Levelek ​Skye szigetéről 222 csillagozás

Jessica Brockmole: Levelek Skye szigetéről

1940. ​június 17.
Ó, Margaret!
…Neked nincsenek titkaid előttem, de én mindig elzárva tartottam előled életem egy részét. Azt a részét, amely kaparni kezdte a falat, amikor ez az újabb háború elkezdődött, azt a részét, amely üvöltve akar kitörni most, azon a napon, amikor elrohantál tőlem, hogy találkozz a te katonáddal.
El kellett volna mondanom neked, meg kellett volna tanítanom neked, hogyan acélozd meg a szívedet. Meg kellett volna tanítanom neked, hogy egy levél nem mindig csak egy levél. A papírra írt szavak átitathatják a lelket. Bárcsak tudtad volna!
Anya

Elspeth mindig azt mondta a lányának: életem első kötete kifutott nyomtatásból. Ám amikor bombasorozat éri Edinburgh-t, és Margaret megtalálja anyját a hálószobában egy halom megsárgult levéllel az ölében, a múltra, melyet Elspeth oly gondosan titkolt, hirtelen fény vetül. A következő napon… (tovább)

Eredeti mű: Jessica Brockmole: Letters from Skye

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Cor Leonis, Budapest, 2014
238 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789638973269 · Fordította: Bozai Ágota

Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

David Graham · Elspeth Dunn

Helyszínek népszerűség szerint

Skócia


Kedvencelte 53

Most olvassa 6

Várólistára tette 192

Kívánságlistára tette 173

Kölcsönkérné 8


Kiemelt értékelések

>!
Mrs_Curran_Lennart P
Jessica Brockmole: Levelek Skye szigetéről

Még soha nem olvastam ilyen könyvet. Csupa levél. Két idősíkban íródik – az 1910-es évek és 1940. Elspeth és David levelezéséből egy különleges szerelmi történet bontakozik ki.
Az utószóban az írónő megemlíti, hogy maga Skye-szigete ihlette a történetet. Amikor ott nyaralt, elképzelte, milyen lehet itt a világ végén levelet kapni. Bár nem fest túl romantikus képet a szigetről (eső, dombok, birkák, sehol egy fa), mégis kedvet csinál hozzá, hogy elugorjunk oda. Nyugodtan olvassátok, HEA a vége.

5 hozzászólás
>!
gabiica P
Jessica Brockmole: Levelek Skye szigetéről

Nem igazán olvastam még ehhez hasonló, teljesen levelekből álló történetet. Lenyűgözött. Tökéletesen kirajzolódtak előttem az események, még akkor is, ha csupán egymásnak írt levelekből ismerhettem meg azokat.
Csodaszép történet volt, egyszerűen nem tudtam letenni, annyira magával ragadott. Gyönyörűen volt felépítve az egész történet, levelezésük magába szippantja az olvasót. Együtt izgultam Elspeth-el, mikor spoiler, együtt szenvedtem velük a távolság miatt. Imádtam.
A csavar számomra egyértelmű volt, éreztem, hogy spoiler
Csodálatos volt.

>!
Csoszi P
Jessica Brockmole: Levelek Skye szigetéről

Már régóta várólistás volt a könyv, és nagyon örülök, hogy végre lehetőségem adódott elolvasni. Az eleje nekem kicsit unalmas volt, érdektelen, és nem gondoltam volna, hogy a végére ennyire tetszeni fog. Ami különlegessé teszi a könyvet az a műfaja. A főszereplők életét, érzéseit, gondolatait az egymásnak írott leveleikből ismerhetjük meg. Kicsit olyan volt, mintha levéltitkot sértettem volna, de ennek ellenére nagyon vártam Elspeth és David újabb és újabb levelét. A befejezés egyszerűen szívszorító, és gyönyörű.

