Majdnem ​elveszítettelek 11 csillagozás

Jessica Strawser: Majdnem elveszítettelek

Violetet és Finnt a sors is egymásnak teremtette.
Boldog, mindenki által szerencsésnek gondolt pár gyönyörű kisfiúval, akik éppen első közös nyaralásukat töltik Floridában. Boldog, egészen addig, míg Violet a szállodába visszatérve fel nem fedezi, hogy férje nyom nélkül eltűnt és magával vitte a gyermeküket is.
Caitlin és Finn ezer éve legjobb barátok.
A legjobb barátok azonban nem kérik, hogy rejtsük el az elrabolt gyermeküket, mert ha nem, felfedik a titkot, mely tönkreteheti a családunkat. Vagy mégis?
A Violet, Caitlin és Finn váltakozó nézőpontjából elbeszélt Majdnem elveszítettelek megrázó történet szeretetről, árulásról és titkokról, amelyeket talán nem kellett volna megőrizni…

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Margaréta könyvek

>!
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155435362

Most olvassa 4

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 28

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
kocybaba P
Jessica Strawser: Majdnem elveszítettelek

Bár a könyvet minden különösebb ok nélkül csak úgy egy sugallatra vettem meg, titkon bíztam abban, hogy hátha egy újabb rejtett Pioneer Books kincsre bukkanok, mint a pl. Üvegszilánkon táncolni vagy a Csillagpor. Nem is fogtam vele túl mellé. Ugyan egy más atmoszférájú, de szintén nagy érzelmi töltetű, nem éppen könnyed hangvételű, mégis nagyon is kedvemre való könyvhöz volt szerencsém.
Eleinte az egész egy hatalmas gubanc, egy rejtély, ahogy a fülszöveg is elárulja. Caitlin és Finn köré rendeződik a történet, ahol minden és mindenki egy hatalmas kérdőjel. 4 szemszög, két ídősík, ami csak fokozza a kíváncsiságot és lassan simulnak ki a szálak. Valóban ismered azt, aki életed társa? Akivel már van egy közös gyereked? Van aki őszinte? Menthető még bármi is? Érzed, hogy halad az elkerülhetetlen felé, amiről fogalmad sincs, mit foglalhat magában. A szereplők terén nem volt könnyű dolgom, mert mindenkinek volt valami a füle mögött és a legkülönbözőbb módokon éreztem irántuk.
Sok-sok érzelmet és gondolatot pendített meg bennem. Agyalós volt, fájdalmas és sorsszerű.

2 hozzászólás
>!
Zanit
Jessica Strawser: Majdnem elveszítettelek

Az a fajta könyv, amit egy mondatban úgy jellemeznék, hogy „pedig olyan jól indult…”
Hajtott a kíváncsiság, és nem az a gond, hogy nem azt kaptam, amire számítottam, hanem hogy szinte nem kaptam semmit. Semmitmondó okok és béna befejezés, 3 csillagnál többet a legjobb indulattal sem tudok rá adni.

>!
Lucy_Saint
Jessica Strawser: Majdnem elveszítettelek

Egy- szerűen hihetlen. Tövig rágott körmök és villámolvasás. Kihagyhatatlan .

>!
Vivien_Oláh_3
Jessica Strawser: Majdnem elveszítettelek

A rengeteg elírási hiba bosszantó, így élvezhetetlen az olvasás.
Legalább a végére vártam valami fordulatot/csattanót, de nem történt semmi. Kiszámítható volt az egész.


Népszerű idézetek

>!
Marcsi061

Az anya és a kisbaba olyan, mint egy fonalgombolyag, és amikor az anya elmegy a kisbaba mellől, olyan, mintha a baba megragadná a fonal laza végét, és ezt a feszítő húzást az anya és a baba is érzik minden sejtjükben. És ahogyan telnek a külön töltött órák, a fonal letekeredik a gombolyagról, és amikor már mindketten érzik, hogy elfogy a fonal, amikor már aligha tűnik fonalgombolyagnak, akkor itt az ideje, hogy az anya elinduljon vissza a gyerekhez. Amint újra együtt vannak, a fonalgombolyagot szinte azonnal újra feltekerik, mintha soha nem is lettek volna külön, egészen addig, amíg reggel felébrednek, és kezdik az egészet elölről.

44. oldal

>!
kocybaba P

Soha nem nehéz megmagyarázni, hogy miért teszel valami rosszat, ha ez annak a módja, hogy megkapd, amit nagyon akarsz.

266. oldal

>!
kocybaba P

– Apám mindig azt mondta: soha ne igyál azért, hogy jobban érezd magad. Csak azért igyál, hogy még jobban érezd magad.

271. oldal

>!
kocybaba P

– A lényeg az, hogy könnyű a múltat romantikus színben látni.

144. oldal

>!
Marcsi061

Azt hitte, tudja, mi a magány, mióta meghaltak a szülei. Azt hitte, tudja, mi a sóvárgás. Azt hitte, tudja, mi a megbánás. De egyiket sem ismerte igazán. Végül is a természet rendje, hogy az ember eltemeti a szüleit, még ha ez a nap túlságosan is korán jön el. Ez is igazi, érvényes gyász volt, de csak a felszínét érintette annak a mélységnek, amit a gyász eltakar, amikor nem felszínként jön, hanem egyenesen a szívben szakít sebet – hatékony, az biztos, és valószínűleg végzetes, de csak azután, hogy lassan kivérzik minden, ami életet adott.

160. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Dennis Lehane: Viharsziget
Dennis Lehane: A Mystic River rejtélye
Dennis Lehane: Titokzatos folyó
Lisa Scottoline: Minden órában négyszer
Federico Axat: Öld meg őt is!
Gabriel Wolf: Pszichokalipszis
Brigitte Aubert: Az erdei halál
Karin Alvtegen: Árulás
Karine Giébel: Csak egy árnyék
A. J. Finn: Nő az ablakban