Egész ​héten esni fog? 13 csillagozás

Jerzy Broszkiewicz: Egész héten esni fog? Jerzy Broszkiewicz: Egész héten esni fog?

Mit csinálhat öt nyaraló gyerek, ha már a vakáció első napján vigasztalanul esik az eső? Ráadásul a házban halálos csöndnek kell lennie, mert az apuka az emeleten tudományos munkáját írja. Ugye elég kilátástalan a helyzet? No, azért a könyv hősei nem esnek kétségbe, hiszen ott van kéznél Pacalka, aki napokig nem szól ugyan egy szót sem, ötleteivel mégis megmenti a társaságot a halálos unalomtól. Sőt! A helyzet egyre izgalmasabbá válik! A rendőrség is közbelép! Persze végül azért minden jóra fordul, és vasárnapra a nap is kisüt.

Eredeti cím: Długi deszczowy tydzień

Eredeti megjelenés éve: 1966

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Móra, Budapest, 1974
346 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631102076 · Fordította: Varsányi István · Illusztrálta: Zsoldos Vera
>!
Móra, Budapest, 1971
346 oldal · ISBN: 9631102076 · Fordította: Varsányi István

Kedvencelte 1

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

ppeva P>!
Jerzy Broszkiewicz: Egész héten esni fog?

Az elmúlt hét olvasmányai után szándékosan választottam egy könnyed kis ifjúsági könyvet. Jó volt boldog, családban és békében élő gyerekekről olvasni… :)
Valahogy kimaradt eddig a sorból, és nem olvastam. Örömmel fedeztem fel, hogy Varsányi tanár úr fordította, aki az első lengyel nyelvkönyvemet írta, és akihez egy évig jártam nyelvtanfolyamra.
Rögtön az elején megdöbbentem viszont: a fordítás legrosszabb hagyományainak megfelelően Varsányi tanár úr lefordította a keresztneveket! Sőt, itt-ott a vezetékneveket is. Annyira idegesítő volt számomra, hogy minden Katalinnál, Jánoskánál, Andorkánál, Zsófikánál újra felhördültem. Aztán a végén, mikor bemutatkozik „Vidám főhadnagy” a rendőrségtől, akkor tényleg dühített: miért nem lehetett meghagyni őt Wesoły főhadnagynak? Semmi jelentősége nem volt a neve jelentésének. De ha lett volna, meg lehet csillagozni, és lábjegyzetelni. Gondolom, ő se örült volna, ha lengyelül Stefan z Warszaniu néven emlegetik, pláne írják.
A becenevek fordítása más, ott nincs gond a lefordítással, lehet valaki Pacalka vagy Borsó.
A fordítás egyébként vicces, mert „áthallatszik” belőle a lengyel szöveg.
Maga a történet aranyos, öt gyerek + elfoglalt, szórakozott szülőpár egy nyaralóban, és egész héten zuhog az eső. Nyomozósdist játszanak, ami a végén komolyra fordul. Jó, nem kell izgulni, annyira komolyra nem, de mégsem csupán játék volt az egész.
Békebeli hangulata van, nincs számítógép, mobiltelefon, tévé, a gyerekek egész nap lótnak-futnak, még rossz időben is! A fiúk-lányok epekedve bámulják egymást, a fiúk esetlenül udvarolnak… És konyhaszolgálat van, naponta be kell menni valakinek a 2 km-re lévő postára az újságokért – gyalog! –, meg legkésőbb este 10-kor takarodó van (12-14 éveseknek is!). Ó, boldog hetvenes évek! :)

2 hozzászólás
mohapapa I>!
Jerzy Broszkiewicz: Egész héten esni fog?

Csak a szokásos: óbudai Könyvmegálló, ezúttal a Csobánka téren, Békásmegyeren. (Ha keresed, a rendelőintézet mellett van, a kultúrral szemben.) Ez is egy olyan könyv volt, ami kiskamasz koromban többször volt a kezemben, de soha nem olvastam.

Manapság érzek valami nosztalgiát az akkori könyvekkel szemben, bár a nosztalgia nem befolyásolja a minőség értékítéletét nálam. Többször csalódottan tettem le a nosztalgia-alapokat.

