LSD 75% 27 csillagozás

Nem tudom, hogyan értékeljem a könyvet. Nem regényről van szó ugyanis, hanem egy visszaemlékezésről, néhány nap dokumentálásáról, az író saját emlékei szerint. Létezett egy „neo american church” nevű hippi közösség (vallás?) Amerikában, őket „látogatja” meg az író, ahol beavatásban részesül, egy LSD trip keretében. Mivel a szerző nem tud ellazulni, és nincs meg benne a kellő bizalom sem ezen emberek iránt, az „utazás” során negatív élményeket él át. Ennek hatására otthagyja ezt az „intézményt”, de élményéről e rövid könyvvel emlékezik meg.

A történetet ezzel leírtam, de szerintem nem követtem el spoilert, mivel a könyv lényegi része nem a cselekmény, hanem a „drogos élmény”, minél hitelesebb leírása lehetett. Azért nehéz értékelni, mivel mondhatni nincs történet, ez nem regény, hanem egy élmény leírása, és úgy érzem, hogy az író próbálta úgy dokumentálni, hogy visszaadja úgy, ahogy emlékezete szerint történt (a leírás alapján valószínűleg első, és egyben utolsó élményét).
Úgy gondolom viszonylagosan hiteles lehet a leírás, nem hiszem, hogy sokat tett hozzá, vagy vett el belőle. Nem ítéli el (különösképpen) se a hippi közösséget, se a drogozást, de leírja, hogy neki ez az élmény nem jött be, ezáltal egyfajta kritikát fogalmaz meg a használat ellen. A szert transzcendens élmények elérése okán fogyasztják, az író át is él egyfajta megtapasztalást, de se a közösség szellemi színvonala, se a saját élménye nem győzte meg arról, hogy ezt az utat kellene járnia, sem neki, sem másnak.

Félelmetes, borzongató, nyomasztó.
A szerzőnek olyan elevenen, részletgazdagon sikerült visszaadnia az átélt élményeket, hogy teljesen részesévé váltam a látomásainak, hallucinációinak.
Szűrnyű volt: a révület, a paranoid, szkizoid tünetek.
Mégis „jó volt”. Megadta kíváncsiságomra a választ: mit élnek át az LSD-t használók?
De a válasz nyitott maradt, itt motoszkál…EZÉRT?

Rövid, tömör, lecsupaszított leírása annak, amit a szer kiválthat az emberből. lidérces álom. azt hiszem, a legtöbb fiatalnak a kezébe kellene adni, hogy így lássák, amit talán elképzelni sem tudnak.

Nem is rossz kis könyv. Nem regény hanem egy visszaemlékezés, egy leírása egy bad tripnek.

Ez ilyen.

spoiler

Nem éppen „teljesen hiteles” írás – vagy az író nem volt jó környezetben és/vagy hangulatban ill. nagy dózist vett be (tapasztalatlanként*). Emiatt is amikor -20 éve!?- olvastam, nem éreztem annyira jónak. Emlékeim szerint inkább „elrettentő” az írás és mintha az író túl sokat küzdene a szer ellen ami nem jó ötlet ;)
* Referenciának ajánlom Albert Hofmann első élményét, aki ugye felfedezte a szert és nem semmi (sőt, elképesztő) adaggal indult neki első trippjének – pl. a híres biciklizése és ebből lett a „biciklis Hoffman” bélyeg (=LSD-d „lapocska”, trip, stb. : )
„Hiábavalónak tűnt az akaratom minden igyekezete arra, hogy megállítsam a külvilág széthullását és énem feloldódását. Egy démon hatolt belém, és átvette a hatalmat a testem, az érzékeim és a lelkem fölött… Az anyag, amivel kísérletezni akartam, végül legyőzött… Lassan visszatértem a kényelmetlenül idegenszerű világból… Innentől valójában elkezdtem élvezni a – csukott szemem mögött tovább tartó – színek és formák hallatlan játékát.” Albert Hofmann 1943. április 19-én, az első tudatosan elvégzett LSD-kísérletről
https://moly.hu/konyvek/albert-hofmann-lsd
– vicces hogy „lent” a cím alapján (!) ajánlott könyvek között pont ez nem szerepel!!! XD
& Albert H. 102 évig élt! 8)

