The ​Forever of Ella and Micha – Ella és Micha jövője (A titok 2.) 76% 145 csillagozás

Nem volt tökéletes, cseppet sem volt az, de ó, anyám! Totál elszállt tőle az agyam.
Próbálja nekem ezek után valaki azt mondani, hogy Micha és Ella között nem működik a kémia! Jesszus!

(Csak zárójelesen: ha Micha szőke, Ella pedig vörösesbarna, akkor árulja már el nekem valaki, hogy a borítón miért barna hajú a fiú, és miért szőke a lány? Plusz miért nincs semmi közük az első rész borítóján szereplő párhoz?)

Azt hittem, hogy az elozo resz kiaknazatlan mezeje utan itt majd jobban kihasznalja az irono a tortenetet. Sajnos nem igy lett. Mig itt eleg sok magaslabdat lecsapott, addig sok ziccert ki is hagyott. Amit a leginkabb nem szivleltem az Ella szenvedese volt, egyszeruen nem tudom hova tenni nala azt, hogy mikent var oszinteseget Micha-tol, mikor az o reszerol titkok tomkelege hever. Persze, megertem, hogy beteg, de egy ponton tul minden hisztit a betegsegere akart rahuzni, es abban az egyben igaza volt, hogy magaval rantja Micha-t, de sajnos nem a sotetsegbe, hanem ebbe a hiszti aradatba. Sokszor nem tudtam eldonteni, hogy melyikuk a borzasztobb, mert az hogy mindent alkohollal kell megoldani az baromira nem buli, amire a vegen ra is jonnek, csak hat addig megy egymasra a sardobalas, funny.

Az előző története nekem úgy volt kerek egész. Ezt most is így gondolom. Jó könyv volt, de enélkül is meglettem volna. Csak a korábbiak folytatódtak. Ella pszichológushoz jár. Micha megpróbálja a zenekarban a turnézást. Mint kiderül aö összezártság nem tett jót némelyik tagnak, így borítékolható volt a felosztlás. Ami nem is baj, Micha egyénileg is el tudott indulni. Ella apja végre jobb irényba indult. Dean felesége kellett abba a családba „ragasztónak”
Micha nagyon jót tesz Ellának, lelkileg, mindenhogy. A család jól elbánt gyermekkorában azzal a lánnyal. Szerencsére a végére viszonylag helyrejött. Remélem LA-ban is „egészséges” marad.

A szint maradt az első résznél.
Sok agyalni valót nem kell várni tőle.
Igazából egy könyv is lehetett volna a kettőből, szerintem.

Nem a legjobb könyv amit valaha olvastam, akadt hibája bőven, még sincs szívem lepontozni. Ugyanis örömmel ültem le olvasni, nem untatott, igaz néhol kiadtam rajta, de közben mégis nagyon tetszett.
Essünk túl az értelmetlen részen: Az első résznek boldog vége lett, tök szuper. Erre Ella kitalálta, hogy spoiler Ennek így mi értelme? Értem én, hogy Ellának vannak problémái, oké, de Michának is vannak. spoiler
Viszont ami pozitívum: Caroline nagyon kellett a családba, imádom, teljesen anyafigura, mindenkit nevel, és összetart kortól függetlenül. Ella apja megtalálta a gyógyulás felé vezető utat, és végre volt kommunikáció a problémákról. Ugyanez vonatkozik Micháékra, akik spoiler csak megnyíltak egymásnak.
Lila és Ethan pedig Caroline-hoz hasonlóan kiegészítették a csapatot. Olvasnék még róluk. :)

Elmondható róla a szokásos: romantikus NA, cuki szerelmi szál, egész kedvelhető szereplők, könnyed olvasmány stb… Ezt csak azzal egészíteném ki, hogy bár nem értek hozzá, de szerintem Ella depressziója nagyon jól lett ábrázolva. Valóságosnak érződött. Az is tetszett, hogy viszonylag őszinte volt köztük a kommunikáció, tudták, hogy miért lökik el egymást és hogy nem azért, mert nem szeretik a másikat. Ezek miatt még a 4,5 csillagot is megérdemelhetné, de most nincs kedvem megadni neki.

Szerettem a könyv alaphangját, hogy megmutassuk, mi történik a “nászutas szakasz” után, mikkel kell megbírkóznia egy párnak a távkapcsolat során. A lelki dilemmák bevetése is kellően érdekes volt. Sajnos pár banénhéjon a szememben megcsúszott az írónő, de szerencsére maga a könyv szerethetőre sikeredett.

http://sorok-kozott.hu/2017/06/konyvkritika-jessica-sor…

     „Mindig maradnak problémáink, de ha együtt küzdünk meg velük, szerintem rendben leszünk.”

Érthetőnek és igazoltnak láttam e folytatás szükségességét, hiszen két ennyire hányatott sorsú fiatal hogyan is találhatna rá varázsütésre a sírig tartó boldogságra anélkül, hogy megküzdenének a szorongásaikkal, és begyógyítanák a sebeiket. Ugyanakkor legnagyobb sajnálatomra a regény ahelyett, hogy egy intenzív lelki utazásra vitt volna, megmaradt a tini drámázásoknál. Pedig ott volt a lehetőség, a zenék használata továbbra is nagyszerű, a visszaemlékezések klasszul színesítették a történetet, ráadásul kaptunk két, igazán kedvelhető mellékszereplőt is.

➤ Bővebben: http://angelikablogja.blogspot.hu/2017/06/jessica-soren…

Érdekes volt végigkìsérni ùtjukat a közös élet felé. Nem mindig könnyed olvasmány, nem könnyű megérteni a sérült lelkek gondolkodásmódját. Ugyanakkor volt számos kedves jelenet, mosolygós őrület. Nekem továbbra is tetszett, Micha még mindig kedvenc pasi. Kivi lennék Ethan történetére is.

Feleslegesnek éreztem ezt a kötetet az előző lezárása után.

Értem Ella betegségét, de néhol már kezdtem úgy érezni igazi ok nélkül drámázik… Vagy csupán én nem értettem a lényeget? Micha pedig… spoiler Átkerült a ló túloldalára. Nem a jobbikra. Tudom, mit akart ezzel bemutatni az írónő, de nekem valahogy mégsem jött át az üzenet. Rengeteg témát felvet, de egyiket sem bontja ki igazán.
A végre mindenki gondja megoldódik, de nem estem hanyatt a könyvtől.

Egyszeri olvasásnak elment, de nem hiszem, hogy újra kézbe veszem.