Három ​ember kerékpáron / Három ember egy csónakban 17 csillagozás

Jerome K. Jerome: Három ember kerékpáron / Három ember egy csónakban Jerome K. Jerome: Három ember kerékpáron / Három ember egy csónakban

Ennek a könyvnek nem annyira a stílusában van a szépsége, sem a hasznos ismeretek sokaságában, amelyeket az olvasó belőle meríthet, hanem egyszerűen az igazságban. Olyan eseményeket ad elő, amelyek a valóságban meg is történtek. Az én teendőm csak az volt, hogy egy kissé kiszínezzem őket; ezért azonban nem számítottam külön költséget. George, Harris és Montmorency nem költött alakok, hanem húsból és vérből valók, különösen George, aki körülbelül nyolcvankét kilót nyom. Más művek felülmúlhatják az enyémet a gondolat mélységében és az emberi természet ismeretében; más könyvek felvehetik vele a versenyt eredetiségben és terjedelemben; de semmi sem múlhatja felül, amit eddig kitaláltak, a reménytelen és gyógyíthatatlan valóság bemutatása terén. Úgy érzem, hogy ez minden más szépségnél értékesebbé teszi ezt a kötetet az olvasó szemében, és emeli annak a történetnek a tanulságát, amelyről ez a könyv szól.

>!
Háttér, Budapest, 1991
400 oldal · ISBN: 9637455051 · Fordította: Zágon Zoltán · Illusztrálta: Farkas Rudolf
>!
Háttér, Budapest, 1991
220 oldal · ISBN: 9637455051 · Fordította: Zágoni Zoltán, Komlós János · Illusztrálta: Farkas Rudolf

Kedvencelte 2

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
Bartha_Helga
Jerome K. Jerome: Három ember kerékpáron / Három ember egy csónakban

Nem tudtam értékelni a humorát! Érzékeltem az iróniát, a tipikus angol gentleman kifigurázását, de nem sikerült felvennem a ritmust.

>!
mokus75
Jerome K. Jerome: Három ember kerékpáron / Három ember egy csónakban

Szerintem ők hárman többet beszéltek mint bicikliztek. Folyton valami bonyodalom volt körülöttük, ezáltal számos városból szinte, a vonatra futva menekültek. Humoros a történet az angolok kifigurázzák a németeket. Sok számukra furcsa szabályt sorolnak fel ami a németeknek teljesen megszokott és normális dolog a mindennapjaikban.


Népszerű idézetek

>!
Chöpp 

Vesd ki a lomot, ember! Hadd legyen életed csónakja könnyű. Ne hordozd, csak amire szükséged van: lakályos otthonodat, egyszerű örömöket, egy vagy két olyan barátot, aki ezt a nevet meg is érdemli, valakit, akit szeretsz, és aki téged is szeret, egy macskát, egy hű ebet, egy-két pipát, elegendő ételt és ruhaneműt, s az italból egy kicsit többet a szükségesnél, mert a szomjúság veszedelmes dolog.

Három ember egy csónakban

2 hozzászólás
>!
Chöpp 

…Prágát a történelem folyamán feleannyi kellemetlenség sem érte volna, ha az ablakok kisebbek lettek volna és kevésbé csábítók.
Az első ilyen nagyobb katasztrófa úgy ütött be, hogy hét katolikus tanácsost kihajítottak a Rathaus ablakából… Később, a második katasztrófára az adta meg a jelt, hogy a Hradzsin ablakából kihajigálták a császári hivatalnokokat…
Azóta több fontos kérdést erőszak nélkül is megoldottak, feltehetőleg a pincében vitatták meg ezeket, de azért az ablak, mint döntő érv, mindig kísértésbe hozza a vérbeli prágait.

Jerome K. Jerome: Három ember kerékpáron

1 hozzászólás
>!
tshehip

A német szereti a szép tájakat, de úgy, mint az úriasszony a vadembereket. Csak ha jólöltözöttek. Szeret az erdőn át sétálni a vendéglőbe. De az ösvény ne legyen túl meredek, az egyik széle csatornázva legyen, és körülbelül húszlépésenként padok sorakozzanak, amelyekre németünk lecsücsülhet, és homlokát kényelmesen megtörölheti. A német embernek eszébe nem jutna fűre ülni. Úgy van ezzel, mint az angol püspök a bukfencezéssel. Szeret a hegytetőről gyönyörködni, de megköveteli, hogy mellette egy
kőtábla álljon, amely közölje vele, hogy miben gyönyörködik, továbbá asztal és pad, amelyre letelepedhet, hogy mértékletesen sörözzék, és elfogyaszthassa a „belegte Semmel”-t, amelyet otthon gondosan bepakolt.
Ha ráadásul még egy rendőri tilalomtáblát is talál, amely valamit megtilt neki, akkor a kényelem és a biztonság mámorosan boldogító érzete tölti el.

87-88. oldal, 7. fejezet (Háttér, 1991)

>!
tshehip

Shakespeare és Milton a maguk szerény módján igyekeztek az angol nyelvet Európa kevésbé szerencsés lakosaival is megkívántatni. Newton és Darwin a művelt külföldiek szükségletévé emelték. Dickens és Ouida tovább népszerűsítették. De ki az, aki az angol nyelvtudását St. Vincent-től az Urálig folytonosan és módszeresen terjeszti? Az angol turista, aki erszényével a zsebében bejárja a kontinens minden zugát, de nem tud és nem akar egyetlen más nyelven, egyetlen szót sem megtanulni. Van, aki megütközik a tudatlanságán, bosszankodik a korlátoltságán, és haragszik rá a felfuvalkodottsága miatt. De a tény mégiscsak tény marad. Ő az, aki Európát anglicizálja.

146. oldal, 11. fejezet (Háttér, 1991)

>!
mokus75

Németországban nem szabad tetszés szerint öltözködni. Egy skót ismerősöm, aki Drezdában akart telelni, az első pár napját azzal töltötte, hogy a szász rendőrséggel elmélyült eszmecserét folytatott a ruházatáról. Arról faggatták, hogy mi a célja ezekkel a ruhákkal. Töredelmesen bevallotta, hogy viselni akarja őket. Megkérdezték, hogy miért akarja viselni. – Hogy meg ne fázzam – felelte az ismerősöm. Nyíltan megmondták neki, hogy egy szavát sem hiszik, és zárt kocsiban visszazsuppolták a szállására. Az angol nagykövet személyes tanúskodása kellett hozzá, hogy a hatóságok elhiggyék: a skót szoknyát igen sok tekintélyes, törvénytisztelő, brit adóalany viseli. A tanúvallomást diplomáciai okokból elfogadták, de magánvéleményüket a mai napig fenntartották.

116. oldal

>!
tshehip

A művelt angolszászt módfelett idegesíti a németeknek az az alantas szokása, hogy minden kirándulás végpontjához vendéglőt építenek. Hegycsúcsokon, völgyek mélyén, magános ösvényeken, vízeséseknél vagy kanyargó folyók partján, mindenütt ott áll a forgalmas Wirtschaft. Hogyan ábrándozzunk a gyönyörű látványon, hogyan adjuk át magunkat a múlt emlékeinek, ha sörfoltos asztalok, borjúsült-meg spenótillat vesznek körül?

148. oldal, 12. fejezet (Háttér, 1991)

>!
mokus75

Ezt követte az én bűnesetem. Karlsruhéban ugyanis elloptam egy kerékpárt. Eredetileg ugyan nem lopni, hanem udvariaskodni akartam. A vonat éppen indult, amikor észrevettem, hogy Harris kerékpárja a poggyászkocsiban maradt. Senkit sem láttam, aki segíthetett volna. Így hát felugrottam a vagonba, és az utolsó pillanatban leszedtem a gépet. Diadalmasan toltam ki a peronra, amikor észrevettem, hogy Harris kerékpárja már a falnál áll egy csomó tejeskanna mögött. Az én kezemben tehát idegen gép volt.

111. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Thomas Bernhard: Egy gyerek megindul
A bicziklizés tekervényes múltja
Nagy Sándor: Új bicajoskönyv
Kerékpártúrák Magyarországon
Richard Ballantine – Richard Grant: Mindentudó biciklikönyv
Rob Van der Plas: Kerékpárjavítás házilag
Susanna Mills – Herman Mills: Mountain bike
Chris Carmichael: Csúcsformában
Peter Konopka: A kerékpározás örömei
Bodor Péter: Kerékpárral a Fertő tó körül