Hulk: ​Szürke 47 csillagozás

Jeph Loeb: Hulk: Szürke

„Szerinted minden fekete-fehér, de a valóság más.”

Mielőtt a világ számára kiderült, hogy Bruce Banner a Hulk.

Mielőtt Bruce szerelmet vallott Betty Rossnak.

Mielőtt Hulk zöld lett…

Létezett egy szürke Hulk.

Bruce Banner életét darabokra szaggatta a gamma-bomba robbanása. Ettől a pillanattól fogva szabadult el a Föld legerősebb teremtménye: a Hihetetlen Hulk.

De bármennyire erőssé vált is, a szívét mégis össze tudta törni legádázabb ellensége, „Mennykő” Ross tábornok lánya, Betty Ross…

A Jeph Loeb és Time Sale alkotta, Eisner-díjas csapat (Fenegyerek: Sárga, Pókember: Kék) továbbra is új látószögből ábrázolja a Marvel Univerzum legnépszerűbb hőseinek eredettörténetét. A HULK: SZÜRKÉ-ben visszanyúlnak a Hulk születéséhez – olyan titkot fedve fel, amelynek ismeretében már más szemmel tekintünk Bruce Bannerre.

Tartalmazza a teljes Hulk: Gray #1-6 minisorozatot.

Tartalomjegyzék

>!
Fumax, Budapest, 2020
168 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634701323 · Fordította: Galamb Zoltán · Illusztrálta: Tim Sale

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Vasember (Anthony Edward "Tony" Stark) · Hulk (Bruce Banner)


Most olvassa 1

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 15


Kiemelt értékelések

Molymacska P>!
Jeph Loeb: Hulk: Szürke

Érdekes kötet volt számomra, mert egyszerre egy viszonylag jó történetet olvashattam, egy nagyon furcsa rajzolásban. Hulk meg menő.
A történet egy visszaemlékezés, ahol Bruce az első napokat mondja el, amiket Hulkként él át. Nagyon érdekes volt emiatt a narráció számomra: volt egy hang, ami Bruce hangja, egy a barátjáé, aki segíteni akar, és a többi karakter pedig a buborékokban beszél, és próbálja átadni az információkat, ám… valójában az első kettő hangon, a szobában lévő beszélgetésen van a hangsúly. A problémákon, hogy mit élt át Bruce, és hogyan tudja feldolgozni.
Maga a képregény nem volt túl akciódús… nem olyan szuperhősképregényes. Alapvetően egy beszélgetésről szólt, így nem lehet túl sok akció benne, de közben a fő szál végig arról szól, hogy Bruce és Hulk kapcsolata hogyan alakult ki. Érdekes, hogy itt Hulk külön személyiségnek írják le, nem Bruce személyiségének részének, hiszen Bruce akármennyire is felelősséget próbál vállalni, látjuk, hogy valójában Hulk a hibás, és az, hogy még nem ért, és tud mindent a világról. Folyamatosan fejlődik, mint egy gyermek, miközben a külső tényezők (katonaság) folyamatosan bántani akarja… érdekes benne, hogy ezt teszi mérlegre: Bruce, aki tud szeretni, de nem tudja kimondani, és Hulk, aki tanul szeretni, de nem tudja megtanulni, mert a környezete nem ad lehetőséget rá. Ilyen szempontból érdekes, és elég mély gondolatok voltak benne.
Érdekes benne Bruce felelősségvállalásával kapcsolatban, hogy többször előjön a szürke szín is: nem minden fekete-fehér, van átmenet is, és Hulk még éppen szürke. Jól dolgozik ezzel a képregény, hiszen egyik szituáció se végletes, mindegyik egy átmenetben található, még akkor is, ha az olvasó gyorsan ítélne jóra és rosszra. Ott van például Ross is, akit elítélnénk, mert katona, és aki sokszor embertelen, de pozitív karakter, mert védi a lányát, szereti, és csak űrt próbál kitölteni az életében (a munkával. Nem jól, de a szándéka lehet jó)
A rajzolás… egyrészről zseniális. A színkezelése nagyon ütős, rengeteg mindent fejez ki, jól fejezi ki az egyes helyzeteket. Amúgy pedig nagyon elnagyolt. Sokszor túl egyszerűnek éreztem. Tudom, nem kell minden képregénynek hiperrészletesnek lennie, de azért számomra néha tényleg túl egyszerűnek tűnt a rajzolás.
Nem rossz olvasmány, érdekes, és kicsit új színben próbálja megmutatni Hulk karakterét. Kellemes kis kötet, olvasásra mindenképpen ajánlom.

