Akasztott ​kutyák (Oxen 1.) 81% 36 csillagozás

Mindig voltak (vannak – lesznek), akiket a szociális háló nem fogott meg, akik tudják, „hogyan kell élni”, olyanok, akik hatalmuk és vagyonuk gyarapítása érdekében egyre gátlástalanabbul visszaélnek a helyzetükkel. Az így kialakuló hűtlen kezelés a közjót magán célokra zsákmányolja ki, a korrupció, olyan kultúrát szül és termel ki újra meg újra, ami eltorzítja az igazságosság fogalmát és a hatóságok szerepköreit. Nincs ez másképp Dániában sem. A regény egyik alapvető témája a főszereplő Niels Oxenben (traumatizált háborús veterán, egyfajta antihős) testesül meg. A történet során, Oxen rövid visszaemlékezésein keresztül a szerző csendben „elkísér” minket a múltjába. Apránként feltárja, hogy mennyire kínozzák őt a visszaemlékezések, és milyen nehéz egy olyan világban működni, amely nem fogadja el a sebesülteket és a traumatizáltakat. Kiváló betekintést nyújt egy olyan emberbe, aki látta a gonoszt, és aki része volt a legrosszabb dolognak, amit az emberiség tehet önmagával. A történetben egy „ortodox” titkos hírszerző (Magrethe Frank – mind a fogyatékossága, mind a megjelenésében furcsa figurává teszi őt) is szerepel, aki jól illeszkedik a többi karakterhez. Ez nem a jól bevált thriller klasszikus nyomozással, hanem politikai titkok és rendőrségi intrikák között vándorol, sarokba szorítva a hatalmon lévőket, megpróbálva széttépni a csend nagyon vastag fátylát, amely az évek során hálót szőtt. A vége felé, amikor a rejtélyt felfedezik, a könyv érdekessé válik, és előkészíti a terepet a folytatáshoz. Egy igazi „férfi” bűnügyi regény, jól felépített történettel, kristálytiszta cselekménnyel.

A krimi kifinomult összeesküvések sora. Tökéletesen hozza a skandináv krimik komor, sötét világát, jó háttérrel, karakterekkel.
https://gaboolvas.blogspot.com/2019/01/akasztott-kutyak.html

Ez a tankönyvi „jó” példája. Mostanában számos kiváló krimihez volt szerencsém, így nagyon magas a léc. És Jens Henrik Jensen, aki egy újabb név a skandináv listán, ezzel a könyvével valahogy éppen alulról súrolta ezt a képzeletbeli vonalat. Nem éppen egyedi, hogy a fő karakter egy kiégett katona, hisz elég jó krimi nyersanyagnak számít a PTSD, és annak vonatkozásai. A könyv elég „laposan” kezdődik, mint egy jó horror: az északi kietlen tájon bandukolsz a sötétben minden elől menekülve, amikor egyszer csak…. BUMM! hulla, és hulla felakasztva. Elég baljós, elég rémísztő. Aztán viszont azért jönnek a klisés megoldások: a bűnbak állítás, a szerteágazó, egészen a „csillárig” érő szervezkedések, az általános bizalmatlanság stb. Ami nem annyira tetszett, az a temérdek angolos kiszólás a szereplőktől, amivel próbálnak lazák lenni, de csak cikisek lettek, legalábbis számomra. Oxen karakterét viszont elég szépen körbejárták, talán ennél titokzatosabbak szoktak lenni más sorozat főhősök az első kötetekben. Összegezve: biztató kezdés, kíváncsian várom a folytatást, mely nincs is talán olyan messze.

Csak megerősíteni tudom a nemzetközi közvélekedést, mert ez egy nagyon jó skandináv krimi. Izgalmas, fordulatos, szórakoztató, szikár skandi stílusban, fontos társadalmi mondanivalókkal, mint a hatalom gyakorlásának kérdése, vagy a balkáni háború borzalmai és a PTS, amely nem kerüli el a résztvevőket. Nagyon remélem, hogy a regény által vázolt, mindenek irányítására képes dán háttérhatalom valóban csak a képzelet szülötte. Alig tudtam letenni…

