannek szüksége van egy mentorra, aki képes megtanítani neki azt, amit senki más nem tud, Ezrának pedig kell egy személy, aki visszahozza neki a morálját, amit 100 éve elvesztett. Igazából, akkor fogjátok látni, hogy mit húztam ki a szövegből, ha minden bekezdés végén hozzáteszitek azt, hogy hát ez zseniális.
Tudom, hogy elmondtam a sorozat összes értékelésében és egy raklapnyi booktagben, de főleg ez a könyv után, én tényleg nem tudok rossz szemekkel Ezrára nézni. spoiler És az ilyen színtű „ellopom a főszereplőtől a showt” már büntetni kéne.
Morrigan is egyre inkább fejlődik és zseniális látni, még ha kicsiben is, hogy mire képes. Igazából néha idegesített, de egyetlen jelenettel az írónő helyretette. spoiler Ennyire életszerű főkaraktert sem láttam régen, ő az, aki tényleg úgy viselkedik, mint egy 13 éves lány, akit mindenhol megaláznak.
És ezt rá tudom húzni Nevermoor társadalmára is: annyira életszagú, hogy már néha fáj. Példának csak az, hogy bármiért a Csudamíveseket képesek hibáztatni, ami egy szinten jogos is lehetne, hiszen Bátorság téri mészárlás, de ezt képesek minden Csudamívesre ráhúzni, mivel ők is emberek. Viszont itt érkezünk el a könyv szerintem egyetlen negatív pontja. Kiderül, hogy a csudállatokban (én is próbálom komolyan venni, nem csak te, ezt a nevet) nem lehet megbízni, mert betegséget hordozhatnak, és ezért az emberek megijednek tőlük, de ettől az összes pozitív karakter úgy gondolja, hogy attól még nem kell elítélni vagy félni tőlük. Igen, még azok a karakterek is, akiknek láttuk, hogy másban igen megkérdőjelezhető értékrendjük van off. És itt egy kicsit, csalódott lettem, hogy tényleg csak ennyire tudott ilyen szinten mély lenni a Nevermoor. De mentális ásóim végtelennek, ezért semmi nem akadályozott meg, hogy mélyebbre ássak. Apró spoiler következik: Szóval van egy csudrókánk, aki Morrigannek segít a Csudamíveseket tanulmányozni, viszont egy Csudamíves van, akire ferde szemekkel, mivel parancsba adta, hogy a csudállatokat zárhassák be ketrecebe. Emiatt a csudróka elmegy megnézni, azt a Csudamívest a múltba, azért, hogy le tudja járattatni a jelenben. És rájön, hogy a Csudamíves a valaha volt legjobb Infernó művésze, amit a csudróka annyira csodált a Csudamívesekben. Ezért képes félretenni a nézeteltérését a Csudamívesről és úgy tekinteni rá, mint egy igazi művészre. Nem bocsájtja meg neki a tettét, csupán félreteszi azt. Úgy érzem, hogy ez egy kicsit mélyebb, mint az elsőváltozata ennek az elméletnek.
Gyerekek, végre van főgonoszunk! Én nagyon remélem, hogy nem lesz egy sablongonosz, tudjátok, a gonosz vagyok, mert gonosz vagyok formula. spoiler
És a vég. Egy kérdés a spoiler előtt: HOL A SILVERBORNOM? spoiler
Ha már a második részig eljutottál, miért habozol?

