Időviharok 7 csillagozás

Imádtam!
Na jó, ötcsillagozni nem tudtam, de nem véletlenül olvastam el már másodjára. Ifjúként vettem még kézbe, lelkesedvén a különös esetek iránt. Történetei meg is maradtak bennem, fel-fel idéződtek, így idén érett az újraolvasás.
A könyv egy speciális jelenséget vizsgál, melynek magas tudományos körök mai napig alig akarnak hitelt szavazni. A szerző(asszony) által egyszerűen csak időviharnak nevezett eseménysor bemutatásáról szól az első néhány fejezet, bőszámú esettanulmánnyal, példákkal, melyeket Randles évtizedek munkájával gyűjtött össze. (Persze akkor még mást kutatva.)
A történetek összehasonlításából vonta le következtetését, a természetben maguktól nyíló időkapukról. Azaz lehetséges az időutazás? Tudom, tudom, ez nagyon sci-fi, de a könyv érdeme, hogy képes ezt az elsőre hajmeresztő elméletet hitelesen tálalni.
A következő fejezetekben mellőzzük a esetleírásokat, a jelenség természetéből adódóan foglalkoznunk kell olyan emberekkel és munkásságukkal, akik maguk is alaposan elmélyedtek az „idő természetének” kérdésben. Így Einstein, és még számos más neves és elismert fizikus, akik úgy vélekedtek számunkra tudományos-fantasztikumbéli dolgokról, mint köznapi jelenségekről. Nem mondom, hogy nincs a könyvben olyan mondat, amit ne kellene újraolvasni (nyilván ez a témából is adódik), de összességében mégis elmondható, hogy nem fizikus kollégáknak íródott: nekünk átlagembereknek. Magyarán egy nehéz témáról képes érthetően írni, olvasmányosan. A kvantumfizikusokról szóló rész az egyik legérdekesebb, számos olyan kérdést vet fel, mellyel a mai kor olvasója egy bizonyos „A Titok” című elképesztően népszerű könyv kapcsán találkozott. Pedig lám, nem ezotéria: tudomány. Oké, csak elméleti, de tudomány.
Aztán ezekből a tudományos ismeretekből a szerző levonja saját következtetéseit, véleményét, melyek pontosak, logikusak, ám nem feltétlenül akarja elhitetni, hogy ez a megmásíthatatlan igazság. Azt mondja, ő így látja. Ugyanakkor rendkívül szimpatikus, hogy meghagyja a tévedés lehetőségét. Belefoglalja, hogy a történetekbe is vegyülhetett tévedés, vagy szántszándékú átverés, mely ellene irányulhatott, vagy pusztán elbeszélője akart magának ismertséget.
Kapunk néhány UFO históriát, melyekről – elméletének megfelelően – lerántja a leplet. Beszél elvakult UFO kutatókról (személyes ismeretség alapján), s „áldásos” ténykedésükről, mely számos idővihart átélt személyt győzött meg még arról is, hogy amit láttak, az valójában nem az volt, mert őket bizony űrlények rabolták el. Mi más, ugye? Inkább hiszek ezen elméletnek, minthogy kis gülüszemű teremtmények kísérletezgetnek rajtunk évszázadok óta. Tán még a civilizációnkat is ők teremtették, ó…

Egy könyvbe ez kicsit sok? Tudomány és legendák keveredése?
Biztos vagyok benne, hogy sokaknak ez a könyv egy nagy maszlag lesz, egy nevetséges képzelettársítás. Míg lesznek olyanok is, akik eleinte izgalommal olvassák, majd azt mondják, ez már sok. Félreteszik. Aztán egy idő után ismét kézbe veszik, mert muszáj folytatni. Elgondolkodnak, később nem tudják, mit higgyenek. De közömbösek nem maradnak.
Ha meg tényleg maszlag, hát én alaposan benyaltam… ;)

Még paranormális körökben is kuriózumnak számító esetek leírása, majd elméleti fejtegetés, ami figyelembe veszi a tudomány eredményeit a magyarázat keresése közben. Az biztosnak tűnik számomra, hogy itt egy létező jelenségről van szó – a felvetett magyarázatok logikusak és konzisztensek, de nem feltétlenül helyesek.

Jól felépített könyv, nagy élmény volt olvasni!