A ​világ hangolása 5 csillagozás

Bach ifjúsága
Jens Johler: A világ hangolása

Johann Sebastian Bach 1700-ban, tizenötödik születésnapján önállósága kezdetét ünnepli. Családjától elszakadva ösztöndíjasként indul világot látni. Már ekkor az foglalkoztatja, hogy vajon az orgonát, egy ilyen isteni hangszert miért nem lehet úgy hangolni, hogy minden hangnemben lehessen játszani rajta? Talán a teremtett világ tökéletlen? Szerencséje és kitartása révén megismerkedik Andreas Werckmeisterrel, a hangolás elméletének mesterével, aki megtalálja az alkalmas hangolási technikát.

A tökéletességnek azonban ára van! A nagy fazonírozás korában az ember szabályozta a folyókat, formára nyírta a bokrokat, megtervezte a nagyvárosokat, kivilágította az éjszakákat, s most, hogy az egész teremtett tárgyi világot a saját igényeihez igazította, magával a zenével is ezt fogja művelni? Mikor Bach a jóltemperált hangszeren játszik, egyszer csak nyugtalanító kétsége támad: jóllehet a mű hibátlan összhangot nyújt, de mesterkéltsége folytán eszményien profán is.

Eredeti cím: Die Stimmung der Welt

Eredeti megjelenés éve: 2013

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Typotex Világirodalom Typotex

>!
Typotex, Budapest, 2015
356 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632798462 · Fordította: Nádori Lídia
>!
Typotex, Budapest, 2015
ISBN: 9789632798462 · Fordította: Nádori Lídia

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Johann Sebastian Bach · Dietrich Buxtehude (Diderik Buxtehude)

Helyszínek népszerűség szerint

Arnstadt


Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

fióka P>!
Jens Johler: A világ hangolása

Jens Johler neve teljesen ismeretlen volt számomra, viszont a @Typotex_Kiadó Világirodalom-sorozata eddig kellemes meglepetéseket tartogatott, Bach muzsikája régi szerelem, így teljesen természetes, hogy elvárásaim voltak. Már megint. Nem kellett volna.
A fülszöveg szerint a könyv „könnyed […] stílusával szinte észrevétlenül gondolkodtatja el olvasóit alapvető kérdéseken, mint például jelen esetben természetesség és szabályozottság viszonya.” Ebből két dolog igaz: a könnyed stílus és az említett ellentét viszonyának többszöri felhozatala. Hogy elgondolkodtatna? Nem igazán. A természetesség és szabályozottság viszonyát többször felveti a regény folyamán, de ez sosem kerül kifejtésre, inkább csak egy vissza-visszatérő motívum, ami valamiféle kontinuitás-féleség szerepét tölti be az alaptörténet, Bach ifjúságának szakaszai között.
A regény valóság és fikció keveréke. A fikció természetes bármilyen életrajzi regény esetében, hiszen a párbeszédekről és hasonlókról általában nincs pontos, egykorú feljegyzés, így ezt az írónak kell kitalálnia. Jens Johler azonban ennél sokkal többet tett: beleszőtt a könyvbe egy múlhatatlan szerelmi szálat, egy sohanemvolt operát és mindezek következményeit. A szerelem alanya, a hamburgi operaénekesnő, Sophie Agneta Petersen soha nem létezett. A hozzá írt opera, Odüsszeusz és Kirké (Kirké szoprán, Sophie-nak kellett volna elénekelnie), szintén soha nem létezett. A ma ismert Bach-művek között egyértelműen nem szerepel opera. Az opera librettóját egy valóságos személy írta, aki tényleg Bach barátja volt, Georg Erdmann, levelezésük fennmaradt darabja, valamint mindaz, ami Erdmannról tudható, elolvasható itt: http://www.bachonbach.com/johann-sebastian-bach/the-let… A nemlétező opera és a nemlétező szerelem nagyszerű alkalom arra, hogy Bach vágyait, esetleges elszalasztott esélyeiből származó feszültségét kanalizálja, alkalom az elmélkedésre, arra a visszatérő motívumra, hogy az engedelmes, agyonszabályozott élete helyett, ahol dilettánsok mondhatják meg egy zenésznek, hogy mit és hogyan játsszon, esetleg választhatta volna a szabadságot, Hamburgot, az operát, a szerelmet, a kissé irigyelt Händel életvitelét, sikereit, pénzét.
A fikció mellett természetesen Bach valódi életrajzi elemei szerepelnek a regényben: tanárai, Georg Böhm, Buxtehude, az államocskák, ahol alkalmazásban volt, mint udvari musicus, feleségei és gyermekei mind-mind valósak.
A könyv legfontosabb elemének a püthagoraszi komma problematikáját, azaz a tökéletes hangolás nagyon alapos kifejtését, és annak Bach életében játszott szerepét tartom. A jóltemperált hangolás a fiatal Bach életébe az Andreas Wreckmeister által kidolgozott Wreckmeister-féle hangolás képében lép be. Mint minden újítót, őt is bolondnak nézik, nem kevésbé a jóltemperált hangolás elvét magáévá tevő és azt az első időkben népszerűsíteni is igyekvő Bachot – aki hamar megtanulja, hogy jobb, ha hallgat. Viszont megszületik a gondolat a jóltemperált zongora minden egyes hangnemére írt prelúdiumról és fúgáról, ami tulajdonképpen egy leckefüzet és aminek az a szerepe, hogy bemutassa a hangnemek eltérő karakterét, egyúttal kiállva a jóltemperált hangolás mellett, ami – ellentétben az akkoriban használatos középhangú temperálással szemben – alkalmas a sok előjegyzéses hangnemek megszólaltatására is. A Das Wohltemperierte Klavier két részletben készült el, az első rész Köthenben, a második mintegy húsz évvel később, Lipcsében.
Annak ellenére, hogy alapos, valóban egészen jól megírt, nem hiányzik belőle a manapság nélkülözhetetlen szerelmi szál sem, a könyv mégsem tökéletes. Ahogy annak idején, játékát hallgatva, a fiatal Bachnak mondta mestere, Böhm, minden nagyon szép, nagyon jó, de valami hiányzik. Nos, ebből a könyvből is hibádzik valami. Talán az a fokú szenvedély, ami az itt felvázolt Bachban megvolt, meg kellett lennie. Vagy Bach csupán egy kivételesen jó mesterember lett volna, a könyv pedig erre felel? Lehet. Bach rájön az évek folyamán, hogy mi az, ami a játékából, kompozícióiból hiányzik. Talán ennek a könyvnek az olvasója is hasonló revelációban részesül majd. A világ nem tökéletes, ez a regény sem az.

