Hívják ​a bábát (Hívják a bábát 1.) 126 csillagozás

East End-i igaz történet az 1950-es évekből
Jennifer Worth: Hívják a bábát

East ​End-i igaz történet az 1950-es évekből.
A londoni kikötőnegyed, a Docklands élete meglehetősen kemény volt az 1950-es években.
Jennifer Worth, amikor huszonkét éves korában körzeti bába lett, egyik napról a másikra a Cable Street bordélyai, a bombatölcsérekben metilalkoholt ivók világában találta magát. A gyerekek nyomorúságos körülmények közt jöttek erre a nyomorúságos világra, gyakran még folyó víz sem volt a lakásokban.

Jennifer Worth könyvéből megismerhetjük a hatalmas londoni kikötő romantikus szépségét, a poloskától hemzsegő bérházakat, a betegségtől való rettegést csakúgy, mint a közösség összetartását, és a több mint tízgyermekes asszonyok hihetetlen tűrőképességét. A humort sem nélkülöző, hol fölkavaró, hol megható írás egy azóta eltűnt világot kelt életre.

„Talán van valahol egy bába, aki megteszi azt a szakmájáért, amit James Herriot tett az állatorvosi gyakorlatért.” (Terri Coates)

A BBC One 2012 januárjában kezdte vetíteni a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2002

>!
GABO, Budapest, 2013
334 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636896515 · Fordította: Dobos Lídia

Enciklopédia 13

Szereplők népszerűség szerint

bába, bábaasszony


Kedvencelte 19

Most olvassa 7

Várólistára tette 138

Kívánságlistára tette 127

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Gyula_Böszörményi IP>!
Jennifer Worth: Hívják a bábát

Jennifer Worth: Hívják a bábát East End-i igaz történet az 1950-es évekből

Rendkívül érdekes és jó könyv, ami precíz patikamérlegen adagolja a derűt, humort és a nyomornegyed borzalmát. Kicsit idealizál, az érezhető, ám olykor fellebbenti a függönyt, ami a realitás rettenetét takarja, és így még mellbevágóbb a dolog. Kíváncsian várom a filmsorozatot, a BBC garancia rá, hogy remek lesz. Szívből ajánlom, ahogy édesanyámnak is fogom, aki a könyv történetének idején – picit később – szülésznő volt, igaz, nem Londonban, hanem Miskolcon, de mostanság gyakran emlegeti azt a sok gyereket, akiket ő segített világra, hogy vajon mi lehet velük.

2 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!
Jennifer Worth: Hívják a bábát

Jennifer Worth: Hívják a bábát East End-i igaz történet az 1950-es évekből

Megrázó egyéni sorsok, keserves és boldog hétköznapok, szegénység és szeretet, áldozatkészség és kitartás, sok kisbaba, kerékpárral közlekedő bábák, jóságos apácák, szomorúság és vidámság. Jó stílusban megírt, humorral, szeretettel átszőtt egymásba kapcsolódó történetek, hős asszonyokról, egy bába tolmácsolásában. Imádtam ezt a könyvet, új kedvencet avattam.:)

