Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Veled minden hely ragyogó 1051 csillagozás
Megejtően szép kamasz szerelem három hónapja ez a sodró lendületű és megrázó történet, de még ennél is több: élet, halál, betegség, előítéletek és megbélyegzés, önfeláldozó igyekezet, gyász és a tragédiából való katartikus feltámadás körül forog Theo és Violet love storyja. A két végzős középiskolás fiatal öngyilkosságra készülve ismerkedik meg az iskola óratornyának keskeny párkányán állva. Ki menti meg a másik életét? Ki a felelős a másikért? Ki és mit tehet (tehetne) a leselkedő végzet ellen? Bepillanthatunk egy szeretnivaló fiú gondolat- és érzésvilágába, gyermekkori traumáiba, amelyek elkerülhetetlenül sodorják őt a kezdettől fogva sejthető végzet felé. A paradox módon felemelő vég mégis meglepetést tartogat az olvasónak, és egyhamar nem feledjük, ahogy Theót sem, aki rövid, üstökösszerű létével új életre serkenti szerelmét, Violetet.
Eredeti megjelenés éve: 2015
Tagok ajánlása: 14 éves kortól
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Dream Válogatás Maxim
Enciklopédia 53
Szereplők népszerűség szerint
Theodore Finch · Violet Markey · Amanda Monk · Bren (Brenda Shank-Kravitz) · Charlie Donahue · Decca Finch · Gabe Romero (Roamer)
Kedvencelte 301
Most olvassa 56
Várólistára tette 571
Kívánságlistára tette 550
Kölcsönkérné 17
Kiemelt értékelések
“Számodra az adhat reményt, ha elfogadod az életedet olyannak, amilyen most, mert örökre megváltozott. Ha erre képes vagy, a vágyott békét meg fogod találni.”
A Veled minden hely ragyogó egy különleges szerelem története, amely súlyos üzenetet hordozva hívja fel a figyelmet a még mindig tabuként kezelt mentális betegségekre és öngyilkosságra. Két főszereplője, Violet és Theodore a maguk démonjaival harcolnak, a középiskola óratornyának párkányán történő sorsszerű találkozásuk azonban úgy tűnik, megmentheti őket. Szupermárkás Ultraviola (ahogy Finch nevezi a lányt) gyászmunkával és bűntudattal küzd, miután nővére meghalt mellette egy autóbalesetben. A nyomiként emlegetett Finch már egy jóval titokzatosabb karakter, akiről mindenki csak annyit tud, hogy valami nagyon nincs vele rendben, szekálásával pedig tovább erősítik benne a “nem vagyok normális”-érzését. A két fiatal párban vág neki az iskolai projektmunkának, amelynek célja, hogy felfedezzék Indianát. Lassan egy egészen különleges kapcsolat bontakozik ki közöttük, miközben az elvárások, a beskatulyázás, a címkézés és a törékeny lelki egyensúly béklyója végig ott lebeg a váltott szemszögű elbeszélésben. A könyv üzenete számomra az, hogy merjünk beszélni a negatív érzéseinkről, a gondjainkról, mielőtt azok megmérgeznének, illetve mi is nyitottan, előítéletektől mentesen hallgassunk meg másokat és vegyük észre a felszín alatt rejlő értékeket az emberekben. Mert csak rajtunk múlik mennyire lesz tökéletes egy-egy nap.
Mi volna ha ilyen lehetne az élet is? Hogy csak a boldog részét tartsuk meg, és semmit se a szörnyűből – még a kicsit kellemetlent is mellőznénk. Ha a rosszat kivágnánk és csak a jót tartanánk meg?
Ez a könyv egy gyönyörűen tragikus történetet mesél el.
Ha befejezek egy könyvet, szeretem az értékelést szinte azonnal megírni róla, hogy a friss élmény, hatások által vissza tudjam adni az értékelésben azt, ami átcikázott rajtam. Ennél a könyvnél erre nem voltam képes. Kellett egy, majd még egy nap, hogy leülepedjen. S még most sem igazán jutok szóhoz.
Jennifer Niven – ahogy kifejti az utószóba is – a könyvbe a saját tapasztalatait, életeseményeit is beleszőtte. Talán ezért lesz ennyire szívhez szóló és brutális hatású ez a történet. Minden családnak meg van a maga keresztje, amit generációk hordanak magukkal. Lehet ez egy név, egy régebbi rossz döntés, bármi. A kérdés az: Ki mersz törni belőle? Jelen esetben Violet keresztje a testvére halála. Szomorú, szívszorító dolog, s meg is értem, hogyan került fel az óratoronyban. A Nem a te hibád és az ő már jobb helyen van, sosem a kívánt hatást érik el, hanem pont ellentétesen sülnek el: magadat fogod hibáztatni a történtekért, még ha abszolút nincs is benne semmilyen ráció.
