Fenegyerek: ​Sárga 66 csillagozás

Jeph Loeb: Fenegyerek: Sárga

„NEM AZ A LÉNYEG, HOGY KERÜL PADLÓRA AZ EMBER, HANEM AZ, HOGYAN ÁLL FEL ONNAN.”

Ez volt Bunyós Jack Murdock ökölvívó életfilozófiája, és ő eszerint is élt.

Ám Bunyós Jacket meggyilkolják.Matt Murdock édesapjának erőszakos halála olyan eseménysort indít el,amely során New York City városában új szuperhős lép színre: a vak, ám emberfölötti érzékeléssel és akrobatikus képességekkel bíró igazságosztó, Fenegyerek.

Titkos személyazonosságának leple alatt könyörtelen eltökéltséggel vadássza le apja gyilkosait, miközben Matt Murdockként a mindennapi élet nehézségeivel, Fenegyerekként pedig az egyre-másra felbukkanó szupergonoszokkal kell megküzdenie.

A „félelmet nem ismerő” szuperhős pályafutásának korai szakaszát elmesélő műben az Eisner-díjas Jeph Loeb és Tim Sale páros a fordulatos cselekményt ötvözi a rájuk jellemző egyedi látásmóddal.

A legendás Stan Lee előszavával.

Tartalmazza a teljes Daredevil: Yellow 1–6. minisorozatot.

>!
Fumax, Budapest, 2019
168 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634700562 · Fordította: Benes Attila · Illusztrálta: Tim Sale

Kedvencelte 3

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 12


Kiemelt értékelések

Aigi>!
Jeph Loeb: Fenegyerek: Sárga

A történet alapvetően az eredet újra elmesélése, de ezenfelül két szerelmi vallomás. Az egyiket Matt Murdock írja le az elhunyt Karen Page-nek, a másikat pedig az alkotók teszik azzal ahogy ehhez a munkához nyúltak. Jeph Loeb szövegei érzékenyek és remekül harmonizálnak Tim Sale, aki szerintem az egyik legjobb illusztrátor jelenleg, hátborzongatóan klassz rajzaival. Otthoni polcon a helye.

8 hozzászólás
Disznóparéj_HVP IP>!
Jeph Loeb: Fenegyerek: Sárga

A Fenegyerek karakternél számomra nincs érdekesebb szuperhős.

Ő valahogy az egymást kizáró ellentétek embere: vak, mégis remekül és magabiztosan mozog. Hisz a törvény igazságában, mégis megagyal néhány gonosztevőt éjszakánként. Hívő katolikus, mégis ördögjelmezben ver péppé másokat. Szelíd ügyvéd, a jog embere, és közben jogsértő önbíráskodó.

Fenegyerek olyan, mint mi mindnyájan.

Van egy képe arról, hogy milyennek kellene lennie, hogy hogyan kellene élnie ahhoz, hogy önmaga előtt is feddhetetlen legyen. Hogy milyen lenne az ideális énje. De gyenge ahhoz, hogy letegye az ördögjelmezt, ami erőt ad neki. Valahol mind így vagyunk vele – mindünknek megvan a fenegyerek-szerkónk, és amikor (azt hisszük, hogy) senki nem lát, felvesszük és megyünk kiélni mindazt, amiről nem akarjuk, hogy bárki tudjon.

Aztán másnap reggel nyeljük a következményeket. Matt Murdock búslakodik és/vagy gyónni megy, mindenki valahogy megbirkózik azzal a teherrel, amit a fenegyerekeskedés ró rá.

Ez a kötet egy menekülés története. Az apja halála miatti fájdalom elől Fenegyerek bosszúhadjáratba menekül. Az igazságtalanság elől az ökle mögé menekül. A szerelem elől Foggy mögé próbál bújni. Matt Murdock elől Fenegyerek maszkja mögé rejtőzik.

Jó ügyvéd és jó szuperhős. De a kettő közötti ide-oda ingázás felőrli az embert. Lekésett mindenről, és már csak utólag tud levelet írni is. Pótlólag, mert már elszaladt mellette az idő. Ebben rejlik a kötet nagy figyelmeztetése: utólag felújíttatni egy edzőtermet könnyű. Utólag megagyalni valami rosszfiút könnyű. Utólag leveleket írni könnyű.

