A ​cápák 24 csillagozás

Egy hajó és egy hajótörés története
Jens Bjørneboe: A cápák

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​"Neptun" nevű háromárbocos vitorlás hajó a múlt század utolsó évében fut ki Manilából a tengerre, de úticélját, Marseille-t sohasem éri el. Már az induláskor baljós előjelek mutatkoznak: a hajóács és az egyik matróz, ki tudja, miért, ölre mennek, és félholtra verik egymást. A harmadtiszt és a hajógondnok holtrészegen fekszik kabinjában. Mintha az ördög szállta volna meg ezt a hajót, amelynél szebbet pedig soha életében nem látott Jensen másodtiszt, a történet elbeszélője. Az öldöklő indulatok nem kevésbé félelmetesek, mint a Neptun nyomában úszó cápák kielégíthetetlen ragadozó ösztöne. De az emberi indulatok mögött ott vannak a társadalom törvényei is. A kaotikus kegyetlenségből végül is a legénység szervezett lázadása bontakozik ki. Hogy a mindkét oldalról kevés reménnyel kecsegtető helyzetet hogyan oldja meg egy még reménytelenebbnek látszó helyzet váratlan kialakulása – ezt beszéli el Jensen másodtiszt szavaival Jens Bjorneboe (1920-1976), a norvég író, utolsó és… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1974

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Modern Könyvtár Európa

>!
Európa, Budapest, 1981
290 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630726491 · Fordította: Sulyok Vince

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 27

Kívánságlistára tette 20


Kiemelt értékelések

Bla IP>!
Jens Bjørneboe: A cápák

Jens Bjørneboe: A cápák Egy hajó és egy hajótörés története

Egy norvég szerző, utolsó, a közvélekedés szerint legnívósabb könyve a tengerről és a cápákról…Ááááh dehogy! Ez csak egy hatalmas allegória, amely igazából a társadalmat és az embereket testesíti meg, rámutatva, hogy legalább olyan agresszív, vérszomjas ragadozók is tudunk, tudnak lenni embertársaink, mint a cápák. Kitűnő regény! Nagyon sok szociális érzékenységen alapuló társadalomkritika és bölcselkedés mellett egyéb ismeretet is átad hajózásról, csillagászatról, tengeri mendemondákról, stb. S egy nagyon szimpatikus narrátor, Jensen másodtiszt, – ki ebben a beosztásban érzi jól magát – s alkalmanként hajóorvos is, tolmácsolja az olvasó számára a szerencsétlenül járt hajó történetét, mely egy szinte letehetetlen kötetet eredményez! Ajánlom!

Kuszma>!
Jens Bjørneboe: A cápák

Jens Bjørneboe: A cápák Egy hajó és egy hajótörés története

Sokat gondolkodtam azon, hogy tőrőlmetszett szárazföldi patkányként miért vagyok annyira oda a tengerésztörténetekért. Talán azért, mert a tengerésztörténet szükségszerűen ismeretlen tájakra vezet és ismeretlen kultúrákat mutat be (hát persze, de ez túl triviális), vagy azért, mert genetikusan belém van kódolva a magyarság őstengerének emlékezete (ez meg hülyeség)? Ám legfőképpen azért, mert egy hajó a tengeren (ahogy egy vesztegzár is egy hotelben, vagy akár maga az Orient-expressz) a világ egészének leképezése átlátható méretben, és csodás lehetőségeket nyújt az írónak, hogy analógiákat gyártson az emberiségről. Például itt van maga a tenger, ami tulajdonképpen Isten metaforája: kiszámíthatatlan, hol kegyes, hol pedig úgy hozzáken a parti sziklákhoz, hogy szilánk se marad belőlünk. Bjorneboe is kihasználja ezt a lehetőséget, nála a hajó a társadalom szimbóluma kicsiben, ahol a három tiszt meg a kapitány viszonylagos jólétben élve uralkodik a huszonakárhány állati körülmények között tengődő matrózon, részben azért, mert azok leginkább azzal vannak elfoglalva, hogy egymást késeljék meg. De amint akad valaki, aki indulataikat „jó” irányba tereli, máris megváltoznak az erőviszonyok… Persze ez egyértelműen balos üzenet, de szerencsére Bjorneboe-nél nem válik tolakodóvá, talán egy London szegénynegyedeiről szóló passzus kivételével. Aztán ott van a cím is (A cápák), ami szintén elég egyértelmű utalás az emberi agresszióra, ami a hajót végigköveti a pusztulás felé vezető úton. És ez a zárt közeg arra is jó, hogy az író erősebb drámai jeleneteket tudjon alkotni az olvasó nagyobb gyönyörűségére. Már ha ért hozzá. Bjorneboe pedig nagyon ért, a cápavadászatos rész például felejthetetlen.