luthienlovemagic IP>!
Jeph Loeb: Hulk: Szürke

Jeph Loebbal a Batman: Hush lapjain ismerkedtem meg, és habár nem rajongok különösebben Batmanért (meg nagy általánosságban a DC-ért), de ezzel a történettel mégis elvarázsolt, aminek többszöri újraolvasás lett a vége. Ilyen előzmények után nagyon vártam a Tim Sale-lel közös „színes” sorozatát, de legfőképpen a Hulk: Szürkét, ami harmadik volt a Fenegyerek: Sárga és Pókember: Kék után a sorban. Hulk ugyanis a kedvenc Marvel karakterem a kettőssége, a vívódása és a meg nem értettsége miatt. Továbbá az is a kötet mellett szólt, hogy újramesélt történetről van szó, ami egyik kedvenc történettípusom. Loebék új megközelítést alkalmazva mutatják be a karakter eredettörténetét, az első 24-48 órájára fókuszálva.

A történet különlegességét az adja, hogy nem csupán egy karakter születését meséli el, hanem Hulk Betty Ross-szal való kapcsolatára is koncentrál. Ahogy Loeb fogalmaz a kötet végén található vázlatokban: „Akárcsak a többi „színes” füzet, alapjaiban a Hulk: Szürke is szerelmi történet.” És valóban Hulk Betty iránti ragaszkodása a történet meghatározó eleme, sőt ez az egész kötet kiindulópontja.

Ugyanakkor a szerzők a szerelem mellett Hulk születésére is hangsúlyt fektetnek. Megjelenik a kötetben a világra való rácsodálkozása, a saját magával és a körülötte lévő környezettel való ismerkedés. Ezt monumentális képekkel támasztják alá, ilyen például a harmadik rész elején Monument Valley képe a nyúllal, ami egyben számomra az egyik legszebb, de egyben a legmeghatóbb jelenet is.

Azonban Hulk mégis csak Hulk, vagy, ahogy ő maga fogalmaz: „Hulk a Hulk”, és mint természetéből adódik, Hulk zúz! Hol sziklát, hol Vasembert, a lényeg az, hogy ezek a jelenetek nagyon pörgősek és látványosak, ezáltal ezeknél a részeknél gyorsan pörögnek az oldalak a kevés szöveg miatt, de ugyanakkor jobban is illettek a karakterhez, mint a beszédes, érzelmesebb részek.A Hulk: Szürke összességében egy remek eredettörténet, amit a Loeb/Sale páros egyedi perspektívából ad elő. A történet maga születési és szerelmi történet egybegyúrva, megtartva a kettő közti arányokat. A szöveg mellett az ábrázolás is kiváló.

A teljes kritika az alábbi linken olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2020/12/11/kepregenykrit…

Dominik_Blasir>!
Jeph Loeb: Hulk: Szürke

Hulk sosem volt nagy kedvencem, egyszerűen nem tud megmozgatni sem a Jekyll/Hyde kettősség, sem önmagában Hulk személyisége. Anno a Kingpin-féle Hulkot is viszonylag hamar abbahagytam, mert nem éreztem, hogy sokat adnánk a történetek, akármennyire is próbálják a maximumot kihozni a figurából. Szóval Loebéknek nem volt egyszerű dolga meggyőzni engem – és az, hogy mindezek ellenére sikerült, már önmagában jelentős dicséret a részemről.
Pedig látszólag nincs itt semmi rendkívüli: Hulk ugyan szürke, de nem sokkal eszesebb, mint amihez hozzászokhattunk. Ugyanakkor most először érzem igazán megtörtnek, tanácstalannak – nem érti ezt a világot, amivel meg kell küzdenie, nem érti önmagát, csak kavarog benne egy rakatnyi érzés, amivel nem tud mit kezdeni. Banner alig-alig tűnik fel, Hulk viszont hiába képes két szónál többet is mondani egyszerre, ez közel sem elég, hogy kifejezze azt, ami benne lakik. Marad a zúzás.
Loebék kifejezetten átélhetően ábrázolják Hulkot, aminek köszönhetően néhány jelenet szinte már lírai és szomorú. Ráadásul nagyon erős, ahogy a fekete-fehér / szürke világképpel játszanak az alkotók; szerettem a kontrasztot, ami a kerettörténet vagy a mellékszereplők fekete-fehérsége és Hulk szürkesége között áll fenn.
Hulk szürke tusfestéses (és ezért minden panelen elkülönülő, a többiektől eltérő) megjelenítése külön briliáns, gyönyörűen ad egy újabb réteget vizuálisan is ehhez a kontraszthoz. A Sale/Hollingsworth páros stílusa egyébként máskor mintha nem lett volna ennyire „rajzfilmes”, de ez most a szokottnál is jobban bejött, néhány kép – különösen a Monument Valley ábrázolása (a nyúllal!) – lenyűgözően sikerült.
Talán Hulk ez után sem lesz kedvencem, de mindenképp nagyobb érdeklődéssel fordulok az újabb megjelenések felé.