Egyik jelmezből a másikba, ügyvédből fenegyerekké öltözni és vissza könnyű.

De ha az átöltözésekre szánt időben inkább mondjuk önmagad lennél – se nem az ügyvéd, se nem a szuperhős, hanem önmagad – akkor lehet, hogy nem utólag kéne csápolnod, hogy helyretégy dolgokat, hanem igenis időben elmondod apádnak, hogy szereted, és igenis megvéded azt, aki a legdrágább neked.

Persze, és ez a Fenegyerek legnagyobb kérdése: ha én nem, akkor ki öltözik be Fenegyereknek és ki védi meg a várost? Ki veri le a gonoszt, különösen, ha még a jog is futni hagyja?

Jogos kérdés, és nincs is rá válaszom. Lehet, hogy tényleg vannak emberek, akiknek el kell égni, meg kell halni azért, hogy a többiek élhessenek. Talán tényleg „jobb, ha egy ember hal meg a népért”.

Végül is, Krisztust is keresztre feszítették.

Csabi P>!
Jeph Loeb: Fenegyerek: Sárga

Tudom, párszor már elátkoztam az amerikai képregényeket, ezt sem magamnak vettem, hanem ajándékba, de azért előtte leteszteltem. Nagyon nem változtatta meg a véleményemet, Stan Lee gusztustalanul csöpögős bevezetője ellenére sem.
Reboot, na, aki ezt kitalálta, azt kéne tökön bökni, ez is ki tudja hanyadik újramesélése DD eredetének, aki látta a tévé sorozat első évadát, annak nagyrészt ismerős a szitu.
Ami pozitív, azok a rajzok, kivéve néhány arcot, a szépséges Karen pl. úgy néz ki néhány képen, mint egy karfiol. És DD-nek is eléggé lópofája van, amikor nincs rajta maszk.
Maga a sztori, mint mondtam részben visszaemlékezés, megismerjük Kid Murdock bukásának történetét és a két fiatal ügyvéd indulását. Ezen kívül kalandok csak szordínóban jelennek meg, DD két rövid epizódban megmenti Karent. Annál nagyobb hangsúlyt helyeznek a Marvel univerzum egyéb tagjainak fényezésre, csúcspontként a Fantasztikus Négyes egy nagyon kínos cameojával.

Molymacska P>!
Jeph Loeb: Fenegyerek: Sárga

Vannak szuperhős történetek, amelyeket el szeretnék olvasni, mert valamiben mások, vagy valamiben annyira máshogy közelítenek az alapvető szuperhőstoposzon túl. Az egyik ilyen a Fenegyerek, amelynél bár tudtam, hogy vak, mégsem értetem, és tudtam elképzelni egy történetet vele.
Nagyon különleges volt az eredettörténet, hogy itt egy gyászhoz köthető a szuperhős megalakulása. Úgy látszik, Amerikában ebben látnak olyan motivációs erőt, amitől könnyebb mozgatni egy karaktert (ez alapvetően probléma lenne, de közben ebben a történetben mégis egy jó kiindulópont).
A történetnek egy érdekessége, hogy egyszerre testesít meg egy noir hangulatot ("magányos" nyomozó, a szépséges hölgy, a nem tudja, merre megy, kiábrándul a szakmájából), mégis megtestesíti ennek ellentétét is (hiszen motivált, tettre kész, van társa a magánéletben, és a hölgy kezére más is pályázik). Ez a kettősség erős volt benne, de közben mégis jó: visszatérünk egy régebbi korba, de közben modern is, erős hangulata van, közben nyomaszt és nem nyom el (annyira, mint mondjuk egy Jessica Jones nyomaszt).
Különleges volt a képregényben az érzékszervek megmutatása. A képeken annyira nem látszott különlegesen a test érzetek, ellenben leírásban nagyon erős volt. Külön örülök Benes Attila fordításának, aki próbált minél választékosabban kifejezni az érzeteket, érthetően, mégsem unalmasan. Nagyon tetszett, ahogyan haladunk benne, egyre jobban kiismerhetjük, és megérthetjük egy vak gondolkozását és a világát is.
A vakság nem csak, mint nem látás jellemző ebben a történetben, hanem mint másság is, amit mások nem fogadnak el, nem hiszik el, hogy látás nélkül Matt tud teljesíteni, képes teljes életet élni. A Hellen Keller viccek nem csak azért sértőek, mert vakságot sértik, hanem azért is, mert olyan személyeket minősítenek benne, akik elértek valamit. Matt szerintem jól mutatja meg, hogy bármely mássággal lehet teljes életet élni (így például ő a vaksággal).
A rajzolás nagyon érzékletes: furcsa beállításokkal operál, különleges, kifacsarodott pózokat is láthatunk, de közben mégis megvan a maga szabályossága, egyszerűsége. Néhol számomra túl sok volt a szöveg a képhez képest, néhány picit letisztultabb képet szívesebben olvastam volna, ellenben kellett a leírás Matt látáspontjához, megértéséhez, megismeréséhez.
Mint az Ezüst Utazónál, itt is kicsit túl sok volt az extra számomra a rendes tartalomhoz képest, hiszen engem tényleg nem érdekelnek az extrák. spoiler, Ettől függetlenül egy minőségi darabnak tartom, és örülök, hogy olvashattam ezt a kötetet.

