Hívják ​a bábát (Hívják a bábát 1.) 76 csillagozás

East End-i igaz történet az 1950-es évekből
Jennifer Worth: Hívják a bábát

East ​End-i igaz történet az 1950-es évekből.
A londoni kikötőnegyed, a Docklands élete meglehetősen kemény volt az 1950-es években.
Jennifer Worth, amikor huszonkét éves korában körzeti bába lett, egyik napról a másikra a Cable Street bordélyai, a bombatölcsérekben metilalkoholt ivók világában találta magát. A gyerekek nyomorúságos körülmények közt jöttek erre a nyomorúságos világra, gyakran még folyó víz sem volt a lakásokban.

Jennifer Worth könyvéből megismerhetjük a hatalmas londoni kikötő romantikus szépségét, a poloskától hemzsegő bérházakat, a betegségtől való rettegést csakúgy, mint a közösség összetartását, és a több mint tízgyermekes asszonyok hihetetlen tűrőképességét. A humort sem nélkülöző, hol fölkavaró, hol megható írás egy azóta eltűnt világot kelt életre.

„Talán van valahol egy bába, aki megteszi azt a szakmájáért, amit James Herriot tett az állatorvosi gyakorlatért.” (Terri Coates)

A BBC One 2012 januárjában kezdte vetíteni a… (tovább)

Eredeti mű: Jennifer Worth: Call the Midwife

Eredeti megjelenés éve: 2002

>!
GABO, Budapest, 2013
334 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636896515 · Fordította: Dobos Lídia

Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

bába, bábaasszonny


Kedvencelte 12

Most olvassa 1

Várólistára tette 71

Kívánságlistára tette 75

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea MP
Jennifer Worth: Hívják a bábát

Jennifer Worth: Hívják a bábát East End-i igaz történet az 1950-es évekből

Megrázó egyéni sorsok, keserves és boldog hétköznapok, szegénység és szeretet, áldozatkészség és kitartás, sok kisbaba, kerékpárral közlekedő bábák, jóságos apácák, szomorúság és vidámság. Jó stílusban megírt, humorral, szeretettel átszőtt egymásba kapcsolódó történetek, hős asszonyokról, egy bába tolmácsolásában. Imádtam ezt a könyvet, új kedvencet avattam.:)

Bővebben:http://konyvutca.blogspot.hu/2016/07/jennifer-worth-hiv…

>!
tonks
Jennifer Worth: Hívják a bábát

Jennifer Worth: Hívják a bábát East End-i igaz történet az 1950-es évekből

A BBC sorozattal a lehető legjobbkor találkoztam: tél volt, én meg depressziós, szenvedtem a pszichológia szigorlatos tételeimmel és összességében azon zakatolt az agyam, mi a fenéért is küzd az ember. A sorozatbeli karakterek pedig megmutatták miért. Azóta vadásztam erre a könyvre, eszerint a karc szerint – https://moly.hu/karcok/314811 – bő 2 éve.
Tudtam, hogy nem zsákbamacskába fogok, erre számítottam és jólesően merültem a lapok közé, tetszett, hogy újból találkozhatok a szereplőkkel, elgondolkodtatott a nem is egyszerű szegénység, hanem a nyomor, a szomorúság, a küzdés, az, hogy mennyit változott azóta az élet. Jennifer Worth könyve nem csak azért maradandó, mert egy már letűnt korba nyújt első kézből bepillantást, hanem mert nem önfényezve teszi ezt. Meg volt a maga véleménye, gondja, kalandvágya, a huszonévesek öntudata. Az, hogy így írt, csak még közelebb hozta hozzám az egészet.