Persze, nyugisabb, biztonságosabb, kiszámíthatóbb világ volt a akkor. Gyerekként sem váltam a szüleim foglyává a gonosz világ miatt. Nem csupán azért nem, mert anyukám nagyon korán meghalt, Apunak meg dolgoznia kellett, így kulcsosgyerekként jöttem-mentem Óbudán, nagyfokú önellátásra kényszerülve, boldogan. Azért sem voltam lakásba zárva és hozzájuk láncolva, mert akkoriban ez nem volt divat. Sem az ezer különóra, sem az, hogy a gyerekek a szülőkkel mennek mindenhová, azok hozzák.viszik őket. Reggel egyedül keltünk, egyedül kellett bepakolnunk a táskát, nem ültek mellettünk a tanulásnál sem, talán csak elsőben. Ahogy suli után is mentünk bolyongani a telepen Isten hírével, hogy aztán hatra, hétre, nyolcra (ahogy növekedtünk) otthon legyünk, miközben az őseinknek fogalma sem volt arról, merre járunk, hol vagyunk, mit csinálunk, kivel vagyunk. Horror, mi?

Szerettem gyerek és kamasz lenni. Sok cimborám volt és mindig akadt egy lány, akit szerethettem. És még Pipi barátom is bőven élt akkor, együtt jártunk könyvtárba, meg mindenhová, most meg már nyolc éve halott.

Hogy ne lenne hát nosztalgiám?

*

Újabb teszt következik. Ezúttal nem egy azerbajdzsáni író nevét kell kimondanod egy olvasás után, hanem mondj három, lengyel ifjúság írót! Nekem egy író jutott eszembe és egy másiktól egy könyvcím: Adam Bahdaj az író, a könyv pedig, amit nem Bahdaj írt a Kardvirág és oroszlán. Aminek a szerzője Aleksander Minkowski. Természetesen mindkettejüket az egyköri Delfin-sorozat által volt szerencsém megismerni. Bahdaj jobban tetszett. Főleg A fekete sombrero. De nem volt rossz Az elcserélt kalap és A fekete esernyő sem.

Ámde itt meg is áll a tudományom a lengyel ifjúsági szerzőket illetőn. Pedig állítólag ők, a lengyelek a legjobb haverjaink, nekünk, magyaroknak. Egyéb lexikális fekete lyukaimba bele sem merek gondolni a lengyeleket illetőn. Ha már lengyel, s ha ifjúsági, akkor Lolka és Bolka, illetve a Varázsceruza. Mindent visz mindkettő. Ugyebár. De akiről az ember fia ennyire keveset tud, az nem legjobb haver, sokkal inkább ivócimbora.

AKKOR EZ MICSODA? MŰFAJILAG TÉBLÁBOLJUNK!
Nincs kétség, ifjúsági regény. Nem csupán azért, mert a főszereplője öt gyerek, hanem azért mert a főszereplője öt gyerek, és az ő nyaralásukról szól ez a krimi. Mi? (Mimikri? :-D ) Mert azért krimi is. Egy másik könyvnél, A kis detektívek értékelésében kifejtettem, miért nem szeretem, ha gyerekek nyomoznak felnőtt ügyben, és példákat is hoztam, amikor ezt nem sikerült összehozni.

Vagyis egy honunkban ismeretlen, lengyel ifjúsági szerző számomra eleve kudarcra ítélt regényét tartottam a kezemben. Kornyultam lefelé.

De aztán olvastam emelkedő érdeklődési görbével, harsány röhögéssel, és a végére igen elégedetten. Figyelj csak például erre az idézetre!

Nem is idézem, itt. Ha érdekel, gyere át, kérlek, a blogoldalamra a bejegyzés eredeti helyére, ott még képek is vannak!
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2021/03/13/jerzy_broszk…

A könyv humora végig ilyesféle és sűrűn előfordul, hogy ilyesféle. Ez egyértelműen nyerőre hajlítja a figurát.

Na, kezdjük az elején, mert kezd szétcsúszni, amit itt el akarok dadogni.