Dávidmoly>!
Jeph Loeb: Hulk: Szürke

Hibát követtünk el.
*
Egyeseknek… akár érte őket gamma-sugárzás, akár nem, a „szeretlek” a legnehezebb szó.
*
Mi is a gyász? Veszteség. Egy szerettünk elvesztése.

Jó ez a színes minisorozat. Szépen kidomborítja a szuperhősök életének érzelmi terheit, de nem esik túlzásokba, a rajzolók pedig szépen alájátszanak a koncepciónak, így még az se zavaró, hogy a történetek (nagyvonalakban és főleg végkimenetelükben) ismertek. De ezek olyan utazások, ahol nem is a végcél számít…
Hulk mondjuk ezután se lesz a kedvencem, de a kisebb egyenetlenségek ellenére (különösen a kötet végi „felismerését” nem tudtam hova tenni spoiler) tetszett a történet és a megvalósítása is. A tematikus fejezetcímek használata pedig kifejezetten jópofa ötlet volt.
A rajzolás jól illik a témához, a szürke, tussal festett Hulk elég ütősen néz ki. Fun fact: off
Négy nyuszi az ötből

3 hozzászólás
theodora P>!
Jeph Loeb: Hulk: Szürke

Nekem ez volt az első képregényem Hulkról, persze a sztori alapjait ismertem – főként a filmes adaptációkból.Nagyon tetszett a koncepció, hogy visszanyúltak az alkotók az eredeti formájához (szürke), ill. hogy egy olyan időszakot mutattak be Hulk életében, amiről korábban nem esett annyi szó – számomra mindenképp újdonság volt Rick, Betty és Ross tábornok. A Thor Ragnarökben megjelenő Hulkra emlékeztetett ez a megjelenítés (Hulk zúz!), tetszett ahogy a brutalitása keveredett az érzelmeivel – ahogy a végén írja Tim Sale olyan mint egy négyéves gyerek.

Kovács_Adrián>!
Jeph Loeb: Hulk: Szürke

Jeph Loeb és Tim Sale, nem tudd hibázni. Ők ketten bármilyen történetbe belekezdenek, azok legalább a nagyon jó szintet megütik. A Batman füzetjeik a legjobbak között van, ahogy a Marvel szín sorozata. Ahogy a sárga Daredevil, úgy a szürke Hulk is egy szerelmi történet, ahol még Banner épp hogy csak, megkapta a képeségét, küzd saját magával és az önuralommal. Loeb, Hulkot egy gyermeki gondolkodású csupaszív pusztítóként állítja be, aki csak jót akar de ne gondol bele a következményeibe. Sale pedig mesterien, egyedi stílusban tálalja elénk, néha szívet melengető módon.
Egy nagyszerű páros újabb kiváló alkotása, képregény rajongók polcán ott a helye.

A_S1M0N P>!
Jeph Loeb: Hulk: Szürke

Nagyon érzelmes kötet, Bruce Banner/Hulk és Betty Ross tragikus szerelmét ismerhetjük meg előbbi visszaemlékezésén keresztül, bár nem tudhatjuk, hogy ebből mi igaz és mi nem.
Ettől függetlenül engem megfogott a főszerelő (két) karaktere, Hulk olyan, mint egy nagy gyerek, aki nem képes kifejezni magát, hiába van ott a tudata mélyén a zseniális tudós. Hulk esetlensége, akaratlan pusztítása is egy dühös, erejét nem ismerő gyerekre emlékeztet, ezért is tud komolyan hatni az emberre.
A rajzok is tetszettek, bár elsőre Hulk néha furcsa volt, de hamar megszoktam, az egész kötet remekül állít emléket a korabeli képregényeknek ezzel az ábrázolással. Külön tetszett a zöld szín (a kedvencem), nagyon kontrasztosan emelkedett ki a szürkeségből, amikor szerephez jutott.
A cselekmény nagyrészt a jól ismert eredettörténet, de bőven tud újat mutatni, már csak az érzelemvilágával is.

Engem megfogott a kötet, igazából rosszat nem is tudnék rá mondani.

