Pókember: ​Kék 46 csillagozás

Jeph Loeb: Pókember: Kék

Mary Jane előtt ott volt Gwen Stacy… Peter Parker első szerelme, akinek az élete tragikus véget ért, amikor a Zöld Manó levetette egy hídról.
Ez a történet kettejük egymásra találásáról szól. Arról, hogy milyen megpróbáltatásokon esett át Pókember veszedelmes bűnözők egész garmadájától addig, míg az övé lehetett álmai nője.

A gyűjtemény a Spider-Man: Blue 1-6. számát tartalmazza.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Nagy Marvel Képregénygyűjtemény

>!
160 oldal · keménytáblás · Illusztrálta: Tim Sale

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Pókember (Peter Parker) · J. Jonah Jameson · Mary Jane Watson


Kedvencelte 1

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 19

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Aigi P
Jeph Loeb: Pókember: Kék

A nem alaptalanul közkedvelt és barátságos, civilként visszahúzódó, a szuperhősgúnya alatt kivirágzó magabiztos dumabetyár pókember, élete első szerelmére, a tragikus módon elhunyt Gwen Stacyre emlékezik, a fenegyerek sárga nyomvonalán. Szerelmük kialakulása közben feltűnnek ikonikus gonoszok, barátok és természetesen M.J és May néni is. Jeph Loeb, szokásához híven, remek ritmusban adagolja a szomorú végkifejlet felé haladó történetet és a, jelen esettünkben inkább csak közjáték, akciókat, Tim Sale rajzairól pedig már nem tudok mit mondani, mert rég elhasználtam az összes pozitív jelzőt.
A kék, a minden szuperhős képregényre jellemző csim bum cirkusz ellenére, mélyen emberi, és valami alapvetően fontosat mond el az emlékezésről, az egymásra ható, egymást támogató emberi kapcsolatokról. Ugyanis az életben történnek személyiségformáló tragédiák, Pilinszky szerint ezek nem minden esetben feloldható problémák, amiket csak elviselni lehet, és ehhez irgalomra van szükség. Úgy tűnik a szuperhősöknek is és ettől ez az egész történet mélyen átélhető és szerethető lesz.

>!
Rodwin
Jeph Loeb: Pókember: Kék

Nem kérdés, hogy jár az öt csillag, az érdemeit pedig már előttem is többen dicsérték. Gwen Stacy halála alapjaiban rengette meg a Marvel képregény univerzumot. Akkoriban ilyet nem csináltak az írók, mi lett volna ha nem teszik meg? Ezt nem tudjuk mert, mert az azóta eltelt évtizedek már történelmet, és rengeteg történetet írtak.
Ez a kötet is közéjük tartozik, Loeb és Sale legendás duó köszönetkötete is lehetne Gwen iránt. Valentin napját írjuk, mikor is Peter visszaemlékezik, hogy mennyi viszontagság övezte Gwen megismerését.
A Zöld Manó legyőzése után szerencsére az említett amnéziás állapotba kerül, és továbbra is titok övezi Parker titkát. Itt kezd barátkozni Harry-vel és Gwen felbukkanásával bonyolódni az élete. Ha még ez nem lenne elég May néni bemutatja neki a csodás vörös hajú lányt, Mary Jane Watsont. Mondhatjuk, hogy a bonyolult, még bonyolultabbra fordult.
Több hírhedt ellenfele is felbukkan ebben az alternatív gondolatvilágban, Keselyű, Rinó, Kraven, de ők csak mellékes szerepet töltenek be. Szomorúan haladunk a végkifejlet felé, mind tudjuk mi fog történni, Peter gondolatai pedig még melankolikusabbá teszik az egészet. Szomorú, de ugyanakkor egy kicsit vidám történet is, mert mi is részesülhettünk egy kis Gwenből.
A rajzolás és a színek pazarra sikerültek, igaz régi stílusú az egész, de Sale hihetetlenül szépen ábrázolta a két női főhőst. Póki rajongóknak mindenképp kötelező darab.

