Piciny ​Csodák Péksége (Piciny Csodák Péksége 1.) 85% 151 csillagozás

Kedvelem a gasztroregényeket, egyrészt mert lehet belőlük meríteni, hogy mi legyen legközelebb az ebéd, másrészt mert olyan illatosak. Itt most kedvet csinált a kenyérsütéshez, mert az orromban éreztem a kelő tészta, a sülő vekni és a friss, ropogós kenyérhéjak ínycsiklandozó illatát.
Viszont olvasás közben nem csak a sütkérezéshez kaptam kedvet, hanem ahhoz is, hogy bebarangoljam Mount Polbearne-t. Bájos vidéki helynek képzelem, ahol friss a levegő, repkednek a sirályok és a lundák, kedvesek, barátságosak a szomszédok és a dolgozó halászok; esténként pedig a világítótorony fényei hosszan bevilágítják a tengert.
A történet lassan halad előre, de ezt egyáltalán nem éreztem zavarónak. Nem mondanám túl kidolgozottnak a karaktereket, és egyik-másik mellékszereplőről olvastam volna bővebben is, ezeket mégsem róhatom fel hibának. Mindig csak egy kicsit kapunk a városkából és az emberekből, mégis annyira jól visszaadja az írónő ennek a kis miliőnek a hangulatát, hogy képes teljesen magával ragadni.
Bővebben: http://konyvparfe.blog.hu/2016/11/20/jenny_colgan_picin…

Ez egy nagyon aranyos történet volt.
Az eleje kicsit lassan indult be, de nekem nagyon tetszett.
Tudtátok, hogy milyen a lunda madár? Mert én nem.
https://canada1996.files.wordpress.com/2017/01/lunda4.jpg
Nagyon cuki. Egy ilyen kis lundóka (lunda fióka) volt Polly egyetlen barátja, amikor úgy döntött, hogy új életet kezd.
Senkire nem számíthatott, mégis kitartó munkával,akaraterővel megvalósította az álmait.
Volt itt minden, barátság, gyász, szerelem, félreértés, nagy kibékülés.
Volt, hogy mosolyogtam Polly sajátságos humorán, de volt, amit megsirattam.
Remélem ez a sorozat folytatódik.

Ez a könyv most nagyon kellett a lelkemnek/agyamnak, mint egy frissitő zápor egy tikkasztó nyári napon. Könnyed angol gasztroregény, aminek egyetlen célja a szórakoztatás.
(Az utószóban az írónő kitért a halászokat támogató szervezetekre, és a könyv bevételének egy részét is nekik ajánlotta)
A könyv nem rózsaszínűen indul, mert Polly mindenét elveszíti – a vállalkozását, a lakását, és úgy néz ki, a szerencsétlen barátját is, aki visszahúz sebeket nyalogatni anyucihoz. A jószerencse azonban egy apró cornwalli halászfaluba vezényli, ahol visszanyeri az életkedvét és új barátokra lel. Az első barátja pedig nem más, mint egy lundabébi, aki nagyon cuki, a legnormálisabb pasi az egész könyvben. A legidiótább pedig a milliomos Reuben, akinek a Star Wars esküvőjét végigröhögtem. Bájos kis történet, némi drámával, humorral és romantikával. Na és persze fincsi kenyerekkel.

Nem is tudom, hogy mit írhatnék azon kívül, hogy amíg olvastam, végig éhes voltam. :) Na jó, ez kissé túlzás, de azért Polly és a kenyércsodái… szinte éreztem az orromban a frissen sült kenyér illatát!
Aztán ott volt Neil. Neil, a lundababa. Hogy én mennyire szerettem! Már a kezdetektől fogva éreztem, hogy ez egy különleges és hosszantartó kapcsolat lesz ember és állat között, éppen ezért mikor Polly spoiler, azt a bizonyos visszautat én is végigsírtam. De szerencsére minden jó, ha a vége jó…
És hát ott volt a könyv humora is. Nagyon-nagyon tetszett ez a csipkelődős, néha odamondogatós, máskor bugyuta humor! Annyiszor felnevettem olvasás közben! Imádtam, ahogy Polly finoman kiosztotta a fiúkat, és mert kötekedni, megmondani a magáét.
Igazából számomra ettől a három dologtól vált a könyv különlegessé és öt csillagossá. Persze egyedi volt a helyszín és valamilyen szinten az alapszituáció is, de ez tipikusan olyan sztori, ahol nem a főszereplők viszik a hátukon a történetet.
Várom a következő részt!

Mostanában valami lélekmelengető, cuki kis romantikus történetre vágytam, így esett a választásom a Piciny Csodák Pékségére.
A legeleje nem indult túl vidáman, de ahogy átköltözött a szigetre minden megváltozott. Annyira érzékletesen van leírva a helyszín, az emberek az egész kis miliő, egyből el tudtam képzelni.
Ez a könyv nem egészen fogyókúrához lett kitalálva. Amikor olvastam állandóan késztetést éreztem, hogy kenyeret egyek. Lehetőleg mézzel. A gyengém a friss, ropogós fehér kenyér és amennyiszer elolvastam, hogy a frissen sült kenyér illata szállingózik és megroppan a meleg héja….végem volt :D
Körülbelül a könyv feléig nagyon jól szórakoztam. Megvett magának a hely hangulata, Neil, Polly butaságai és úgy az egész.
Utána viszont történt valami szomorú és én úgy éreztem, hogy elromlott az egész.
Miért kell dráma és kínlódás minden romantikus történetbe? Elrontotta az egészet. A végének már nem is tudtam örülni.
Összességében aranyos kis mű lett volna, de a történetvezetés beleesett abba a hibába, amiben már nagyon sok mű elvérzett.