Th3DarkKn1ght P>!
Jeph Loeb: Fenegyerek: Sárga

Jeph Loeb és Tim Sale párosa különösen kedves nekem. Amikor megtudtam, hogy jönni fog a Pókember – Kék nagyon feldobódtam, de amikor erre még ráhúzott egyet a Fumax a Fenegyerek – Sárgával, akkor már tudtam, hogy ez a hónap nem lesz pénztárca kímélő. :)

A történet Fenegyerek eredetét és a Karen Page iránti szerelem kialakulását mutatja be Matt Murdock „szemén” keresztül. Az egész képregényt áthatja egy retró hangulat, Fenegyerek a 60-as években tűnt fel először, ezért Loeb és Sale ezt a korszakot idézi meg számunkra. Érződik ez a párbeszédeken, a szituációkon, de legjobban Tim Sale rajzain, ami a képregény legnagyobb erőssége. Fenegyerek eredeti sárga ruháján túl, amit csak lehetett, megpróbált korhűen ábrázolni. Gondolok itt a ruhákra, az épületekre, az autókra, a hajviseletre, stb. Azért a tőle megszokott sötétebb hangulat sem marad el. A történet egyszerű és szórakoztató, de emellett aranyos és érzelmes. Viszont nem túl izgalmas és sajnos a vége eléggé semleges. Kissé zavart, hogy Matt, hogyan tudott vakon egy ilyen jó jelmezt varrni, de ez még egy képregénybe simán belefér. Amit nagyon hiányoltam, hogy Stan Lee előszava után (volt egy humora az öregnek XD), lehetett volna egy oldal, ami Karen Page halálával foglalkozik, némi illusztráció kíséretében. Én nem mélyedtem bele annyira Fenegyerek világába, ezért nekem ez az információ jól jött volna. Így nem tudott teljesen magába szippantani a történet. Ami megdobogtatta a szívemet, az Gilda vendégszereplése volt. Úgy látszik annyira távol akart lenni a férjétől, hogy sikerült átjutnia egy másik univerzumba! :)

Egyáltalán nem egy rossz képregény, csak olyan egyszer olvasós. A Pókember Kéktől azért többet várok!

Benkő_Ferenc IP>!
Jeph Loeb: Fenegyerek: Sárga

Segítsetek: talán én vártam túl sokat?

A Loeb-Sale párostól először a Hosszú Halloweent olvastam, és noha nem kezdtem el keresni a munkáikat (leszámítva persze a Dark Victoryt), attól még valahol sejtettem, hogy figyelemreméltó párossal van dolgom. Bevallom, ettől még ha a nejem nem veszi meg, ez a kötet elsiklott volna a radarom alatt, de végül mégis a polcon landolt, és idővel rávettem magam, hogy elolvassam. Végül azzal tettem le, hogy noha az érdemeit eszem ágában sincs elvitatni, attól még nem érzem mestermunkának.