>!
Cor Leonis, Budapest, 2014
238 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789638973269 · Fordította: Bozai Ágota
1 hozzászólás
>!
szadrienn P
Jessica Brockmole: Levelek Skye szigetéről

Levelezni márpedig muszáj! Hiszen olyan jó boldog izgalommal várni a választ. És ha megvan a közös hullámhossz, a válaszban ott lesz a meghittség, a simogatás, a nevetés, ami messzire űzi a magány nyavalyáját. Két ember elzárt, titkos világa ez, és kicsit zavarba is jöttem, amikor Elspeth és David egymáshoz írt soraiba illetéktelenül beletekintettem. Közöttük az óceán, ami elválasztja Amerikát a vad, misztikus skót szigettől, és egy férj, aki éppoly megkerülhetetlen. Sőt, még két világháború is beárnyékolja a női szereplők egymást követő generációinak sorsát.
Amit nagyon szerettem, az a kezdeti levelek ismerkedő, csipkelődő, kedves humorral átitatott hangulata, és persze a szélfútta Skócia, apró, tündéri lényeket idéző balzsamos éjszakákkal, és a mindent beborító birkanyájjal.
Aztán főhőseink egymásra találtak, és a több tengernyi túlcsorduló érzelem állandó jelenléte kicsit csökkentette a lelkesedésemet, és feszegette a határaimat. Ez nem az én világom, határozottan nem, de azért a végére érve… csak elérzékenyültem.
A romantikus irodalom kedvelői nagyon fogják szeretni ezt a könyvet, a levélregény műfajára áhítozó, az elsöprő szerelmi történeteknek viszont makacsul ellenálló olvasótábor ízléséhez azonban inkább a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság fog közelebb állni.

>!
Tóth_Orsolya_3 P
Jessica Brockmole: Levelek Skye szigetéről

„…négy és fél éve, attól a naptól fogva, amikor egy merész amerikaitól levelet hozott a postás, már nem vagyok magányos.”

Elkezdtem és nem tudtam letenni. És még mindig pityergek…
Ez egy csodaszép és végtelenül megható történet. Azt hiszem, keveseknek adatik meg az a mély és önzetlen szerelem, szeretet, amit Elspeth és David átélhetett.
Legbecsebb, legféltettebb könyveim között fogom tartani történetüket. Örök szerelem lett!

6 hozzászólás
>!
Orsi_olvas
Jessica Brockmole: Levelek Skye szigetéről

Ez egy fantasztikus könyv!
Korábban már olvastam levélregényeket, de ez mind közül kiemelkedik. Két idősíkban játszódik a történet, és főként Skócia zord tájain járunk, de eljutunk Londonba, Párizsba, Amerikába, megérint minket a háború szele, nem is egyszer. Bár az anya-lánya kapcsolatot is érinti a regény, alapvetően ez egy évtizedeken átívelő szerelmi történet.
Különösen kedves lett számomra, mert sok szép saját emléket idéztem fel közben. Talán van bennem valami múlt századi (vagy inkább múlt ezredi?) de meglehetősen sokat leveleztem, igaz már elektronikus úton. A férjemmel megismerkedésünkkor sokáig magázódtunk, és rengeteget írtunk egymásnak: „Kedves István…! – Kedves Orsi…! Így nagyon meghatódtam "Sue” és David levelezését olvasva.
Mostanában különösen érzelmes időszakomat élem spoiler, és a könyv utolsó 20 oldalát olvasva végig folytak a könnyeim. Gyönyörű befejezése volt egy gyönyörű történetnek. Örülök, hogy elolvastam, jó szívvel ajánlom mindenkinek!

7 hozzászólás
>!
WindStorm P
Jessica Brockmole: Levelek Skye szigetéről

(…) Meg kellett volna tanítanom neked, hogy egy levél nem mindig csak egy levél. A papírra írt szavak átitathatják a lelket.

