A ​Messerschmitt Bf 109-es története 5 csillagozás

No, hát végeztem a Messerschmitt Bf 109-essel is, amiről már annyit olvastam az elmúlt hetekben, más típusokkal foglalkozó könyvekben, ezért várható volt, hogy olvassak az „einhundertneun”-ról is valamit. Jerry Scutts könyvét már olvastam 2011 körül, amikor megvásároltam, most a téma miatt került újra előtérbe.
Ez egy jó könyv, a Hajja és fiai kiadó egyik jól sikerült kiadása. Cirka 200 oldalon keresztül ismerkedhetünk meg a jó öreg Willy Messerschmitt valószínűleg élete munkájával, a Bf 109essel. A könyvben jó pár fotó is található, számomra a kiadás is kifejezetten tetszetős. Méltó párja a kiadás Alfred Price Focke Wulf-jának.
A könyv adatai szerint kb 30 000 109-es készült a világháborúban, ami az egyik legnagyobb szám, az Iljusin és Polikarpov 2 mellett. Természetesen ebben minden változat benne van, Berta, C, D, Emil,Friedrich, Gustav, K stb. A történelem legeredményesebb vadászpilótája, Erich Hartmann Bf 109-essel repült és lőtt le 352 ellenséget gépet. Az experte a háború utolsó időszakában egy alkalommal 7 (!) P-51 Mustangokat is leszedett, amit azt jelenti, hogy jó kezekben, egy Messer életveszélyes volt még a legjobb szövetséges vadászgépekre is. De ahogy Scutts is kiemeli, sok feltételnek kell megvalósulnia, hogy a papíron kedvezőbb típus a gyakorlatban is hatékonyabb legyen. Hiszen egy tapasztalatlan pilóta, kedvezőtlen időjárási körülmények között nagyon más teljesítményre lehet képes még a legjobb vadászgéppel is. A 109-es 1941-ig, szinte biztosan egyeduralkodó volt a légterekben, a legjobb vadászgépek közé tartozott éveken át! Ugyan a britek Spitfire (tűzköpő) típusában méltó ellenfélre talált, de itt el is fogyott a méltó ellenfelek listája, az első években.
Érdekes, hogy a Messerschmitt szinte elavult típusnak számított 1944-45re, mire megjelentek az amerikai P-47esek, P-51esek, Tempestek, Typhoonok, Mosquitok, újabb Spitfirek, ennek ellenére is komoly fenyegetésnek számítottak. Magát a Messert a háború második felére már elég korlátozottan lehetett fejleszteni, egyszerűen egy új típusra lett volna szükség (262es Fecske). A gép ugyan jó teljesítménnyel bírt, de ezen mutatóit komolyan befolyásolhatta a fegyverrendszer átalakítása, ami viszont folyamatos fejlesztést, hatékonyságot igényelt volna, de egyszerűen nem lehetett változtatni a gép alapjain, hogy ne essen csorba az emelkedési sebességen, sebességen, fordulékonyságon stb. Ez volt a Bf 109 gyengesége. A háborúban pedig nem volt idő arra, hogy kivárják az új és jobb típus elkészítését, továbbá tömeggyártást is a régi Bf 109eshez igazították, egyszerűen kapacitás nem volt új gyártási technológiára.

Az is érdekes volt számomra, hogy a Messer ellenfele, a Heinkel 112-es volt kezdetben a favorit, de a Bf 109-est könnyebben lehetett gyártani. Gondolom hogy főhetett a feje Heinkel professzornak. Egyébként elég jó mutatókkal bírt a Heinkel 112es is, kár érte.

Igen jól összeszedett, olvasmányos mű.