Bővebben:http://konyvutca.blogspot.hu/2016/07/jennifer-worth-hiv…

Porcsinrózsa>!
Jennifer Worth: Hívják a bábát

Jennifer Worth: Hívják a bábát East End-i igaz történet az 1950-es évekből

Amikor olvasni kezdtem, arra gondoltam, csalódtam, hisz „regényes” regényt vártam, s egyáltalán nem azt kaptam. Sok minden más belefér a tartalmába, csak a regényesség nem. Aztán teljes érzelmi hullámvasútra ültetett. Hol sírás szorongatott, hol a düh feszített. De akadt olyan rész is, amelynél könnyesre nevettem magam. Ez a könyv az ötvenes évek Angliájának kemény valóságát tárja elénk. A realitásnak, túlélési ösztönnek, teherbírásnak olyan szeleteit kínálja, amelyet az akkori, széles közvélemény talán nem is ismert, s amelyet még ma is álmélkodva fogadtam én, mint egyszerű olvasó. Ebbe a kőkemény valóságba bele kellett férnie a csodának, az imák meghallgatásának, az isteni gondviselésnek, mert ezek mind a túlélés, az emberi mivoltukban való megmaradás részei voltak.
Hálás vagyok az írónőnek, hogy papírra vetette életének ezt a részét. Sokat tanulhatunk belőle, emberségről, alázatról, hivatástudatról, s az emberi szíveket összekötő híd pilléreiről, a feltétel nélküli odaadásról és a szeretetről.
Jó szívvel ajánlom mindannyiunknak olvasásra, hogy okuljunk belőle.

5 hozzászólás
Sippancs P>!
Jennifer Worth: Hívják a bábát

Jennifer Worth: Hívják a bábát East End-i igaz történet az 1950-es évekből

Nem terveztem ilyen rövidre az olvasást, lassabban szerettem volna haladni vele, de úgy az 50. oldal környékén megbeszéltem magammal, hogy 1 napot még igazán elbír a ház porszívózás nélkül.
Igazi kis gyöngyszem volt ez a könyv. Mivel a BBC-s sorozatot nem láttam, számomra az egész történet idegenül hatott, ennek ellenére nagyon szerettem. A maga egyszerűségében és nyomorában elvarázsolt az 1950-es évek kikötőnegyede, pedig utóbbiból kijutott bőven az ott lakóknak. A lakhatási körülmények, a higiénia hiánya, a szegénység, a fogamzásgátlás, mint ismeretlen fogalom… sokszor elborzasztott, amikor erről mesélt az írónő. (Mrs. Jenkins története különösen megrázott.) Ugyanakkor volt a könyvnek egy hihetetlen pozitív életigenlése és üzenete is, köszönhetően Jennifer humorának, munkaszeretetének és a Nonnatus-nővéreknek. És ha már munkaszeretet…
Meglepődtem, hogy ilyen részletességgel olvashatok a szülésről. Mivel nem vagyok anya, sem szakmabeli, először nagyokat néztem, aztán a következő alkalommal már alig vártam, hogy a világra jöjjön egy újabb baba. (Len és Conchita fejezete volt az összes közül a kedvencem, bár számomra 24 gyereket szülni elképzelhetetlen.)
Bárcsak megjelenne a sorozat többi része is magyarul!

2 hozzászólás
tonks>!
Jennifer Worth: Hívják a bábát

Jennifer Worth: Hívják a bábát East End-i igaz történet az 1950-es évekből

A BBC sorozattal a lehető legjobbkor találkoztam: tél volt, én meg depressziós, szenvedtem a pszichológia szigorlatos tételeimmel és összességében azon zakatolt az agyam, mi a fenéért is küzd az ember. A sorozatbeli karakterek pedig megmutatták miért. Azóta vadásztam erre a könyvre, eszerint a karc szerint – https://moly.hu/karcok/314811 – bő 2 éve.
Tudtam, hogy nem zsákbamacskába fogok, erre számítottam és jólesően merültem a lapok közé, tetszett, hogy újból találkozhatok a szereplőkkel, elgondolkodtatott a nem is egyszerű szegénység, hanem a nyomor, a szomorúság, a küzdés, az, hogy mennyit változott azóta az élet. Jennifer Worth könyve nem csak azért maradandó, mert egy már letűnt korba nyújt első kézből bepillantást, hanem mert nem önfényezve teszi ezt. Meg volt a maga véleménye, gondja, kalandvágya, a huszonévesek öntudata. Az, hogy így írt, csak még közelebb hozta hozzám az egészet.

