Kalamajka ​a Piciny Csodák pékségében (Piciny Csodák Péksége 2.) 11 csillagozás

Jenny Colgan: Kalamajka a Piciny Csodák pékségében

Polly ​Waterford élete alaposan megváltozott, mióta először hajtott át Mount Polbearne csak apály idején járható bekötőútján. A nagyvárosi nyüzsgésből elmenekült lány otthonra lelt a félszigeten. Szerelmével, Huckle-lel és fogadott lundájukkal, Neillel nem is élhetnének boldogabban frissen megvásárolt világítótornyukban.

Váratlan események és a kisvárosba érkező és visszatérő látogatók azonban alaposan megbolygatják a közösség, Polly bejáratott és népszerű péksége és a kis lundás család életét. Hogy áll helyt Polly, amikor magára marad, és úgy tűnik, sokadszorra is mindent elölről kell kezdenie? A tenger felett az időjárás kiszámíthatatlan – tudják ezt a halászok, és meg kell tanulnia mindenkinek, aki ilyen helyen akar élni. Sosem lehet tudni, mi az, amit közelebb sodornak, és mi az, amit örökre eltávolítanak a semmiből támadó viharok.

Egyvalami azonban változatlan: Jenny Colgan történetei, akárcsak Polly fantasztikus kenyerei, a legszigorúbb kritikust is leveszik a… (tovább)

Eredeti mű: Jenny Colgan: Summer at Little Beach Street Bakery

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Libri, Budapest, 2017
440 oldal · ISBN: 9789634332671 · Fordította: Palkó Katalin
>!
Libri, Budapest, 2017
440 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634330011 · Fordította: Palkó Katalin

Most olvassa 1

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 29


Kiemelt értékelések

>!
KönyvParfé P
Jenny Colgan: Kalamajka a Piciny Csodák pékségében

Tavaly olvastam Jenny Colgan Piciny Csodák Péksége című regényét, és amikor megtudtam, hogy érkezik a folytatás, majd kibújtam a bőrömből. Alig vártam, hogy megint Mount Polbearne-ben járjak és hírt kapjak kedvenc szereplőimről, halljak a halászok felől és újra érezzem Polly Waterford frissen sült kenyereinek és péksüteményeinek ínycsiklandó illatát. Szerencsére a második rész sem okozott csalódást, sőt! A Kalamajka a Piciny Csodák Pékségében hozta az előző színvonalát, én pedig jólesően merültem el újra ebben a bájos vidéki miliőben. A szigeten továbbra is barátságosak és segítőkészek az emberek, friss a levegő, a sirályok és a lundák pedig még mindig hatalmas szárnycsapásokkal veszik birtokukba a szikrázóan kék eget.
Szép regény, ahol egy kis közösség életébe pillanthatunk be, és ahol a történet egy nagy adag száraz humorral és jó pár megható pillanattal van megspékelve. Emellett nagyon veszélyes, mert képes annyira beszippantani, hogy belép a „csak még egy oldalt” effektus és hirtelen arra eszmélsz, hogy egész éjszaka fent maradtál…
Bővebben: http://konyvparfe.blog.hu/2017/11/08/jenny_colgan_kalam…

>!
Nefi P
Jenny Colgan: Kalamajka a Piciny Csodák pékségében

Ó-ó én leszek az első véleményíró? Hm.
Az első rész nagyon magával ragadott és nagyon tetszett. Egyszerűen bájos volt. Alig vártam a második részt, már a nyaralás alatt azon gondolkodtam, hogy a megjelenés napján hogyan tudnám megszerezni. Sehogy se tudtam, majd csak itthon.
Alig vártam… megkaptam örültem, de hát a második részek csúnya csapdája utolérte a könyvet, a történetet, a főszereplőt. Kicsit hogy is mondjam no…. hát igen. Lapos lett. Szürkébb lett, no nem az árnyalatit tekintve, hanem a sokszínűségét.
Életszerű, talán túlságosan is az. Az ember nem a semmilyen nyomorúságos hétköznapokra vágyik, mikor egy romantikus, habókos, könnyed könyvet vesz a kezébe, hanem valamire, ami más, amit érdemes leírni, amit érdemes megírni. A semmit ismerjük, a hétköznapok egyhangú szürkeségét ismerjük…. stílszerűen ha az első könyv hullámhegy volt, akkor ez inkább a hullámvölgy.
Az írónő stílusa, karakterei nagyon jók, csak most a történetbe kellett volna némi kraft…

4 hozzászólás
>!
zakkant
Jenny Colgan: Kalamajka a Piciny Csodák pékségében

Az elején egy kicsit nehezen rázódtam bele újra a sztoriba, de amikor megjelentek az első problémák, márt magával rántott a történet és sodort magával, mint a háborgó tenger a kis hajókat vihar idején. Jenny Colgan leírása továbbra is nagyon csodálatosak, hiszen úgy tudja leírni a tájat, hogy ha becsukom a szemem, akkor én is Mount Polbearne-ben vagyok, és azon a sziklafalon ülök, ami a pékség előtt emelkedik és én is ott lóbálom a lábamat, miközben a napsugarak áttörnek a felhők között, miközben a szél magával hozza a tenger sósságát, és a frissen sülő zsömlék illatát.