5 hozzászólás
>!
clarisssa MP
Jennifer Worth: Hívják a bábát

Jennifer Worth: Hívják a bábát East End-i igaz történet az 1950-es évekből

Sejtettem én, hogy tetszeni fog ez a könyv, de azt nem gondoltam, hogy ennyire magába tud szippantani. Jennifer Worth nemcsak fogta magát, és sztorizgatott egyet az 1950-es években bábaként átélt kalandjairól, hanem olyan szereplőkkel népesítette be az oldalakat, akik észrevétlenül hozzánőnek az olvasó szívéhez. Velük együtt sétáltam és bicikliztem a londoni nyomornegyedekben, vártam a gólyát, aggódtam a komplikált eseteknél, örültem az egészséges babáknak és pityeregtem a veszteségek miatt. Volt egy pont, ahol viszont képtelen voltam folytatni az olvasást, annyira megrázott a bemutatott történet. Elképesztő, milyen körülmények között kellett élniük a legszegényebbeknek… egyszerűen szavakat sem találok, amik leírnák hihetetlen kiszolgáltatottságukat. Még ha ki is színezte az író a valódi emlékeit, kizártnak tartom, hogy nem történhettek meg ezek annak idején…
A könyv elején még azt gondoltam: milyen jó is lenne bábának lenni az ’50-es évek Londonjában! Aztán szépen lassan elpárolgott belőlem ez az érzés, helyette inkább csodálni kezdtem azokat, akik mindezt végigcsinálták, legyenek bábák, ápolónők, háziorvosok, családjuk fennmaradásáért robotoló dokkmunkások, tíz-húsz gyereket felnevelő és lebontásra ítélt házak lakásaiból otthont teremtő anyák, vagy iskola helyett gyárakban dolgozó kiskorúak.
Elképesztő sorsokat ismerhettem meg, amiket Jennifer Worth hatalmas emberszeretettel mesélt el. Remélem, lesz majd lehetőségem a sorozat többi kötetét is elolvasni.

>!
GABO, Budapest, 2013
334 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636896515 · Fordította: Dobos Lídia
>!
B_Niki P
Jennifer Worth: Hívják a bábát

Jennifer Worth: Hívják a bábát East End-i igaz történet az 1950-es évekből

Itt, a molyon futottam bele a filmajánlóban a könyvből készült BBC sorozatba. Kíváncsivá tett, el is kezdtem nézni, alig bírtam megállni, hogy ne habzsoljam be az egész első évadot egy szuszra. Magával ragadott, elvarázsolt az a kemény, könyörtelen, de mégis színes és izgalmas, szeretettel teli világ, ami ebben a könyvben és a belőle készült filmben kirajzolódik az ’50-es évekbeli East Endről.

A fülszöveg James Herriot munkásságához hasonlítja Jennifer Worth visszaemlékezéseit. Nekem ennél jobb ajánló nem kellett, hiszen imádtam Herriot történeteit, amiket 2010 körül olvastam kedvenc könyvtárosom ajánlására.

Az olvasás közben óhatatlanul kerestem a kapcsolódási pontokat a filmsorozathoz, néha meglepődve tapasztaltam, milyen szöveghűen ültették át a történetet a képernyőre, néha pedig kicsit zavart, hogy akár három különböző esetet gyúrtak össze az izgalom fokozása érdekében (ld. Vegyes származás 1-3.). Az első negatív meglepetésem az volt, amikor a 16. oldalon kiderült számomra, hogy a Nonnatus Szent Rajmund Bábái egy kitalált szervezet.* Annyira akartam hinni benne, hogy ilyen lehetséges (volt). Kár. Így már a visszaemlékezésben bemutatott szüléstörténetek egy részének is megkérdőjeleztem a valóságtartalmát, hiszen ha az író olyan kulcsfontosságú kérdésben az írói fantázia eszközével élt, mint a történet keretét adó szervezet, vajon mennyi lehet a szüléstörténetek igazságtartalma? No, de nem felettébb baj ez. Hamar túltettem magam ezeken a kételyeken.

