Amíg ​élek 353 csillagozás

Jenny Downham: Amíg élek

Előbb-utóbb mindenki meghal – mindannyian tudjuk.

A tizenhat éves Tessa, akinek csupán hónapjai vannak hátra, talán mindenki másnál is jobban tudja.

De van egy listája: felsorolta azt a tíz dolgot, amit még meg akar tenni, mielőtt meghal. Az első helyen a szex áll. Lehetőleg még ma.

De nem mindig könnyű elérni, amit az ember akar, és amit akar, nem mindig esik egybe azzal, amire szüksége van. És néha a legváratlanabb dolgok lesznek a legfontosabbak.

Felemelő, életigenlő és boldog – ez a rendkívüli regény azzal ünnepli az életet, hogy szembenéz azzal, milyen valójában a halál.

A regényből Now is Good címen angol film készült, amelynek főszerepét Dakota Fanning játssza.

Eredeti megjelenés éve: 2007

Tagok ajánlása: 14 éves kortól

>!
Ciceró, Budapest, 2012
332 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635397846 · Fordította: Rudolf Anna

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Tessa Scott · Adam · Zoey Walker


Kedvencelte 54

Most olvassa 16

Várólistára tette 324

Kívánságlistára tette 261

Kölcsönkérné 11


Kiemelt értékelések

Algernon P>!
Jenny Downham: Amíg élek

Álmosan keresgél a Holnap, nézi mit adhat az Ittmaradóknak.
Pillanatokat gyűjtünk magunk köré, hogy elvigyük magunkkal mindennek a végén. Tess (17) gyógyíthatatlan beteg, már csak hónapjai vannak hátra – miután úgy dönt, felhagy a kemoterápiával, és kiélvezi a maradék idejét.
Sokat nevettem, és sírtam a könyvön. Öccse, Cal keserédes kérdéseket tesz fel, mindenki tudja, hogy nincs megoldás, gyógymód. Előbb-utóbb mindenki meghal. Tess sajnos túl korán. Az élet nem tisztességes.
Listát készít, mit szeretne még átélni a kevéske időben, ami hátravan még neki. Megértem, miért csinálja. És igen, úgy vélem, joga volt hozzá. Neki igen.
Nyomot akar hagyni, ha ő már nem lesz itt, ne felejtsék el. Ki nem?

Nem való szülőnek gyermeket temetni. Belegondoltatok már abba, hogy nincs is szavunk rá? A házastárs elvesztése után özveggyé válsz, szüleid nélkül árva vagy. Ez az egyik legrosszabb dolog a világon, tulajdon gyermeket látni tovatűnni. Bízom benne, soha nem kell megtapasztalnom ezt.

Megható, felkavaró történet elmúlásról, az oda vezető útról, cinizmussal, élni akarással, beletörődéssel, realitással.
Sikerült a listája. Még sokkal több is. És csak sírtam, mikor elfogytak a pillanatok.
Kimondhatatlan teher, ha ilyen fiatalon tudod, már nem sok van hátra.
És Tess tudja, mi vár rá. Leépülsz, lassan tűnsz el innen, hagysz itt minket. Végül elsodródsz, és nem jössz vissza.
Nem volt egyedül. Szeretnék így elmenni. A halálfélelem abból is ered, hogy félünk az élettől.

Szerettelek volna ismerni, Tess.

21 hozzászólás
Lanore P>!
Jenny Downham: Amíg élek

Tudom, hogy nem kellene a Csillagainkban a hibához hasonlítani, de nem tudom figyelmen kívül hagyni azokat az érzéseket, amiket mindkét könyv kiváltott belőlem. A legfontosabb közös pont az, hogy egy szülőnek egyszerűen nem szabad túlélni a gyermekét. Ez az, amit egyik történetben sem tudtam kellőképpen feldolgozni, mert nem ez az élet rendje, senkinek nem kellene ezt megtapasztalnia. Önkéntelenül is belegondolok, hogy én mit tennék, túlélném-e egyáltalán, és csak reménykedhetek, hogy sosem kerülök majd ilyen helyzetbe. Tessát az elején nehéz volt megértenem, túl akaratosnak, túl felelőtlennek tartottam. De aztán belegondoltam: mégis ki vagyok én, hogy pálcát törjek felette? Honnan tudom, hogy én hogyan viselkednék az ő helyében? Lehet, hogy pontosan ugyanazokat a dolgokat tenném meg 16 évesen, ebben az élethelyzetben, talán pont ilyen felelőtlen lennék, és ilyen dolgokra vágynék… nem tudhatom, és bízom benne, hogy nem is kell megtudnom. Megszerettem őt, ahogy Adam-et és Cal-t is, egyedül Zoey az, akit nem bírtam megkedvelni, az ő karaktere nekem semleges maradt, még akkor is, ha értettem az „üzenetét”. Jöhet a film!

