Jókora ​nyár 74% 16 csillagozás

Sajnos elsőre nem igazán lettünk jó barátok ezzel a könyvel és elég nehéz szülés volt az elolvasása. Valahogy már az első mondat után azt éreztem, hogy ez nem lesz számomra a könnyű olvasmány, ami sajnos be is teljesült. Nem igazán szoktam fordításról és megfogalmazásról beszélni az értékeléseimben, bár az is nagy részt tesznek hozzá egy-egy könyv olvasmányélményéhez, de most emellett nem tudok elmenni. Valamilyen oknál fogva nekem nagyon fura volt az elején a szöveg fordítása. Na persze nem tudom, lehet az eredeti is így van, de néha kicsit nehezen olvashatóvá tette nekem az egészet. Egyszerűen nem tudtam megtalálni a stílust. Az egyik pillanatban olyan fenkölt módon fejezte ki magát a könyv, olyan szavakkal amikkel én még nem vagy csak nagyon ritkán találkoztam. A következőben pedig már olyan szlengeket használt ami valahogy nekem nem párosul össze az előző mondatokban lévővel. Emiatt párszor vissza is kellett olvasnom 1-1 mondatot vagy bekezdést mert valahogy nem sikerült megértenem, ilyen pedig korábban még nem fordult elő. Öröm az ürömben, hogy a 390 oldal után már sikerült kicsit belerázódnom és megszoknom de ez azért fura volt és ez volt az első buktató amit észrevettem.
A második buktató az úgy szinte a teljes első rész. Az első 100 oldalt végig untam, nem találtam semmi kézzelfoghatót, semmi izgalmasat ami miatt 20 oldalnál tovább szívesen olvastam volna egyhuzamban. Kicsit katyvasznak tartottam, hogy egyik pillanatban 2 mondat erejére meg van említve, hogy Drue felkereste Daphne-t, utána egy 20 oldalas visszamlékezés a múltba. Megtudjuk mi történt a két lány között, aztán megint egy teljesen felesleges visszaemlékezés. Ahelyett hogy a tárgyra tértünk volna egy idő után, vagy éppenséggel nem egy visszaemlékezés alkalmával tudjuk meg hogy is zajlott az a bizonyos felkeresés, hogy legyen a koszorúslánya akkor talán élvezetesebb lett volna. De szerencsére a spoiler kicsit felpörgette az eseményeket és az én fantáziámat valamint kíváncsiságomat is, ami azért beindította az olvasást és utána már 3 nap alatt kivégeztem. Tetszett hogy belevitték ezt a fonalat is, mert úgy érzem, ha ez nem lett volna, akkor még szomorúbb értékelést kellene írnom. spoiler. Persze csak addig ameddig a könyv elolvasása után ismét megfordítottam a könyvet és szinte szó szerint oda volt nyomva az első mondatban a képembe hogy ez fog történni. Tetszett a nyomozás folyamata, a lehetséges emberek, az indokok, a titkok amik felszínre kerültek, ezeket a részeket szívesen olvastam. Igazi meglepetés volt, amikor kiderült, hogy spoiler. Soha nem gondoltam volna rá, mert bár spoiler. A végére persze kellett az izgalmakat fokozó, most spoiler, de még igazából ez tetszett.
Az előszót nagyon sokáig nem tudtam hova rakni, egyszerűen nem értettem ennek mi értelme van és hogyan kapcsolódik az egész történethez. Legalább a közepéig kellett eljutni hogy kiderüljön és őszintén megmondom ez is kicsit bukfences volt nekem. Persze ízlések és pofonok és bár az a történet is fontos volt spoiler, de nekem lehet logikusabb lett volna Daphne és Drue múltjából egy visszaemlékezés.
Szereplők tekintetében nem sok mindent tudok mondani. Nem mondom hogy nem kedveltem őket de azt sem hogy a szívembe zárták magukat. Drue egy szörnyű ember. Sajnos ezt ki kell jelenteni. Ilyen dolgokat senkinek nincs joga csinálni egy másik emberrel, nem számít hogy fiú vagy lány, gazdag vagy szegény, szép vagy kevésbé szép. Ezt tenni nagyon rossz dolog és nagyon szomorú hogy a való életben is sok hozzá hasonló személy van. Persze értem én, ahogy a dolgok róla is kiderültek spoiler. Manapság minden a látványról és a látszatról szól. Ezt pedig a szereplők is nagyon jól tudták. Drue spoiler, Daphne bár az interneten magabiztosnak adta ki magát spoiler. Érdekes szakma ez az influenszerkedés, nem is nekem való és nem is értek sok mindent belőle, pedig mit ne mondjak….23 évvel nem vagyok valami idős. És örültem neki hogy a végére Daphne is elgondolkozott, hogy spoiler. Hiszen lássuk be, ő is csak spoiler. Kétségtelen, hogy erőt tudott adni sok embernek azzal amiknek ő kiadta magát, de közben mégsem önmaga volt. A Drue-hoz hasonlók pedig csak a szépet, a jót, a csillivillit, a drágát, a flancolósat, a vékonyat, a luxusutazást és társait mutatják. Az átlag ember pedig mit sem sejt mi van a háttérben, mi zajlik annak a bizonyos influenszernek a valós életében. Az átlag tini, de még néha a felnőtt is elhiszi, hogy ez a valóság, mert így van hirdetve, és depresszióba esik valamint önostorozásba amiért neki nem ilyen az élete. És erre minden nap emlékeztetve van, ahányszor csak megnyitja a telefonján az applikációt. Ez pedig a való életben is így zajlik le.
De ennyit a filozofálgatásból. Összességében bár nehezen indult a könyv, mégis megkap tőlem egy 3,5 csillagot mert nem volt rosszabb sem jobb annál a könyvnél amit előtte olvastam, csak másabb. Voltak benne zavaró tényezők, amik nagyban befolyásolták azt, hogy legalább 1 csillag minusz legyen rajta, de azért a nyomozás és társai mégis jobb irányba billentették a mércét. Újraolvasós nem lesz biztos, de egyszer okés volt azt hiszem.