Elképedve olvastam az ’50-es évekbeli Angliát uraló állapotokról, a nyomorról, az általános egészségügyi ellátás hiányáról, ill. annak megléte esetén az attól való konok húzódozásról, a bombatölcsérekben játszadozó vakmerő gyerekekről, a huszonötgyerekes (!) házaspár szerelméről, a cockney emberek** hóbortjairól, kiszámíthatatlanságáról. Szomorú, de egyben felemelő is volt olvasni azoknak a nőknek a küzdelméről, akik elérték, hogy a nőket érintő egyik legfontosabb kérdésben, a terhesgondozásban és a szülés levezetésében befolyást nyerjenek. (Például: http://moly.hu/idezetek/565487)

Megrázó volt olvasni a dologházakról, amelyek még a XX. század első évtizedeiben is működtek. Megrázó volt az is, amilyen állapotok az ’50-es években akkoriban Angliában uralkodtak (ld. http://moly.hu/karcok/614940), ahol a bűnszervezetek a szegények nyomorán (is) élősködtek. Különösen meglepő volt mindez mai szemmel, amikor is hajlamosak vagyunk Angliára, Londonra a külföldi munkavállalás fellegváraként gondolni.

Minden egyes sora lekötött a hibái ellenére. Ilyen hiba volt számomra például a fenti kételyeimen kívül, hogy az egyes fejezetek nagyon laza szállal kötődtek egymáshoz, és néha nehéz volt követni az időbeliséget. Mégis kerek volt. A történet ráadásul az egyes szám első személyű elbeszélő hitre való rátalálásnak krónikájaként is olvasható, ami sokak számára még különlegesebbé teheti a könyvet.

Sokszínű forgatag a szereplőké, elképesztő karakterekkel találkozunk. Néhányukat kiemelem, akik az olvasás során a szívemhez nőttek:
– Fred, a tipikus cockney férfi mintapéldánya, akinek a legjellemzőbb vonása az állandó bandzsítása volt. Az egyik szeme északkeletre, a másik délnyugatra nézett.
(http://moly.hu/idezetek/565488)
– A hóbortos, de egyszerre arisztokratikusan kifinomult Monica Joan nővér, akinél sosem lehet tudni, mire is gondol valójában.
(http://moly.hu/idezetek/565485, http://moly.hu/idezetek/566763)
– A tenyerestalpas Chummy, a csupa szív elefánt a porcelánboltban.
– A meglepő tettekre képes, mindig szigorú Evangelina nővér.
És még sorolhatnám. Egyedi kompánia!

* http://moly.hu/karcok/614945
** http://moly.hu/idezetek/565483, http://moly.hu/idezetek/565484

6 hozzászólás
>!
Gólyanéni
Jennifer Worth: Hívják a bábát

Jennifer Worth: Hívják a bábát East End-i igaz történet az 1950-es évekből

Nagy öröm volt számomra, hogy találkozhattam a kötettel. Közel 30 éve dolgozom bábaként, így nagy érdeklődéssel figyeltem, hogy visszaugorva az időben miként tevékenykedtek „elődeim”. Mint az előszó is említi, ebben a témában kevés az irodalomban fellelhető anyag. Mindig örülök, ha valahol a szépirodalomban felbukkan egy-egy bába, egy-egy szülés, egy-egy „esettanulmány” (szenvedélyesen ki is gyűjtöm ezeket). Mivel felmenőink mindennapjairól, sorsuk alakulásáról is szívesen olvasok, a könyv minden sorát élveztem.
Hitelesek voltak a megírt történetek, alakjai valóságosak, közeliek és érdekes egyéniségek.
És szakmailag is tudott újat hozni. Képes volt tanítani, gondolkozásra serkenteni.
Ahogy a történetekből kikerekedett, az 50-es években tevékenykedő bábák, sokkal mostohább körülmények között, a háttérben jóval kevesebb segítő műszerrel, de annál nagyobb alázattal, segíteni akarással és emberszeretettel dolgoztak.
Az apácák körében érzékelhető légkör is megkapó: az öregek tisztelete, a feléjük fordulás, egy-egy szavuk ereje, tapasztalataik befogadása példaértékű.
Örülök, hogy a szerző megosztotta élettörténetének ezt a szakaszát, mert ez az élettörténet maga az élet.