A történet önmagban nem túl cizellált. Öt kamasz, két lány, három fiú, különböző tizenéves életkorban nyaral valahol. Nem egyedül, hanem az egyikük szüleinek a felügyelete mellett. Az ifjak, bár folyamatos a csipkelődés, kedvelik egymást. Mi több, van, vannak, akik szerelmesek a másikba. Alakul.

Katalin, aki Albert (mert olyan kis okos, akár Einstein), Ika (az ő szülei a rájuk felügyelő házaspár), Borsó (szemet vetett Ikára, de csak finoman), Vladi (ő legidősebb, vigyázó szemét, ha kell, ha nem, Alberten tartja, aki bizony sűrűn visszanéz rá) és Pacalka (a legfiatalabb, enyhén szólva nem szószátyár, jobbára egy szótagos fonémákkal beszélgető, okos és igen kézügyes fiatalember).

Esik az eső, az ifjak unatkoznak. Felmerül ez meg az tevékenységnek, de valahogy egyikre sem harapnak rá. Egyikük olvas egy újságcikket, hogy „cinikus rablók” műkincseket rabolnak országszerte. Elindul az agyuk, pláne amikor kinéznek az ablakon, és a ház közelében ott áll egy kis kápolna. Összenéznek, jönnek az ötletek, hogyan lehetne idecsalni a cinikus rablókat, és csapdát állítani nekik. S lőn. S jönnek is bőven, akik érdeklődnek a kápolna kincsei iránt. Mert krimi, ezért ezen a csapáson udvariasságból nem megyek tovább.

De Broszkiewicz dicséretére mondom: olyan tökéletesen egyensúlyoz egész végig az ifjúsági regény és a krimi műfaja között, hogy ezért virtuálisan máris vállon veregetem. Az egyensúly jelen esetben azt jelenti, hogy mindvégig megmarad a regény ifjúságinak, soha nem csusszan át felnőtt krimibe. Nagyon ízlésesen az ifjak nem mennek át rendőrbe, Supermanbe, az illetőségi területük megmarad abban, gyerekek, kamaszok, akik okosak és találékonyak, meg logikusak, ezért hozzájárulnak a végkifejlethez.

S közben mindenki csuda jól szórakozik.

CSAK SEMMI DIDAKTIKA, KÉREM!
A szereplőknek jellemük van. De azért ez egy játékos regény, nem a Twist Olivér, nem kell a Pantone-skála egészére számítani amikor a szereplők lelkivilágának a lefestést firtatjuk. De semmiképpen sem két árnyalatos szürke, bárkiről is legyen szó. Ezzel együtt van, aki jobban megformázott alak lett. Pacalka és Albert (aki Katalin) például zseniálisan megalkotott figura.

Broszkiewicz igen szerencsésen, nagyon ügyesen elkerüli a coclista ifjúsági és bármilyen irodalomra leselkedő veszélyt: a dogmatikusságot és a didaktikus propagandát. Amely jó esetben megmosolyogtató, rosszabb esetben viszolyogtató és idegesítő.

Meglepő fordulattal ebben a regényben semmi sincsen, ami arra a rendszerre utalna, amelyben íródott.

Ez azért meglepő, mert a szerző munkássága döntő része a komcsi érában zajlott. Ráadásul igen sokszínű, gazdag munkássága volt az úriembernek. Írt regényeket, ifjúsági műveket, sci-fit, színdarabokat, tévéfilmeket, zenével kapcsolatos cikkeket, tanulmányokat (mert alapvetően zenész volt ám). Tizenkilenc nyelvre fordították le a műveit, és színdarabjait egész Európában, az USA-ban, Mexikóban és Új-Zélandon is bemutatták. A regényeit pedig több mint egymillió példányban adták el. Kapott mindenféle lengyel állami díjakat is. Szóval aktív alkotó és foglalkoztatott művész volt. Ennek hátterén még meglepőbb, hogy az Egész héten esni fog? tökéletesen minden mentes ideológiai szempontból.