>!
160 oldal · keménytáblás · Illusztrálta: Tim Sale
>!
Razor SMP
Jeph Loeb: Pókember: Kék

Gwen Stacy halála nem csak Peter Parker karakterét, hanem az egész képregényes társadalmat megrengette, akkoriban ilyen meglepő húzás még elképzelhetetlen volt. Peter első nagy szerelmének halála máig tartó hatással volt a falmászóra, a körülmények rendszeresen kísértik Pókembert.
A Kék nem Gwen halálára koncentrál, éppen ellenkezőleg, a kapcsolatuk kezdetét mutatja be. A történet kerete valamikor a Holtak között előtt játszódik, Valentin-napkor, amikor Peter visszaemlékezik rá, hogyan is jöttek össze Gwennel. A fő történet aztán az Amazing Spider-Man 40. számától veszi fel a fonalat, mikor Norman Osborn leleplezte Petert (ezt magyarul is olvashattuk), majd a Zöld Manó legyőzése (és Norman szerencsés amnéziája) után elkezdődött Harry és Peter barátsága. Peter ezidőtájt kezd beleesni Gwenbe, de hát az ő élete sosem volt egyszerű: ekkor jelenik meg egy bizonyos vörös hajú lány is az életében, Pókemberként pedig folyamatosan a szuperbűnözőkkel kell hadakoznia.
A történet lényegében egy alternatív elmesélése a 40. és az utána következő számoknak, a fókusz azonban inkább Peter civil énjén van, persze megfelelő arányban a Pókemberkedéssel. Szerintem elég jól sikerült megidézni a korabeli füzetek hangulatát, mind szövegileg, mind képileg, bár így sem mondanám a kötetet egy vidám történetnek, ugyanis az egészet áthatja a jelenkori Peter melankolikus narrációja.
Nem hiába mondják őt az egyik legemberibb hősnek, ennek a sztorinak az olvasása során is szerintem sok olvasó tud majd azonosulni vele, legyen szó a barátságról, a szerelemről, vagy épp a veszteségről.

>!
160 oldal · keménytáblás · Illusztrálta: Tim Sale
1 hozzászólás
>!
Dávidmoly 
Jeph Loeb: Pókember: Kék

Mit is mondogatott mindig Ben bácsi? „Rossz emberekre pazarolják a fiatalságot.”
*
Csak mert volt „pókösztönöm”, még nem jelentette azt, hogy volt eszem is.
*
– Csodás vagyok, tudom. Adottság.

Enyhén szentimentális, Peter Parker civil életére fókuszáló képregény, szépen (bár nem kellő mélységben) kidolgozott érzelmi ívvel és keserédes, nosztalgikus hangulattal. Nagy kár, hogy az egészet borzasztóan lehúzza a „kötelező” szuperhősködés: spoiler – őszintén szólva teljesen érdektelen és funkciótlan – hadjárata Pókember ellen. Ha az erre az ostoba és felesleges mellékszálra pazarolt oldalakat inkább a spoiler lány személyiségének árnyalására fordították volna (amire bőven ráfért volna még némi cizellálás), akkor a Kék ott lehetne a legnagyobbak között. A hangulata és – a Peter visszaemlékező narrációjával is kiemelt – érzelmi töltete meg lenne hozzá, de a felületes karakterábrázolás miatt ennek az erőnek a javarésze szétszóródik az éterben. Megpendített a megfelelő húrokat, de nem szólt tisztán a zene. Kár érte.
Viszont Tim Sale ezüstkori stílusú rajzai nagyon szépek, és jól illenek a történethez.
Három és fél rózsa az ötből.

>!
MortuusEst
Jeph Loeb: Pókember: Kék

Könnyen lehet, hogy kicsit kevésbé szentimentális hangulatban nem tetszett volna ennyire. Most éppen jókor olvastam, fogékony voltam az érzelmekre.

>!
ftamas
Jeph Loeb: Pókember: Kék

Egy kis érzelmekkel teli visszaemlékezés a múltba. A történet jó és szórakoztató. A rajzok viszont lehetnének jobbak.