Finch és Violet történetét mindenkinek meg kellene ismerni. Átértékeli az ember a saját értékeit, viselkedését és az egész életét. Ajánlom azok figyelmébe, akiken már átfutott az öngyilkosság gondolata. Akik nem tudnak kilábalni egy-egy nehezebb helyzetből. Akik segítséget szeretnének kapni. S mindenki másnak, aki elég erősnek érzi magát ehhez a csodálatos történethez.
A teljes értékelést itt érhetitek el: http://niitaabell.blogspot.hu/2016/11/jennifer-niven-ve…
Nem könnyű ezek után bármit is írni, pedig hagytam némi elmélkedési időt magamnak. Még most sem tudnám leírni, hogy mi az összesített érzésem a történettel kapcsolatban. Kedvenc ugyan nem lett, de alaposan meglepett és több mondanivalója is volt a könyvnek. Valóban a legtöbb ember külföldre, valamelyik felkapott világvárosba vágyik, vagy a tengerpartra, egzotikus helyekre, miközben azt a helyet, ahol él még csak nem is ismeri.
Kezdeném a leges-legjobbal, magával a borítóval. Annyira egyedi, olyan szép és nagyon kreatív. Teljes mértékben összefoglalja a könyv lényegét. A szerző nem beszélt mellé. Kiválóan érzékeltette magát a mentális betegséget és annak hatását a körülöttünk élőkre.. Sejtettem, inkább tudtam, mi lesz a végkifejlet. Nagyon csak nyomokban éreztem a romantikus szálat, és a kémiát a két szereplő között (főként Violet részéről éreztem, de ennek érthető az oka), mégis magával ragadott az írásmód, ahogy Finch zseniális elméje is. Az utolsó fejezeteknél már alig láttam a könnyektől. Ami a legjobban megrendített az a szerző utószava volt.
Összességében nagyon keserédes történet, tele felemelő pillanatokkal, reménnyel és hatalmas mondanivalóval. Szerettem a két főszereplőt és imádtam Finch sokszor zavaros, de félelmetesen zseniális gondolatait.
Soha, de soha nem olvastam még ehhez hasonló könyvet.
Nincsenek szavak, amikkel ki lehetne fejezni a mostani érzéseimet.
Nincsenek szavak….
The Fray: How To Save a Life
Bepötyögtem egy 15 soros értékelést, de kitöröltem, mert egyszerűen nem találom a megfelelő szavakat, amelyekkel kifejezhetném, mennyire megérintett és megrázott ez a könyv…
Köszönöm Jennifer Niven.
Ez a könyv volt rám a legnagyobb hatással az összes eddigi olvasott könyvem közül. Olyan ürességet és mérhetetlen szomorúságot érzek, mint még soha, egy könyvnél sem.
Mindenki olvasott és tapasztalt hirtelen, gyors lezárásokat, amikor azt kérdezzük magunktól, hogy „mégis mi volt ez?” , összetörünk, sírunk egy kicsit, de már véget is ért a szomorúságunk. Mint mikor hirtelen megvágod magad és fáj, de viszonylag gyorsan elmúlik.
Ez a könyv más volt! A vége felé már éreztem, hogy nem bírom, ennyi vágást és ilyen mély sebeket képtelenség túlélni. Sírtam és jelenleg is azt teszem, meg fogom is ha újra a kezembe veszem ezt a regényt. Szívszorító, elgondolkodtató és nagyon szomorú.
Leírnám, hogy mindenkinek el kell olvasnia, de ilyen fájdalmat amit az olvasás után éreztem senkinek sem kívánok! :( 5/5
Elolvastam néhány értékelést. Darabokra szaggatott szívekről, kihullajtott könnycseppekről, fájdalmas érzésekről.
Aztán arra gondoltam, hogy én egyáltalán nem érzem ezt. Nem érzem, hogy darabokra hullottam volna, hogy szétszaggatott volna, nem ejtettem egyetlen könnycseppet sem.
Aztán rájöttem, hogy miért… Azért, mert őrjítően, végeláthatatlanul dühös vagyok! A szülőkre, a tanárokra, az iskolástársakra, a testvérekre…mindenkire, aki felelős lehet egy hasonló dologért!
Azokra, akik vakon mászkálnak, akik nem látnak, vagy nem akarnak látni, akik hagyják, hogy egy önmagában is sérült és sebzett kislány vegye észre először a jeleket, és próbáljon meg erején felül tenni ellene.
Nem, nem az kell, hogy fájjon, hogy sajnáljuk, hogy könnyet ejtsünk. Az kell, hogy meglássuk, észrevegyük, hogy segítsünk!
Elmondhatatlanul dühös vagyok! Ránk, felnőttekre!
/A könyv egyébként csodaszépen megírt, tökéletes egész. Reális, és nagyon lírai. Pont a realitása miatt fájó…/
Egy keserédes történet, felemelő pillanatokkal.A könyv olvasása alatt átértékelődik bennünk minden….
Mindenkinek el kellene olvasnia. Az írónő szavaival élve: „Akartam írni valami felkavarót, kortársat, szomorút, súlyosat, de vicceset. ! ”
Ez kegyetlenül sikerült neki!
Bővebben : https://dontforgettosmileandread.blogspot.com/2019/08/j…
Bővebben a blogomon: http://konyvmaniablog.blogspot.hu/2017/06/jennifer-nive…
„A könyvnek sajátos stílusa van, amely egyszerre humoros és torokszorító, hiszen a való világot olvashatjuk, egy fiú gondolatait, aki meg akar halni.
Egyre többször előkerül az öngyilkosság és a depresszió témája, amelyek nagyon komoly és veszélyes dolgok, és a mai világban, talán pont az egyik ismerősünkkel is megtörténik. Sokszor. Azok, akik már átélték, vagy benne vannak, tudják, milyen rossz, és azt hiszik, nincs menekvés ebből az állapotból. De igenis VAN! Csak ne félj segítséget kérni, mert abban nincs semmi baj! A szerző elég komolyan érzékelteti, hogy ne takarjuk el a szemünket és dugjuk be a fülünket az ilyen dolgok elől, mert ezekről igenis beszélni kell, főleg a mai fiatalokkal. Nagy nyomás nehezedik rájuk, nagyon leterhelik őket, mind a suliban, mind a magánéletben, folytonos megfelelési kényszer alatt vannak, és ha már valaki egy kicsit is kilóg, azt gúny, vagy piszkálódás tárgyaként kezelik. Figyeljünk egymásra!
A könyv nagyon különleges, megérdemli azt, hogy mindenki a kezébe vegye, hogy mindenki tanuljon belőle. Nekem egy picit hiányzott belőle valami, de ettől függetlenül megértettem a mondanivalóját, és eléggé sokkolt is.”
Népszerű idézetek
– […] Ő volt a legjobb barátom.
– Nekem sohase volt ilyenem. Milyen érzés?
– Nem tudom. Talán az a lényege, hogy önmagadat adhatod előtte, bármilyen is vagy. Megmutathatod a legrosszabb és a legjobb oldaladat. És bármi legyen is, szeret. Összeveszhettek, de ha haragszol is rá, tudod, hogy mindig a barátod marad.
151. oldal
Arra jövök rá, hogy nem az számít, mit hozol el magaddal, hanem, hogy mit hagysz ott magadból.
418. oldal (Maxim, 2015)
– Az a gond az emberekkel, hogy általában elfelejtik, hogy többnyire és igazán csak a kis dolgok számítanak.
180. oldal
Úgy kell élnünk, hogy soha ne kelljen semmit se sajnálnunk. Könnyebb, ha az ember mindig helyesen cselekszik, így aztán később nem kell semmiért se bocsánatot kérnie.
151-152. oldal
– Nekem éjjel megy legjobban a gondolkozás, amikor mindenki alszik. Senki sem zavar, nem szól közbe, nem zajong. Szeretek akkor fent lenni, amikor senki más nincs ébren.
177. oldal
Amikor úton vagy, jelen kell lenned, nem pedig egy lencsébe bámulva látni a dolgokat.
116. oldal
Népszerű triviák
2020. február 28. óta a könyvből készült film megtekinthető a Netflixen.
[www.netflix.com]Kapcsolódó könyvek: Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó
Említett könyvek
- C. S. Lewis: Narnia krónikái
- Emily Brontë: Üvöltő szelek
- L. Frank Baum: Óz, a csodák csodája
- Virginia Woolf: A világítótorony
Hasonló könyvek címkék alapján
- Meredith Russo: Birthday – Születésnapok 88% ·
Összehasonlítás - Anne Eliot: Toplistás szerelem 80% ·
Összehasonlítás - Francesca Zappia: Csak kitaláltalak? 90% ·
Összehasonlítás - John Green: Csillagainkban a hiba 89% ·
Összehasonlítás - Erin Watt: Megtört herceg 88% ·
Összehasonlítás - Jennifer Lynn Barnes: Örökösök viadala 92% ·
Összehasonlítás - Adam Silvera: Az első, aki meghal a végén 92% ·
Összehasonlítás - Gayle Forman: Ha maradnék 89% ·
Összehasonlítás - Kasie West: Szerelem karnyújtásnyira 87% ·
Összehasonlítás - Rainbow Rowell: Tévelygő fiú 87% ·
Összehasonlítás