Van azonban valami, ami még ennél is sokkal fontosabb! Említettem, hogy a…

A folytatásért újra hívlak a blogoldalamra. Szerintem van egy-két használható gondolat az értékelés további szakaszában is. Például az, hogy…
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2021/03/13/jerzy_broszk…

nyirog>!
Jerzy Broszkiewicz: Egész héten esni fog?

Ó, hát egyik kedvenc könyvem volt tizenévesként. Ha jól emlékszem 10 és 16 éves korom között talán 3x is elolvastam annyira tetszett. Aztán most majdnem 20 év kihagyás után ismét. És még mindig tetszik! Nem is gondolnám, hogy egy 1960-as években íródott regényt olvasok. A szülők liberális gyereknevelési szemlélete, a fiatalok angol nyelvű kommunikációja, vagy a hatóságok hozzáállása sokkal inkább emlékeztet egy ezredforduló körüli skandináv országra, mint a 60-as évek Lengyelországára. Micsoda boldog idők voltak azok amikor mobiltelefon, laptop és TV nélkül kellett eltölteni a vakációt! És azért sem sírt senki, ha gyalog kellett elmenni a 2 km-re lévő postára :)

Lahara IP>!
Jerzy Broszkiewicz: Egész héten esni fog?

Rossz korban, rossz időben olvasva, nem kötött le, inkább átrágtam magam rajta.
Huszonévesként, egy nyugis vizsgaidőszakban simán elfért volna.

Krumplicsku>!
Jerzy Broszkiewicz: Egész héten esni fog?

Gyerekkorom egyik kedvenc könyve volt*, többször is kivettem a könyvtárból elolvasni. Aztán felnőttként egyszer csak elkapott a láz, hogy újraolvassam a kedvenceket. Mivel könyvtárba már nem járok (tényleg, miért?), holott gyerekkorom fix heti elfoglaltsága volt, beleértve a csak ott olvasható könyvek, magazinok (Pif Magazin!!!) órákig tartó olvasgatását, ezért ami nem volt meg, azt megpróbáltam már felnőttként, jóval a rendszerváltás után, beszerezni. Ezt a könyvet nem volt nagyon könnyű megkapni, de előjegyeztettem, és várakozás után befutott, megvettem.
És 4x évesen sem okozott csalódást (sajnos, volt olyan a régi kedvencek közül, amelyikről nem csak azért nem értem, hogy mi tetszett benne anno, mert felnőttem, hanem mert tényleg vacaknak találtam)
Szóval kellemes kis lightos ifjúsági krimi, egy esős szünidei hét krónikája, tényleg old school, békebeli hangulatban.
Ami meglepett, és anno viszont fel sem tűnt, hogy mennyire nem „cucialista”, hanem inkább liberális szellemű az egész, mintha nem is egy szocialista országban játszódott volna. És nem csak azért, mert a gyerekek pl. tudnak a könyvben angolul, hanem valahogy az egész szellemisége, ahogy a szülők bánnak velük…. akár svéd is lehetne.
Lehet, hogy anno ez tetszett meg benne (anélkül, hogy persze tudtam volna?)
Ha valakinek van 10-12 év körüli gyereke, aki szeret olvasni, szerintem pórbálja meg ezt ajánlani neki (ha hozzáférhető a könyvtárban, vagy meglátja antikváriumban). Amelyik gyerek ma szeret olvasni, szerintem értékelni fogja, úgy, ahogy anno én/mi. :-D

*az Adam Bahdaj történetek, aztán R.J. McGregor Kis detektívek-jei, hogy ne csak tini krimik legyenek, Fazekas László Kapukulcs a kő alatt-ja (kicsit túl sok volt benne a KISZ meg a vonatkozó szellem), de a fiatalok, a Balaton és a vitorlázás (amiről AKKOR még szintén nem tudtam, hogy később szerelmem lesz :-D), aztán az Aranynadrágos fiú (Lundgren), Hárman a szekrény tetején (G. Szabó Judit…. ami rávett a folytatások elolvasására…. de sajnos egyik sem közelítette meg emezt), A repülő dívány, A szeleburdi család, Frakk, a macskák réme (Bálint Ágnes), Mi, ti, ők (Varga Katalin) és Az utolsó padban (Halasi Mária) , meg egy gyerekeknek szóló budapesti útikönyv, ami felnőttként a legnagyobb csalódásom volt, pedig úgy emlékeztem rá, hogy anno napokra elvoltam nyáron a városban vele (budapesti felfedező sétákat meg érdekességeket tartalmazott, és pesti lányként is imádtam, kicsit ennek is köszönhető, hogy megszereztem az idegenvezetői vizsgát tizenévvel később…. csak újraolvasva nem értettem, hogy mi a fene fogott meg benne akkor???? Ráadásul még útikönyvnek is abszolút cucialista, egyszóval, lejárt a szavatossága)