A kötet legnagyobb átka alapvetően a jellegéből adódik: hogy eredettörténet. Túl sok mindennek kell elvetnie a magvát ahhoz, hogy akár a történetével, akár a szereplők közti viszonyrendszerek részletes és alapos ábrázolásával kitűnjön a tömegből. Persze, ha valakinek ez az első találkozása a Fenegyerekkel, az megtudhat mindent, amire szüksége van a figura megértéséhez, de aki hallott már a karakterről, annak nem okoz majd túl sok meglepetést a történet.

Az előadásmódban viszont vannak jó ötletek: az speciel nagyon bejött, hogy az egész sztori levelek révén van elmesélve, és a főhősünk néha utólag más fényben látja a dolgokat. Ilyesféle ötletekből kellett volna több – főleg a szerelmi szál érdekessé tétele miatt, mert ha valami, hát az durván félresiklott nálam. Röpke számolás után pl. rájöttem, hogy Matt Murdock és az úgynevezett szívszerelme nagyjából hat-hét alkalommal váltanak szót (amiből két-három hosszabb csak néhány szónál), mielőtt az előbbi a barátnőjeként hivatkozik a lányra. Ráadásul alig tudnak meg valamit a másikról, arról nem is beszélve, hogy Karen szőke, szoknyás, és a főhősért szinte azonnal rajongó figurája mintha egyenesen az ötvenes évekből időutazott volna 2002-be.

A másik szálka a szememben sajnos pont a rajzolás: Sale stílusa nem mindig illik a szöveghez. Ott van Foggy, akiről hamarabb jutna eszembe Frank Miller valamelyik Sin City-béli sunyi rosszarcúja, mint a főhős legjobb barátja, és ezzel rögvest antipatikussá vált. A gonoszok pedig olyan karikatúraszerűen… ehh… gonoszok, hogy az már nekem volt kissé kínos.

Mindazonáltal alapvetően el lehet lenni olvasás közben, gyorsan csúsztak az oldalak, de aki tud már valamicskét a Fenegyerekről, az ne várjon túl sok meglepetést. De most komolyan, tényleg én vártam túl sokat?

5 hozzászólás
Dávidmoly P>!
Jeph Loeb: Fenegyerek: Sárga

„Nem az az ember mércéje, hogyan kerül padlóra…”
„…hanem az, hogyan áll fel onnan!”
*
Minden attól függött, hol voltál a végső gongszó idején.
*
– Szereti a vöröset, Karen?
– A kedvenc színem…

Magabiztos kézzel, nagy szakértelemmel és sok szeretettel levezényelt összefoglaló Fenegyerek karrierének kezdetéről, és életének két fontos, szorosan egy-egy szeretett személyhez kötödő momentumáról: Bunyós Jack Murdock elvesztéséről és Karen Page megismeréséről. A letisztult történetekhez hasonló, egyszerűségében gyönyörű grafika társul.
A magyar kiadás a szokásos Fumax-minőség, panaszra nem lehet okunk.
Négy és fél gongszó az ötből.

ftamas>!
Jeph Loeb: Fenegyerek: Sárga

Mindig is kedveltem Fenegyerek karakterét. Így örülök ennek a történetnek, amely nagyrészt egy eredettörténet. A történet tetszett, mert hangulata van, ami magával ragadott.
A rajzok már kevésbé. Sokszor teljesen elnagyolt és gyenge. Pl. Sue karaktere az egyik képen amikor az F4 megjelent.

egy_ember>!
Jeph Loeb: Fenegyerek: Sárga

Könyvtári „munkaolvasás” volt. Nem mozgok otthonosan a képregény világban, annak is utána kellett néznem, hogy ki is ez az ember :)
Maga az eredettörténet jó, de nem egy nagy durranás, viszont a rajzok…