5 hozzászólás
clarisssa P>!
Jennifer Worth: Hívják a bábát

Jennifer Worth: Hívják a bábát East End-i igaz történet az 1950-es évekből

Sejtettem én, hogy tetszeni fog ez a könyv, de azt nem gondoltam, hogy ennyire magába tud szippantani. Jennifer Worth nemcsak fogta magát, és sztorizgatott egyet az 1950-es években bábaként átélt kalandjairól, hanem olyan szereplőkkel népesítette be az oldalakat, akik észrevétlenül hozzánőnek az olvasó szívéhez. Velük együtt sétáltam és bicikliztem a londoni nyomornegyedekben, vártam a gólyát, aggódtam a komplikált eseteknél, örültem az egészséges babáknak és pityeregtem a veszteségek miatt. Volt egy pont, ahol viszont képtelen voltam folytatni az olvasást, annyira megrázott a bemutatott történet. Elképesztő, milyen körülmények között kellett élniük a legszegényebbeknek… egyszerűen szavakat sem találok, amik leírnák hihetetlen kiszolgáltatottságukat. Még ha ki is színezte az író a valódi emlékeit, kizártnak tartom, hogy nem történhettek meg ezek annak idején…
A könyv elején még azt gondoltam: milyen jó is lenne bábának lenni az ’50-es évek Londonjában! Aztán szépen lassan elpárolgott belőlem ez az érzés, helyette inkább csodálni kezdtem azokat, akik mindezt végigcsinálták, legyenek bábák, ápolónők, háziorvosok, családjuk fennmaradásáért robotoló dokkmunkások, tíz-húsz gyereket felnevelő és lebontásra ítélt házak lakásaiból otthont teremtő anyák, vagy iskola helyett gyárakban dolgozó kiskorúak.
Elképesztő sorsokat ismerhettem meg, amiket Jennifer Worth hatalmas emberszeretettel mesélt el. Remélem, lesz majd lehetőségem a sorozat többi kötetét is elolvasni.

>!
GABO, Budapest, 2013
334 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636896515 · Fordította: Dobos Lídia
aram76>!
Jennifer Worth: Hívják a bábát

Jennifer Worth: Hívják a bábát East End-i igaz történet az 1950-es évekből

Hagytam kicsit ülepedni, nem tudtam egyből értékelést írni a vegyes érzelmeim miatt. Hát azok továbbra sem változtak. Egyrészt borzasztó volt olvasni némely történetet, rettentően pofán vágott, még akkor is, ha volt némi elképzelésem az akkori életről. Borzasztó körülmények között éltek az emberek nagy többsége, hihetetlen, hogy még így is képesek voltak némelyek boldogok és elégedettek lenni. Másrészt viszont volt ami nem tetszett és ez hozzáteszem nem írói hiba, inkább maga a történet volt kevésbé elfogadható számomra. Volt akire borzasztó mérges voltam, bár rettenetesen sajnáltam is. Ez a kettősség végig bennem volt és bár hagytam megülni a történetet magamban, mégsem tudom nyugodt szívvel elengedni. Nem valószínű, hogy valaha is újra el fogom olvasni, de örökre bennem marad az biztos. Azt viszont bizton állíthatom, hogy jöhet a sorozat. Nagyon kíváncsi vagyok mit tudtak kihozni a könyvből.

Citrompor P>!
Jennifer Worth: Hívják a bábát

Jennifer Worth: Hívják a bábát East End-i igaz történet az 1950-es évekből

Itt, a molyon futottam bele a filmajánlóban a könyvből készült BBC sorozatba. Kíváncsivá tett, el is kezdtem nézni, alig bírtam megállni, hogy ne habzsoljam be az egész első évadot egy szuszra. Magával ragadott, elvarázsolt az a kemény, könyörtelen, de mégis színes és izgalmas, szeretettel teli világ, ami ebben a könyvben és a belőle készült filmben kirajzolódik az ’50-es évekbeli East Endről.

A fülszöveg James Herriot munkásságához hasonlítja Jennifer Worth visszaemlékezéseit. Nekem ennél jobb ajánló nem kellett, hiszen imádtam Herriot történeteit, amiket 2010 körül olvastam kedvenc könyvtárosom ajánlására.