Első levélregény olvasásom. És elsőnek bizony tökéletes!
Az írónő két idősíkban, két történetet mesél el nekünk, ami a végén eggyé válik. Nem is akárhogy.
Az egyik szemszög, a híres írónő, Elspeth története, ami az 1910-es, a másik szemszög pedig Margaret-é, a lányáé 1940-es évekbe repít vissza minket.
Mindkettő kor tele van reménnyel, félelemmel, aggodalommal és csupa vággyal. Mély érzésekkel, s igaz szerelemmel. De vajon a háború alatt kitart ez a tiszta szerelem? Vagy megtörik a nehéz súly és kiláthatatlanság alatt?
Igen, Jessica úgy formálja a történéseket, hogy elbizonytalanodj fél úton, viszont az utolsó pár oldalon összeszedheted a darabkákat, s kész is lesz a boldogság felirattal ellátott kirakó.
A levelek olvasása közben rengeteg érzelem futott át bennem, együtt izgultam az első találozásnál, majd szomorú voltam a búcsú ideje alatt, illetve jó pár könnycseppet elmorzsoltam szeretett hőseinkért.
Csodálatos és megindító regény, főleg a múlhatatlan szerelemről, élni akarásról és hosszú várakozásról.
Gyönyörű! ♥

Az emlékek teljesen helyénvalók, kapaszkodhatunk beléjük, de az új emlékek segítenek abban, hogy továbblépjünk.

>!
Cor Leonis, Budapest, 2014
238 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789638973269 · Fordította: Bozai Ágota
7 hozzászólás
>!
B_Tünde P
Jessica Brockmole: Levelek Skye szigetéről

Nem okozott nagy meglepetést a könyv, nagyjából erre számítottam: egy kedves, romantikus történetet, a háttérben pedig, mivel két idősíkon futnak az események, a két világháború. Az, hogy a két világháború ad keretet a történetnek, szinte előre borítékolta azt, hogy nem maradunk tragikus esemény nélkül, ez elég kiszámítható volt, nem úgy mint az utolsó csavar, amire viszont egyáltalán nem számítottam. Nem magával a meglepetéssel volt a gond, hanem azzal, hogy maga az esemény nem illeszkedik a háborús környezetbe, és így, ebben a formában elképzelhetetlen. Szóval nem az volt a gond hogy meglepett, hanem az, hogy nagyon mesterkéltnek tűnt, szerintem szerencsésebb lett volna a kevesebb néha több elvet követni, és ezt a részt egyszerűen kihagyni. spoiler Ami viszont kiderül regényből, az az, hogy levelezni jó. Levelet írni és levelet kapni is, még akkor is ha hetekig utazik egy levél, és bizonytalan a célba érkezés. De háború van, és csak egy saját kézzel írott levél hitetheti el a címzettel, hogy a feladó él, és a körülményekhez képest jól van.
Ebben a kategóriában a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság nekem sokkal jobban tetszett.

>!
Valeria729 P
Jessica Brockmole: Levelek Skye szigetéről

Gyönyörű történet magányról elvágyódásról, reményről, a szavak erejéről…

1 hozzászólás
>!
tündérrózsa P
Jessica Brockmole: Levelek Skye szigetéről

Be kell vallanom valamit: rég sírtam annyit könyvön, mint most ezen. Nem is nagyon tudom, hogy fogom szavakba önteni, mit érzek. Nehéz témájú történet, de olyan lehengerlő módon megírva, hogy az ember képtelen letenni. Kevés levélregényt olvastam eddig, de azt hiszem, „fekszik nekem” ez a stílus. Sajnos a kézzel írt levelek kimentek a divatból, pedig van egy sajátos varázsa, és itt is megalapozta a romantikus hangulatot.
Szerencsére egyik világháborút sem kellett megélnem, de mostanában egyre több olyan könyv kerül a kezembe, aminek a cselekménye vagy az egyik, vagy a másik idején játszódik. itt viszont mindkettő érintve van. Szépen bontakozik ki, és ér egymásba a két idősík, miközben magával ragad Elspeth és David édes-bús története. Volt egy elképzelésem a végét illetően, ami egész olvasás közben hullámzott, hol pozitív, hol negatív irányba erősödve. Habár némely történés szinte egyértelmű volt, mégis végig fent tudta tartani az érdeklődésem, egy percig sem unatkoztam. Én nem éreztem túlzottan ömlengősnek, nekem ez most pont jó volt.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Sippancs P

(…) Meg kellett volna tanítanom neked, hogy egy levél nem mindig csak egy levél. A papírra írt szavak átitathatják a lelket.