Timberwolfes>!
Jerzy Broszkiewicz: Egész héten esni fog?

Egyszer kérdeztem jó pár éve a jó Anyámat mit olvassak. Ő ezt a könyvet ajánlotta, hogy gyerekkorában ez nagy kedvence volt.

Akkor nem tudom miért nem olvastam, de most a kezembe került, volt kedvem gyerek regényt olvasni és az idő is esős volt szóval minden adott volt. Hátradőltem és olvastam.

Egy népes „család” elutazik vidékre, hogy a család nyaraljon, a gyerekek a levegőn legyenek, Anyuka pihenjen, Apuka nyugodtan befejezze a munkáját. De esik az eső. Ez tökéletes Anyunak és Apunak de a gyerekek mit csináljanak? Kétségbeesésükben újságot olvasnak. Találnak egy cikket miszerint egy csapat műtárgyakat lop, felcsillan a szemük, ha nincs esemény, akkor csinálnak. Feladnak egy hirdetést miszerint a közeli kápolnában felbecsülhetetlen értékű műtárgyak találhatóak.
És csak várnak hogy bekapják a csalit a rablók. Egy hét van rá hogy történjen valami. Sorra érkeznek az emberek, mindenki gyanús, senki se tűnik ártatlannak.
Kiderítik e ki a tolvaj? Megmaradnak a kincsek? Apuka befejezi a munkát? Sok a kérdés el kell olvasni a könyvet hogy választ kapjunk.

XX73>!
Jerzy Broszkiewicz: Egész héten esni fog?

Tízévesen nagyon élveztem. Pár évvel később, első felnőtt újraolvasásként pár kilógó lóláb azért zavart.

Mostanában azt mondanám: ez egy különös hangulatú, régi ifjúsági regény. Aki félre tudja tenni a mai elvárásokkal kapcsolatos előítéleteit, az élvezni fogja.


Népszerű idézetek

Jesper_Olsen>!

– Ellenvélemény? Nincs – tette hozzá villámgyorsan. – Úgy gondolom, javaslataimat az egybegyűltek egyhangúlag elfogadták.
– Mi is ennek a neve – kérdezte Ika.
– Irányított demokrácia – adta meg a felvilágosítást Borsó.

11. oldal

Jesper_Olsen>!

Öt perc sem tellett bele, elállt a pénteki második zuhé. Sőt egészen szokatlan, rendkívüli dolog történt: hétfő óta először, már néhány perce, egyáltalán semmi sem esett.

161. oldal

Jesper_Olsen>!

– Amíg mindezt egyedül, magam, lassan el nem tudom olvasni – mormogta az apa –, addig egy szót sem értek az egészből.
– De még akkor sem biztos – nyögött fel a mama.

341. oldal

Jesper_Olsen>!

– Talán egyszer … – sóhajtotta az apa – talán egyszer majd sikerül valamit megértenem ebből a történetből. Jaj, de bonyolult! – mondta reménytelenül.
– És az élet, professzor úr, egyszerű? – tudakolta a főhadnagy.

344. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Katarzyna Ryrych: A Bojtorjánmező lakói
Adam Bahdaj: Az elcserélt kalap
Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Kehida!
Bella Swift: A kiskutya, aki sellő akart lenni
Bartos Erika: Déli part
Janikovszky Éva: Égigérő fű
Bálint Ágnes: Hajónapló
Janikovszky Éva: Málnaszörp és szalmaszál
Fehér Klára: Négyen meg a Béka
Brandon Mull: Az Esthajnalcsillag felkel