A borító és a fülszöveg alapján nem erre számítottam! Vagyis a feléig nem történt semmi váratlan, utána viszont spoiler, ami kicsit más irányt adott a történetnek.
Daphne persze olyan nő, akivel együtt tudok érezni, hiszen mindketten örökkön-örökké küzdeni fogunk a súlyunkkal. Becsülöm benne, hogy letette a fogyókúrát, persze odafigyel az edzésre meg az egészséges táplálkozásra, de közben élvezi az életét, nem hajtja már le a fejét csak azért, mert kövér. Mondjuk ehhez jó sok pofont kellett kapnia az élettől.
Drue épp az ellentéte; gazdag, gyönyörű és halálos. Olyanok a fullánkjai, hogy még engem is megsebeztek a lapokon keresztül. Hihetetlen, miket művelt gimiben a lányokkal, akik elvileg a barátai voltak. Szerencsére Daphne az előnyére tudta fordítani a megaláztatást, nem mindenki gondolkodott ám így. spoiler Nem igazán csodálkoztam azon, hogy az lett a vége, ami.
A romantika meg… ööö. spoiler
Könnyed szórakozásnak indult, de szerintem a mögöttes tartalom jóval komolyabb. Nemrég olvastam a Képkockák című könyvet, amiben szintén a közösségi médiáról volt szó, főleg az instagramról. Daphne felépített magának egy közösséget, ahol ő is hazudik, mint mindenki más. Még Drue is hazudott. Pedig mennyire szeretnénk, ha a Drue félék tényleg gondtalanok lennének, hogy nyugodtan utálhassuk őket!
A másik komoly téma a gimis bántalmazás, mert lássuk be, Drue igenis bántalmazta a barátnőit. Én személy szerint nem lettem volna olyan megbocsátó, mint Daphne; nem lehet elfelejteni egy olyan szintű gonoszkodást, ami tönkreteheti az életed, csak mert most jótékonykodás van, meg bűnbánat.
Drue nem érdemelte meg, amit kapott, de valamilyen igazságszolgáltatást én is jogosnak tartottam volna.

J. W. minden könyvét olvastam. Nagy csalódás volt, a regény első fele a főszereplő sopánkodása a túlsúlya miatt. Szánalmas, hogy felnőtt korára nem tudja elfogadni magát. Majd jön egy krimiszerű csavar, ami igencsak gyengécskére sikerült.

Tetszett, hogy a karakterek hihetők, így sokkal könnyebb elveszni a sztoriban, ráadásul számos fontos, erőteljes témát pedzeget, miközben képes könnyed és humoros maradni. A helyes testkép kialakítás mellett olyan problémák is teret kapnak a kötetben, mint az egyedülálló anyák problémái, a megbélyegzés, az iskolai bántalmazás és az közösségi média negatív hozadékai.

Jut egy kis romantika is a sztoriba, a kötet felére pedig, hogy kicsit felpörgesse a lassú felvezetést, megérkezik a bűnügyi szál is. Ez egy lélektani regény oltva egy kis titokzatossággal, gyilkossággal, titkokkal. Igazi fiatal felnőtteknek való chick lit regény. Könnyed, olvasmányos, időnként humorral és romantikával színezve. Könnyű nyáresti szórakozás.

Bővebben: https://www.kulturpara.hu/2022/07/jokora-nyar.html

Összességében a többféle téma és cselekményszál egészen sajátos, de mindenképpen élvezhető elegyet alkot Jennifer Weiner regényében. Egyedül a bűnügyi szál behozását éreztem késeinek, mivel az csak a kötet második felében indul, hosszú felvezető után, így a regény szerkezete aránytalan, és megtévesztő lehet azok számára, akik elsősorban bűnügyi történetre számítanak a fülszöveg alapján. Azonban a lélektani regények kedvelőinek igazi csemege lehet a kötet. Elsősorban fiatal felnőtteknek ajánlom, akik jól ismerik a közösségi média világát.
bővebben: http://cornandsoda.com/egy-csipetnyi-chick-lit-jo-adag-…