Most aztán bajban vagyok az értékeléssel, mert ezt a könyvet egyszerre imádtam és utáltam. Egyszerre volt átlagos és átlagon felüli. Egyik pillanatban imádtam szereplőket, a másikban meg jól képen akartam őket törölni. És pont amiatt, hogy ennyire meg tudta ráncigálni az érzelmeimet ez a könyv, egyszerűen nem adhatok 4.5 csillagnál kevesebbet, akkor sem, ha nem biztos, hogy megérdemli.
A könyvet a feléig imádtam. Picit ugyanolyan volt, mint minden más ilyen könyv (tragikus múltú fiú és lány összefut a campuson, egyből megvan a kapocs.. stb), de valahogy mégis más volt. Azt hiszem leginkább a szereplők miatt, és ahogy a világot látják. Tetszett, hogy milyen szerethető és érdekes karaktereket kreált meg az írónő és imádtam az egész Shepherd családot. :) És annak ellenére, hogy szinte mindegyik szereplő picit megtört valahol az úton, mégsem éreztem azt a klisé halmazt, amit pl. Jessica Sorensen könyveinél (no offense), de nem tudom megmagyarázni, hogy miért. Talán az írónő sokkal jobban meg tudta találni az egyensúlyt a fájdalomban, és a kapcsolatot a karakterek és az olvasó érzelmei között.
De nem fogok hazudni, a kötet fele után eljött egy pont, amikor nagyon mérges voltam, és fájt a történet alakulása. Legszívesebben odamentem volna és vertem volna egy kis észt a fejekbe, de az írónő végül annyira aranyos és vicces módon (és szerencsére viszonylag röviden) zárta le a könyv ezen szakaszát, hogy instant megbocsátottam neki.. :D
A történet főszereplője Blythe, aki egy tűzeset következtében 4 éve elveszítette a szüleit. Már végzős az egyetemen, de mégsincs egy barátja sem, a szobatársát „elüldözte” depressziós viselkedésével, és az öccsétől is teljesen eltávolodott. Aztán egyetlen egy nap alatt feje tetejére áll a világa, mikor a Shepherd család véletlenül berobban az életébe. Az első számú Shepherd testvér akivel összehozza a sors Sabin, aki egyik hajnalon a kávézóban csakúgy levágja magát a lány mellé és ellopja a kávéját. Ő tipikusan az a szereplő, akit egy másodperc alatt megszeretsz és egy olyan karakter, akire biztosan sokáig emlékezni fogsz. Az idő többségében túl sok, túl harsány, túl vicces és túl imádnivaló, de hát ő mégiscsak egy színész.. :D Végül ő lesz Blythe legjobb barátja. (Azt hiszem a második kötetet róla fog szólni. Már alig várom! :)).
Még aznap hajnalban a kávé után a lány úgy dönt, hogy jár egyet a környéken és campus melletti tóhoz sétál. Mikor odaér, meglát egy fiút, aki kavicsokkal kacsázik a tó vizén. Sokáig nézi a távolból, mikor egyszer csak fogja magát és odamegy hozzá. A lány nem tudja, hogy miért csinálja, hiszen soha nem szokott senkivel sem beszélni. Végül is jól sül el a dolog, mert úgy alakul, hogy összebarátkoznak a sráccal (aki kiderül, hogy a kávétolvaj Sabin bátyja), és együtt töltik a délelőttöt. Később a lány megismerkedik Chris és Sabin öccsével és húgával akik ikrek és szintén nagyon jó karakterek, főleg Estelle (és az ő neon Jézusa a falon.. :p). Szóval kapunk egy nagyon összetartó, egyedi családot, aki felkarolja és befogadja Blythet és segítenek neki újra visszatalálni az életbe.
Nagyon tetszett, hogy szépen, lassan építkezett a történet és tele volt gyönyörű metaforákkal. Nem olyanokkal, amit csak úgy lenyom a torkodon az írónő, hanem pici apróságokkal. Őszintén szólva, a Flat-Out Love nagyon tetszett, de nem győzött meg igazán az írónő tehetségéről (vagy legalábbis nem ilyen szinten). Jó volt, de kisarkítva valahol csak egy kis habkönnyű cukormáz volt. Viszont ez a könyv rengeteg érzelmet váltott ki belőlem és sokkal mélyebbnek és kidolgozottabbak éreztem. (Plusz a Flat-Out Love olyan szűziesre sikerült, hogy nem is gondoltam, hogy Jessica Park ilyen igényes, de nagyon szenvedélyes erotikus jeleneteket is tud írni. :))
Talán a könyv vége az, ami hozzátette a pluszt a csillagozásomhoz. Mert ott annyira gyönyörűen értek össze a szálak és annyira zseniálisan illeszkedik minden darabka a helyére, hogy azt tanítani lehetne. Egyszerűen imádtam ezt a részt! spoiler
spoiler
Összességében nekem tetszett és minden szenvedés (amit szereplők szenvedtek, és amit én magam miattuk :)) megérte. Nem volt tökéletes, sőt néha dühítő volt, de úgy érzem, hogy ez a könyv a hibái ellenére sok mondanivalót hordozott magában és igazán szép íve volt a történetnek, úgyhogy én mindenképpen ajánlom. :)
https://veronikasreaderfeeder.wordpress.com/2015/09/03/…