Az olvasás közben óhatatlanul kerestem a kapcsolódási pontokat a filmsorozathoz, néha meglepődve tapasztaltam, milyen szöveghűen ültették át a történetet a képernyőre, néha pedig kicsit zavart, hogy akár három különböző esetet gyúrtak össze az izgalom fokozása érdekében (ld. Vegyes származás 1-3.). Az első negatív meglepetésem az volt, amikor a 16. oldalon kiderült számomra, hogy a Nonnatus Szent Rajmund Bábái egy kitalált szervezet.* Annyira akartam hinni benne, hogy ilyen lehetséges (volt). Kár. Így már a visszaemlékezésben bemutatott szüléstörténetek egy részének is megkérdőjeleztem a valóságtartalmát, hiszen ha az író olyan kulcsfontosságú kérdésben az írói fantázia eszközével élt, mint a történet keretét adó szervezet, vajon mennyi lehet a szüléstörténetek igazságtartalma? No, de nem felettébb baj ez. Hamar túltettem magam ezeken a kételyeken.

Elképedve olvastam az ’50-es évekbeli Angliát uraló állapotokról, a nyomorról, az általános egészségügyi ellátás hiányáról, ill. annak megléte esetén az attól való konok húzódozásról, a bombatölcsérekben játszadozó vakmerő gyerekekről, a huszonötgyerekes (!) házaspár szerelméről, a cockney emberek** hóbortjairól, kiszámíthatatlanságáról. Szomorú, de egyben felemelő is volt olvasni azoknak a nőknek a küzdelméről, akik elérték, hogy a nőket érintő egyik legfontosabb kérdésben, a terhesgondozásban és a szülés levezetésében befolyást nyerjenek. (Például: http://moly.hu/idezetek/565487)

Megrázó volt olvasni a dologházakról, amelyek még a XX. század első évtizedeiben is működtek. Megrázó volt az is, amilyen állapotok az ’50-es években akkoriban Angliában uralkodtak (ld. http://moly.hu/karcok/614940), ahol a bűnszervezetek a szegények nyomorán (is) élősködtek. Különösen meglepő volt mindez mai szemmel, amikor is hajlamosak vagyunk Angliára, Londonra a külföldi munkavállalás fellegváraként gondolni.

Minden egyes sora lekötött a hibái ellenére. Ilyen hiba volt számomra például a fenti kételyeimen kívül, hogy az egyes fejezetek nagyon laza szállal kötődtek egymáshoz, és néha nehéz volt követni az időbeliséget. Mégis kerek volt. A történet ráadásul az egyes szám első személyű elbeszélő hitre való rátalálásnak krónikájaként is olvasható, ami sokak számára még különlegesebbé teheti a könyvet.

Sokszínű forgatag a szereplőké, elképesztő karakterekkel találkozunk. Néhányukat kiemelem, akik az olvasás során a szívemhez nőttek:
– Fred, a tipikus cockney férfi mintapéldánya, akinek a legjellemzőbb vonása az állandó bandzsítása volt. Az egyik szeme északkeletre, a másik délnyugatra nézett.
(http://moly.hu/idezetek/565488)
– A hóbortos, de egyszerre arisztokratikusan kifinomult Monica Joan nővér, akinél sosem lehet tudni, mire is gondol valójában.
(http://moly.hu/idezetek/565485, http://moly.hu/idezetek/566763)
– A tenyerestalpas Chummy, a csupa szív elefánt a porcelánboltban.
– A meglepő tettekre képes, mindig szigorú Evangelina nővér.
És még sorolhatnám. Egyedi kompánia!

