We'll ​Always Have Summer (Summer Trilogy 3.) 73% 15 csillagozás

Mérges vagyok!

Komolyan mondom, NEM ÉRTEM, hogy lehet az, hogy az író, aki három köteten át valami fantasztikusat alkotott, az utolsó rész végét ennyire elbaltázza?

Könyörgöm! Kiolvastam három könyvet, végig szenvedtem a szereplők szenvedését, hogy végül a happy end három oldalban legyen elintézve???? Minimum pár fejezetet vártam! Hisz nem egy megoldásnak kellett születnie, hanem egy szerelemnek.
Kb. úgy éreztem magam, mint mikor ezer oldalon keresztül egy rejtvényt kéne megfejteni, végig agyalod, aztán a könyvek végét így zárják le: és végül megtalálták, amit kerestek. Ki, hogy, miért, mikor, hogyan, és legfőképp: miért nem élhettem át velük én is a kutatást vagy jelen esetben az egymásra találást?

Áááá, csalódott vagyok! Le is vontam fél csillagot :(((

Az előző két kötet egész kellemes kikapcsolódást nyújtott, de a Summer sorozat befejező részét szívesen falhoz vágtam volna egyszer-kétszer, ha nem ebookban olvastam volna. Megint ugrottunk az időben, ezúttal két évet, és a kialakított helyzetből szerintem egyértelmű volt, hogy mi sül ki belőle, szóval nagyon meglepni nem sikerült, inkább csak forgattam a szememet, hogy ezt ne. A kedvenc karakteremet a drága írónő kiherélte, szerintem szándékosan csinált belőle ilyen ellenszenves alakot, csak, hogy egyértelművé váljon az olvasóban, hogy miért marad alul a „versengésben”. Ez a rész az esküvő körül forog, amit amúgy sem nagyon tolerálok 18 éves korban, mert nem látom értelmét, és ebben a könyvben sincs alapos oka, hogy minek kell erőltetni. (Mármint van egy ok, de az olyan mondvacsinált.) Az a baj, hogy megint nem szól másról az egész, mint a vívódásról, kitöltve uncsi esküvő tervezgetéssel, de mégis a választás sziklaszilárdnak tűnik, és mégsem az. Ezért baromi idegesítő az egész, a végén ilyen szappanoperaszinten vártam, hogy majd az utolsó pillanatban más lesz a férj, de nem, mégis a befejezés iszonyatbéna, és csakazértis meghúzza az írónő azt, amire az elejétől kezdve számítunk, és amit akkor sem kéne.

Az előző két részhez képest ez volt a legrosszabb. Pedig olyan jól indult el.

Utolsó részként olyasféle befejezésre vártam ami ne legyen elcsépelt, elhamarkodott, közhelyes. Sajnos az lett. Pedig ki lehetett volna hozni ebből az egész történetből egy jobbat. Nem egy olyan történetet kellett volna írni amiben Belly hülye, és képtelen választani két fiú között, de amikor oda kerül, hogy válasszon, nem azt választja akivel összeakar házasodni. És hogy tud megbocsátani Jeremiah-nak? Nincs semmi önbecsülése? Minek akar egyáltalán megházasodni? Mindketten makacsok, és csak a semmit akarták bizonyítani. Conrad meg végre valahára észhez tért, és cselekedett. Bah…

Nem azt mondom, hogy nem volt jó, de rengetegszer fogtam a fejemet, az biztos. Ezt a sorozatot szerintem nem fogom újraolvasni, mert nem lenne türelmem hozzá. De azért jók voltak a könyvek, lefoglaltak, és nem unatkoztam legalább. :D