megj.: Szerencsére nekem kb. csak pozitív élményeim voltak LSD-vel. Ill. egyszer volt bad trip, az is egy hirtelen lelki leterhelés miatt (a szert már előtte bevettem : ) – nem szabad nekiindulni instabilan! Fontos hogy ott is baráti kör ki tudott belőle hozni – ezért is írom hogy mi számít…
Nem ilyen áron, ki lehet próbálni „biztonságosan” (tény hogy -ritkán- lehet pszichózis, főleg ha vki „nem stabil”: akkoriban nagy ismerősi körben sok-sok „party” egyszer sikerült nagyon rosszul egy srácnak de kiderült, a háttérben pszichés probléma, betegség állt)! Az érdekes hogy skizofrénekkel kifejezetten jól sikerült kísérletek történtek. Ugyanígy segít pl. a halál megértésében – végső stádiumban szenvedő betegeknek egyfajta megértés, nyugalmat adott! (Ezeknek mind van irodalma, kutatási dokumentumai nem csak vmi „hír” alapján írom.)

Nagyon egyszerűen leírt utazás.
Kicsit többre számítottam, már csak borító alapján is. Az nagyon egyedi.
A történet maga, az élménybeszámoló….nem sok plusz dobott. Pár leírás csodásan volt megfogalmazva, és meg is dolgoztatta a vizuális ingerem. De lényegében ez egy rosszul sikerült utazás volt, pár vicces résszel, néhány szörnyű élménnyel, és magasztos csodák megtapasztalásával.
Nem mondható rossznak ez, félre értés ne essék, tanulságos és érdekes valamilyen szinten, de egy csillagot le kellett vonnom az egyszerűsége miatt.

Egyszerre rémisztő és vicces volt. Nem tudtam, hülye a csávó, vagy bátor, vagy mindkettő. Vagy hogy ettől kedvet kapunk majd a cucchoz, vagy elmegy a kedvünk? Azon is irtóra mulattam, ahogy a kispolgár újságíró a hippitanyát leírja. Engem nagyon szórakoztatott.

Én személy szerint nagyon szeretem a kábítószereket középpontba helyező írásokat. Kielégítően elvontak számomra. Elég régen olvastam már, többször is, és mindig egy lélegzetvételre, pillanatok alatt kiperegtek a lapjai az ujjam közül.

Why beszélsz half angolul? :D nem igazán értettem, hogy miért volt pár mondat angolul, úgy, hogy utána ott a magyar fordítás (nem indokolt esetekben voltak angol mondatok). Rövid, tömör gyorsan kiolvasható. Viszont kb.a feléig szinte semmi nem történik, annak ellenére, hogy ilyen rövid én félretettem, mert nem keltette fel igazán az érdeklődésemet. Végül kiderült, hogy csak pár oldalt kellett volna kibírnom, hogy beinduljanak a fogaskerekek :D akkor már egész jó volt, megpróbálta átadni, hogy milyen érzés lehet ennek a drognak a hatása alatt lenni. Nem igazán tipikus regény, de egynek szerintem elmegy. (Az én példányom kissé hibás, pár oldal elmosódott betűkkel van kinyomtatva, megijedtem egy pillanatra tőle, hogy most akkor én is hallucinálok vagy mi? :D )

Mivel fel akarom kicsit turbózni a blogot, rövidebb könyvek elolvasására álltam rá. Ez a példány konkrétan 156 rövidke oldal, gyorsan végigpörgethető. De megérte. Azt hiszem …

http://feelthebook.booknorton.com/2011/11/jerzy-s-sito-…