* http://moly.hu/karcok/614945
** http://moly.hu/idezetek/565483, http://moly.hu/idezetek/565484

6 hozzászólás
Gólyanéni>!
Jennifer Worth: Hívják a bábát

Jennifer Worth: Hívják a bábát East End-i igaz történet az 1950-es évekből

Nagy öröm volt számomra, hogy találkozhattam a kötettel. Közel 30 éve dolgozom bábaként, így nagy érdeklődéssel figyeltem, hogy visszaugorva az időben miként tevékenykedtek „elődeim”. Mint az előszó is említi, ebben a témában kevés az irodalomban fellelhető anyag. Mindig örülök, ha valahol a szépirodalomban felbukkan egy-egy bába, egy-egy szülés, egy-egy „esettanulmány” (szenvedélyesen ki is gyűjtöm ezeket). Mivel felmenőink mindennapjairól, sorsuk alakulásáról is szívesen olvasok, a könyv minden sorát élveztem.
Hitelesek voltak a megírt történetek, alakjai valóságosak, közeliek és érdekes egyéniségek.
És szakmailag is tudott újat hozni. Képes volt tanítani, gondolkozásra serkenteni.
Ahogy a történetekből kikerekedett, az 50-es években tevékenykedő bábák, sokkal mostohább körülmények között, a háttérben jóval kevesebb segítő műszerrel, de annál nagyobb alázattal, segíteni akarással és emberszeretettel dolgoztak.
Az apácák körében érzékelhető légkör is megkapó: az öregek tisztelete, a feléjük fordulás, egy-egy szavuk ereje, tapasztalataik befogadása példaértékű.
Örülök, hogy a szerző megosztotta élettörténetének ezt a szakaszát, mert ez az élettörténet maga az élet.

Gyöngyi0309 P>!
Jennifer Worth: Hívják a bábát

Jennifer Worth: Hívják a bábát East End-i igaz történet az 1950-es évekből

Fájdalmasan szép történet példaértékű sorsokról, fáradhatatlanul küzdő nőkről. Meghatott az East End világa, a nyomor, a kilátástalanság, az emberek hozzáállása a dolgokhoz, illetve nagyon tetszett, hogy azért voltak boldog történetek is. Tetszett az apácák felfogása is, a modernebb gondolkodás. A szerző nagyon jól ír, érdkekesen, humorosan. Alig várom, hogy megnézzem a sorozatot, illetve várom a következő könyvét is.


Népszerű idézetek

tonks>!

A levegő balzsamos, minden csupa fény, a madarak csicseregnek. Élni jó!

134. oldal

Jennifer Worth: Hívják a bábát East End-i igaz történet az 1950-es évekből

Citrompor P>!

    Sajnos nem tudtam kiismerni az East End férfijait, mert az teljességgel lehetetlen. Én a nők világához tartozom, a gyerekszülés tabutémájának világához. A férfiak udvariasak és tisztelettel bánnak velünk, bábákkal, de teljességgel elzárkóznak még az ismeretség elől is, nem beszélve a barátkozásról. Az úgynevezett férfi- és női munka között éles határvonal húzódik. Csakúgy, mint Jane Austen, akinek az írásaiban soha nem szerepel párbeszéd két férfi között, mert mint nő, neki fogalma sem lehetett arról, mi hangzik el kizárólag férfitársaságban, én sem tudok a Poplar férfijairól írni mást, mint felszínes megfigyeléseimet.

29. oldal, Hívják a bábát (Gabo, 2013)

Jennifer Worth: Hívják a bábát East End-i igaz történet az 1950-es évekből

Kapcsolódó szócikkek: bába, bábaasszony · Jane Austen
Rushka>!

Az angolkór mindig valamivel gyakrabban fordult elő a kislányok, mint a kisfiúk körében. Ez a jelenség nem fiziológiai, inkább társadalmi okokra vezethető vissza. A nagy és szegény családokban az anyák inkább a fiúknak kedveztek (és kedveznek ma is!), így a fiúk többet kaptak enni. Ezenkívül a fiúk mindig is sokkal mozgékonyabbak voltak a lányoknál, többet játszottak kint a szabadban. Poplarban a kislányok otthon maradtak, mindig csak a fiúkat lehetett látni a kikötőben vagy a bombatölcsérekben játszani, így őket többet érte a nap. A jótékonysági intézmények nyaranta sok programot szerveztek, ám a nyári táborokba, ahol vidéken sátrakban laktak a gyerekek egy hónapon át, szintén csak fiúkat vittek, akik számára életmentőnek bizonyult a vakáció, de lányoknak szervezett nyári táborról még nem hallottam. Valószínűleg nem tekintették ildomos dolognak elvinni egy kislányt otthonról, de az is lehet, hogy a lányok igényeire egyszerűen nem figyeltek úgy oda.