>!
Bogas
Jennifer Worth: Hívják a bábát

Jennifer Worth: Hívják a bábát East End-i igaz történet az 1950-es évekből

Már maga az elgondolás, hogy valaki ír egy könyvet a hétköznapok méltatlanul elfeledett hőseiről, a bábákról, nagyon szép – hát még a történetek, amelyeket Jennifer Worth megoszt az olvasókkal! Az egész borzasztóan inspiráló. Főleg, hogy a szerző egy pillanatig sem próbálja magát úgy beállítani, mint aki már huszonévesen is teljes magabiztossággal tudta, hogy neki ez lesz a hivatása, és hogy élete értelmét az jelenti, hogy London kikötőnegyedében segítsen világra gyerekeket, olykor borzalmas körülmények között. Épp ellenkezőleg. Ebben a könyvben azt mutatja be, hogyan kezdte el egyre jobban értékelni azokat az embereket, akik erre a hivatásra áldozták az életüket, és hogyan formálták azok, akikkel dolgozott és találkozott a munkája során, a szemléletmódját. A veszteségeket és egy-egy új élet felfoghatatlan csodálatosságát ugyanolyan természetesen írja le, mint ahogyan azt, hányféle veszély leselkedik egy várandós nőre és gyermekére, és hogy mennyit segített a kockázatok csökkentésében a szervezett bábaképzés. Mindezt némi humorral vegyítve, mert az fontos. (A kiadó részéről pedig sajnos néhány szerkesztési hiba társul az összképhez.)

>!
Sister
Jennifer Worth: Hívják a bábát

Jennifer Worth: Hívják a bábát East End-i igaz történet az 1950-es évekből

Le vagyok nyűgözve. Ritkán írok ilyet, de itt most teljesen helytállónak érzem. :)

Nem véletlenül talált meg engem ez a történet, ebben biztos vagyok. Már egy ideje szemeztem a sorozattal is, ugyanis én is, mint már előttem sokan, a sorozatot ismertem előbb, bár még egy részt sem láttam belőle. A leírása alapján szimpatikusnak tűnt, ráadásul akkor még nem sejtettem, a bábaság milyen sok árnyalatát mutatja majd be nekem a fiatal Jennifer. Túl azon, hogy képet kapunk erről az egész embert kívánó hivatásról, egy kis szociokulturális adalékot is tartalmaz. Leginkább a londoni kikötőnegyed mutatkozik be teljes valójában, de az ’50-es évek akkori felfogásáról is igen sokat tudhattam meg. Ez külön pluszt jelentett az egyébként is személyes, érzelmekkel telített történeteken túl.

Külön hangsúlyoznám, hogy nincsenek benne traumatikus szülési élmények, inkább az élet csodája. Valahányszor Jennifer levezetett egy szülést, mindig jelen volt maga az élet. Egy icurka-picurka kis ember alakjában. Fantasztikus hivatás ez, emelem a kalapom a bábák előtt. :) Ezek az apácák egész életüket erre tették fel, az emberek segítésére, amit Jennifer tökéletesen átadott e könyv segítségével. Vannak benne szomorú, és nagyon fájdalmas emlékek, de valahogy mindig a boldogság és az öröm győzedelmeskedik benne. És pont ez benne a lényeg, azt hiszem. Meglátni a szépet még a legnagyobb boldogtalanságban is.

