Jó ​az ágyban (Cannie Shapiro 1.) 79% 160 csillagozás

Igazság szerint nem akartam belemerülni, de mivel olvastatta magát, már nem volt kedvem félbehagyni.

A cím szerintem nem illik ehhez a könyvhöz.
Sokkalta többről szól, mint kapunk egy utalást a karakter külsejéről, jót röhögünk és ennyi.
Ez a kötet elvárja olvasójától, hogy éretten kezelje ami benne le van írva.
Persze próbálja lazán tálalni, de nem egy könnyed történet.

Ha voltál már vékony, de meghíztál, ahogy velem is megesett, és nem + 5 kiló felcsúszásáról írok, hanem azon tízesekéről, melyek komoly okkal kerültek a testünkre.
Sokan szégyelljük magunkat, lenéznek minket, futunk egy szekér után, melynek „társadalmi elvárás” a neve, de sose kapunk helyet rajta, mert a „mifélénket” nem látják szívesen.
Kínkeserves fogyókúra, rajtunk nevető kollégák és ismerősök, idegenek, mert ugye nem mindegy rajtunk vagy velünk történik?!

Ha úgy olvasod ezt a könyvet, hogy nem ítélkezel, legyél olyan, mint főhősnőnk, vagy akár vékony, teljesen mindegy, akkor megfogod érteni, hogy most miről írok neked.

Olvasd el, ha kíváncsi vagy!
Olvasd el, ha te is ezzel küzdesz, és van tapasztalatod!
Olvasd el, mert fontos erről is tudni!
Olvasd el, ha egy ember szenvedése, nem felesleges hiszti a számodra, hanem befogadó vagy, és megértő, akár átélő!

Bár én nem maradok ezen súlyban, mert az életem múlik rajta, de sokan nem tudnak változtatni, bármennyire szeretnének is.
És sokan vannak úgy, hogy jól érzik magukat a bőrükben, és ettől még jobban tisztelem azon személyeket, melyek vállalják külsejüket, nem figyelve a fent említett negatívumokat.
Hozzáteszem, nem egy ilyen barátom van, nő és férfi is, és mindegyik egy egyéniség, különlegesek, intelligensek és imádok velük nevetni.
Ez a könyv méltatlanul alul van értékelve, mert nem egy tömeg „divat” ponyváról van szó, bármennyire is szeretnék belesüllyeszteni.
Igaz sokan vagyunk, sok ízléssel ezt elfogadom.
Teszem ezt nyitott lélekkel, tapasztalatból, és hittel, miszerint ezen könyveknek is helye van a polcomon.

Én megveszem, te pedig eldöntöd mit kezdesz eme információval.

Kedvenc!♥

Többször szembejött velem ez a könyv, és a téma is, és az értékelések (79%) is kicsit elriasztottak attól, hogy elolvassam. Aztán annyiszor találkoztam ezzel a könyvvel, hogy rákerestem. Egyszer, kétszer… többször. Mikor megtudtam, hogy ez az író írta Az egy cipőben-t, akkor úgy döntöttem, hogy belekezdek.
Nem tudtam letenni. Olvastatta magát.
Nem ajánlom azoknak a nőknek, akiknek nincs élettapasztalata, azoknak, akik habos-babos lányregényre vágynak. Ez a könyv nem az. A cím sem feltétlenül találó, mert bár sok mindent vissza lehet vezetni a főszereplő testalkatára, de ennél sokkal több és sokkal mélyebb mondanivalója van.
Ajánlom azoknak, akik voltak már elégedetlenek magukkal, akik a mások vagy a társadalom elvárásainak akartak/akarnak megfelelni, ajánlom azoknak akik imádkoztak már beteg gyerek mellett, vagy beteg gyerekért. Ajánlom azoknak akik elég érett személyiségek ahhoz, hogy más szenvedését ne nyavalygásnak hallják.
Kicsit olyan ez mint egy komoly parfüm, kell hozzá élettapasztalat, nem feltétlenül kor, hanem élettapasztalat, önbizalom, hogy ebben a könyvben megtaláljuk azt, amit ez a könyv nekünk tud útravalóul adni, amit ebből a könyvből meg tudunk tanulni, amit ebből a könyvből át tudunk érezni.