11 hozzászólás
kókuszfej>!
Jessica Townsend: Kámforkór

Jessica Townsend: Kámforkór Morrigan Crow nagy dobása

Fú ha… hát ez a sorozat is egyre dagad, mint a Harry Potterek. :D Egyébként sok mindenről hangoztatták már, hogy a fenti sorozat méltó utódja, de én most először érzem azt, hogy valakinek van esélye ilyen babérokra törni. Főleg, hogy most utánanéztem, és az írónő alapvetően 9 részes sorozatot tervez, de 6 alá biztosan nem adja… hát igen, nem kis célok.
Na de térjünk a könyvre, hiszen azért vagyunk itt. ;) Bár elég régen olvastam az első két részt, de viszonylag könnyű volt visszarázódnom a történetbe, olvastatta magát rendesen, az biztos. Alapvetően jól áll a sorozatnak a lassú történet- és világépítés, bár nyilván elég kellemetlen, amikor az ember leteszi az aktuális legfrissebb kötetet és akarna MÉG, de majd csak valamikor a távoli jövőben. Mindenesetre azért pörögnek az események, viszont úgy érzem, az írónőnek olykor nehéz betartania a „kevesebb néha több” elvet, és főleg a Deukaliónnal kapcsolatban van elég sok minden fölöslegesen ecsetelve. Értem, hogy a könyv sajátos hangulatához és a „csudás” világhoz eléggé hozzátartozik a hotel, lényegében annak egyszemélyes megtestesítője, viszont szerintem részben azért lett ilyen hosszú ez a kötet, mert az írónő valószínűleg maga is büszke eme intézményre és szereti is részletesen kidolgozni.
A cselekmény szerintem jól kidolgozott, olyan fordulatokkal tűzdelve, amikre én személy szerint tényleg egyáltalán nem számítottam spoiler. Viszont ifjúsági könyvtől szokatlan módon elég ingoványos talajra tévedt a faji alapú megkülönböztetés és eköré felépített elég kegyetlen politikai csatározás felhozatalával. Ha ilyen mélységekbe merülünk, elég fura, hogy a fontos „jó” karakterek közül mindenki ugyanazt az álláspontot képviselte spoiler, miközben azért próbál rámutatni a félelemre, ami az embereket motiválja ilyenkor, de csak bigott névtelen karaktereken, meg utálatos gazdag felfuvalkodott megmondóembereken keresztül. Egyébként személy szerint én is utáltam ezeket az embereket is, de számomra sokkal gyomorforgatóbb volt, amit az elöljárók és Holliday leműveltek. Egy 13 éves kislányt nem csak ilyen gerinctelenül odadobni a csőcseléknek, de aztán még számon kérni rajta, hogy miért olyan ember, aki mindig próbál segíteni és megmenteni a barátai életét, csöppet vérlázító volt spoiler. Squall tényleg érdekes gonosz és épp elég homály veszi körül a múltját, amiből érdekes dolgokat lehetne kihozni, remélem ez nem lesz kihagyott ziccer spoiler. Az egyetlen, aki nekem kicsit ilyen furcsa karakter, az Jupiter. Nincs vele semmi bajom, de valahogy túl keveset szerepel a nagy elfoglaltsága miatt, akkor viszont mindent be kell pótolni vele és valahogy nekem nem jön át annyira ilyen formában.
Összességében tehát nagyon nagy potenciál van benne, az írónő eddig szerintem egész ügyesen lavírozik, vannak hibák de mellé rakás tényleg eredeti, nagyon jó ötlet, szóval számomra ez a könyv is nagyon pozitív volt.


Népszerű idézetek

Gnocchi7 I>!

– A tökfejekkel az a helyzet, Mog, hogy mindig találnak sok másik tökfejet, akik elhiszik a tökfejes ostobaságukat. Ismered a mondást: hat lépésen belül mindig van egy tökfej.

212. oldal, 16. fejezet - Szorgalmi feladat

Jessica Townsend: Kámforkór Morrigan Crow nagy dobása

Kapcsolódó szócikkek: Jupiter North
Juca P>!

Az igazságra előbb-utóbb mindig fény derül.

244. oldal

Jessica Townsend: Kámforkór Morrigan Crow nagy dobása

Juca P>!

– A mohóság mindig legyőzi a félelmet.

395. oldal

Jessica Townsend: Kámforkór Morrigan Crow nagy dobása

Kapcsolódó szócikkek: Kedgeree Burns
Juca P>!

A kis szikrából nagy tűz lesz.

340. oldal

Jessica Townsend: Kámforkór Morrigan Crow nagy dobása


Hasonló könyvek címkék alapján

Gail Carson Levine: Elátkozott Ella
J. R. R. Tolkien: A hobbit
J. R. R. Tolkien: A babó
J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve
John Flanagan: Macindaw ostroma
Tea Stilton: Az erdők hercegnője
P. D. Baccalario: A folyó őrei
Nyulász Péter: Kamor
Trenton Lee Stewart: A Titokzatos Benedict Társaság
Pierdomenico Baccalario: A szikla őrei