BBetti86 >!
Jeph Loeb: Hulk: Szürke

Hulk eredettörténete, kicsit másképpen. Évforduló van, és Bruce egy pszichiáter barátjához látogat el. Vele beszéli át, hogyan indult minden.
A gondom az volt, hogy tele van utalással, amivel nem tudtam mit kezdeni. Az olyasmi, mint a Vasember kezdetleges verziója, még hagyján. Mondjuk, azért mozgatta az agyam, hogy ki volt a páncélban. Az viszont, ahogy Bruce és Betty jövője folyamatosan ott van a narrációban, de az nincs kimondva, mi történt, idegesített. Hulk képregényt nem olvastam még, a filmeket láttam, és nem tudom összerakni, mi történt. Ami biztos: spoiler Túl sok mindenre nincs válasz, ez az agyamra ment.
Töröm azon is a fejem, hogy mi a jelentősége annak, hogy Hulk először nem zöld volt, hanem szürke. Jó és rossz megítélése? Az ártatlanság kérdésköre? Újabb kérdések, amire nincs kielégítő válaszom.
A karakterek fekete-fehérek, talán csak Hulk a kivétel. Bruce a jófiú, Betty az álomnő, Ross meg az elmebeteg katona. Végig olyan érzésem volt, hogy később válik érdekessé a történetük, de ez nem mutatta addig az eseményeket.
A grafika… nem éppen szemrevaló. Nyers és durva, ugyanakkor van benne karakteresség is. Mintha az elnagyoltsága és drabálissága valahogyan a Hulkot adná vissza.
Nem éreztem jól magam ebben a történetben, leginkább azért, mert engem megőrjítenek a megválaszolatlan kérdések és az utalások, amiket nem értek.

Chris>!
Jeph Loeb: Hulk: Szürke

Első találkozásom Hulkkal (mármint oké, egy füzetnyi sztorit, meg olyan részeket, ahol csak feltűnt, olvastam már, de ténylegesen ezt tekintem elsőnek). Évek óta el akarom kezdeni a Kingpin Kiadó sorozatát is, de egyfelől szeretem egyben letudni a sorozatokat (és jelen állás szerint egy hamar nem lesz vége, az évi egy kötet meg elég kevésnek tűnik), másrészt nehezen vágok bele úgy, hogy nem ismerem magát a karaktert. Ebben nagy segítségemre lett most a Hulk: Szürke, amely tulajdonképpen egy eredettörténet, Hulk megszületésének pillanatát mutatja be. Gondolom, egy teljesen más szemszögből, új megközelítésből, ami lehet nagyban eltér az eredetitől, de arra mindenképpen jó volt, hogy megismerjem az alapsztorit, a főbb hősöket, így már jómagam is bátrabban vágok neki az újabb részeknek. (Azért próbálok majd valami sorrendet felállítani, persze nem a Kingpinnél, ahol adott, hanem az NMK-val és az egyéb megjelenésekkel összevetve.)

Maga a képregény is egészen különleges, remekül használja a címben szereplő szürke színt (ha jól tudom, Hulk eredetileg szürke volt, utána nyomtatási problémák miatt váltott zöldre). A jelen eseményei mind szürkés árnyalatúak, a múlt kap csak színezetet, ami az én szememben egészen különös, de jó megoldásnak tűnik. Loeb stílusa abszolút egyedi, olvasni még nem olvastam tőle semmit, de több munkáját is ismerem „átlapozás” szintjén, Sale-lel kiegészülve egy kívül-belül érdekes történetet alkottak, a látványvilág pedig ehhez tökéletesen passzol.

Hulk ugyebár a fickó, aki a dühös lesz, naggyá válik és tör-zúz, és nem igazán bőbeszédű. Nos, ez itt is megmutatkozik, viszonylag gyorsan lehet haladni a történettel, ugyanis vannak oldalak, ahol pusztán egy-egy szó olvasható, de többnyire nem viszik túlzásba a párbeszédeket. (Volt olyan 20-25 oldalas fejezet, amit kvázi 5 perc alatt elolvastam.) Ezt nem feltétlenül rovom fel hibának, mert ezzel a kevés szöveggel is nagyon sok tartalmat tud átadni a szerzőpáros, és ahogyan a „vázlatokban” írják, ez valóban egy egészen különleges szerelmi történet, minden érzelem abszolút átjön az olvasónak. A kötet végén található egy 13 oldalas „extra” tartalom, ebben a két alkotó mesél a történet megszületéséről, egy-két titkot is elárulnak, ezeket különösen jól esett olvasni, betekintést nyerhettünk ebbe a folyamatba is.