A címe ellenére kellemesen csalódtam ebben a könyvben, azt hittem valami olcsó kis ponyva lesz, de egy igazán szórakoztató, tartalmas chick-lit történet, nyomokban a Bridget Jones-ra emlékeztetett (amiből a könyvet nem szeretem, de a filmet nagyon, nem telik el úgy év, hogy legalább egyszer ne nézném meg). Még évekkel ezelőtt rendeltem egy nagy akció keretében pár száz forintért, azóta is olvasatlanul hevert a könyvespolcomon, de a sok nehéz olvasmány után valami könnyedre vágytam, ezért úgy voltam, teszek vele egy próbát, ha nem tetszik, legfeljebb félbehagyom. De tetszett, nagyon is!

A főszereplő az éppen egyedülállóvá váló Cannie Shapiro, akivel eléggé ízléstelen módon, egy újság hasábjain szakítanak. Bruce, a nagy szerelme ugyanis ír egy cikket Cannie-ről, amiben azt fejtegeti, hogy milyen (volt) az élet egy nagydarab nővel (ez jelen esetben 46-os méretet jelent), részleteket csepegtetve a szexuális életükről is. Cannie számára kifordul a világ a négy sarkából, hidegzuhanyként éri Bruce cikke és a szakítás ténye, hiszen legutóbb abban egyeztek meg, hogy csak tartanak egy kis szünetet.

Cannie egyébként újságíróként dolgozik, húszas évei végén jár, és viszonylag biztos egzisztenciával rendelkezik, ám a szerelmi élete és az önbecsülése a romokban hever, ezért önmagát újra fel kell építenie. Nem segít a helyzeten, hogy nem tudja feldolgozni, hogy az apja elhagyta a családját még gyerekkorában, ahogyan azt sem, hogy az anyja azóta leszbikus lett. Pontosabban nem is azzal van problémája, hanem az új párját, Tanyát nem tudja elfogadni, a nő ugyanis láthatólag teljesen új alapokra akarja helyezni a családi dinamikát.

Ez egy sziporkázó, vicces történet egy egyedülálló nő problémáiról, illetve az önmagával vívott harcáról. Nem egy habos-babos történet, fontos témákkal is kellő komolysággal és részletességgel foglalkozik, és Cannie problémái messze túlmutatnak azon, hogy túlsúlyos.

Cannie élete egyébként teljesen átlagos, így a legtöbb női olvasó közel érezheti magát hozzá, és valóban megvan az az érzés, hogy „ez kicsit rólam is szól”, „igen ez én vagyok”, „igen, én is ezzel küzdök”. Habár megjelennek a párkapcsolati problémák a szakítás miatt, nincs benne szerelmi szál, szóval elcsépelt csöpögésre nem kell számítani. Cannie-nek szarkasztikus humora van, amit nagyon szerettem, hangosan felnevettem egy-egy csípős visszavágásánál. Jóindulatú, kedves ember, aki keresi a helyét a világban, semmi mást nem szeretne, csak feldolgozni a vele történt rossz dolgokat, nyugalomra és társra találni, megállapodni.

Azonban nem csak a párkapcsolat kap fontos szerepet a könyvben, hanem a család is. Cannie rendszeresen hazalátogat édesanyjához (a történet egyébként Philadelphiában játszódik), ahol kiéleződnek a konfliktusok közte és Tanya között, illetve a testvéreivel való kapcsolata is megjelenik a regényben.

Van benne egy-két romkomos, hatásvadász fordulat, de összességében véve nagyon tetszett a könyv, hiteles képet fest egy átlagos nő átlagos életéről (és itt az átlagost abszolút nem negatív értelemben használom), szuper a hangulata is, kalandos-otthonos, szerintem sokan könnyen megtalálják magukat vagy egy részüket Cannie személyében.

Cannie nagyon szép önismereti utat, és fejlődési ívet jár be a történet során, öröm volt olvasni, hogy mennyire odafigyelt magára, elfogadta, és megtanulta tisztelni önmagát.

Van egyébként második része és előzménykötete is, de sajnos magyarul ezek nem jelentek meg, de meg fogom venni angolul az első résszel (hogy teljesen legyen a sorozat), és még idén el is fogom olvasni.