>!
Mircsi
Jeph Loeb: Pókember: Kék

Pókember Gwen Stacy-vel való ismerkedésüket, egymásra találásukat meséli el Gwen halála után. Szomorú volt, de több szempontból érdekes: spoiler és én sose voltam azzal képben, hogy volt egy „banda”, vagy baráti társaság, de most hogy megtudtam, tetszik ez a Harry, Flash, MJ, Gwen, Peter felállás. :)

>!
Maate
Jeph Loeb: Pókember: Kék

Nem értem miért kell ugyanazt a történetet elmesélni ezerszer, pláne úgy, hogy ez kb. kockáról kockára követi a már egyszer megrajzolt sztorit, kb semmi új…

>!
Morn
Jeph Loeb: Pókember: Kék

Értékeltem magát a sztorit, még ilyen visszaemlékezős formájában is. Kezdő marveles vagyok, csak a gyűjtemény köteteit olvasgatom, szemezgetem, így nekem volt (viszonylag) újdonság ereje. Póki érzelmeivel sem volt bajom, elvégre egy mindig is lepattintott, lúzernek kikiáltott tininek nagy dolog, ha észreveszi A csaj. Aki valószínűleg semmi extra, legalábbis ész adottságában, maximum kicsit jófej, jó a teste, szép az arca meg jó a háttere, emiatt menőnek számít. Legalábbis nem éreztem, hogy Gwen mitől olyan nagy dolog Peternek (bár egy képkockában mintha az jött volna le, hogy esze azért van), meg a végén tényleg viszonzott lesz-e. Ebben nem volt nagy mélység, nem volt nagy elköteleződés. Ez a szerelem tini szerelem volt (tudom, hogy már egyetemre jártak, de akkor is!), az első nagy, aminek az elvesztésébe mindenki belehal egy kicsit. Az csak hab a tortán, hogy teljesen más társadalmi rétegből származnak, és szinte felfoghatatlan Peter számára, hogy igen, ez a csaj irántam érdeklődik – a már eleve felértékelt személy csak még inkább azzá lesz, mert észreveszi szegény földi halandót. Ráadásul Peter az első nagy szerelmének elengedésével is kihúzta a szerencsétlen kártyát, mert a kapcsolat végét nem ők okozták, hanem egy külső személy miatt, aki erőszakkal véglegesen elválasztotta őket egymástól és törölte Gwent az élők sorából. Azért ez elég kemény egy fiatal léleknek, egy bimbózó szerelemnek pláne, így Gwen a tökéletes piedesztálon tud maradni akár Peter élete végéig is, bár azért ez merész kijelentés tőlem.
A pótvigasz MJ karaktere is irtózatosan sekélyes. Ő is jól jelképezi azt a réteget, ahova Gwen is tartozott, csak míg a szöszi megmaradt a saját keretein belül, MJ nem takargatta a beképzelt p.csa arcát, azt csinált, amit akart, mert ő megteheti. Az már csak őt minősíti, hogy egyrészt hülyíti a srácokat, másrészről meg képes volt másodhegedűs lenni egy párkapcsolatban, ahol a másik fél ugyan egy emlék, kísértet, de ő mindig is alul fog maradni ebben a harcban. Lehet, hogy erős azt mondani, Peter őt kevésbé szereti, hanem másképp szereti, elvégre ő a második, de ez az alapfelállás biztosan nem jó. A legvégén azonban mutatott némi érettséget, hogy nem akadt ki, mikor rányitott Peterre a visszaemlékezése befejezésekor, hanem a helyén tudta kezelni a dolgot. Talán elfogadta, hogy ő tényleg örök második marad csak Peter életében.
Olvasható, töltelék kis képregény, de számomra taszítóak a karakterek. MJ volt számomra igazán kiábrándító. Csalódtam.

>!
160 oldal · keménytáblás · Illusztrálta: Tim Sale
>!
Lanti18
Jeph Loeb: Pókember: Kék

Nagyon érdekes sztori. Felvonultatja a legfőbb ellenségek egy részét, és helyreteszi az MJ Gwen szálat is.