3 hozzászólás
Ditta P>!
Jens Johler: A világ hangolása

Rögtön az elején szeretném bevallani, hogy zenei analfabéta vagyok. Sajnos szó szerint, úgyhogy a könyvnek az a része, ahol zeneelméletről, technikákról, stb, volt szó, számomra akár kínaiul is lehetett volna. Ennek ellenére szeretem Bach zenéjét, így olvasás közben szívesen hallgattam.
A könyv nem követi végig Bach életét születésétől egészen a haláláig. A 15 éves Bachhal ismerkedünk meg először, aki 1700-ban nekivág egy többnapos gyalogútnak az egyik barátjával, hogy ösztöndíjasként tanulhasson Lüneburgban a kórusban való éneklésért cserébe. Ott ismerkedik meg Georg Böhmmel, aki tanítványának fogadja. Onnantól kezdve nincs megállás, szépen halad, vagyis inkább száguld előre a musicusok ösvényén, ami nála már születésekor elrendeltetett a család zenei öröksége miatt. Bach legfőbb problémáját, így élete kihívását is a Püthagorászi komma jelenti a könyv szerint. Eköré építi Johler az egész történetet.
Számomra sok újdonságot tartalmazott a könyv. Nem is hittem volna, hogy ilyen sok érdekesség lakozik a zeneelmélet világában. De azt hiszem mégsem szaladok zongorát venni, beérem továbbra is csak a zene hallgatásával.

Dániel_drBéza P>!
Jens Johler: A világ hangolása

A világ hangolása
Bach ifjúsága
Jens Johler
Typotex
2015
Miután egyik Moly társunk Fióka már írt a regényről egy remek elemzést, amitől többet és jobbat én sem tudnék írni, ezért megelégszem annyival, hogy mélységesen egyetértek vele. Nagy Bach rajongó vagyok ezért igyekszem minden könyvet elolvasni, ami róla vagy műveiről szól. Érdekes, hogy Bachot, korában nem tartották a legnagyobbak között számon. Inkább hihetetlen virtuozitást és improvizáló képességét emelték ki kortársai. Hamar elfelejtették és a leszármazottak és a rokonság is csak fél szívvel ápolták zenei hagyatékát. Majdnem feledésbe merült. Szerencsénkre Mendelssohn, majd más zeneszerzők ismét felfedezték és ma már minden ismert szerzeménye elérhető rögzített hanganyagon. Míg a könyvet olvastam, Bach szerzeményeit hallgattam. Így együtt egész jó volt. Ha valaki hasonló élményre vágyik nagyon javaslom Anna Enquist Ellenpont című munkáját. Olvassa a regényt és hallgassa a Goldberg variációkat. Természetesen Bachtól.

dr.Béza Dániel
Budapest, 2020.12.02.