Jens Henrik Jensen utószavában úgy jellemzi trilógiáját, hogy „Oxen sztorija egyszerű, de a cselekmény szövevényes…”, és valóban, egy nagyon jól megírt történet első az Akasztott kutyák, amelynek főhőse, az afganisztáni és balkáni háborúk hőse, aki még a legmagasabb katonai kitüntetést is megkapta. De, mint a skandináv krimik túlnyomó többségében ez a főhős is küzd démonaival, sőt a történet elején annyira a társadalom alján van főhősünk, hogy kukákból gyűjt élelemet magának és szeretett kutyájának Mr. White-nak. PTSD-ben szenvedő katona elhatározásra jut és északra vándorol, hogy nomád életmódot folytasson a Rold erdőségben.
Ám egy éjszaka a Norlund kastély környékén tett látogatás folyamán egy akasztott kutyába és egy halott őrbe botlik ami miatt fenekestül felfordul az élete.
Ugyanis nem sokkal később a kastély urát holtan találják és a titkosszolgálat is bekapcsolódik a nyomozásba ugyanis az áldozat egy visszavonult dán politikus. Ő már a harmadik áldozata annak a gyilkosnak aki először a házőrzőt ejti áldozatul majd annak gazdáját, és mindhárom áldozat a dán politikai élet jelentős tagja.
Oxen először nem akar részese lenni a nyomozásnak még a titkosszolgálat vezetőjének ajánlatát is visszautasítja, de miután felakasztva találja szálláshelyén kutyáját, beszáll a játékba, negyed millió dán koronáért.
Segítségére van a nyomozásban a titkosszolgálat nyomozója Margrethe Franck, az egyetlen aki hosszú évek óta először Oxen bizalmába enged. Bár az elkövető kilétére és indítékára viszonylag hamar fény derül, a történet nemhogy lassulna, hanem felgyorsul, a szálak a legfelsőbb körökig érnek, Franck és Oxen pedig egymáson kívül senkiben sem bízhatnak, ha életben akarnak maradni.
Az akasztott kutyák egy rendkívül jól kidolgozott és szövevényes történet első darabja, inkább mondanám akció-thrillernek, de azért a krimi szál sem szenved csorbát a történetben. Fordulatokban, izgalmakban és összeesküvésekben gazdag könyv, amely még szinte csak a felszínét kapargatja a cselekménynek. Mindkét főszereplő szerethető karakter akikért végig lehet izgulni, akik jól kiegészítik egymást. Köszönet a @Kossuth_Kiadói_Csoport -nak, hogy megjelentették Jens Henrik Jensen trilógiáját, és így Jesper Stein után újabb nagyszerű dán krimiíróval ismertettek meg az olvasókkal. Nagyon várom a folytatásokat, az első rész alapján a további kötetek még izgalmasabbak lehetnek.

Nem is tudom………Nekem ez a karakter-Oxen, olyan nagyon „problémás”. Kitüntetett katona, kinek elege van az emberekből, poszttraumás a sok átélt szörnyűség miatt, erdőben lakik, szögre akasztotta pályafutását, de persze belekeveredik egy összeesküvésbe. Hatalmi játszma, titkos rendőrség…………..
Voltak jó részek a történetben, de nagyon sok olyan is amit már ezerszer olvashattunk. Sokáig húzódott az eleje is, míg képet kaptunk főszereplőnk életéről. Akció is volt, de mégis még valami hiányzott nekem, talán még több izgalom, még több lelepleződés.

Egy trilógia indító kötete ez az izgalmas krimi. Két jól megformált karakter, a lelkileg sérült Oxen, és a testileg sérült Franck egymás mellett, és néha egymás ellen küzdve próbálják felderíteni a rejtélyes gyilkosságokat. A gyilkosságok köztiszteletben álló áldozatai maguk is bűnösök, nem is akármennyire. Itt jön be egy kis összeesküvés-elmélet. Sokáig kérdéses, hogy ki kivel van, ki az, akit már megrontott a hatalom, és ki az, akit még nem. Egy kis vadonban élős romantikát is kapunk, de igazi romantikát még nem. De van rá esély.

Az eleje nekem lassan indult, de a végére már pörgött a cselekmény. A főhős nem a megszokott nyomozó, de természetesen nem egy zöldfülű. A magánéleti részei érdekesek voltak, remélem a következő kötetekben még többet megtudunk róla.
Maga a nyomozás/krimi szál is nagyon jó lett, sokáig sötétben tapogatózunk az indítékok miatt és logikusan van felépítve mi miért történt.
Egy sötétebb világképet kapunk, de ennek ellenére tetszett.

Messze voltam az ájulattól.
Az a helyzet, elvagyunk kényeztetve. Mindig várjuk a csodát, ami az előző csoda nagyságát felülírja. De egész egyszerűen nem lehet mindig mindent űberelni. Mert ha csoda van csoda hátán, beleszürkülünk és hétköznapivá válik. Ez is csoda, az is csoda, ez is fűszál, az is fűszál. Ha Forma1 közvetítést nézek, Szujó Zoltán szinte futamonként rengeteg dologra mondja, hogy szenzációs. Szenzációs előzés volt! Szenzációs mosoly volt. Et cetera. És aztán szépen lassan a szenzációs szó közhellyé válik. És ha már minden szenzációs, mi lehet azoknál jobb? Több?
Jó, jobb, legjobb.
Fokozás.
De van legeslegjobb? Hisz a legjobb már eleve kiváltság. Nyelvtanilag maga a felső fok. Van-e valami azon túl?… Nos, nincs. De töprengek.
Az akasztott kutyák egyszerű, letisztult történet. Sallang mentes, de olykor erőltetett és kicsit kevés. Ludlum és Larsson farvizein evez, de nem tud hozzájuk felnőni, arról nem is beszélve, hogy messze áll azok komplexitásától. Oxen figurája sem egyedi, de nincs is ezzel baj, mert minden ország lakossága hordozza magával saját, ilyen, vagy olyan traumáit.
Lehet, talán kíváncsi leszek a folytatásra, de lehet, nem.
Minden esetre, lehet vele tenni egy próbát. Mert kinek a pap, kinek a papné…

Ez egy egyáltalán nem szokványos krimi.Inkább thriller-akcióval„misztikummal,összeesküvéssel meg egy kis politikával.A környezet,ahol játszódik sem a megszokott városi ( az eleje a Rambo első részére emlékeztet). Inkább pasis könyv,de azért nem kimondottan.Nekem nagyon bejött, s mivel ez egy trilógia első kötete,remélem mielőbb jönnek a folytatások is.