A könyv egy igazi szerelemgyerek, – ahogy azt a szerzők elárulják, mert a megírását és a hozzá kapcsolódó kutatómunkát szívügyüknek tekintették. Azzal a felvetés inspirálta őket, hogy miért éppen a dán gyerekek ( és persze felnőttek) a világ legboldogabb emberei? A megszülető kiadvány először magánkiadás formájában jelent meg, és a világ minden részén hálásan fogadták. Sorra érkeztek a visszajelzések, hogy nem csak szülők, hanem oktatási intézmények is, egyetemi oktatók is alkalmazzák az immáron dán módszerként nyilvántartott oktatási formát. Lassan mozgalommá nőtte ki magát a kezdeményezés. A könyvet átdolgozták, és egy nagyobb kiadó gondozására bízva adták ki, s ennek magyarra fordított változatát olvashatjuk immáron mi is.
De mi is ez a dán módszer?
A könyv hét fejezeten keresztül mutatja be nekünk ezt a másféle oktatási rendszert.
Először arra hívja fel a figyelmet, hogy milyen berögződéseink vannak. Ennek alapjait az a kulturális környezet adja, hol élünk. A norvégok mínusz húsz fokban is kint altatják a kisbabákat, Olaszországban a gyerekek este kilenckor vacsoráznak, sokszor éjfélig is fent szaladgálnak. A szerző azt javasolja, hogy vegyünk le ezt a kulturális szemüvegünket, és nézzünk kicsit így a világra! Kéri, hogy tekintsünk más szemmel gyermekeinkre.
„Néha elfeledkezünk arról, hogy a gyereknevelés, akárcsak a szeretet tetteken alapul. Erőfeszítést és munkát igényel, hogy pozitív eredményeket hozzon Ahhoz, hogy jó szülők lehessünk, hihetetlen mennyiségű önismeretre van szükségünk!”
A következő fejezet a játék fontosságára hívja fel a figyelmünket. Itt a lehető legegyszerűbb játékokra, és az együtt töltött időre gondol a szerző. Adjunk szabadságot és teret a játéknak, mert csak ebben képes fejlődni és tanulni a gyerek. A játékban megküzdési stratégiákat tanul a gyerek, ezért elengedhetetlen például a fára mászás, ahol a gyerek folyamatosan mérlegel, hogy mit bír és vállal be. A fejezet végén rövid, pontokba szedett tanácsokat kapunk a játékkal kapcsolatban.
A második fejezet fő témája a hitelesség, mely elengedhetetlen velejárója minden nevelési folyamatnak. Itt kitér a mesék tejszínhabos mázának hibájára, és kontrasztként Andersent hozza fel. A fejezet végén itt is szemelvényezett tanácsokat kapunk a hitelességgel kapcsolatban.
Az átkeretezés (egyik kedvenc témám) a harmadik rész témája. Ha esetleg valaki nem tudná, itt az optimizmus, pesszimizmus – a valóság megjelenése és észlelése bennünk – témával foglalkozunk. A fejezet a tanácsokkal zárul.
Akárcsak a negyedik egységben, ahol az empátia kerül górcső alá.
Majd áttér a hatalmi harcokra a könyv, és az ultimátumok elkerülésére buzdít. Tanácsként olyan dolgokat kaphatunk, mint: ne felejtsük elválasztani a gyerekeket a viselkedésüktől, ne hibáztassuk őket, ne feledjük az életkorukat és hasonlók.
A hatodik fejezet az együttlét és hygge-re tereli a szót. Azt gondolom, hogy ez az a hívószó, a manapság rendkívül népszerű. A Hygge kifejezés,amely a könyv népszerűségét okozhatja. Nem mintha rossz dolgokra hívná fel a figyelmünket a kiadvány, csak épp ezek a dán módszerként bemutatott jellemzők más nevelési módszereknél is megtalálhatóak. Legeklatánsabb példaként a waldorf nevelést hoznám fel. Rudolf Steiner valami egész hasonló módon fordult a gyermek felé.
A kötetet egy utószó zárja, melyben Vekerdy Tamás magunkra vonatkoztatva teszi fel kérdését, „És mi van velünk? ” Itt a magyar oktatási rendszernek a jellegét kutatja. Mivel a szerzők a dán oktatást saját, amerikai oktatási rendszerükkel vetik össze, így a kérdés kicsit úgy hangzik, hogy mi magyarok, akkor melyik utat -a dán vagy az amerikai versenyszelleműt- választjuk.
„Kedves anyák! Kedves apák! Kedves tanítók! De jó volna, ha nem aggódnátok amiatt, hogy mások mit gondolnak rólatok, gyereketekről és osztályotokról, hanem sokkal bensőségesebben foglalkoznátok velük! ….” (Vekerdy Tamás)