7 hozzászólás
agi89>!
Jenny Downham: Amíg élek

Annyira nehéz róla bármit mondjak… csapongó gondolatfoszlányok következnek A belőle készült filmet már többször láttam és a téma ellenére pozitív élményt ad.
De itt az utolsó negyed adta csak azt az érzelmi löketet.
Nem sírtam. (Ellenben a filmen mindig bucira sírom a fejem.)

Ami igazán jó benne, hogy kicsit megállít és ráébreszt mennyi apró csoda vesz körül bennünket a mindennapokban. Milyen ritkán értékeljük igazán, hogy süt a nap, szellő fújdogál, látunk egy madarat amint kukaccal a csőrében repül és tudjuk a fiókáinak viszi…
Milyen mindennapos, hogy találkozni tudunk azokkal az emberekkel akiket szeretünk….

Most mindent egy kicsit jobban tudok értékelni. Nem fog ez az érzés sokáig tartani. De most jó!

Mert amíg élünk addig kell érezni, szeretni. ♥️

AniTiger P>!
Jenny Downham: Amíg élek

Nem volt egy rosszul kitalált történet, mert elég sok jó témát érintett, de nálam mégsem talált be. Nálam valahogy nem volt egyensúly a szerelem megtalálása és a kezdeti törvényszegések között, ráadásul a főbb szereplőket se nagyon sikerült megkedvelnem. (A végét azért végigbőgtem, ahogy az összes hasonló témájú könyvnél szoktam.) Nálam se a könyv, se a film nem lett átütő siker, pedig ez a listázgatás még jó is lehetett volna, jó ötlet volt.

Kedvenc részek: Apa és a „Te Szörnyeteg!”.
Kedvenc szereplő: Az apa. Borzalmas szereplők: Az anya. Tessa. Zoey. Humor:
Megmondjam, mikor sikerült szórakoztatnia a könyvnek? Amikor Tessa egyik orvosát Dr. James Wilsonnak hívták! Persze ez egy nagyon szűk réteget nevetett meg (talán :D), akik tudják, hogy a Dr. House-ban így hívják az onkológust.

Hiszti + bővebben a blogon:
http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2016/01/jenny-downh…

6 hozzászólás
LyliaBloom I>!
Jenny Downham: Amíg élek

Ez az a könyv, amire nem lehet mit mondani. Ha beszélni kezdenék róla, órákon keresztül dumálnék, néha összefüggéstelenül, így inkább meg sem szólalok. Kikészített, úgy bőgtem, mintha nekem fájna.

Anya vagyok, akinek az a legnagyobb félelme, hogy olyan baja lesz a fiának, amin ő nem tud segíteni…

Gyermek vagyok, aki alig 17 évesen veszítette el rákban az édesanyját, de úgy, hogy anya a lehető legerősebbnek mutatta magát. Nem voltam rá felkészülve, és épp emiatt nem voltam mellette úgy, ahogy kellett volna, Ő egyedül halt meg, senki nem fogta a kezét….

Na, elég is ennyit erről, mert megint bőgni fogok.

És most azon gondolkozom, hogy akarom-e én a polcon nézegetni ezt a könyvet. Gyönyörű, értékes, olyan szép gondolatok vannak benne, olyan megvilágítása a dolgoknak, amiért érdemes. Ugyanakkor már csak ránézni is fáj…

1 hozzászólás
Mazsidrazsi>!
Jenny Downham: Amíg élek

Mindenképp megérdemli az 5 csillagot, mert totálisan hátborzongató ez a könyv. Jó és rossz értelemben egyaránt.

Tessa az elején kiakasztott. Idegesített a viselkedése, a nemtörődömsége, az egész karaktere. Aztán szép lassan kibontakozott. Onnantól teljesen megvett magának a könyv, hogy nem volt többé benne gát.
Zoey karaktere szintén idegesítő volt, de egész végig. Ő nekem nem is hiányzott volna a könyvből.
A legcukibb szereplő Cal volt és persze Adam.
Mert mindenkinek kell és jár is egy Adam. Aki a fájdalom ellenére is szeret. Mikor elkerülhetetlen a vég. Aki feltöri benned a gátat, és utat enged mindennek. Jónak és rossznak egyaránt. Mert néha a fájdalom, ami összeköt bizonyos sorsokat.

Sírtam a végén? Igen.
Sírni fogsz? Több, mint valószínű.
Miért? Mert csodálatosan van megfogalmazva az elmúlás, az élet rövidsége.

Írnom kell egy bakancslistát.

Viktória_Erdei P>!
Jenny Downham: Amíg élek

Egyszerűen nem fogott meg annyira. Több rákról szóló könyvet is olvastam már, de ez nem volt az igazi. Nem éreztem át Tessa helyzetét. A karakterek sem voltak szimpatikusak, a legrosszabbak Tessa és Zoey. Tessa, oké, hogy ő a főszereplő, de nemcsak ő neki fáj, ami vele történik, hanem a családjának is. Inkább újabb és újabb emlékeket kellett volna gyűjtenie. A lista jó ötlet volt. Ennyi.