A másik, ami miatt nagyon megszerettem ezt a regényt, az az elbeszélő, Jensen figurája. Ő másodtisztként teljes szimpátiájával fordul a legénység felé, de ugyanakkor felismeri, hogy predesztinációja a tisztek kasztjához köti. Az a speciális benne, hogy úgy tud gyökértelen, otthontalan pikaró lenni, hogy közben megőrzi nyitott gondolkodását és (ami még különösebb) hihetetlenül tiszta erkölcsi törvényeit, amik eligazítják a világban. (Talán épp azért tudja megőrizni, mert minden lehetséges köteléket elszakított, ami a társadalomhoz kötötte.) Lesz olvasó, aki szerint túl sokat moralizál, de én nemhogy megbocsátottam neki az esszébetéteket a hajó nevéről, a hajózásról, a cápák biológiájáról, és a többi, hanem kifejezetten hálás voltam értük. Hiába nincs fogalma az embernek, mi az a csartak vagy a tarcsvitorla: ha egy ilyen szövegben találkozom velük, ahol a hajótest leírása vetekszik egy szerelmes szonett szépségével, legkevésbé sem zavar.

Minden latens fedélzetmesternek a polcán ott kellene lennie.

13 hozzászólás
giggs85 >!
Jens Bjørneboe: A cápák

Jens Bjørneboe: A cápák Egy hajó és egy hajótörés története

Jens Bjorneboe-nek, a 20. századi norvég irodalom egyik megkerülhetetlen klasszikusának a sorsa már gyermekkorában eldőlt: a melankóliára hajlamos gyerek 12 évesen öngyilkosságot kísérelt meg, 13 éves korától alkoholista volt, majd egy hosszabb időt tengerészként is eltöltött. Egész élete, egészen az 55 évesen sikeresen végrehajtott öngyilkosságáig, a norvég és a nyugati társadalom szokásai és rendje elleni lázadozással telt. Igazán megosztó személyiség volt; mind vele, mind műveivel sokat foglalkozott a korabeli sajtó és kritika. Írásai egyfajta naturalista, moralista, anarchisztikus életfelfogást tükröznek. Bjorneboe szerint minden rossz forrása a fennálló társadalomból eredeztethető: a fő probléma az, hogy a nyugati ember elvesztette kapcsolatát a transzcendenssel, és ami még rosszabb, még csak nem is tud róla.

Bár elég sok könyve jelent meg, a kritikusok szinte egyöntetűen az utolsó, Cápák című regényét tartják a legjobbnak. A Cápák: Egy hajó és egy hajótörés története a Neptun névre keresztelt, brit zászló alatt hajozó kereskedelmi hajó utolsó útjáról számol be. Narrátorunk Peder Jensen norvég származású másodtiszt, igazi gyökértelen ember – bár víziszonya van, de csak ideig óráig képes a szárazföldön megmaradni, se háza, se családja, se barátai nincsenek. Első látásra beleszeret a kecses, háromárbócos barkba és azonnal szolgálatra jelentkezik mikor megtudja, hogy nem teljes a legénység. Már az első nap látszik, hogy nincs minden rendben: a harmadtiszt tökrészegen hever a kabinjában, míg a hajóács és az egyik matróz szinte ok nélkül félholtra veri egymást, és ami még furcsább, ezen senki sem ütközik meg, senki sem igyekszik szétválasztani őket. A hangulat pedig az idő múltával egyre csak romlik. Jensen gondos megfigyelő, feljegyez minden fontosabb eseményt. A történetet menetét időnként a tengerészlét, a tengeri élet és a hajó dokumentarista jellegű leírásai szakítják félbe.

Fontos szerepet kap a cápa-ember párhuzam. Bjorneboe-nél az emberekben ugyanolyan gyilkos, fékezhetetlen, irracionális düh uralkodik, mint a cápákban. (Itt meg kell jegyeznem, hogy a norvég is ugyanolyan elcsépelten primitív, teljeséggel hamis képet mutat a cápákról, mint sokan mások előtte; és néha már-már megmosolyogtató tárgyi tévedések is szerepelnek a kötetben. Ezek felett azonban az énelbeszélő bevallottan tanulatlan és anatómiában járatlan volta miatt szemet lehet hunyni.)