>!
anni_olvas P
Jennifer Worth: Hívják a bábát

Jennifer Worth: Hívják a bábát East End-i igaz történet az 1950-es évekből

Nagyon tetszett, szerettem olvasni. Az összes történet élvezetes volt, de Conchita 25. gyermekének történeténél (aki 28 hétre, koraszülöttként jött a világra) nagyon meghatódtam… Egyébként végig az járt a fejemben, hogy most, amikor a nagy otthonszülős ősanyák verik a nyálukat, hogy mit meg nem adtak volna ekkor a nők (és a szakemberek) az ilyen maga színvonalú szülészeti-neonatológiai ellátásért, ami napjainkban mindenki számára elérhető. Nagyon jó könyv! De hol lehet elérni a belőle készült BBC-sorozatot??

1 hozzászólás
>!
Janina13
Jennifer Worth: Hívják a bábát

Jennifer Worth: Hívják a bábát East End-i igaz történet az 1950-es évekből

Jajjj de szerettem ezt a könyvet is!!!!
Sajnos hülye fejjel elajándékoztam, pedig most szívesen eleveníteném fel az olvasási élményem róla.

>!
Odilia P
Jennifer Worth: Hívják a bábát

Jennifer Worth: Hívják a bábát East End-i igaz történet az 1950-es évekből

Nagyon bejött a könyv. Tetszik a mesélő személye, a történetek sokasága, és hogy a könyv (igaz, hogy a terhesgondozáson/szülésen keresztül mutatja be) nem szüléskönyv, hanem nagyon jó leírás a háború utáni London szegényeiről.
Milyen problémák voltak a háború után, ki hogy próbált a bombatámadásoktól félig lerombolt negyedben boldogulni.
@cappucci : te jutottál róla eszembe, hogy neked tetszene :)

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
B_Niki P

    Sajnos nem tudtam kiismerni az East End férfijait, mert az teljességgel lehetetlen. Én a nők világához tartozom, a gyerekszülés tabutémájának világához. A férfiak udvariasak és tisztelettel bánnak velünk, bábákkal, de teljességgel elzárkóznak még az ismeretség elől is, nem beszélve a barátkozásról. Az úgynevezett férfi- és női munka között éles határvonal húzódik. Csakúgy, mint Jane Austen, akinek az írásaiban soha nem szerepel párbeszéd két férfi között, mert mint nő, neki fogalma sem lehetett arról, mi hangzik el kizárólag férfitársaságban, én sem tudok a Poplar férfijairól írni mást, mint felszínes megfigyeléseimet.

29. oldal, Hívják a bábát (Gabo, 2013)

Jennifer Worth: Hívják a bábát East End-i igaz történet az 1950-es évekből

Kapcsolódó szócikkek: bába, bábaasszonny · Jane Austen
>!
tonks

A levegő balzsamos, minden csupa fény, a madarak csicseregnek. Élni jó!

134. oldal

Jennifer Worth: Hívják a bábát East End-i igaz történet az 1950-es évekből

>!
Rushka

Az angolkór mindig valamivel gyakrabban fordult elő a kislányok, mint a kisfiúk körében. Ez a jelenség nem fiziológiai, inkább társadalmi okokra vezethető vissza. A nagy és szegény családokban az anyák inkább a fiúknak kedveztek (és kedveznek ma is!), így a fiúk többet kaptak enni. Ezenkívül a fiúk mindig is sokkal mozgékonyabbak voltak a lányoknál, többet játszottak kint a szabadban. Poplarban a kislányok otthon maradtak, mindig csak a fiúkat lehetett látni a kikötőben vagy a bombatölcsérekben játszani, így őket többet érte a nap. A jótékonysági intézmények nyaranta sok programot szerveztek, ám a nyári táborokba, ahol vidéken sátrakban laktak a gyerekek egy hónapon át, szintén csak fiúkat vittek, akik számára életmentőnek bizonyult a vakáció, de lányoknak szervezett nyári táborról még nem hallottam. Valószínűleg nem tekintették ildomos dolognak elvinni egy kislányt otthonról, de az is lehet, hogy a lányok igényeire egyszerűen nem figyeltek úgy oda.

