Kicsit berágtam most erre a könyvre, mert valami borzalmas Jess stílusa és következetlensége. Minden megvan benne, ami miatt kedvelhetném, hiszen egy fiús, verekedős, tökös, zene- és motormániás csajszi, de egyszerűen zavart a logikátlansága. Néhányszor bevertem volna neki egyet-egyet. Robbal úgy vagyok, hogy ő is a jól kitalált rosszfiús sémát hozza: motorja van, idősebb a lánynál, büntiben ül, és ott van az a titokzatos próbaidő szál is, de mégsem jött át. Kinőttem volna a klasszikus könyves rosszfiúk iránti imádatomból? Dehogy… csak Rob műanyag nekem. (Egyelőre?)
Az alapötlete a műnek bejön, érdekes a kormány felbukkanása és a gyerekek körüli bonyodalom is. Ha választanom kéne, akkor egyértelműen Rosemary, Mr. Goodhart és Jess apja lennének a kedvenceim a könyvből – abszolút feldobták a sztorit, akárcsak Jess bátyjai. A mellékszereplők lényegesen szerethetőbbek és jobban kitaláltak, mint a főszereplők!
A történet egész jó volt, sőt kifejezetten élveztem volna, ha nem lett volna enyhén összecsapva a sok szökdösés.
Nem tudom, hogy 2003 táján vajon hogyan viseltettem volna a fordítás iránt. Vajon tetszett volna a 14 éves önmagamnak? Annak a leánynak, aki akkortájt már Tóth Tamás Boldizsár Harry Potter és F. Nagy Piroska igényes Darren Shan fordítását, illetve Vavyan Fable könyveit falta?!
Mindenesetre elavultnak és égőnek érzem a könyv nyelvezetét, itt-ott magát a sztorit is. Nem hiszem, hogy ne élhetnék Villámlány nélkül, de érdekel a folytatás. Sajnos a fordítás rengeteget levont az amúgy sem nívós könyv értékéből. (A fordítás horror, arról a blogban a bővebben részben lehet olvasni.)
Bővebben: http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2015/06/meg-cabot-v…