Bjorneboe azonban nem elégszik meg csak egy szimpla lázadás leírásával, az egész emberiséget jelképező Neptun mindennapjainak leírásába belecsempész különböző mítoszokat, legendákat is. A két legfontosabb Neptunusz, mint pusztító, sötét istenség és a Bolygó Hollandi megátkozott, otthontalan alakja. Ezek egyetemes érvényűvé, egyfajta példázattá emelik a művet. Több szereplő pedig egyfajta életfelfogást, végzetet testesít meg: így jelennek meg marxista-szocialista, keresztény miszticista, anarchista, kapitalista szereplők is.

A könyv több hibája (a 19. századi osztályharc egyoldalú bemutatása; a párhuzamok, ellentétek talán túlzott erőltetése, illetve a könyv iszonyúan utópisztikus, számomra hihetetlen vége) ellenére meglepően jól működik mind regényként, mind példázatként, így sokaknak igen kellemes olvasmányélményt nyújthat.

1 hozzászólás
bagie P>!
Jens Bjørneboe: A cápák

Jens Bjørneboe: A cápák Egy hajó és egy hajótörés története

Hogy ez a könyv miért is került a várólistámra, azt már sosem fogjuk megtudni.
Cápák, hajó, víz – számomra a lehető legéletidegenebb szavak, mégis spoiler.
A könyv olyan érzékletes leírásokkal kezdődik, hogy az ember szinte maga előtt látja Peder Jensen másodtisztet, a csodálatos Neptunt: „…egyike volt a legszebb alkotásoknak, melyeket valaha láttam: fehérre festett barkhajó, kissé túlméretezett vitorlákkal. …De ez még a barkhajók között is különleges volt: vad, szeszélyes, gyors, nehezen kormányozható, vakító szépség…”
Persze azért a gyönyörű leírás közben felbukkan: „…a hajót az ördög szállta meg…” sejthetővé teszi, hogy nem lesz egy egyszerű út Manilától a Horn-fokon át Marseilleig…
A könyv erőteljes társadalmi leírás, kritika – az emberek minden szintje megtalálható a hajón, a fedélzet szintjei a társadalom szintjei. Összezárva, együtt élve, tomboló viharral nehezítve – meg kell próbálni az együttműködést, hogy a hajó elérje végcélját.
Kicsi, tömör, kemény könyv – elgondolkodtató.
Az alcímben jelzett vég: hajótörés – egy kicsit utópikussá teszi: a nagy káoszban eltűnnek a rendek, szintek – együttműködés szinte a tökéletes társadalmat hozza létre a szigeten spoiler
Örülök, hogy a molynak hála ilyen könyvek is -véletlenül- a kezembe kerülnek.

Morpheus>!
Jens Bjørneboe: A cápák

Jens Bjørneboe: A cápák Egy hajó és egy hajótörés története

Már ifjú koromtól szeretem a tengeri történeteket, bár még soha nem láttam a tengert, utazni meg főleg nem utaztam rajta, csak a képzeletben, a könyvek oldalain.
Nagyon erőteljes ez a történet, az emberekről, akikben benne van a legjobb és a legrosszabb is, a felelősségről a tetteink és a másik ember iránt, akivel kapcsolatba kerültünk, hogy az emberek össze vannak kötve (aki erről a kötelékről nem vesz tudomást, aki megtagadja, szétvágja a szabadsága miatt, az valóban szabad, vagy az egója rabja?), az egész világról, amely az író szerint értelemmel telített (mert ha nem lenne az, akkor a káosz poklában élnénk), a fejlődésbe vetett hite. Valóban jó lenne hinni ezekben a dolgokban, mert csak így élhető túl a világ, hiszen a társadalom elárul minket, és ha még azok is, akikről azt hisszük, mellettünk állnak, akkor mi marad nekünk?

3 hozzászólás
kaporszakall >!
Jens Bjørneboe: A cápák

Jens Bjørneboe: A cápák Egy hajó és egy hajótörés története

Nagy erejű szöveg: a hajó életének ábrázolása helyenként Melville és Conrad magaslataira emelkedik. Viszont kár volt az antropozofikus és az anarchista/marxista betétekért – és Pat Londonának ábrázolását is mintha Engels A munkásosztály helyzete Angliában c. művéből ollózta volna a szerző.

Kiválóan élezi ki emberek és emberek, majd emberek és elemek egymás elleni harcát. Sajnos végül az elszomorítóan bárgyú, összecsapott epilógus következik.