Amit még külön kiemelnék, hogy a könyv 2001-ben íródott, a nagy technikai forradalom előtt, a könyvben nem lóg mindenki az okostelefonján, a szabadidő eltöltése is sokkal értelmesebb módon hasznosul. Emiatt van is egy kis régimódi bája a kötetnek, ami egyrészt engem nagyon magával ragadott, nekem nagyon hiányzik az az időszak, másrészt ijesztő belegondolni, hogy már szinte retrónak számít a könyv, mert a számítógépen kívül semmilyen kütyü nem kap benne szerepet. Annyira jó volt az egyik jelenet is, amikor Cannie hazament, és lehallgatta a hangpostáját a vezetékes telefonján. Csinál ma még bárki ilyet? Mindenki folyamatosan elérhető, ha pedig nem válaszolsz azonnal, akkor minden vagy, csak ember nem. Ha pedig nem aznap válaszolsz, az már szinte bűncselekménynek számít. Szóval nekem emiatt is nagyon tetszett a könyv, kicsit visszarepített egy olyan korba, amiben szívesen élnék újra.

Jó szívvel ajánlom, ha valaki egy szórakoztató, de komolyabb (ténákat is boncolgató) chick-lit olvasmányra vágyik, engem teljesen kikapcsolt, míg olvastam, és nagyon jó érzésekkel zártam be. Fél pontot a már említett, romkomos, hatásvadász rész miatt vontam le.

Imádtam! A véleményem azonban folyamatosan változott, főként Bruce-ról. Először is azt gondoltam, de szemét, hogy lehet így megalázni valakit, akit szeretünk, szerettünk? Aztán elolvastam a cikkét, és az gondoltam, oké, leírta, hogy kövér volt a csaja, de ő szerette és el akarta fogadni, ez így akár romantikus is lehetne, ha nem lenne ennyire megalázó, hogy nyomtatásban kiteregette Cannie legfőbb titkát. Mert egy nem álomalakkal és álomsúllyal rendelkező ember számára talán ez lehet a legnagyobb vétek, amit elkövetnek ellene. Nehéz lehet ez a másik félnek, a szerető párnak is, hiszen valakit olyat szeretni, aki saját magát nem szeretni, értéktelennek tartja, igazi kihívás és folytonos küzdelem. Kihívás (bár nem ez a legjobb szó, de jobb nem jutott eszembe) megküzdeni a saját magát romboló önkritikájával, önbizalomhiányával, és biztosítani arról, hogy ennek ellenére te szereted, tudod és akarod szeretni. Meggyőzni valamiről, amit ő maga sem hisz el, amiben ő maga sem hisz. Aztán tovább olvastam, és kb. húsz oldallal később egyszerre bevillant, hogy Bruce csak védekezett, saját magát állította be csodálatos, megértő hősszerelmesnek, és a társadalmat, az embereket, és főként Cannie-t hibáztatta azért, mert gyáva volt és szar alak. Mert megfutamodott. Annyira azért nem volt szerelmes, hogy mindennel szembeszálljon és ne érdekelje senki és semmi. Mentségeket keresett magának, önigazolást, hogy lám fiam, jól cselekedtél, ne legyen bűntudatod, te mindent megtettél. Dr. K. viszont végig mellette volt, nem is értem, hogy előbb miért nem vette észre. Összességében jó könyvnek tartom, és bár a szórakoztató irodalomhoz sorolnám, mégis vannak benne olyan gondolatok, amiért annak is érdemes elolvasni, aki nem rajong az ilyen típusú művekért.

Idei első könyv, amiért teljesen oda voltam. Az első mondattól faltam a sorokat.
Drukkoltam, hogy Bruce-t nehogy visszafogadja.
Reménykedtem, hogy le tudjon fogyni.
Rengeteget nevettem Cannie beszólásain, megszólalásain.
Apa – leány kapcsolatba beleéltem magam.
Az utolsó 50 oldalon pedig 3 darab zsebkendőt fogyasztottam el.
Forgatókönyves és filmsztáros rész nagyon mese volt, de ezt is elfogadtam.

Nagyon meglepett ez a könyv. Valami laza, tanulságos, könnyed olvasmányt vártam, de nagyon mást kaptam. Az egész történet során több komoly ön és társadalomértékelési problémát feszeget az írónő, nem beszélve a szülő-gyermek közötti kapcsolatokról és a leszbikus párokról.
Nagyon mélyre szánt a könyv, amit csak lazítani tud a filmes szál. A könyv utolsó részére zsebkendő is szükségeltetik, nem is egy!
C az egyik kedvenc női főszereplőm lett, bár többszörösen rossz lapot osztott neki az élet, ő felállt és jobb EMBER lett.
Érdemes elolvasni!