Bár ez a rész egy kicsit sötétebbre sikerült, mint az első kötet, de így legalább több tanulságot rejt, és ez nem volt hátrány. Polly újra bebizonyítja, hogy erős nő, aki igazi példakép lehet bárkinek. A karakterek között vannak antipatikus fazonok, de egyiket sem gyűlöltem sokáig. Sok szeretre méltó dolog van a könyvben, ami egy kicsit elhomályosítja az ember szemét, és nincs ezzel baj.

Ha szeretnétek egy jó chick lit könyvet olvasni, akkor kezdjetek benne Jenny Colgan sorozatába, mert meg fogjátok ti is szeretni ezt a varázslatos helyet, és mindenki a szívetekhez nő majd a kis faluból, ahol a történet játszódik. Voltak kifejezetten vicces jelenetek a könyvben (Kerensa és Reuben felbukkanásai mindig ilyenek voltak), de azt hiszem több fájdalom jutott most ebbe. Kíváncsi vagyok, hogy olvashatunk-e majd még Pollyról, mindesetre én akkor Jenny Colgannel tartok majd.

Bővebben a blogon: http://www.zakkantolvas.hu/2017/11/jenny-colgan-kalamaj…

>!
Levenzia
Jenny Colgan: Kalamajka a Piciny Csodák pékségében

Annyira jó volt most ezt olvasni! Az írónő összes könyvét szeretem,és ebben sem csalódtam.Az előző olvasásom kinyírt lelkileg. Ez most helyrehozott. Szeretem a szereplőket,szeretem Neilt :) És imádom a világítótornyokat :) Kell ennél több?

>!
Kis_Klaudia
Jenny Colgan: Kalamajka a Piciny Csodák pékségében

Egyetértek Nefivel. Alig vártam az első után a második részt, és valóban, nekem is az volt az érzésem, hogy egy kissé….kevésbé cukros :) Persze tetszett, a szereplőket még mindig szeretem, de ebben a részben volt pont, ahol kiakadtam Pollyra, az én kedvencemre, hogy miért ilyen nyámnyila, álljon már a sarkára! Ez egy sokkal light-osabb, diétás folytatása az első könyvnek.


Népszerű idézetek

>!
beatrix_0823 P

A tenger szép, és szebbé teszi az életet, de nem uralkodhatunk felette. Nem lehet megszelídíteni. Az óceán vad, és elveszi, amit el akar venni.

366. oldal

>!
Sweety

Neil duzzogott, mert Huckle nem vitte magával a buszpályaudvarra. Polly próbálta felvidítani a kedvencével, egy hungarocell forgáccsal teli dobozzal. Amikor azt hitte, hogy Polly nem néz oda, vagy amikor kiment a szobából, hallotta, hogy Neil beleugrik a dobozba, és fel-alá járkál, kis hártyás lábával rugdosva a darabokat. Amikor Polly visszajött, azonnal kiugrott a dobozból, hátat fordított neki, és kibámult az ablakon.

57. oldal, 5. fejezet (Insomnia, 2017)

>!
Sweety 

– Egy madárnak semmi keresnivalója az üzletben. A sziklákon kellene ugrálnia, és felcsípni valami lundalányt.
– Vagy lundafiút – tette hozzá Huckle. – Ne legyenek előítéleteid.
Polly rámeredt.
– Azzal vádolsz, hogy madár-homofób vagyok?
– Csak annyit mondtam, hogy el kell fogadnunk Neilt, olyannak, amilyen.
– Kivéve, amikor be akar jönni a pékségbe.

22-23. oldal, 1. fejezet (Insomnia, 2017)

>!
Sweety 

Szomorú lett attól, hogy ez eszébe jutott, bár vigasztalta a tudat, hogy Chrisnek új barátnője van, és ő maga boldogabb, mint valaha volt. De az a sok év… az a sok év vezette el ide, ahol most van. Minderre szükség volt. Ha születésünk pillanatától boldogok lennék, akkor honnan tudnánk, hogy azok vagyunk? Hogyan tudnánk értékelni a jót, ha sosem lenne pocsék az élet?

90. oldal, 6. fejezet (Insomnia, 2017)

>!
Sweety 

A péksütemény habkönnyű volt, és nagyon finom. Polly egy másodperc törtrésze alatt végzett a saját részével, majd odaadta Neilnek a morzsás zacskót. Neil azonnal a fejére húzta, és vakon botorkált a sziklák között.
– Neil! – szólította Polly. – Neil, gyere vissza.
A kis madár vadul csapkodott a szárnyaival a papírzacskóban, és Polly felborította a kávéval teli termoszt. Káromkodva érte utol Neilt, és vette le róla a zacskót. Neil alaposan megrázta a fejét, és fel-le röpködött, hogy meggyőződjön róla, hogy még működnek a szárnyai.
– Ne húzz zacskót a fejedre. Ne állj szóba idegenekkel, ne hagyd, hogy a micsodádhoz nyúljanak, de legfőképpen ne húzz zacskót a fejedre! Hányszor mondtam már? És repülj át az úton, ne gyalog kelj át.

133. oldal, 8. fejezet (Insomnia, 2017)


Hasonló könyvek címkék alapján

Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek
Julianne Donaldson: Edenbrooke
Kylie Scott: Lead – Szóló
Tammara Webber: Easy – Egyszeregy
Cathy Cassidy: Mályvacukor égbolt
J. A. Redmerski: A soha határa
Cora Carmack: Színjáték
Emri Nóra: Szerelmem, Kefalónia
Carina Bartsch: Türkizzöld tél