90-91. oldal

Jennifer Worth: Hívják a bábát East End-i igaz történet az 1950-es évekből

>!
Rushka

Rádió a házak többségében volt, de amikor ott dolgoztam, az East Enden egyetlen tévét sem láttam. Lehet, hogy ez a tény is hozzájárult a gyereklétszám növekedéséhez…

14. oldal

Jennifer Worth: Hívják a bábát East End-i igaz történet az 1950-es évekből

>!
B_Niki P

A régi barátság a legjobb barátság, a gyerekkori meg kiváltképp.

130. oldal, Jimmy (Gabo, 2013)

Jennifer Worth: Hívják a bábát East End-i igaz történet az 1950-es évekből

Kapcsolódó szócikkek: barátság
1 hozzászólás
>!
Rushka

A fogamzásgátló tabletta bevezetésével a 60-as évek elején megszületett a modern nő. A nőket többé már nem kötötte meg a gyerekek végtelen sora, immár önmaguk lehettek. A tablettával eljött az, amit ma szexuális forradalomként ismerünk. A történelemben először voltak a nők is olyanok, mint a férfiak, akik a szexet önmagáért élvezik. Feljegyzéseink szerint az 1950-es évek végén egy hónapban 80-100 szülésünk volt, 1963-ban ez a szám havi három-négyre apadt. Ez aztán a társadalmi változás!

15. oldal

Jennifer Worth: Hívják a bábát East End-i igaz történet az 1950-es évekből

Kapcsolódó szócikkek: fogamzásgátló
>!
B_Niki P

    Az orvosi ellenzék elsősorban arra hivatkozott, hogy a „nők túlságosan is hallatják a hangjukat az élet minden területén”. A szülészorvosok is kétségbe vonták a nők észbeli képességeit, azt, hogy fel tudják-e fogni a gyerekszülés anatómiáját és fiziológiáját, mert úgy vélték, a nők nem képezhetők. A félelem valódi alapja azonban, no, kitalálják-e, igen, a pénz volt. Míg a legtöbb orvos egy guinea-t kért egy szülésért, egy képzett szülésznő fél guinea-ért vállalta. Ekkor rántottak kardot az orvosok.

87. oldal, Angolkór (Gabi, 2013)

Jennifer Worth: Hívják a bábát East End-i igaz történet az 1950-es évekből

Kapcsolódó szócikkek: szülés
1 hozzászólás
>!
Rushka

Akkoriban egy magára valamit is adó East End-i férfi semmi szín alatt sem alacsonyította volna le magát az úgynevezett női munkával. A legtöbben le nem vettek volna egy piszkos tányért vagy bögrét az asztalról, még a koszos zoknijukat is a földre dobták.

154. oldal

Jennifer Worth: Hívják a bábát East End-i igaz történet az 1950-es évekből

>!
B_Niki P

– A sarkok divergálnak, kedvesem.

32. oldal, A Nonnatus-rendház (Gabo, 2013)

Jennifer Worth: Hívják a bábát East End-i igaz történet az 1950-es évekből

1 hozzászólás
>!
B_Niki P

Van annak valami oka, ha az ember nem szeret egy munkát.

74. oldal, A terhesgondozás (Gabo, 2013)

Jennifer Worth: Hívják a bábát East End-i igaz történet az 1950-es évekből

5 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Federica Bosco: Maradj velem, angyal
Elif Shafak: Becsület
Péterfy-Novák Éva: Egyasszony
Kandász Andrea: Szülőszoba
Kim Edwards: Az emlékek őrzője
Szécsi Mária: Szegények bábája
Dea Trier Mørch: Téli gyerekek
Grethe Fagerström: Peti, Ida és Picuri
Ina May Gaskin: Útmutató szüléshez
Hirschler Imre: Szülőszoba, tessék belépni!