Értékelések 70

>!
Tibi_Sorok_Között_Könyves_Blog P
Jessica Koch: Közel a horizonthoz

A Közel a horizonton az a könyv, ami összetöri az ember szívét, de mégse bánom, mert annyira jó olvasni. Kemény témákról mesél, de nem depresszív a kötet, végig érezni benne az élet szeretetét, a romantika, no és Danny pedig mindent vitt benne, ahogy az árnyalt, finom kis humor is.

Bővebben a blogon:
▶️ http://sorok-kozott.hu/2020/05/konyvkritika-jessica-coc…

3 hozzászólás
>!
SzRéka 
Jessica Koch: Közel a horizonthoz

Uh, ez a történet rendesen megsiratott… A könyv címkéiből és a filmelőzetesből már előre tudtam Danny titkairól, és sajnos a végét sem volt nehéz kitalálni, de az addig vezető út, főleg az utolsó fejezetekben lelkileg kicsinált. Nem tudom elképzelni magam Jessica, az ő szülei, Tina vagy éppen Danny helyzetében, és lehet jobb is, mert így is nagyon fáj. Egyszerűen nem találom a szavakat, és annyira elszomorít, hogy ez a valóságban történt, és ezt ilyen fiatal korban át kellett élniük…
Óriási félelmem évek óta, hogy majd nyom nélkül halok meg, és az emberek majd elfelejtenek. De ez a könyv tudatosította bennem, hogy éljek tartalmasan, és már csak Danny emléke, és az írónő őszintesége miatt is megpróbálom ezt teljesíteni. Írnék még ide néhány dolgot, például, hogy Rickynek és Jörgnek még így ismeretlenül is hálás vagyok, vagy hogy ha eddig kipróbáltam volna valamelyik drogot, akkor ezután már gondolni sem tudnék rá, de ez nem elég. Nem tudom eléggé kifejezni, mennyire keserédes ez az egész, illetve mennyire nehéz még olvasni is, mégis úgy érzem, megérte. És mindjárt megnézem a filmet, hogy egy nap alatt letudjam a „szívszaggatóan sírok” adagomat.

3 hozzászólás
>!
Zitussh
Jessica Koch: Közel a horizonthoz

Ez a könyv teljesen összezúzott. Kis naivan úgy álltam neki, hogy a szokásos romantikus történetet fogom a kezemben, amiben igen, mindenkinek megvan a maga keresztje, de majd túljutunk rajta, és minden happy lesz. Hát jól arcon vágott a könyv. Pláne, hogy igaz történet az egész, és magával az írónővel történt ez meg! Áh… Idő kell ahhoz, hogy ezt az ember megeméssze, már ha lehetséges. Bizonyos részletek örökre az agyamba égtek.
Dannyt és Jessicát is hamar megkedveltem, Tinával voltak fenntartásaim, és a cselekedetét sosem fogom megérteni…
Teljesen magába szippantott a sztori. Éjszakába nyúlóan olvastam, másnap szinte az első gondolataim között volt, sőt még munka közben is ezen kattogtam. Alig vártam, hogy hazaérjek, és folytathassam.
Annyira akartam, hogy jó legyen, hogy működjön… A végét könnyes szemmel, hidegrázással olvastam. Ha tehetném, a kedvenceim közé raknám, de nem tehetem, mert teljesen kiborított. Viszont ha tehetném, 10 csillagot is adnék neki. Egyszer mindenképpen érdemes elolvasni. Megváltoztatja a szemléletmódodat.
Ilyenkor gondolkodik csak el az ember, hogy tényleg ő maga irányítja az életét? Mennyire határozzák meg mások tettei a mi életünket?

Hirdetés