Népszerű idézetek

>!
Razor SMP

Peter Parker: Nézze, Mr. Jameson, csak egy kis előleget kérek, hogy a nagynénémnek ne kelljen aggódnia a számlák miatt.
J. Jonah Jameson: Figyelj, kölyök. Volt nekem is egy nagynéném, aki állandóan a számlák miatt aggódott.
Peter Parker: Tényleg? És mi történt vele?
J. Jonah Jameson: (Bevágja az irodája ajtaját.) MEGHALT!

Kapcsolódó szócikkek: J. Jonah Jameson · Pókember (Peter Parker)
3 hozzászólás
>!
Razor SMP

Peter Parker: Azt hiszem, ha összegezni akarnám, hogy hogy vagyok… mit érzek az év ezen részében… szomorúságot. Nem úgy, mint a szappanoperákban, inkább mint a zenében… …lehangolt vagyok. És vágyom arra az időre, amikor egy lány hihetetlen mosollyal az arcán, és oly sok jósággal a szívében elhitette velem… hogy az élet lehet nagyszerű is.

Kapcsolódó szócikkek: Pókember (Peter Parker)
1 hozzászólás
>!
Razor SMP

Robbie Robertson: Miért hordod le mindig, Johan? Peter jó gyerek.
J. Jonah Jameson: „Jó gyerek.” Ez már akkor oximoron volt, amikor még nem is létezett ilyen!

Kapcsolódó szócikkek: J. Jonah Jameson
>!
Razor SMP

Gwen Stacy: Ezért írod le Petert, Flash? Egy kis féltékenység, hmm?
Flash Thompson: Parkerre? Ne má'! Mije van neki, ami a jó öreg Flashnek nincs?
Mary Jane Watson: Légyszi, ebbe ne menjünk bele, rámenne az éjszaka.

Kapcsolódó szócikkek: Mary Jane Watson · Pókember (Peter Parker)
>!
fowler P

Az emberek addig vannak veled, amíg emlékszel rájuk.

>!
Dávidmoly 

– Amikor a lehetőség kopogtat… nyiss neki ajtót, haver.
– MJ, te olyan…
– Csodás vagyok, tudom. Adottság.

6. kötet

>!
Razor SMP

Harry Osborn: Az orvosok… azt mondták, hogy majdnem meghalt. Nem emlékszik semmire. Arra sem, hogy került ide. Én… én fogom gondját viselni egy ideig. Azt hiszem erre mondják, hogy a fiú apává lesz, és az apa… …fiúvá.

>!
BlueDeath IP

Csak mert volt „pókösztönöm”, még nem jelentette azt, hogy volt eszem is.

Kapcsolódó szócikkek: Pókember (Peter Parker)
>!
Dávidmoly 

– Hogy mit csinálok? Viccelsz, ugye? Ez a szuperhősök alapmozdulata. Benne van a hősök kézikönyvében.

1. kötet

>!
Dávidmoly 

– Tetszik, amit látsz?
– Öö… szia, Gwen.
– A kémiai reakció, amit a katalizátornak a két polimerhez adásával kaptál. Azt a hatást váltotta ki, amit vártál?
Oké, elismerem, nem voltam… a legfinomabb. Meg kellene próbálnod Gwennel beszélni egyszer, és meglátnánk, te hogy csinálod.
– Egyelőre, Gwen, nem tudom pontosan, mire számítsak.
– Hmm.
Csak mert volt „pókösztönöm”, még nem jelentette azt, hogy volt eszem is.

2. kötet


Hasonló könyvek címkék alapján

Mark Waid: Kingdom Come – A te országod
Frank Miller: Batman: Az első év
Donny Cates – Chris Hastings – Kieron Gillen – Katie Cook – Ryan North – Al Ewing: Thanos győz
Mark Millar: Logan: Kíméletlen jövő
Matthew K. Manning – Kevin Smith: Pókember és a Fekete Macska 1-3.
Grant Morrison: Batman: Arkham Elmegyógyintézet
Mark Millar – J. Michael Straczynski: Polgárháború – A háború kezdete
Kevin Smith – Roger Stern – Cristopher Yost: Pókember és a Fekete Macska – 4-6.
Marc Guggenheim: A hihetetlen Pókember – Métely
Fekete-fehér képregényantológia 6. – Betonfejek és cemendék