Lehetett volna ötcsillagos. Még az elmélkedő betéteket is megemésztettem… De, mint ahogy Ádám mondja: Csak az a vég! – csak azt tudnám feledni!

Márta_Péterffy P>!
Jens Bjørneboe: A cápák

Jens Bjørneboe: A cápák Egy hajó és egy hajótörés története

Már régebben olvastam, de remek.
Új: Mostanában átnézegetem a régi kedvenceimet, van amit teljesen elolvasok újra, lehet másként látok dolgokat.
Ennél a könyvnél az első pár fejezet fogott meg, a tenger leírása, Neptun vizeinek ábrázolása, nem igazán tetszett az egész mű, de jól megírt regénynek tartom most is.

4 hozzászólás
pwz I>!
Jens Bjørneboe: A cápák

Jens Bjørneboe: A cápák Egy hajó és egy hajótörés története

A többiek annyi szépet írtak már róla. Az biztos, hogy magával ragad a mű, mint tájfun idején a hajóra lezúduló víztömeg a rögzítetlenül hagyott tárgyakat – sokszor még a rögzítetteket is… :) A cápák és a kegyetlen matrózok közötti párhuzam egyértelmű, viszont a vége kicsit meglepő volt számomra! Jó, jó, fő a pozitívum, de akkor is meglepő volt a vég! A kemény fedélzeti csetepaték, a cápák „nagy zabálása”, a lázadás leverése? után az író belevitte saját társadalmi kívánságait is a műbe!
Ott a helye a tengerészekről/tengerről szóló regények kiemelt polcán. Ahogy a norvég kritikus Houm fogalmazott a 74-es megjelenés után: „Első nagy tengerregényünk!” (mármint a norvégoké) ;)

>!
Európa, Budapest, 1981
290 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630726491 · Fordította: Sulyok Vince
mcgregor P>!
Jens Bjørneboe: A cápák

Jens Bjørneboe: A cápák Egy hajó és egy hajótörés története

Nem nagyon olvastam még olyan művet, ami hasonló módon keverte volna a nyers, erőszakos vagy legalábbis realista képekben való tobzódást a teljesen kontemplatív, merengő és filozofikus részekkel. Egészen sajátos elegy. Érdekes olvasmány volt, bár a cselekmény során folyamatosan kitüremkedő – érzésem szerint kényszeres – társadalomkritika helyenként nehézkessé és izzadtságszagúvá tette. Nagy erénye a tenger, a hajózás és a szabad, de magányos ember rendkívül láttató és érezhetően tapasztalatokon alapuló ábrázolása.

alaurent P>!
Jens Bjørneboe: A cápák

Jens Bjørneboe: A cápák Egy hajó és egy hajótörés története

Tengeri történet, a Neptunról elnevezett, csodálatosan, nőiesen szép hajó útjáról szól. Ebben a keretben pedig a cápákról. A cápákról, amelyek az emberben élnek, és falánkul felfalják a lelkét. A cápa-tulajdonságokról, amelyek az emberi kapcsolatokban meghatározzák a viselkedést, az irigységről, a mohóságról, a könyörtelenségről, az ölésvágyról. És a cápákról, amelyek a hajót követik, hogy tükröt tartsanak a viselkedésükkel a fedélzeten élő-dolgozó emberek elé. És az utópiáról, amely szerint a nagy bajban összeforrnak az erők, övekbe kerülnek a kések, kisimulnak az őrjöngő ábrázatok.

Miközben a hajó tart az elkerülhetetlen végzet felé, nagyon sok ismeretet szerzünk a barkokról és szkúnerekről, matrózokról és kapitányokról, vizekről és szelekről. Csak ezekért is érdemes lett volna elolvasni.


Népszerű idézetek

Kuszma>!

A következetesen végigvitt igazság őrületbe kergeti az embert. Az őrültség igazsága ez, vagy az igazság őrültsége?

Jens Bjørneboe: A cápák Egy hajó és egy hajótörés története

4 hozzászólás
Kuszma>!

Az emberiség azzal, hogy békességben, szabadon és igazságosan osztozik a földgolyón – tulajdonképpen önmagával találkozik.
Csakhogy az idevezető út is a szabadság, a választás lehetőségeit kínálja: választani ugyanis annyit jelent, mint lemondani valami másról; a választás magányt jelent – s a szabadság a rossz választásának szabadsága is. Az emberiségnek önerőből kell felszabadítania magát. A célhoz vezető úton – hogy testvériségben és igazságosságban élhessünk a földön – magunknak kell végigmennünk; az istenek ezt nem tehetik meg helyettünk, mert ez akkor nem szabadon megtett út lenne. S az út szakadékok és mélységek között fog vezetni, sivatagokon és csatatereken át, romokon és fogolytáborokon át, miközben milliók menekülnek és éheznek, és válnak otthontalanokká – az út a Gonosz tévelygéseihez és a tévelygések gonoszságához fog vezetni, s ugyanez az út vezet a magunkkal való találkozáshoz is.