Bővebben:
http://wandamaci.blogspot.hu/2017/04/jenny-colgan-picin…

Nem volt rossz, bár olvastam már ennél sokkal jobbat is ebben a felhozatalban. Jellemgyenge, egysíkú, érdektelen pasik, a csajok sem éppen a mély érzéseikről híresek. spoiler sajnáltam, ott bizony potyogtak a könnyeim. Huckle és Chris siralmas, hisztisek. Túl gyors volt nekem, hiányos, vázlatosnál tűnt. Hiába bő 400, ez így egy kicsit kevés. Neil cuki volt és Jayden is jó karakter.

Rendkívül bájos történet a Piciny csodák péksége, amit a vidám, türkizkék színű borítója is remekül szemléltet. Valóban kissé lassacskán indul be, de annyira kedves és szívet melengető, ahogy a kis halászfalu megelevenedik, és fokozatosan minden lakója bemutatkozik, hogy ez legyen a legnagyobb hibája. :)

Polly összetört szívvel, csalódottan és szomorúan költözik a szigetre, remélve, hogy itt talán elbújhat a világ elől. Szenvedélyes hobbija, a kenyérsütés, viszont lassan egy új utat jelöl ki számára, egy olyan utat, amire még legvadabb álmaiban sem gondolt. Ahogy Polly kezd belejönni új életébe, úgy válik körülötte minden egyre színesebbé, izgalmasabbá és érdekesebbé. Fontos szerepet kap még egy barátságos lundafióka, egy varázslatos méhészet, ahol virágözön fogadja a látogatókat, és egy rejtélyes, igen magas szőke fiatalember, aki nagymenő, városi munkáját cserélte le a csendes, vidéki élet reményében.

Szívesen olvastam a falu lakóiról, az életükről, és arról, hogyan is virágoztatták fel e szívüknek kedves helyet. Szinte hallottam magam körül a sirályok vijjogását, a hullámok verdesését, éreztem a friss hal és a sülő kenyér illatát… A hangulata, a történet és a szereplők olyan kellemes egyveleget alkottak, hogy bárkinek jó szívvel ajánlom, kellemes és szórakoztató kikapcsolódás! :)

Miután a regény fülszövegét elolvastam, olyan gondolatom támadt, hogy ez a történet, most pont nekem való lesz.
Nagyon jól indult az eleje… Mindaddig tetszett, amíg megismertem Polly és Chris közös életét, a mindennapi harcukat a talpon maradásért, ami ugyan kudarcba fulladt és amíg Polly elköltözött a festői vidéki kis falucskába.
Amint úgy igazán elkezdődhetett volna ez a történet, én elveszítettem az érdeklődésemet mind a szereplők, mind a történet iránt. Többször azt vettem észre magamon, hogy unom az egészet és talán félre kellene tennem. Amiért mégis végigolvastam, az egyedül annak köszönhető, hogy vártam azokat a részeket, amikor Polly a különböző péksüteményeket készíti, mert ezeknél a részeknél szabályosan összefutott a nyál a számban.
Ha már romantikus kategóriába sorolták a regényt, ennél azért több romantikát vártam volna, mint amennyit olvastam.
Ismét egy olyan könyv, ami a felejthető kategóriába kerül nálam.

Kedves kis történet, nagyon szerettem. Néha kicsit túl banális volt, de mégsem akadt meg a torkomon. Színes, szerethető karakterek, életszerű problémákkal, örömökkel, bánatokkal, sok-sok érzéssel, kidolgozott háttértörténetekkel. A párbeszédek voltak a regény gyenge pontjai, a humor nem igazán jött át nekem, kissé erőltetett volt. Kerensa és Reuben kettőse viszont nagyon jól működött, imádni való mellékszereplők.

A félsziget első pillanattól elvarázsolt. Ki is néztem magamnak a világítótornyot, de mire összeszedtem volna rá a pénzt, már sajnos elkelt. Szerettem volna sokkal több leírást, még több színt, még jobban elmerülni a díszletben, mert éppen az adta a könyv báját, a történet itt másodlagos volt. Na és mi lett volna még jó? Még több kenyér és péksütemény, sok-sok régi és új recepttel!

Jó kis könyv az újrakezdésről. Polly egy nagyon erős nő, még ha nem is hiszi el magáról. Chris, hmm. Egyáltalán nem érdemelte meg Pollyt.
Imádtam a könyv könnyed humorát, hogy szép lassan volt felépítve a történet.
Hogy megismerhettünk mindenkit a kisvárosban. Volt akiben csalódtam és volt akit megszerettem.
Kíváncsian várom miről is fog szólni a folytatás.