Egy ​cipőben 75% 88 csillagozás

Azért nagy ritkán akad olyan olvasmány, aminek jobb a filmadaptációja, mint maga a könyv. A filmet is elsősorban egyik kedvenc színésznőm, Shirley MacLaine miatt néztem meg. A könyv eléggé vontatottan indul, ezért többször egész máshol járt az agyam, hagyott elkalandozni. Fura, de a nyugdíjas otthonban töltött jelenetek tetszettek a legjobban. A történet lényegében két teljesen különböző személyiségű testvérpár keserédes kapcsolatáról szól. A könyv vége felé már képtelen voltam utálni Maggie-t, mert mutatott némi pozitív irányba való jellemfejlődést. Nem volt rossz könyv, de nem is volt nagy eresztés. Tipikus chick lit. Ha egy kicsit pörgősebb lett volna…

Megörültem, mikor felfedeztem, hogy egy általam oly szeretet film könyv formájában is kapható.
A filmről tudni kell, hogy bár én inkább a komolyabb stílusért rajongok, ez azon kevés történetek egyike, amiket bármikor szívesen megnézek és ugyanolyan lelkes vagyok utána.

A könyvre visszatérve az eleje nagyon vontatott volt a számomra.
Maggie karaktere elviselhetetlennek bizonyult, többször ott tartottam, hogy megfojtom egy kanál vízbe.
Rose pedig egy fadarab érzetét keltette bennem.
Persze a közepe felé kezdtem oldódni és már szórakoztatónak találtam.
Ha létezik két különböző testvérpár, akkor Maggie és Rose a tökéletes példa erre.
Mégis összeköti őket a vérvonal és az egymás iránt érzett szeretet.
Érdekes volt tapasztalni, hogyan oldják meg életük érzelmi és egyéb katasztrófáit, és miképpen találja meg mindenki a maga ösvényét.
Most is úgy gondolom, hogy a film sokkal élvezhetőbb, és valahogy jobban kifejezi az érzelmek és cselekedetek összességét.
Ott késztetést éreztem átgondolni az én és testvéreim között lévő harcokat.
Itt viszont semmi ilyesmit nem éreztem sajnos.
Kiolvastam, mert könyvet félbe nem hagyok, de igazából csak az időm ment el.
Kár érte.

Az alapsztori jó és érdekesnek is tűnt. Ám valahogy a filmadaptáció most mintha jobban sikerült volna, mint a mögöttes tartalmakat is feltáró könyv. A sztori bevezetése elég döcögősen indult, voltak számomra érthetetlen részek, amik letisztultak a végére, csak elsőre nem éreztem a jelentőségüket.
Alapvetően nem volt rossz a könyv, de egyhamar nem is fogom elővenni… max. a filmet nézem újra.

Néha kell egy ilyen könyv. Nem bonyolult,nem késztet gondolkodásra,szórakoztató,és teljesen kikapcsol. Rám fért! ( olyan vagyok mint egy gyerek. tanulás helyett mindennel foglalkozom,csak a tanulással nem. jó a felnött oktatás. senki nem szól rám,hogy : Neked nem a tanulással kellene foglalkoznod??? :DD)

Kicsit sokáig tartott, mert közben több könyvet is elolvastam kihívásokra, de ez nem jelenti azt, hogy nem tetszett. Sőt! Leszámítva a sok helyesírási/nyomdahibát, nagyon szórakoztató olvasmány. Nem emlékszem, láttam-e a filmváltozatát, de kíváncsi lettem rá :) még ha az esetek 98%-ban a könyv jobb, mint a film. Már az elején sejthető, hogy mi lesz a végkifejlet, de ez nem is egy olyan könyv, amit annyira végig kellene izgulni. Kellemes, könnyed…szerettem.

Kap egy erős négyest, mert igaziból nem volt rossz, de nem volt olyan eget verően jó se.
Az elején mondjuk majdnem feladtam, mert se előre, se hátra nem mozdult a történet, de a végére elég jól kikerekedett, olyan jó kis 'amcsis', szirupos, happyendes történet lett belőle. Nem voltak túlbonyolítva a szálak. Lehet, hogy a film jobb, vagy rosszabb azt nem láttam :)

Amikor olvastam akkor döbbentem rá, hogy már láttam filmben. A film nagyon tetszett és a könyv is jó volt. Egyszerű kis olvasmány, könnyed ,élvezhető , rossz hangulat ellen tökéletes. Tetszett Maggie kitartása , hogy megváltozzon és Rose jelleme is, hogy képes volt megbocsátani . Számomra ez a könyv az igazi testvéri szeretetről szólt , amely bármilyen megpróbáltatást kibír, még ha mai ponyvaregénybe is van beleszőve.

Bestseller. Évekig óvakodtam ezektől a könyvektől, és ez az olvasmány emlékeztetett rá, hogy miért.

Csapnivaló az időbeli szerkesztése, és kicsit kezdem unni azokat a könyveket, ahol 200 oldal után kezdem élvezni az olvasást, és utána hálásnak kell lennem, hogy legalább utána szórakoztató.

Az egyik kedvencem a film és – szégyen, nem szégyen – maradok is annál.

Imádtam! Annyira könnyed a stílusa, vicces, veszett jó poénokat süt el az írónő. Jó a feléig végig kacagtam a könyvet és megmosolyogtam a testvérek cívódását:) Aztán amikor a nagyi is a képbe került, kissé komolyodott a történet, de az is nagyszerűen volt elmesélve. Minden szereplőt imádtam a történetben:) Annyira előttem volt a film, amit még talán tavaly láttam (Cameron Diaz – Maggie és Toni Colette – Rose főszereplésével), hogy külön élmény volt elolvasni. A végén sírtam, örültem, hogy rátaláltak a nagyira, aki jó egészségnek örvend és a két lány révbeért és „jótestvérek” lettek. Maggie előnyére változott, és Rose is rugalmasabbá vált. Az életben is sok ilyen történetre lenne szükség:)

Imádtam!