Jens Bjørneboe: A cápák Egy hajó és egy hajótörés története

Bla IP>!

Álltam a fedélzeten, fölöttem az ég, alattam a tenger. Uramisten, micsoda helyzet! Fölül a végtelen mennybolt, alul pedig a feneketlen sötét tenger.

14. oldal

Jens Bjørneboe: A cápák Egy hajó és egy hajótörés története

Bla IP>!

Szabad idejét Tai-Fun többnyire olvasással töltötte, igen gyakran a fedélzet egyik-másik árnyas helyén: szép könyvtárat hordott össze magának kínai és angol irodalomból. Egészen mókás volt rajtakapni, amint a szocialista német filozófus, a Hegel tanítvány Marx Károly olvasásába mélyedt.

132. oldal

Jens Bjørneboe: A cápák Egy hajó és egy hajótörés története

Bla IP>!

Tengerész vagyok, s nem házasodom meg. Ne maradjon utánam se gyászoló özvegy, se pedig éhező gyermek.

30. oldal

Jens Bjørneboe: A cápák Egy hajó és egy hajótörés története

Bla IP>!

Pedig egyike volt a legszebb alkotásoknak: fehérre festett bark hajó, kissé túlméretezett vitorlázattal. Egy ilyen háromárbócos persze mindig a legnemesebb és legszebb, legkecsesebb és leggyönyörűbb a tengeri járművek között.

13. oldal

Jens Bjørneboe: A cápák Egy hajó és egy hajótörés története

Aurora_Michaelis P>!

Az ember számára van remény.
A pusztítás szelleme mindannyiunkban ott lakozik. Mindannyiunkban ott rejlik a gyilkos. De bennünk lakozik a megváltó és a megmentő is.

266. oldal

Jens Bjørneboe: A cápák Egy hajó és egy hajótörés története

alaurent P>!

Amiképpen a muzikális ember hallani képes a zenét a partitúra puszta olvasásával, majdnem ugyanúgy látom én az élet szellemét szemtől szembe, a hullámok tarajában, repülő halban, az égen vonuló felhőkben, de a logaritmustáblázatban, a csillagokban vagy a kutyatej virágában is. Erre célzok, amikor kijelentem, hogy az én agyam nem olyan szerkezetű és felépítésű, mint a többi emberé – az enyémnek nincsen fala, padlója, tetőzete.

125. oldal

Jens Bjørneboe: A cápák Egy hajó és egy hajótörés története

Papp_Bence_Gábor>!

Csak a primitív lehet tökéletes.

78. oldal, 6. fejezet - A cápák (Európa, 1981)

Jens Bjørneboe: A cápák Egy hajó és egy hajótörés története

Morpheus>!

    Erősen nyugtalanított, amit a kapitány Patról és a segítőkészségről mondott. Valóban igaz lenne, hogy további segítségre kötelez bennünket, ha segítünk valakin? Igaz volna, hogy a függetlenség illúzió csupán, s ha beleavatkozunk egy másik ember sorsába, függő viszonyba kerülünk egymással? Igaz volna, hogy az emberekkel kapcsolatos minden cselekedetünk mások sorsának láthatatlan hálójába sodor minket?
    Ha ez így lenne, az ember pedig megtagadná, hogy viselje tetteinek következményeit, akkor még a legjobb cselekedeteinkkel sem köteleznénk magunkat semmire, emberi sorsokkal játszanánk. Más szóval: az ember nem adhatja csak részben önmagát; mindent oda kell adnia. És nem szabad semmiféle viszonzást várnia.

174. oldal

Jens Bjørneboe: A cápák Egy hajó és egy hajótörés története


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Cecilie Enger: A fehér térkép
Karády Anna: Zserbó – A múlt tengerén
Dan Simmons: Terror
Yann Martel: Pi élete
Artur Heye: Három világrész csavargója
Gabriel García Márquez: Egy hajótörött története
Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története I-II.
Françoise Giroud: Egy tiszteletre méltó asszony
Roy Jacobsen: A láthatatlanok
V. E. Schwab: A Fényigéző