Egy biztos: amint hazajutok vidékre, előveszem a Pókember: Kék és a Fenegyerek: Sárga című kötetet, egyben várom, hogy megjelenjen az Amerika Kapitány: Fehér is, hogy teljessé tegyem ezt a különleges sorozatot.

peterszebeni I>!
Jeph Loeb: Hulk: Szürke

Nem tudom megunni a Loeb és Sale páros köteteit. Egyszerre meseszerűen naívak, és mégis összetettek, bemutatják a szuperhősök lélektanát, de nem válnak erőltetetté, semmi nagy világmegváltó sötét felismerés (Én vagyok a Pók szintű baromságok), hétköznapiak maradnak, szerethetőek. :)
A rajzok szintén jól állnak ennek a kettősségnek, egyszerre egyszerű, és lenyűgöző, főleg, hogy Sale csak Hulk bőrét tónusozta tusfestékkel.
Egyedül a színezővel voltak némi problémáim. Az szép, hogy nagyrészt flat tone-okat alkalmaznak, de könyörgöm, azokat az ordenáré lens flare effekteket merénylet volt némelyik képre tenni. :(
Szerencsére ez is csak keveset tudott rontani az összképen. :)


Népszerű idézetek

Dávidmoly>!

Anthony Tony Stark: Kemény kölyök.
Thaddeus E. Ross tábornok: Koszos kis huligán. Mind huligánok, amíg fel nem nőnek, és nem állnak katonának.
Anthony Tony Stark: Én nem voltam katona.
Thaddeus E. Ross tábornok: Épp ezt mondom.

Harmadik fejezet: C mint cudar

Dávidmoly>!

Rick Jones: Nézze, százados, én-
Thaddeus E. Ross tábornok: Százados…?! Mit gondolsz, miért kerültek a zubbonyomra ezek a csillagok?
Rick Jones: Mert egyszer sem hiányzott az órákról?

Harmadik fejezet: C mint cudar

Dávidmoly>!

Bruce Banner: Leonard… vajon csak őrült vagyok?
dr. Leonard Samson: A „csak” viszonylagos, Bruce.

Második fejezet: B mint balek

Kapcsolódó szócikkek: Hulk (Bruce Banner) · őrület
Dávidmoly>!

Bruce Banner: Meg kellett szabadulnunk a nukleáris hulladéktól. A föld alá kellett rejtenünk.
Rick Jones: És ez mennyire mély?
Bruce Banner: A magam részéről úgy vélem… …hogy nem ástunk elég mélyre…

Második fejezet: B mint balek

Kapcsolódó szócikkek: Hulk (Bruce Banner)
Dávidmoly>!

dr. Leonard Samson: Egyeseknek… akár érte őket gamma-sugárzás, akár nem, a „szeretlek” a legnehezebb szó.

Negyedik fejezet: D mint dög

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
Dávidmoly>!

dr. Leonard Samson: Bruce…!
Bruce Banner: Hmm?
dr. Leonard Samson: Jól vagy?
Bruce Banner: Miért kérded, Leonard?
dr. Leonard Samson: Mert a rendelőm ablakánál állsz, kibámulsz az esőbe, és egyetlen szót sem szóltál már tizenöt perce.

Ötödik fejezet: E mint elefánt

Kapcsolódó szócikkek: Hulk (Bruce Banner)
Dávidmoly>!

dr. Leonard Samson: Mi is a gyász? Veszteség. Egy szerettünk elvesztése.

Ötödik fejezet: E mint elefánt

Kapcsolódó szócikkek: gyász · veszteség
Dávidmoly>!

Hulk: Hulk nem szörnyeteg!

Hatodik fejezet: F mint féltés

Kapcsolódó szócikkek: Hulk (Bruce Banner)
Melinda_Kléri >!

Emlékszem, amikor gyerekkoromban a moziban Frankenstein ott állt a bejárat előtt…a szép lány pedig ajtót nyitott, és az egész közönség azt kiabálta neki, hogy meneküljön…

Második fejezet: B mint balek


Hasonló könyvek címkék alapján

Kurt Busiek: Csodák kora
Geoff Johns: Fordulópont
Mark Millar: Kick-Ass – Ha/Ver 2.
Todd McFarlane: Spawn: Kezdetek 1.
Frank Miller: Batman: Az első év
Chris Claremont: X-Men 4. – Próteusz
Robert Venditti: X-O Manowar 2. – Ninjak közbelép
Peter J. Tomasi: Batman és Robin 1. – Született gyilkos
Mark Millar: Logan: Kíméletlen jövő
Donny Cates – Chris Hastings – Kieron Gillen – Katie Cook – Ryan North – Al Ewing: Thanos győz