Népszerű idézetek

Typotex_Kiadó KU>!

Új hangolás?, kérdezte hát Bach mérsékelt lelkesedéssel.
Igen, mondta Buxtehude, régi jó barátja, Andreas Werckmeister nemrégiben egy olyan hangolásról beszélt neki, amely lehetővé teszi, hogy bármilyen hangnemben játsszunk a hangszeren. Bizonyos értelemben, így fogalmazott a levelében Werckmeister, a kvintkör tökéletesítése.
Olyan hangolás, amellyel bármit el lehet játszani? BÁRMIT?
Bach hirtelen mégis izgalomba jött. A vér a fejébe szökött, és dobolni kezdett a halántékán. Szíve akkorákat vert, hogy szinte attól félt, mindjárt kiugrik a helyéről. A kvintkör tökéletesítése?, suttogta.
Így nevezte, igen.
És hogyan?
Temperálással.
JÓ, DE MIFÉLÉVEL?, ordított Bach.
Nos, mondta Buxtehude, és csitítólag Bach vállára tette a kezét, ezt akár személyesen meg is kérdezheti tőle. Ugyanis januárban, rögtön Háromkirályok után idejön.
JANUÁRBAN???
December közepén jártak, és Bach már így is nyolc hete távol volt Arnstadttól. Igazság szerint már régen vissza kellett volna mennie. Mindössze négy hét szabadságot kapott a konzisztóriumtól, habár ezt nem kellett szó szerint venni. Csupán a gyalogút tizennégy napot vett igénybe, vissza még egyszer tizennégy nap, ezzel már el is telt a négy hét. Vándoroljon el Lübeckig, kopogjon be Buxtehude ajtaján, üdvözölje a mestert, aztán forduljon vissza? Nem, ez a négy hét csak amolyan közkeletű kifejezés volt, ami annyit jelentett: egy ideig, vagy: ameddig szükséges. Ezt mindenki tudta, Maria Barbara is.
De karácsonyig visszaérek, ígérte neki Bach.
Ha Isten is úgy akarja, felelte erre Maria Barbara.
De Isten nem úgy akarta. Ha januárban érkezik az az ember, akinek sikerült bezárnia a kvintkört, akkor Bach nem távozhat előbb. Lehetetlen. Amióta arnstadti orgonista volt, azóta rágódott a kérdésen, vajon lehetséges-e egyetlen hangolással eljutni a kiinduló hangnemtől a tőle legtávolabb eső hangnemig. Persze ő maga is kísérletezett vele, hogy így vagy úgy áthangolja a klavichordot, de soha nem sikerült neki. És ez a Werckmeister most megtalálta a megoldást? Ha ez igaz, akkor végre rászánhatja magát a nagy utazásra Fisz-dúrba. Akkor azt jelenti, hogy megépült a hajó, amellyel körülhajózza a világot, a tizenkét hang és a huszonnégy hangnem világát. Akkor megvan a hangszer, amivel lehozhatja a holdat a földre.
Nem, most nem mehet el innen.
Már nem.

129-130. oldal 17. Angela

fióka P>!

(…) nekiült, és rajzolt egy fát rengeteg ággal, beleírta az összes felmenője nevét, míg el nem jutott a legendás ősig, Veit Bachig, akinek Magyarországról kellett menekülnie, mert nem akarta feladni lutheránus hitét.

203. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Magyarország
1 hozzászólás
fióka P>!

…minden teremtménynek megvan a maga saját dallama, az embereknek, az állatoknak, és igen, a növényeknek is.

18. oldal

Kapcsolódó szócikkek: dallam
fióka P>!

Filozófus lesz, a legnagyobb a valaha élt filozófusok közül. Elsajátítja korának minden tudását, a természetfilozófiát, a morálfilozófiát, a jogfilozófiát, mindent! Legutóbb egy angoltól olvasott, akinek a neve németül annyit tesz: új hang.

15. oldal

Kapcsolódó szócikkek: filozófia · filozófus · Sir Isaac Newton
1 hozzászólás
fióka P>!

Kinyitotta a szemét, a mennyezet gerendáira meredt.

(első mondat)


Hasonló könyvek címkék alapján

Alfred Amenda: Eroica
Zsigray Julianna: A Sugár úti palota
Barát Endre: Boszorkánytánc
Amy Harmon: Homokból és hamuból
Rudolf Herfurtner: Hard rock
Michelle Marly: Édith Piaf és a szerelem dala
Zsigray Julianna: Tékozló élet
Vera Adlová: Tavaszi szimfónia
Sienna Cole: Reményszimfónia
Leiner Laura: Illúzió