17. oldal

8 hozzászólás
>!
Tara_ I

Az anyáknak nem illik arra vágyni, hogy egy kis időt a gyerekeik nélkül tölthessenek. Elvárják tőlük, hogy teljesen önzetlenek legyenek. Egy jó anya soha nem eheti meg az utolsó szelet süteményt.

4 hozzászólás
>!
szadrienn P

Nem igazán tudtam mit mondani. A szavaink is olyan… furcsák voltak. Olyan banálisak. Bevallom, alig vártam, hogy visszaülhessek a levélpapír mellé, és elmondjam, hogyan érzek.

1 hozzászólás
>!
K_A_Hikari P

Az emlékek teljesen helyénvalók, kapaszkodhatunk beléjük, de az új emlékek segítenek abban, hogy továbblépjünk

109. oldal

>!
theodora

Az én szigetem Skócia északnyugati partjai mentén van. Vad, pogány, nagyon zöld; olyan gyönyörű, hogy nem tudnám elképzelni az életet máshol.

9. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Skócia
>!
szadrienn P

Az éjszaka olyan dús volt, olyan friss, olyan balzsamos, olyan skót, amitől az ember megérti, miért van az, hogy bizonyos népek még mindig hisznek a szellemekben és az apró, tündéri lényekben.

>!
K_A_Hikari P

Nem hihetsz el semmit, amit háborús időkben ígérnek. Az érzelmek ilyenkor olyan reppenők, olyan múlandók, mint a csendes éjszaka.

31. oldal

Kapcsolódó szócikkek: háború
>!
Klári_Filutás

Gondolkodni jó. Ez különbözteti meg az embert a csótánytól.

32. oldal

>!
Sippancs P

Komolyan azt hiszed, hogy bármit bizonyítanod kell előttem? Azt hiszed, tenned kell még valamit, hogy folyamatosan velem lehess? Csak ennyit kérek. Hogy legyél nekem.

88. oldal

>!
shadowhunter1975 P

Langham Hotel, London – 1915. november 29.

(…) Ma vásárolni voltam. Davey, miért nem mondtad nekem, hogy itt ennyi könyv van? Séta közben befordultam egy sarkon, és hirtelen egy egész utcányi könyvesbolt tárult a szemem elé. (…)
(…) A legmulatságosabb dolog: az egyik könyvesboltban a saját könyveimet láttam kitéve! Talán látszott rajtam a csodálkozás, mert alig vettem kézbe a Hullámok mossák Peinchorran partjait kötetét, amikor egy finomkodó eladó odalépett hozzám, és elég komolykodóan azt mondta: „Finom versek. A szerző a skót felföldön él. Nagyon jól érzékelhető bennük a vidék népességének számos babonája és szinte primitiv életstílusa.” Megfontoltan bólintottam, aztán a pulthoz vittem a könyvet, és az előzéklapon, nagyon jól kivehetően aláírtam: „Elspeth Dunn”. Aztán visszaadtam a kötetet a döbbent eladónőnek, és – remélem – könnyedén azt mondtam: „Valóban vademberek vagyunk, de nem minden esetben faljuk fel gyermekeinket.”

101. oldal (Cor Leonis, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Elspeth Dunn · könyv · könyvesbolt
2 hozzászólás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Gárdos Péter: Hajnali láz
Diana Gabaldon: Szitakötő borostyánban
Monica McCarty: A Szent
Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
Jojo Moyes: Akit elhagytál
Elisabeth Gifford: A tenger háza
Fábián Janka: Emma szerelme
Mika Waltari: Az ország titka
Tomcsik Nóra: Az elveszett ifjúság
Alessandro Manzoni: A jegyesek