Érdekes volt, bár nem teljesen az amire számítottam. A regényben bőven olvashatunk olyanokról, mint pl.: más emberek kritikái a kövér emberekkel kapcsolatban és az önértékelés hiányáról Cannienél. Amellett, hogy okos, vicces és a barátai számíthatnak rá, sajnos nem tudja magát elfogadni olyannak, amilyen.
A csaj humora egyszerűen elképesztő :) Nagyon sokat mosolyogtam a beszólásain.
Brucetól a végére már hányingert kaptam, de Peter belopta magát a szívembe, ahogy C-vel viselkedett.
Cannie anyja már más lapra tartozik, az apja meg főként…
Összességében nézve egyszer érdemes elolvasni. A könyv utolsó harmadában az események alakulása miatt még kicsit el is érzékenyültem.

Megváltást reméltem a könyvtől. Abban a hiszemben nyitottam ki először, hogy ez majd átformázza a magamról alkotott véleményemet és átértékeli az életemet. Mást kaptam. Méghozzá többet.
Amióta elolvastam az utolsó oldalt, máshogy gondolok magamra, de nem úgy változtatott meg, nem azon az úton, ahonnan a segítséget reméltem. Sokkal több, sokkal mélyebb, mint első látásra tűnik. Legalábbis számomra.
Végre egy könyv, amit nem érzek hazugságnak. Egyszerűen kézzel fogható.
(És aki az ajánlót írta, fogalma nem volt a könyvről)

Erőltetett kezdet, majd a könyv fele után lett egyre jobb a történet.
Addig pedig majd elaludtam, olyan vontatottan haladtam az olvasással.
Cannie-t is szerettem, de az egész történetben Cöfi-t a kutyát, és Dr.K-t imádtam, mert ő legalább férfi volt, nem úgy mint Bruce akit ki nem állhattam. :)

Első rukkolás könyvem! :D
Féltem a sok negatív értékelés után, de mikor elérhető lett azonnal happoltam, mondván, szinte ingyen van, egy próbát megér. Annyira rossz csak nem lehet.
Pozitív számomra, hogy vannak, akik csak előveszik a túlsúly problémát és nem anorexiás, minden tekintetben tökéletes és sugárzó főhősnőt kreálnak. Szerettem nagyon Cannie alakját és legfőképp humorát. Rengeteget nevettem poénjain, meg a történet abszurdságán és folyásán. Tetszett Sam is (bár az abortusz témánál szerzett egy-két rossz pontot). Szurkoltam C.-nek, hogy ne fogadja vissza Brucet, és fejbe vágtam volna, mikor úgy gondolt rá, mint egy istenre. De valójában mikor belegondoltam a viselkedésébe rájöttem, hogy sokan, mi nők, sajnos ilyenek vagyunk. Mikor elveszítünk valakit jövünk rá, mit veszítettünk és utána mindenáron visszaakarjuk kapni, ha jó az nekünk, ha nem. Akár tényleg a teljes megalázottságig elmenve, amit sose szabad. Végig nagyon szurkoltam, hogy összejöjjön dokikánkkal. Annyira cuki volt. Aztán tényleg, ahogy írták már, a végén összeszorult a szívem és már sírás határán olvastam én is a könyvet. Annyira megrengető volt és szomorú. Együtt szenvedtem szinte Cannievel.
Bár minden ízében nagyon hitelesnek és valósnak titulálhatom a történetet, persze vannak nehezen hihető részei is, de úgy vagyok vele, miért ne? Miért ne történhetnek ilyesfajta csodák és nagy dolgok emberekkel?
A fél csillag helyett amúgy egy teljeset kellett volna levonnom, de nem volt szívem, annyira élveztem a könyvet. De azért a levonás járt az elején nehezen és vontatottan indulásért, valamint a Jókai-féle leírásokért. Istenem, mennyit szenvedtem velük. Bevallom, vétkeztem is. Többször csak felületesen olvastam el őket: igen, ez a szoba leírás, még mindig, oké ez a falról szól, igen ez is fal, még mindig a fal, és ó, egy másik fal. Iszonyatos volt. Nem szeretem, amikor több oldalon keresztül nincs párbeszéd, de azt még elviselem, ha van értelme a leírásnak. De itt már olyan eposzi körmondatok voltak, hogy csak na.
Összességében mindenkinek ajánlom, aki kicsit vágyik a klisés és nem megszokott történetekhez, szereplőkhöz, fordulatokhoz! :)