BBetti86>!
Jeph Loeb: Fenegyerek: Sárga

Daredevil történetek kezdetei, másként. Loeb fogta az eredeti sztorit, és újramesélte. Nem régen olvastam a Hulk Szürkét, így nem tudtam nem észrevenni, milyen hasonlóságok vannak.
Rögtön a szín. Hulk zöld, Daredevil vörös. Itt mégis más a szín, jelen esetben sárga. Ezzel is ki van fejezve, hogy ez nem a megszokott és ismert történet lesz, hanem valami más. Lesznek egyezések, hiszen pl. Matt vak, az apja bunyós volt, de más a nézőpont.
Most is egy visszaemlékezést kapunk. Matt az érzéseivel viaskodik, mondhatni, a végső búcsút mondja Karennek. Levelet ír neki, s vele megelevenedik a múlt.
Megint fontos lesz a nő. Mintha az lenne a mottó, hogy keresd a nőt. Hulk mögött Betty, Fenegyerek mögött Karen. Még abban is van egyezés, hogy a jelenben spoiler
Lehet önállóan is érteni, de sok az utalás. Az ellenfelek, az egyéb Marvel hősök, Karen sorsa. Mindegyiknek vannak kapcsolódási pontjai a későbbiekhez, amit az érthet és élvezhet igazán, aki azokat a történeteket ismeri. Nekem csak filmes és sorozatos egyéb ismereteim vannak, így zavart is, hogy egyes történetelemek nekem nem ismertek.
Kellemesen keverednek a történetben az akciós elemek és az érzelmek. Matt és Fenegyerek egyaránt fontosak, ha a hangsúly egyre inkább tolódik is a maszkos igazságosztó felé.
A cselekmény tetszett, a grafikával elvoltam. A Hulk Szürkénél szebb, de nem az, amit szemrevalónak neveznék. A mozgást, pl. Daredevil akrobatikus képességeit jól visszaadja, de az arcok pl. nem tetszettek. Elnagyoltak. Tudom, nem lehet minden képregény Monstress vagy Thor: A mennydörgés istene minőség.
Összességében tetszett a képregény, elsősorban a története miatt, ami korrekten össze lett rakva és Stan Lee előszavát is értékeltem.


Népszerű idézetek

Fumax KU>!

Hamar kiderült, hogy a szupergonoszoknak van egy rossz szokása: visszatérnek „halottaikból”.

Dávidmoly P>!

– Miért sárga a ruhája?
– Ez milyen kérdés?
– Hát, csak eszembe jutott, hogy ha már ilyen ördögi kinézete van, a vörös jobban illene magához.
– Szereti a vöröset, Karen?
– A kedvenc színem…

Hatodik fejezet: A végső gongszó

Dávidmoly P>!

Bármilyen alkut is kötött az apám, ők nem ismerték úgy, mint én. Lehet, hogy „faragatlan tuskónak” tartotta magát, de volt egy hitvallása. „Nem az az ember mércéje, hogyan kerül padlóra…”
„…hanem az, hogyan áll fel onnan!”

Első fejezet: Bajnoki évad

Dávidmoly P>!

Apám régen emlegette, hogy ballal sosem indítunk. Balkezes lévén azzal tudott a legprofibban ütni. Ha ballal indítasz, beléd látnak – az ellenfeled rájön, mit tudsz, és oda az előnyöd.
Gondolom, ezért nem mondtam el rögtön, mit érzek irántad.

Harmadik fejezet: A szorítóban

Dávidmoly P>!

– Szégyen a futás, de hasznos, és a többi…
– A gyávák és tolvajok mottója, Bagoly.

Ötödik fejezet: Vert helyzetben

Dávidmoly P>!

Minden attól függött, hol voltál a végső gongszó idején.

Ötödik fejezet: Vert helyzetben

Dávidmoly P>!

– Csak ön után, Mister Murdock.
– Nem, ön után, Mister Nelson.

Hatodik fejezet: A végső gongszó


Hasonló könyvek címkék alapján

Frank Miller: Fenegyerek: Újjászületés
Alan Moore: A teljes Watchmen
Alan Moore: Watchmen – Az Őrzők
Mark Millar: Kick-Ass – Ha/Ver 2.
Alan Moore: Batman: A gyilkos tréfa
Peter J. Tomasi: Batman és Robin 1. – Született gyilkos
Frank Miller: Batman: Az első év
Mark Waid: Kingdom Come – A te országod
Todd McFarlane: Spawn: Kezdetek 1.
Donny Cates – Chris Hastings – Kieron Gillen – Katie Cook – Ryan North – Al Ewing: Thanos győz