90-91. oldal

Jennifer Worth: Hívják a bábát East End-i igaz történet az 1950-es évekből

Kapcsolódó szócikkek: angolkór
Rushka>!

Rádió a házak többségében volt, de amikor ott dolgoztam, az East Enden egyetlen tévét sem láttam. Lehet, hogy ez a tény is hozzájárult a gyereklétszám növekedéséhez…

14. oldal

Jennifer Worth: Hívják a bábát East End-i igaz történet az 1950-es évekből

Citrompor P>!

A régi barátság a legjobb barátság, a gyerekkori meg kiváltképp.

130. oldal, Jimmy (Gabo, 2013)

Jennifer Worth: Hívják a bábát East End-i igaz történet az 1950-es évekből

Kapcsolódó szócikkek: barátság
1 hozzászólás
Rushka>!

A fogamzásgátló tabletta bevezetésével a 60-as évek elején megszületett a modern nő. A nőket többé már nem kötötte meg a gyerekek végtelen sora, immár önmaguk lehettek. A tablettával eljött az, amit ma szexuális forradalomként ismerünk. A történelemben először voltak a nők is olyanok, mint a férfiak, akik a szexet önmagáért élvezik. Feljegyzéseink szerint az 1950-es évek végén egy hónapban 80-100 szülésünk volt, 1963-ban ez a szám havi három-négyre apadt. Ez aztán a társadalmi változás!

15. oldal

Jennifer Worth: Hívják a bábát East End-i igaz történet az 1950-es évekből

Kapcsolódó szócikkek: fogamzásgátló
Citrompor P>!

Van annak valami oka, ha az ember nem szeret egy munkát.

74. oldal, A terhesgondozás (Gabo, 2013)

Jennifer Worth: Hívják a bábát East End-i igaz történet az 1950-es évekből

5 hozzászólás
Citrompor P>!

    Az orvosi ellenzék elsősorban arra hivatkozott, hogy a „nők túlságosan is hallatják a hangjukat az élet minden területén”. A szülészorvosok is kétségbe vonták a nők észbeli képességeit, azt, hogy fel tudják-e fogni a gyerekszülés anatómiáját és fiziológiáját, mert úgy vélték, a nők nem képezhetők. A félelem valódi alapja azonban, no, kitalálják-e, igen, a pénz volt. Míg a legtöbb orvos egy guinea-t kért egy szülésért, egy képzett szülésznő fél guinea-ért vállalta. Ekkor rántottak kardot az orvosok.

87. oldal, Angolkór (Gabi, 2013)

Jennifer Worth: Hívják a bábát East End-i igaz történet az 1950-es évekből

Kapcsolódó szócikkek: szülés
1 hozzászólás
Citrompor P>!

– A sarkok divergálnak, kedvesem.

32. oldal, A Nonnatus-rendház (Gabo, 2013)

Jennifer Worth: Hívják a bábát East End-i igaz történet az 1950-es évekből

1 hozzászólás
Gólyanéni>!

A szeretet néha hirtelen lep meg minket, megvilágítja elménk sötét sarkait, és ragyogással tölti be őket. Megragadja lelkünket a szépség és az öröm, ráadásul mindez felkészületlenül ér minket.

328. oldal

Jennifer Worth: Hívják a bábát East End-i igaz történet az 1950-es évekből

Kapcsolódó szócikkek: szeretet

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Hernádi Gyula: A péntek lépcsőin
Lisa Kleypas: Botrány tavasszal
J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve
Szécsi Mária: Szegények bábája
Elif Shafak: Becsület
Grethe Fagerström: Peti, Ida és Picuri
Alexandra Ripley: Scarlett
Dea Trier Mørch: Téli gyerekek
Zdeněk Miler – Hana Doskočilová: A vakond és a nyuszimama
Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták