Holdangyal 13 csillagozás

Tadzsik népmesék
Jeremiás Éva (szerk.): Holdangyal

A tadzsikokat a 16. századig nemcsak történelmük, nyelvük, de kultúrájuk is évszázadokig a perzsa birodalomhoz, és ezzel együtt a perzsa irodalomhoz kötötte. A tadzsik nyelv ugyanis a mai perzsával és afgánnal együtt elválaszthatatlanul a 9–10. században kialakult újperzsa nyelvhez kötődik. Ahogyan nem választható el a klasszikus perzsa és tadzsik irodalom egymástól, ugyanúgy nem független a tadzsik folklór sem a perzsától, a közös iránitól, sőt a tadzsikokkal szomszédságban és kapcsolatban élő különböző török népek költészetétől sem.
A tadzsik folklórral csak a 20. században kezdtek el tudományosan foglalkozni. Az 1900-ban megjelent első tadzsik népmesekötet után a harmincas években a Tadzsik Tudományos Akadémia indította el a már pusztulóban lévő gazdag folklórkincs összegyűjtését és tudományos publikálását. A tadzsik népmesék 1938–40-ben, majd 1954–57-ben jelentek meg nagyobb számban. A kötet meséi is ezekből a gyűjteményekből származnak.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Népek meséi Európa

>!
Európa, Budapest, 1970
170 oldal · Fordította: Jeremiás Éva, Szerdahelyi István · Illusztrálta: Loránt Lilla

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 21


Kiemelt értékelések

Bori_L>!
Jeremiás Éva (szerk.): Holdangyal

Nem tudom, hogy mire számítottam olvasás előtt, talán több lóra és kevesebb Ezeregyéjszakára? De persze nem sokat tudok Tádzsikisztánról, azon kívül, hogy hol van (a fülszöveget meg nyilván nem olvastam el). Szóval nem számítottam rá, hogy egy mini Ezeregyéjszakát fogok olvasni, de igazából kellemes meglepetés volt – van persze egy csomó történet, amit a mi kultúránkból nézve meg modern szemmel nehéz értelmezni, de összességében szerintem ezek gyönyörű történetek voltak. Oké, nem mindegyik, de sok kifejezetten tetszett, pl. az egyik kedvencem a címadó mese volt. Az állatmesékért úgy általában nem különösebben rajongok, ezek se győztek meg különösebben, bár A szamár utazása egészen tetszett (úgy indult, mintha egy keleti brémai muzsikosok lenne belőle, aztán nem az lett, de talán így még jobb is volt). A kötet végén levő rövid, csattanós végű történetek se voltak rosszak. Külön érdekes volt, hogy kettővel korábban olvastam a sorozatból a Guha a szószéken című kötetet, amiben egyiptomi mesék vannak – és hát elég nagy hasonlóság volt a szerelmes történetek közt a két kötetben, sőt, volt egy mese (fejből nem emlékszem, de kikeresem, ha érdekel valakit), ami szinte szóról szóra megegyezett a két kötetben.
Azt a tanulságot vontam le, hogy most már tényleg neki kéne ugranom az Ezeregyéjszaka meséinek, mert valószínűleg élvezném.

Mesemondó IP>!
Jeremiás Éva (szerk.): Holdangyal

A Népek Meséi sorozattól megszokott módon nagyon igényes kiadás. 30 mese szerepel benne, típusok szerint sorba rendezve, állatmeséktől tréfás mesékig; a megjelenés idején (és talán azóta is) az egyetlen magyar nyelvű tadzsik mesegyűjtemény volt. Az utószóból megismerkedhetünk a tadzsik történelemmel, kultúrával, és mesehagyománnyal. A mesékhez források és típusmutatók is tartoznak, valamint a kötet végén van szószedet a idegen kifejezésekhez. Sok szép mese volt benne, és a nyelvezete is gyönyörű.
A mesékről bővebben a blogon:
http://tarkabarka.blogspot.com/2020/10/mesek-orszagutja…

Eule P>!
Jeremiás Éva (szerk.): Holdangyal

Kezelhető méretű, szépen összeszedett válogatás. A tadzsik mesék nagyrészt ismerősek voltak a már olvasott perzsa, közép-ázsiai és oszét gyűjteményekből, de mindegyik mesének van valami jellegzetessége, ami miatt nem unalmas. Érdekesség, hogy több mesében is aktív szereplő a lány/fiatal feleség, aki talpraesett, bátor és kitartó, így a végén mindig boldogan él férjével. Kicsit idegesítettek a versbetétek, de mások szerint meg feldobják a történetmesélés monotonitását, szóval ez egyéni szoc.probl.

Bár van a kötet végén egy Jegyzetek fejezetecske, meg egy Utószó, néha jó lett volna még egy kis magyarázat a felmerülő szavakhoz, hagyományokhoz és szokásokhoz.

Francesca>!
Jeremiás Éva (szerk.): Holdangyal

A nagy Ázsia kihívás miatt vettem kézbe ezt a kötetet, és mikorra idejutottam, olvastam már jópár könyvet az arab világból, melyek fő témája a nők XX. – XXI. századi helyzete, elnyomása, a családon belüli erőszak vagy a háborúk alatt szisztematikus erőszakolásuk. Ezzel a háttérrel megdöbbentő volt látni, hogy ebben a kötetben is mennyi olyan népmese van, amely a nők kiszolgáltatottságáról szól. Több mese alaptémája, hogy a pádisáh / kádi / vezír megkíván egy szegényebb, alacsonyabb származású, de szépséges fiatal nőt, és megtesz mindent, hogy megszerezze, akár erőszakkal. Az sem számít, ha a nőnek szerelme, netán férje van – akié a hatalom, annak meggyőzödése, hogy a nő jár neki, a férjet / jegyest meg egyszerűen el kell tenni láb alól. (Szerencsére sok mese végül jórafordul, és győz a szerelmesek kitartása és hűsége.)
A kedvencem a címadó (Holdangyal) mese lett, melynek szerkezete megegyezik az Ezeregyéjszaka meséivel. A szívemhez nőttek a szamarak is: több mesének is a szamár az egyik főszereplője, különféle tulajdonságokkal felruházva – a végére úgy éreztem, hogy az én fejemben eddig meglehetősen egysíkú állat, milyen szépen kikerekedett, egy csomó színnel, finomsággal gazdagodott.

6 hozzászólás
anesz P>!
Jeremiás Éva (szerk.): Holdangyal

Már elég sokat olvastam a Népek meséi sorozatból, de ez dobogós helyre került nálam. A címadó mese lett a kedvencem, de szinte mindegyik jó volt. Nagyon sok mesében főszereplők a gazdag lány- szegény fiú szerelmespár, akit elválasztanak egymástól, és nem egyszer szomorú vége lesz a mesének. Az állatmesék, a humoros történetek, találós mesék mind-mind tanulságosak, sokszor látszik a perzsa befolyás. A kötet maga pedig az illusztrációkkal nagyon szép, az utószó korrekten informatív.
Még egy érdekesség: sok mesében, amikor eljön a szülés ideje, akkor a következő szavakkal írják azt le: „Eltelt a kilenc hónap, a pádisah feleségének szeme kifényesedett, ” 81. old.

mariannkiss1980 P>!
Jeremiás Éva (szerk.): Holdangyal

Az eddigi egyik legjobb válogatás a népek meséi sorozatból, de maradéktalanul ez sem tetszett. Az elején lévő állatos történetek nagyon jók voltak, illetve a végén lévő mesék is, amikor az eszükkel nyernek az emberek, vagy nem is igazán mesék, csak rövid kis szösszenetek, mint az Effendi történetek. Az abszolút kedvenceim a két szamaras történet volt. Viszont a szerelmes, bosszúállós, szenvedős mesék nem jönnek be, vagy unom őket, vagy teljesen hidegen hagynak. A legrosszabb számomra a Dívánehoszeiní volt, valószínűleg a vers betétek miatt, azt sehol sem szerettem.

Amethyst >!
Jeremiás Éva (szerk.): Holdangyal

Igényes nyelvvel megírt válogatás. Talán a végére picit meguntam az állattörténeteket, de a többi tetszett. A mesék nem szolgáltak annyi újdonsággal és/vagy motívumbeli diverzitással, mint amire számítottam volna, de még így is sikerült elcsípnem az egyedi tádzsik ízt egy-egy történet berkeiben. Az illusztrációk is mutatósra sikeredtek, tetszettek a bemutatott színkombinációk.

Erzsébet_Szászi>!
Jeremiás Éva (szerk.): Holdangyal

Igazán különleges keleti mesék ezek. A kötet elején több állatmese található, majd jönnek a sahok, padisáhok, kádik, mollák, vezírek. Sok az univerzális népmesei fordulat: a jó legyőzi a gonoszt, az okos szegény kicselezi a neki ártani akaró gazdagot, a hazug is megkapja méltó büntetését, a szerelmesek egymásra találnak. Azért akad néhány kivétel is. Egészen érdekes volt, spoiler Táhir és Zohrá története. A kedvencem mégis a címadó mese, illetve Lak és Pak meséje volt.

syil>!
Jeremiás Éva (szerk.): Holdangyal

Jó választás volt ez a kötet, tetsszett. Itt vannak a szokott népmesék, azok, amelyekről azt gondolom, „Igen, ez az a mese, amikor ez meg az történik…”, de nem. Vannak itt brémai muzsikusok, akik Mekkába indulnak zarándoklatra, pórul járt állatok, feleséget kereső királyfiak, legkisebb fiúk és elveszejtésre szánt hősök de mindannyian egy kis csavarral. Ezeken a meséken látszik, hogy nomád népek mesélték őket: némelyikük sokkal kegyetlenebb véget ér, mint európai párjuk. De aki szereti a különböző kultúrák meséit, annak mindenképpen érdemes elolvasni. :)
A szamár utazása, a kezdőmese lett a kedvencem a kötetből.


Hasonló könyvek címkék alapján

Zsák Éva Indira – Petróczi Andrea: Meseszótár
Fazekas József – Pavol Dobšinský (szerk.): A világhódító lovag
Maróczy Magda: A távol-kelet varázsa
Bálint Péter: Jézus-mintázatok a népmesékben
Ferenczy Anna: A furfangos kondás
Magyar Zoltán: Történetmondás és ökológiai tudás
Dallos Edina (szerk.): Ezeregy nappal meséi
A Türelem köve
Pavol Dobšinský (szerk.): Az aranyagancsos szarvas
Ortutay Gyula (szerk.): Magyar népköltészet III.