Laura_Bakos P>!
Jenny Downham: Amíg élek

Mindig elsírom magam, amikor elolvasom ezt a könyvet. Ez most sem volt máshogy. Temérdek zsepi mellett tudtam csak végig olvasni.
A filmet is láttam, és az is nagyon tetszett, bár kissé eltér a könyvtől, de tökéletes lett.

Rileey>!
Jenny Downham: Amíg élek

Néha szükségem van rá, hogy megmártózzak a nyomorúságos érzelmek mély fenekű tavában. Felszabadító érzés elmerülni. Megfulladni. Összetörni. Mert ilyenkor megtapasztalom, hogy élek. És érzek. Itt nem következik be a csoda, nincs cukros boldog vég, hanem a tehervonat megállíthatatlanul közeleg feléd, hogy aztán teljes erővel átgázoljon rajtad. Elsodor, szétszaggat, darabokra tép. Ne hagyjátok ki! Olvassátok, hogy érezzétek.

2 hozzászólás
schesztiஐ P>!
Jenny Downham: Amíg élek

Szeretem a kegyetlenül kimondott egyszerű mondatokat – talán, mert én sosem lennék képes a kimondásukra.

Tessa nem kertel. Nem próbál kedves lenni, megfelelni mások elvárásainak, végtelenül önző és gyerekes módon csak és kizárólag magával foglalkozik. De miért is ne tenné? Alig van valami hátra az életéből.

A könyv elején nagyon zavart a „gonoszsága”, a kegyetlensége, a bántó szavai, az ostoba döntései. Olyan könnyű innen kívülről, egészségesen azt gondolni, hogy máshogy kellene.

Miket írnék a listámra? Miket, amikről egy kicsit is el tudom hinni, hogy még megtehetem? Hogyan bánnék a testvéremmel, aki előtt ott áll az egész élet? Hogyan bánnék az apámmal, aki már szinte agyonnyom az aggódásával, a törődésével? Az anyával, aki képtelen elviselni a betegségemet? Olyan könnyű azt képzelni, hogy hősiesen bírnám. Amíg egyszer csak szép csendben elmúlok.

Ez a könyv sem a halálról szól. Az életről.
Mert nem az a lényeg, miket teszek, mielőtt meghalok, hanem, hogy miket teszek, amíg élek. A kettő nem feltétlenül ugyanaz. Ezt néha elfelejtjük. A film már hónapok óta állt a polcomon, most végre megnéztem. A könyv több volt. De Dakota csodálatos. Picit kedvesebb, mosolygósabb, mint a lány a könyvben. Az édesapja pedig talán kevésbé megtört. Szerettem őket. De hiányoztak a kegyetlenül kimondott egyszerű mondatok.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Fay>!

– Nincs jobb pillanat a jelennél.

91. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Adam · jelen
2 hozzászólás
DoreenShitQ>!

– A pozitív gondolkodás megerősíti az immunrendszert.

49. oldal

4 hozzászólás
Algernon P>!

Élj gyorsan, halj meg fiatalon, legyen csinos hulládl!

21. oldal

Kapcsolódó szócikkek: élet · halál
3 hozzászólás
Algernon P>!

– Még mindig kapod azt a kezelést?
– Már nem.
– Szóval jobban vagy?
– Nem.
Figyelem, ahogy megértik. A szemükből indul, és onnan terjed át az arcukra, a szájukra.

132. oldal

3 hozzászólás
kismosoly_olvas P>!

– Azt akarom, hogy mellettem légy a sötétben. Hogy átölelj. Hogy továbbra is szeress. Hogy siess a segítségemre, amikor fèlek. Hogy gyere el velem a szakadék szélére, és nézd meg, mi van ott.

240. oldal

Algernon P>!

Annyira fog nekem hiányozni, hogy hirtelen bántani akarom.

74. oldal

Algernon P>!

Reszketek. A nővér takarót hoz nekem, és felhúzom egészen az államig. Újra kiráz a hideg.
– Valaki rólad álmodik – mondja anya. – Azt jelenti a remegés.
Én azt hittem, azt jelenti, hogy egy másik életben valaki a síromra lépett.

223. oldal

crissy>!

– Tudjátok, mi a különbség a teológus és a geológus között? – Nem tudjuk. – Ég és föld!

2 hozzászólás
Algernon P>!

     egy kismadár homokszemként mozdít el egy hegyet úgy hogy egymillió évente csak egy szemet vesz a csőrébe és azt viszi el és amikor a hegy elmozdult akkor a kismadár fogja az egészet és visszaépíti ennyire hosszú az örökkévalóság és ez nagyon hosszú idő ahhoz hogy valaki végig halott legyen

321. oldal

11 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

John Green: Csillagainkban a hiba
Tillie Cole: Ezer csók
Rácz-Stefán Tibor: Élni akarok!
Rachael Lippincott – Mikki Daughtry – Tobias Iaconis: Két lépés távolság
John Green: Alaska nyomában
Hajdú-Antal Zsuzsanna: Léggömbök
R. S. Grey: With This Heart – Ezzel a szívvel
Nicola Yoon: Minden, minden
Amy Harmon: Arctalan szerelem
Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek